Nógrád Megyei Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 100-124. szám)

2012-05-26 / 121. szám

6 2012. MÁJUS 26., SZOMBAT SALGÓTAJÁNI LAP Jövőt építő testvérvárosi együttműködés Csongrády Béla Salgótarján, a május 17-étői 20- áig tartott testvérvárosi találko­zón az adott települések jeles sze­mélyiségei - polgármesterek, tisztségviselők - vezették a kül­földi delegációkat. A tiszteletükre rendezett gálaesten a kilencből hat testvérváros vezetője köszön­tötte a várossá nyilvánításának 90. évfordulóját ünneplő Salgó­tarjánt, illetve nyilatkozott la­punknak is. Az alábbiakban az általuk elmondott legfontosabb gondolatokat emeljük ki. Vantaa (Finnország): Seija Pu­ha, a városi tanács alelnöke A Helsinkitől északra fekvő Vantaa kétszázezer lakosával az ország negyedik legnépesebb városa. Salgótarjánnal 1977 óta ápolnak testvérvárosi kapcsola­tokat, amelyek elsősorban - mint Seija Puha is elmondta - fő­ként az oktatás, a gyermekek csereüdültetése, táboroztatása, a kultúra és a sport (tájfutás) te­rületén kamatoznak. A Finn- Magyar Baráti Társaság is sokat tesz egymás jobb megismerése érdekében. Ezt az alelnök asz- szony azért is tartja nagyon fon­tosnak, mert - mint közismert - a két nép a finnugor nyelvcsa- lád tagjaként is rokonságban tudhatja egymást. Az összetar­tozás szálait az európai uniós tagság is erősíti. A salgótarjáni­akkal az elmúlt harmincöt év so­rán sokszor találkoztak, számta­lan jó tapasztalat, közös élmény fűzi össze a különböző nemzedé­kek, foglalkozási ágak képviselő­it. Jövőbeni együttműködésük­nek további távlatai vannak. A népviseletbe öltözött Seija Puha személy szerint is nagyon örült, hogy részt vehetett Salgótarján születésnapi ünnepségén, en­nek megnyilvánulásaként olvas­ta fel magyarul is köszöntőjét. Gliwice (Lengyelország): Krystian Tomala, alpolgármester Az 1991-ben indult együttmű­ködést 2009-ben, a második vi­lágháború kitörésével kapcsola­tos úgynevezett gleiwitzi inci­dens 70. évfordulóján rendezett, a salgótarjánihoz hasonló testvér- városi találkozón újítottak meg. A csaknem kétszázezer lakosú dél-lengyelországi Gliwice sokat fejlődött az elmúlt húsz év során - hangsúlyozta Krystian Tomola miután köszönetét fejezte ki a meghívásért, a jól összeállított tartalmas, színes programért. Vé­leménye szerint itt-tartózkodásuk során szép helyeken jártak, sok mindent megismertek a magyar­ság, a tájegység kultúrájából. Jó szívvel gratulált a magyarok és a salgótarjániak által elért eredmé­nyekhez s abbeli reményének - amelyet városa nevében fogalma­zott meg - adott hangot, hogy a két település és a két nemzet tör­ténelmi hagyományokra épülő barátsága a jövőben - az Európai Unió nyújtotta keretek között - sikeresen fejlődik tovább és egy­re több területre terjed ki. Vigarano Mainarda (Olaszor­szág): Barbara Páron, polgár- mester Az észak-olaszországi kisvá­rosból - amelynek 1996 óta van testvérvárosi kapcsolata Salgótar­jánnal - érkezett delegáció veze­tője nemcsak Salgótarjánban, ha­nem magyar földön is most járt először. Köszönte a baráti fogad­tatást és a jó szervezést, amely a sokoldalú program során meg­nyilvánult. A testvárosi együtt­működés bő másfél évtizede so­rán különösen a fiatalok, a gyer­mekek számára sikerült élménygazdag utazást biztosítani oda-vissza. S ez azért is fontos - emelte ki a polgármester asz- szony - mert a