Nógrád Megyei Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 100-124. szám)
2012-05-17 / 113. szám
8 2012. MÁJUS 17., CSÜTÖRTÖK INTERJÚ mesemondó Az elátkozott fagylaltos Bagaméri leszármazottai ma is élnek és nagyon büszkék arra, hogy Csukás István halhatatlanná tette a nevüket. Az író nevét már iskola és színház is viseli. Értetlenül áll az előtt, hogy művei állítólag kikerülnek a Nemzeti Alaptanterv kötelező olvasmányai közül. „NEM VAGYOK FÉLTÉKENY MAGAMRA" „Mivel a gyerekek életüknek ebben a szakaszában fedezik fel a világot, olyan szemszögből látják a dolgokat, amit mi, felnőttek már rég elfeledtünk.” Ki hinné, hogy Gombóc Artúr, Bagaméri, vagy a Nagy Ho ho ho horgász kisebb nagyobb részben mind létező személyek? Csukás István szerint neki sokszor csak figyelni kell és tanulni a gyerekektől, akik sok mindent jobban tudnak. Bár azt, hogy 30 év siker után miért kerülnek ki a művei a kötelező olvasmányok közül, ő maga sem érti. Dián Tamás- Hogy áll az állandó fogyókúrájával? A helyzet sajnos reménytelen. Pedig én nem is vagyok édesszájú, mint Gombóc Artúr... Ő is állandóan összeszorított csőrrel diétázik, aztán § mégsem fogy. Egyszer sikerült | csak lesoványodnom: amikor | építkeztünk. Hordtuk a téglát, J egész nap mozogtam, az jót tett s az alakomnak. Akkor írtam is egy verset ét ről, az volt a címe: Hová tűnt 20 kiló Csukás István? De aztán újra vissza híztam.- Ezek szerint Gombóc Artúr alakja önéletrajzi ihletésű?- Most, hogy mondja, van benne valami... Ha a szerethe- t őségére gondol, még hízelgő is a párhuzam. Egyébként a joviá lis alkatnak is lehetnek előnyei. Egy csokoládégyár nemrég pél dául kitalálta, hogy az egyik terméküket Gombóc Artúrról nevezik eL Nagy élmény, ha egy író a boltok polcain találkozik a teremtményével. De már láttam Bagaméri cukrászdát és Nagy Ho hodio horgász sportboltot is. Ez is egyfajta halhatatlanság.- Igaz, hogy valamennyi mesefigurája valódi, vagyis volt egy létező minta, ami alapján megszülettek?- Valóban, sok hősömet az életből vittem át a meséimbe. Egy írónak nem kell mindent kitalálni, olykor elég, ha csak figyelek. Gyerekkoromban például Kisújszálláson tény leg volt egy Bagaméri nevű fagylaltos. Nekem már csak a mondókáját kellett hozzá költeni, hogy „Itt van, megjött Baga méri, a fagylaltját maga méri.” Ennek az embernek még ma is élnek leszármazottai, akik borzasztó büszkék, hogy a nevük regényben és filmben is szerepel. A Nagy Horgász figurája is részben gyerekkori emlék. Emlékszem, elloptuk otthonról a zsákvarrótűt, meghajlítottuk, rákötöztük egy madzagra, azt meg egy nyírfavesszőre, és ha hiszi, ha nem, így is fogtunk halat. Most is sok horgász bará tóm van, az ő történeteiket meg az én pecás élményeimet gyúr tam össze egy mesehőssé.- Igaz, hogy volt olyan, aki ezen megsértődött? Nem egy ember, hanem egy újság kérte ki magának a me sémet. A Horgász című lapban jelent meg egy cikk, hogy mi lyen bugyuta ez a figura, s hogy ez milyen rossz fényt vet erre a sportra. Szerencsére azóta már megbékéltek, mert elmagya ráztam, hogy ez a mese nem a szakszerűségről, liánéin sokkal inkább a kalandról meg a szenvedélyről szól. Nem véletlen, hogy a Nagy Horgász kalandjait felnőttek is olvassák. Sokszor hallom, hogy hoigászfeleségek ezt a könyvet ajándékozzák a férjüknek azzal, hogy „te is pont ilyen vagy!”