Nógrád Megyei Hírlap, 2012. május (23. évfolyam, 100-124. szám)
2012-05-02 / 100. szám
2 2012. MÁJUS 2., SZERDA A NAP TÉMÁJA Salgótarján vendége volt Woth Imre, a Magyar Koronaőrök Egyesületének elnöke, aki a Salgótarjáni Polgári Kör meghívására azért érkezett a megyeszékhelyre, hogy előadást tartson a Szent Koronáról. A magyar Szent Korona a magyar történelemben központi helyet foglal el, hiszen ez több egy egyszerű tárgynál, hiszen közjogi státuszát tekintve évszázadok óta jogi személynek minősül. A magyar királyok a Szent Koronából eredeztették hatalmukat, a földhöz való, valamint az ítélkezéshez szükséges jogaikat is. Az előadás során, Woth Imre kitért a korona készítésének történetére, bemutatta történelmi sorsát és szerepét, valamint ezzel összefüggésben, a magyar történelem egyes korszakaiból érdekes információkat osztott meg a nagy számú érdeklődővel. Országunk legféltettebb kincse: a Szent Korona Báli Dániel Salgótarján. Az elnök előadásának bevezetésében azt is elmondta magáról, hogy polgári foglalkozást tekintve ötvös, gyakorlatilag innen kapta az ihletet, hogy a magyar Szent Korona történetével behatóbban foglalkozzon. A Szent Korona véglegesen 1978. január 5-én térhetett haza. Ugyanis ekkor adta vissza az Egyesült Államok kormánya a magyaroknak ezt a nagyon fontos szakrális tárgyat, ami a nemzet egységét hivatott megtestesíteni. Az USA hadserege a Szent Koronát még a második világháború után vitte magával, amelyet most Budapesten, a Parlament épületének kupolacsarnokában őriznek. A korona fizikai paramétereit, méretét, először a 1970-es években, egy Ferenc Csaba által vezetett mérnökcsoport vizsgálta meg, akiknek az volt a feladata, hogy egy golyóálló üvegű tárolót építsenek neki. Előtte, ilyen formában még ezt senki nem tette meg. Woth Imre elmondta, hogy a Szent Korona volt Magyarország legféltettebb kincse, annak idején nem ábrázolhatták sehol, nem mutogatták, biztos helyen őrizték. Azt is tudni kell, hogy egy királynak több koronája is volt. Történelmi példaként megemlítette az 1044-es Ménfői csatát, amikor Aba Sámuel magyar király vereséget szenvedett attól az Orseoló Pétertől, akit in. Henrik Német- Római birodalom császár támogatott. Az egyesített seregektől Aba Sámuel a csatában vereséget szenvedett és megfutamodott, majd menekülés közben megölték. De a királytól a Szent Koronát nem vehették el, hiszen azt csak a koronázás szakrális eseményén vehették elő. - Papp Gábor, művészettörténész - a téma szakértőjének megállapítása - óta tudjuk, hogy a Szent Korona, egy beavató korona, amely a királyt az uralkodás szentségébe avatta be - mondta az elnök. Valószínűleg ezzel a koronával koronázták meg, az összes Árpád-házi uralkodónkat, köztük - feltételezhetően -1. (Szent) István királyunkat is. A Szent Korona legfontosabb szentségét 1038 augusztus 15-én „szerezte meg”. Ezen a napon, Esztergomban, I. (Szent) István király a Szűzanya oltalmába ajánlotta Magyarországot Azóta nevezik az országot Regnum Marianumnak, vagyis Mária Országának. Az országot tehát az égiek oltalmába ajánlotta, s ennek a fólajánlásnak lett a letéteményese és megpecsé- telője lett a magyar Szent Korona. Mivel a korona geomantjkus, vagyis földterületet jelöl, az égi oltalom miatt, így földi hatalom számára Magyarország területe „el- vehetetlenné”, eggyé és oszthatatlanná vált. Woth Imre azt is hangsúlyozta, hogy annál a vizsgálatnál - amikor a koronát, később hosszas engedélyezési eljárások után 1983- ban, Csömör Lajos és Ludvig Rezső vezetésével ötvös-vizsgálatoknak vettették alá - kiderült, hogy a magyar Szent Korona - a korábbi feltételezésekkel ellentétben - nem két részből állt össze. Szakmai vizsgálatok megerősítették, hogy ez az „összerakósdi” fizikálisán nem lehetséges, a koronát tehát egy időben, egy műhelyben készítették el. A korábbi szemlélet, miszerint a korona egyik része - a latin feliratok miatt - a Vatikánból, a másik része - a görög feliratok miatt - Bizáncból származik 1792 óta élt. A korábbi mérnökcsoport már megemlítette, hogy a Szent Korona, az aranymetszés szabályai szerint készült el. Vagyis annak az esélye, hogy két koronából tevődjön össze, arányaiban összepasz- szoljon, az akkori korszakban erre az esély 1:15 millióhoz volt. Woth Imre a korona méreteiről elmondta, hogy a belső körméretet, a 63,5 cm, vagyis két láb, amely méret - érdekességképp - egybeesik a Kheopsz piramis és a Stonehenge építési méretének alapegységeivel is. A kutatásba bekapcsolódott ideggyógyászok ebből azt a következtetést vonták le, hogy ez a méret a felső határa a normális fejméretnek, aki ennél nagyobb fejmérettel születik, a közkeletű nevén ismert a vízfejűség betegségében szenved. Feltételezések szerint, a korona mérete volt az a „sablonmérték”, ami az uralkodó alkalmasságát volt hivatott megmérni és megmutatni. Ha a magyar Szent Koronát leltár szerint mutatnánk be, akkor az egy 1,1 milliméteres vastagságú abroncsból, egy párta részből - ami kilenc, háromszögletű íves tagot tartalmaz, középen a Pantokrátor („A min- denség ura") Krisztust ábrázoló képpel - két 0,4 milliméteres vékonyságú keresztpántból, tetején egy gömbökben végződő keresztből és kilenc darab csüngőbői áll. A koronán tizenkilenc darab rekeszzománc képet is láthatunk, ami apostolokat, valamint szenteket és vértanúkat ábrázol. A homlokrészen egy háromszögletű ametiszt kő van. A korona tömege, mintegy 2,5 kiló, és színtiszta aranyból készült el. A matematikusok azt is megállapították, hogy a korona méretei maradék nélkül átszámolhatok a hüvelyk mértékegységébe. A koronán látható képek közül Szent Bernát képe már nem látható, mert azt az idők folyamán eltávolították, már csak a felirat és a kép helye látható. A rekeszzománc képeken, fő helyen elhelyezkedő - a már említett - a Pantokrátor Krisztus mellett, Mihály és Gábriel arkangyal, az áldott állapotban ábrázolt Szűz Mária, Szent Damján, Szent Kozma, Szent György, Szent Demeter, Szent Pál, Szent Fülöp, Szent János, Szent Bertalan, Szent András, Szent Jakab, Szent Tamás, illetve az abroncson 3 uralkodó, Bíborban született Konstantin, Géza és Dukász Mihály, valamint a korona tetején jelképes ábrázolással az Atyaúristen látható. A három említett uralkodót, csak később tették rá a koronára, vagyis másodlagos fölhelyezés, amit ötvös-technikailag alá is támasztottak. A viharos történelmi korszakokban a magyar Szent Korona tetején lévő kereszt, és a keresztpántok is megsérültek. Mindez azért, mert Albert király özvegye, Erzsébet, a koronát elrabolta, és a később V. László néven megkoronázott csecsemő király bölcsőjébe rejtették. A menekülés közben, a csecsemőt a bölcsőbe és a párnával kibélelt koronába ültették, s ennek a következménye lett a megrepedt pántok és az elferdült kereszt is. A szakemberek azt is megállapították, hogy a kereszt dőlését, három különböző sérülés okozta. További érdekesség, hogy a kereszt pontosan 65 fokos szögben dőlt meg, ami pontosan megegyezik Földünk pre- cessziós tengelyével, vagyis „dő- lésszögével”. Legvégül Woth Imre elmondta, hogy a Szent Koronát az évszázadok alatt, folyamatosan javítgatták. Arra is fölhívta a figyelmet, hogy ameddig lehetett, ezt a korona saját anyagából tették. Amikor ezt már nem tudták meg- oldam, akkor gyengébb minőségű anyagból oldották meg, ezzel is jelölve, hogy ez az anyag, nem a Szent Korona eredeti „testből” fakad. Ugyanez igaz, a pótolt drágakövekre és igazgyöngyökre is - amiket a legsűrűbben kellett pótolni - így utóbbiak „lyukasak”. ■ Woth Imre egy érdekes történettel zárta előadását, miszerint I. (Szent) István fia, Imre herceg nem vadászbalesetben halt meg, mint ahogy a későbbi történetek megemlítik, hanem kitervelt módon megölték. Ugyanis, ha Szent Imre herceg a magyar trónra lépett volna, jogos örökségeként megkaphatta volna - anyja révén - a Német-Római Birodalmat és - kiválasztott, leendő felesége révén - a Bizánci Birodalmat is. A herceg koronázása előtt három nappal - az akkori szokásjognak megfelelően - rituális szarvas vadászaton vett részt. Ezen a napon érte halálos sebesülés, amelyet egy vadkannak tulajdonítanak. Ä történetírók megemlítik, hogy a támadás után súlyos sebeket szenvedett Imre herceget megpróbálják visszavinni Pilisbe a pálosok gyógyító papjaihoz, de a herceg az úton életét veszti. Szent István a tragédia után a „Vazul-ágat” tenné a trónra, de felesége Bajor Gizella - a Német Római Birodalom érdekét, ahonnan maga is származik, az ő megbízásából küldött katonákkal - mind Vazult, mind annak feleségét megvakíttatja. Mire Vazult - megvakítva és megcsonkítva - Esztergomba, Szent István elé vezetik, az uralkodó ráeszmél, hogy a hatalom, egyben az ország veszélybe került. Mivel tudja, hogy saját és Imre herceg halálával és Vazul uralkodásra alkalmatlanná tételével az Árpád-ház kihalása is bekövetkezhet, valamint ennek következtében mind a Bizánci, mind a Német Római Birodalom igényt tartana az ország területére, ezért Vazul fiait - Andrást, Bélát és Leventét - kimenekítteti az országból. Majd ezt követően, hogy országa területi egységét megőrizze, Magyarországot Szűz Mária oltalmába ajánlja. Ezért van az, hogy az ország területéből egy négyzetcentiméternyit sem adhatunk el, hiszen ez nem a miénk, hanem a Szűzanyáé. Mi csak itt élhetünk és megőrizhetjük számára mindaddig, míg ő vissza nem veszi, Jézus Krisztus második eljövetelével. Ennek az egységnek és az oszthatatlanságnak a megtestesítője lett Magyar- ország legféltettebb kincse: a magyar Szent Korona.