gyermek a jövő, egyjobbvüág letéteményese. Saj­nálatos, hogy éppen itt kapták a megrázó hírt a Brindisiben fele­lőtlen emberek által végrehajtott robbantásról, amelynek több sú­lyos sérültje és egy diákáldozata is volt. E tragédia miatt döntöttek úgy, hogy zenekaruk, művészeti együúesük - a hosszú utazás el­lenére - nem lép fel a testvérvá­rosi találkozón. A hallgatással fe­jezték ki szolidaritásukat a gyá­szolókkal. Mélyen meghatotta őket - mondta Barbara Peron - a magyarok, a salgótarjániak együttérzése, őszinte részvéte. reket határ soha nem is választot­ta el egymástól. Testvérvárossá 2003-ban vált Salgótarján és Lo­sonc, s ez - az immár Európai Uni­ón belül megvalósuló - együttmű­ködés már az eddigiekben is sok­rétűen és eredményesen nyilvá­nult meg, a jövő szempontjából pe­dig még több lehetőséget tartogat a gazdasági, üzleti életben, a keres­kedelem, a kultúra, az oktatás te­rületén egyaránt. Ez meggyőződé­sük szerint gyümölcsöző lesz mindkét város számára - emelte megállapodást Salgótarján - képviseletében érkezett Robert Belko felvázolta a sok évszáza­dos múltú település illetve a ne­vezetes vár történetét, kiemelve a legfontosabb csomó- illetve for­dulópontokat. A huszadik szá­zad elején a zománcgyár adott nagy lendületet a később járási székhellyé is vált, napjainkban bő tízezer lakosú település fejlő­désének. Az alpolgármester mondandójában kiemelt hang­súlyt» kapott a Nógrád-Novograd 7^22-2012 tarján Losonc (Szlovákia): dr. Ale­xandra Pivková, polgármester Szeretettel fogadta el a meghí­vást, annál is inkább, mert az ide­utazás révén módja nyílt ismétel­ten átadni a losonci polgárok üd­vözletét a salgótarjániaknak, akik­hez - mind a két város közti távol­ságot mind pedig a történelmi hagyományokat tekintve - közel állnak. Olyannyira, hogy az embe­ki Alexandra Pivková, aki egyszer­smind tolmácsolta a losonciak meghívását városuk 765. évfordu­lójára, amelynek ünnepségeit au­gusztus végén tartják. Fülek (Szlovákia): Robert Belko, alpolgármester A legközelebbi, mintegy húsz kilométerre fekvő testváros, Fü­lek - amellyel 2011-ben kötött Geopark jelentőségének mélta­tása, annál is inkább mert ezt a világon egyetlen országhatáron átnyúló geoparkként tartanak nyilván. Fülek és Salgótarján kö­zött sok a hasonlóság az adott térségben betöltött szerepét ille­tően, ami - a füleki alpolgármes­ter szerint - jó alapot biztosít a testvérvárosi együttműködés ki- szélesítésére, további tartalom­mal való megtöltésére. E kölcsö­nös folyamathoz Robert Belko sok sikert kívánt. Borsa (Románia): Stetco Cornel Remus, polgármester- Testvériség, béke, tolerancia - ezek az alapelveim, amelyeket minden demokratikus államnak is vallania és vállalnia kell - mondta a Máramaros megyei te­lepülésről érkezett városvezető. Utalt rá, hogy a salgótarjániak évek óta elzarándokolnak váro­sukba, hogy a Radnai- havasokban elhelyezett kopjafá­nál fejet hajtsanak az 1944. janu­ár 13-i lavinaomlás áldozatainak emléke előtt. Ilyen alkalmak so­rán Székyné de Sztrémi Melinda polgármester mindig tiszteletét tette a helyi városházán. E látoga­tások, tapasztalatcserék érlelték meg a testvérvárosi együttműkö­dés gondolatát, amelynek írásos dokumentumát itt és most látták el kézjegyükkel. E megállapodás is hídszerepet tölt be nemcsak a két város, hanem a két nép között is. Stetco Cornel Remus kifejtette: örül, hogy