- Ha már a gyerekkort említette: valóban rossz kölyök volt? Mivel már elértem azt a kort, amikor mindent be kell vallani, nem tagadom: ez bizony igaz. Csavarogtunk, fára másztunk, madártojást ettünk... egyszóval olyan szabadok voltunk, amilyenről egy mai gyerek talán már nem is álmodhat. Azzal játszottunk, amink volt, és mivel nem féltünk a világ tói, volt bátorságunk felfedezni. Nem vitatom, hogy a mostani gyerkőcök sokkal tájékozottabbak és okosabbak, mint ami lyen én voltam az ő korukban, de sajnos az érzelmi életük is lényegesen szegényesebb. Em lékszem, volt egyszer a Magyar Televízióban egy műsor, aminek az volt az alapötlete, hogy gyerekekkel játszunk. Behívtuk őket, és kiderült, hogy egyetlen gyerekjátékot sem ismernek. Nekem kellett őket megtanítani.- A mai fiatalok már számítógépen szórakoznak... Az nem játék. A komputer előtt ülő gyereknél nincs rnagá nyosabb. Játszani csak két vagy több lurkó tud. Leihet, hogy most megharagszik rám néhány pe dagógus, de én azt mondom, hogy a játék még a tanulásnál is fontosabb. Hiszen ez is egyfajta okítás: minden játékban ott van a versengés, a győzelem, a vereség és a bajtársiasság próbája. A játék maga az élet.- Ön költőnek indult és a mai napig is ír verseket. Árulja el: nem duzzog a poétikus énje, hogy meseíróként lett ismert és sikeres?- Nem, nem vagyok féltékeny magamra... Teljesen természetes, hogy egy verseskönyv sokkal kisebb példányszámban fogy, mint egy gyerekeknek szóló történet. De ettől még mind kettő az én sikerem, hisz ugyan azt az idegpályát használom meseíráskor is, mint amikor verset költők. Felesleges üyene- ken töprengeni. Nem mérném magam József Attilához, de az ő egyik legszebb verseskötete is először csak ötszáz példány ban jelent meg. Egy költő sikerét nem kizárólag az eladott kötetek száma jelzi. Igaz, szőkébb körben, de a verseimért is megkapom a kellő elismerést. Arról már nem is szólva, hogy a két tevékenység azért össze is érhet, hiszen a mai meseolvasókból lehet a következő évtizedek versolvasó közönsége.- Meseírónak lenni nem nagy teher? Mindig úgy viselkedni, hogy ne okozzon csalódást azoknak, akik Süsü vagy Pom Pom alkotóját látják önben... Ez önfegyelem kérdése. Egyébként meg nem is nagyon szeretek szerepelni.- De egy-egy pajzán vers azért csak kikerül a tollából... Ilyenkor abban bízom, hogy azok csak nem kerülnek a kicsik kezébe. Meg aztán ők ennél sokkal különbeket hal lanak az óvodában és az iskolában...- Egy meseíró esetében megkerülhetetlen a kérdés: ha enyi- re érti a kicsik nyelvét, miért nincs saját gyereke? így alakult. Ha erről kérdeznek, általában azt felelem, hogy nekem egymillió gyerekem van, és szinte naponta találkozom velük. Alig győzöm teljesíteni a meghívásokat óvodákba, isko Iákba. Szívesen megyek, mert a gyerekektől sokat lehet tanulni. Igazi nyelvalkotó zsenik, ren geteg témát kapok tőlük. Mivel a gyerekek életüknek ebben a szakaszában fedezik fel a vilá got, olyan szemszögből látják a dolgokat, amit mi, felnőttek már rég elfeledtünk. Amikor a Ke ménykalap és krumpliorr című könyvemet megfilmesítették, Ráday Mihály volt az operatőr, ő mondta egyszer: le kell gug golni, hogy úgy nézhessük a világot, ahogy a gyerekek. Egy méterrel a föld felett szemlélőd ve egészen másképp látszik ám minden! Ami nekünk csupán egy behavazott hirdetőoszlop, az egy óvodásnak űrhajó vagy fehér sipkás óriás. Ezek a dől gok itt vannak az orrunk előtt, csak észre kell őket venni. A gyerekek fantáziája hatalmas birodalom, nagyon sok örömöt és napfényt lehet tőlük kapni.- Balatonszárszón színházat, Teskándon iskolát neveztek el önről, ami élő szerző esetében ritkaság. Mit szólt ehhez?- Mind két elismerés a szívem csücske. Az iskola azért, mert maguk a gyerekek szavazták meg, hogy rólam kapja a nevét, Szárszón egy kis rituálé is kapcsolódik a dologhoz. Régebben, ha arra jártam, mindig kerültem egyet a part felé, hogy megnézzem, megvan-e még a Balaton. Újabban a színház felé is teszek egy kitérőt, mert mos tantól azt is ellenőrizni kell...- Nemrégiben nagy felzúdulást keltett a tévémaci lecserélése, ön azonban megvédte az új figurát. Tényleg tetszik? Ez a nyilatkozat egy fél reértés volt. Számomra az a szimpatikus, hogy a köz szolgálati televízió vezetése egyáltalán gondol a gyerekek re. Amikor én ott szerkesztő voltam, az összes műsoridő 30 százalékát a gyerekeknek szóló adások tették ki. Ma ettől nagyon messze vagyunk. Re mélem, most már tényleg felébrednek az illetékesek, mert kicsik órája gyorsan ketyeg. Számukra négy esztendő egy korszak. Ha valaki 6 és 10 éves kora között nem jut hozzá mesékhez, akkor azt később már nem lehet pótolni. Ugyan ez a helyzet a kamaszkori if júsági regényekkel is. Pont akkor engedjük el a gyerekek kezét, amikor a legnagyobb szükségük lenne az élvezetes, jó történetekre.- Igaza van, de a kérdésre nem válaszolt. Tetszik önnek az új tévémaci?- Ebbe a vitába nem szeretnék beszállni. Mondjuk úgy, hogy lehet még a figurán javítani...- Most épp min dolgozik? Egy gyerekeknek szóló opera szövegkönyvén dolgo zom. Eddig ilyen, tudomásom szerint nem létezett, furcsái lom is, hogy senkinek nem jutott eszébe. Ezen kívül írtam egy új gyerekfilmet is, remélem, nyáron már le is forgatjuk.- Apropó, munkák. Nemrég híre ment, hogy az ön művei kikerülnek a Nemzeti Alaptanterv kötelező olvasmányai közül. Ez hogy érintette?- Nagyon nem örülök neki, értetlenül állok a dolog előtt. Harminc esztendő olvasói visz- szajelzései nem indokolták ezt a lépést Persze, most mondhatnám, hogy a gyerekek amúgy is el fogják olvasni a könyveimet, de az igazság az, hogy szomorú vagyok. Az egyik nagy kedvenc: Süsü, a sárkány Csukás István SZÜLETETT: 1936. április 2-án Iskolái: Először jogi, majd bölcsészkarra járt az ELTE n (1954-57), de tanulmányait nem fejezte be. pályája: Az MTV munkatársa (1968-71), a Móra Kiadó fő- szerkesztője (1978-85), 1985 után szabadúszó. elismerései: A regénye alapján készült Keménykalap és krumpliorr című film elnyerte az év legjobb gyermekfilmje hollywoodi nagydíját (1977), ■ József Attila-díj (1977, 1987), Ifjúsági Díj (1978, 1982), a Művészeti Alap irodalmi díja (1984), Andersen-díj (1984), az Év Könyve-jutalom (1987), Déry Tibor-jutalom (1989, 1995), MSZOSZ-díj (1990), a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének életműdíja (1996), a Tekintet Alapítvány díja (1997), Kossuth-díj (1999), Prima Primissima díj (2011), Budapest díszpolgára (2011). Csukás olyan legendás figurák kitalálója, mint a Nagy Ho-ho-ho-horgász