aktív részese lehetett az előkészítő munkának és bízik abban, hogy az immár hivatalos­sá vált partneri kapcsolat révén nagyobb ütemben és még dina­mikusabban fejlődik Borsa és Sal­gótarján együttműködése, közös hagyományainak ápolása. Városunk polgármesterétől is kértük, értékelje a Testvérvárosi Találkozót:- Ismét szélesre tárta kapuit Salgótar­ján a múlt héten, ugyanis 6 ország 8 vá­rosából fogadtunk vendégeket a május 17-től 20-ig megrendezett Testvérvárosi Találkozón, melyet a várossá nyilvánítás 90. évfordulójának {isztelgő emlékév ke­retében tartott. Városunk történetében néhány esetben több évtizedre nyúlik vissza az egyes városokkal kialakított kapcsolat, mely folyamatosan bővül. Idén a romániai Bor§a városával kötöttünk ün­nepélyes keretek között testvérvárosi megállapodást, illetve a kínai Tongren vá­rosával folytatunk egyeztetéseket. A találkozóra 30 fős delegáció érkezett és közel 100 fő volt a külföldi művésze­ti csoportokban fellépők száma. A test­vérvárosokat jellemzően polgármeste­rek és alpolgármesterek képviselték, az őket elkísérő csoportok a művészeti gá­lán ízelítőt adtak népeik kultúrájából. Vendégeink számára igyekeztünk az itt tartózkodásuk idején maradandó él­ményt nyújtani, megköszönve ezáltal, hogy megtisztelték jelenlétükkel a talál­kozót. Megismertettük őket városunk csodálatos természeti környezetével, Ipolytarnóc és Hollőkő különleges atmoszférájá­val, részt vehettek a Kakuk Lovasudvarban hagyományteremtő céllal megrendezett díjugrató versenyen, melyen „Sal­gótarján Díjá”-ért szálltak versenybe a lovasok. Az egyes városok delegációi megcsodálták a Somoskői és a Salgói vá­rat, megismerkedtek a Bányamúzeum földalatti rejtelmeivel, sőt váro­sunkból kitekintve egri, szlovákiai és bu­dapesti kirándulásokat is tettek. A talál­kozó fő programja a szombaton megren­dezett művészeti fesztivál volt A délutá­ni szabadtéri előadást az esti színházter­mi gála koronázta meg, melyen minden delegáció vezetője köszöntötte a salgótar­jániakat, sor került a testvérvárosi meg­állapodás aláírására, ezt követően pedig a közönség átadta magát a csodának, me­lyet a fellépő csoportok késő estébe nyú­ló előadása jelentett. Városunkat a talál­kozó rendezvényein a Nógrád Táncegyüttes a Folt Zenekar kíséretével, a Váczi Gyula Alapfokú Művészeti Iskola tanárai és diákjai, a Savaria Alap­fokú Művészetoktatási In­tézmény, a Havanna Táncstúdió és a Hip Hop Break Team Egyesület képviselte. A találkozó program­jaihoz csatlakozott a vantaa-i evangélikus gyülekezet ez alkalomra meghívott négy tagja is Deme Károly lelkész vezetésével. Az általuk megtar­tott vasárnapi hálaadó istentisztelet mintegy lezárta az előző napok mozgal­mas eseményeit. A három nap rendez­vényeinek lebonyolításában nemcsak a Polgármesteri Hivatal dolgozói vettek részt, hanem annak sikeréhez hozzájá­rultak városunk intézményei, cégei, a szálláshelyeket és a vendéglátást bizto­sító helyi vállalkozások és a média. A köszönet hangján szólok mindazok­hoz, akik közreműködtek ebben. A találkozó jelentősége nemcsak ab­ban rejlik, hogy lehetőséget adott a meg­lévő kapcsolatok további mélyítésére, hanem lehetővé tette az egyes városok egymás közötti kapcsolatfelvételét is. Vendégeink élményekkel gazdagodva és új barátságokat kötve térhettek haza városaikba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom