Nógrád Megyei Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 77-99. szám)

2012-04-07 / 82. szám

EVANGÉLIKUS ÉLET Húsvéti híradó Krisztus mondja: „Halott voltam, de íme élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai (Jel 1,18) Nem jött onnan vissza még senki? A húsvéti örömhír lényege: Krisztus valóban feltámadt! Va­lóságosan megízlelte az Atyától való elszakítta- tást, bűneink ítélete alatt a teljes elhagyatottság állapotát a kereszten. Jézus kérdésére: „Én Iste­nem, miért hagytál el engem?”, az Atyja válasza akkor az, hogy hallgat. Istent nélkülöző életünk ítélete csak így mehetett végbe. A harmadik na­pon pedig olyan válasz érkezik erre a „miért”-re, az üres sír, a feltámadás, ami bennünket kérdez, s a mi válaszunkra vár: -Hiszed, hogy Krisztus a feltámadás és az élet? -Hiszed, hogy a te bűnöd íté­letét látta Atyád az Ő Fián? Hiszed, hogy szerete- tének teljességével fordul feléd a Feltámadott, élő Fia által, az Ő halált legyőző életét ajándékozva? A nagyhét napjaiban olyanok is meghallják a Feltámadott szavát, akik nem látták az üres sírt, s a „gonosz vas" ejtette sebeket: „Ne félj, én va­gyok az első és utolsó, és az élő: halott voltam, de élek örökkön-örökké, és nálam vannak a ha­lál és a pokol kulcsai.” Pátmosz nevű szigeten volt száműzetésben János apostol Isten Igéjéért és Krisztus bizony­ságtételéért, amikor a Feltámadott megjelent ne­ki. Nem azért, hogy vigasztalja az apostoltársa­kat elveszítőt, hanem, hogy kijelentést adjon fel­támadásának erejéből élőknek, a Gyülekezet­nek, az Ő királyi uralmának kiteljesedéséről. Krisztus Jézusnál vannak a halál és a pokol kulcsai Nem embereknél! Nem is az ősellenség­nél! Ő aki megkapta Dávid házának kulcsát (Ézs 22,22), tudja, mikor nyit és mikor zár. „Amit pe­dig megnyit, azt senki be nem zárhatja, amit pe­dig bezár, azt senki meg nem nyithatja. A Feltá­madott igazi hatalmát fogalmazza meg ezekben a meghatározásokban, amint erről szólt már Jn 5, 25 leírása szerint a jeruzsálemi templomban is: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljön az óra, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek. ” Krisz­tusnak van hatalma szava, Igéje által a bűn ter­mészetének, műit a halálnak fogságából életre vezetni. Van hatalma arra, hogy megváltoztassa az ember gondolkodásmódját, életvitelét, hogy szabaddá tegye a magának élésből az Ő Atyjával való együttmunkálkodó életre. Krisztus érezte, hogy erő áradt ki belőle, amikor egy beteg asz- szony ruhája szélét hittel érintette. Hogyne „is­merné” azokat, akik hit által megtöretéséből táp­lálkozva élnek?! „Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lel­ket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, aki mind a testet, mind a lelket elveszt­heti a gyehennában.”(Mt 10,28) Ne féljetek közös­séget vállalni az élő Krisztussal! Ne féljetek sza­vához igazodva, szentségében járni! Ne féljetek az istengyermekség szabadságát mások elé tárni! De félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez üd­vösségeteket” (Fii 2,12). Ügyeljetek arra, hogy meg ne szomorítsátok Őt, aki Fiát helyettünk büntetve mutatta meg irántunk való szeretetét! Az élő Krisztus élő Gyülekezetéhez tartozol- e? Szólhat-e hozzád igéjéből naponként? Vezet­het-e az élet útján? Az életre hívottak közössé­gében együttmunkálkodó vagy-e Vele a tőle tá­vol élők megmentésében? Húsvét ünnepén ne­ked nyitott ajtót Teremtőd az életre! Jöjj vissza te is a félelmek halálából! Találkozhatsz az élő Úrral, mint Uraddal, és járhatsz, sőt futhatsz immár Vele! Ahogyan Túrmezei Erzsébet „Mozgósítás” cí­mű versében fogalmaz: „Szent mozgósítás: századokon és ezredeken át futni a jóhírrel: Krisztus győzött! Krisztus feltámadott! Fussak én is? Hová, Uram, kihez? Kinek hirdessem, hogy élsz, hogy velünk vagy, feltámadott, diadalmas Segítő!? Hogy szereteted, irgalmad, hatalmad tegnap, ma és örökké ugyanaz! Hisz találkoztam én is Teveled! Nekem is szól mozgósító parancsod! Húsvéti híradó vagyok. Futok!” Deme Károly lelkész, Salgótarján Amikor a passiójáték már nem játék Fiatalok fekete szemfe­dőben, Pilátusnak, He- ródesnek, római kato­náknak és zsidó főpap­oknak öltözve - evan­gélikus teológushallga­tók, akik mély átélés­sel, megrendítő őszin­teséggel tárták a nagy­hét során Nógrád me­gye gyülekezetei elé Jé­zus Krisztus szenvedé­sének történetét. A teo­lógusok passiókörútjá- nak bánki állomásán dr. Korányi Andrással, az Evangélikus Hittu­dományi Egyetem lel­készével beszélgettünk.-Egy magával ragadó, nem túlzás talán azt mondani, hogy könnyekig megható, igé­nyesen előkészített passiójá­téknak lehettünk részesei az imént. Hogyan zajlik a felké­szülés egy ilyen előadásra ?- Februárban ültek össze a hallgatók, ekkor állítottak össze egy nyers szövegköny­vet és egy körülbelüli menet­rendet. Márciustól folytak a próbák, heti 3-4 alkalommal jött össze a csapat. A szöveg­könyv, és a passiójáték me­nete ezeken a próbákon csi­szolódott ki. Minden hallgató szabadságot kapott arra, hogy a saját egyéniségét bele­vigye a szerepébe, a zenével foglalkozó teológusok a zenei részhez adtak tanácsokat, aki már gyakorlottabb volt színielőadásokban, az a szín­padkép kialakulását segítet­te, próbák hosszú sora alatt alakult ki a végleges előadás.- Mi a feladata a passiójá­tékra való felkészülésben, és a passiókörúton az egyetemi lel­késznek?- Az egyetemi lelkész fel­adata elsősorban a spirituá­lis háttér biztosítása. A felké­szülés időszakában is szá­molni kellett azzal, hogy nem mindig egyszerű 18 különbö­ző személyiségű, más-más el­képzeléssel rendelkező em­bernek megtalálni a közös hullámhosszt. Konfliktusok­tól sem mentes egy ilyen fe­szített tempójú munka. Ilyen helyzetekben fontos, hogy az egyetemi lelkész pásztorolja a rábízottakat. A passió ősbe­mutatója minden évben a Bu- dapest-zuglói evangélikus templomban van, megható esemény volt, amikor ez után az első bemutató után a pas­sióban részt vevő teológusok ott maradtak a templomban, és közös úrvacsoravétellel ké­szültek fel a passiókörútra.-Az egyetemi lelkész felada­tai közé tartozik a passiójáték­ok keretében egy rövid igehir­detési szolgálat is. Milyen te­matikája van ezeknek az ige­hirdetéseknek?- A passiójáték ebben az évben arra hegyeződik ki, hogy mennyire nem ismer­ték fel Jézust még a hozzá leg­közelebb állók sem. Ezért is Dr. Korányi András van egy fekete szemellenző a szereplőkön, amit az előadás végéig hordanak, és csak a kereszthalál után kerül le ró­luk, mint akiknek a kereszt tövében nyílt meg a szemük. Az igehirdetések is a szem, illetve a látás, felismerés té­mája köré csoportosulnak.- András, te már mint teo­lógushallgató is több passió­előadásban részt vettél. Meny­nyiben más a mai teológus­hallgatók passió-feldolgozá­sa, mint az mondjuk 10 évvel ezelőtt volt?- Volt olyan időszak, ami­kor a hallgatók nagyon sok technikai megoldást, fény - és hangeffekteket, sokféle külső technikai segítséget al­kalmaztak a passiójátékban. Én személy szerint örülök annak, hogy a mostani hall­gatók szerényebb eszközök­kel dolgoztak. Nem voltak technikai bravúrok, ebből a szempontból egy klasszikus típusú passiójátékot állítot­tak össze. A személyes kon­taktus a jelenlevő nézőkkel viszont nagyon fontos szere­pet kapott: több helyen meg­szólítják a gyülekezetét, szin­te részt vesznek a padokban ülők is a passió-előadásban. Különlegesség még talán, hogy nem féltek attól sem, hogy a Jézus körüli konflik­tusokat kiélezettebben ábrá­zolják. Nem akarták tompí­tani Jézus szenvedését, meg­aláztatását az ő pere során.- Össze tudnád foglalni egy mondatban ennek az idei pas­siójátéknak az üzenetét?- Minden évfolyam más­hova helyezi a hangsúlyokat a passió-előadásban. Ebben a passióban talán az a köz­ponti üzenet, hogy hogyan tud Jézus áttörni az emberi vakságon. Jézus megértése, illetve meg nem értése a köz­ponti kérdés, hogy hogyan jutnak el a körülötte levők vé­gül az ő felismerésére, ami Jézus halála után kezdődik, amikor a jelképként használt szemfedők is eltűnnek a sze­replők arcáról.- A legtöbb gyülekezetben hagyomány virágvasámapon, illetve nagypénteken a passió­történet felolvasása. Miben ad többet egy passiójáték a pas­sióolvasásánál?- A különbség a dráma. Itt egy dráma elevenedik meg, ami azon kívül, hogy törté­nelem, a mai, valós élet szín­padára is kínálkozik. Jó meg­élni egy közösségben, átélni három dimenzióban is a tör­ténetet, az olvasás élménye mellett. A passiójáték min­dig egy feldolgozás. Át is mozgatja a nézőt, és arra hív­ja, hogy egy másfajta gondo­latmenet szerint járja végig a megszokott történetet.- Milyen célt tűztetek ki ma­gatok elé ezzel az előadással, az egész körúttal?- A cél tulajdonképpen, hogy Jézus szenvedésének a története az előadás végére már ne csak egy történet le­gyen, hanem egy olyan ese­mény, ami megragadja az embert. Hogy Jézus szenve­déséből szenvedély legyen, ami megmozdít, amivel úgy kezdek el foglalkozni, hogy erre építem az életem. Akkor éri el célját az előadás, ha a passiójáték végül már nem játék lesz... Zsugyel-Klenovics Katalin lelkész, Bánk „Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!” Az evangélikus egyházban minden évben megrendezik a hittanversenyt, amely több fordulóból áll. Először egy gyülekezeti válogató zajlik, ahol kivá­lasztják a hitoktatók, lelkészek azo­kat a gyerekeket, akik képviselhetik falujukat, városukat a megyei fordu­lón. Ennek a megyei középdöntőnek ebben az évben Galgaguta adott ott­hont március 31-én. Nagy szeretettel vártuk és fogadtuk a gyerekeket és kí­sérőiket a következő településekről: Bánk, Nógrád, Kétbodony, Ősagárd, Egyházasdengeleg, Felsőpetény, Va- nyarc, Lucfalva, Terény és természete­sen részt vettek a helyi, galgagutai gyerekek is. Négy korcsoportban zaj­lott a versengés: 1-2., 3-4., 5-6. és 7-8. osztályosok négyfős csapatai küzdöt­tek egymással a lehetőségért: a győz­tesek jutalma ugyanis nem kevesebb, mint hogy az egyházmegyét képvisel­hetik az országos versenyen. Bele is adtak mindent, volt olyan korcsoport, ahol villámkérdésekkel lehetett csak eldönteni a végső sorrendet, mert a gyerekek olyan felkészültek voltak, hogy szinte minden kérdésre tudták a választ A verseny témája: családok a Bib­liában. Komoly felkészülés során is­merkedtek a tanulók Káin és Ábel, Ábrahám, Jákob, József, Sámuel és még sok bibliai család történetével. Azt gondolom, nem közhely, hanem egyszerű tény, hogy itt mindenki győztesként távozhatott, hiszen sen­ki nem veheti el tőlük azokat a bibli­ai igazságokat, tanulságokat, ame­lyekre ráébredtek, amelyeket megta­nultak, a közösség élményét, amelyet átélhettek ezen a tavaszi napon is. Reggel 9 órakor közös énekléssel és rövid áhítattal indult a program Fűke Szabolcs galgagutai lelkész ve­zetésével, majd kezdődött a verseny­feladatok megoldása. Az eredményre várakozás idejét kirándulással töltöt­te a népes, közel 100 fős gyereksereg. Felmásztak a „Kopaszhegyre”, hogy aztán még jobban essen a babgulyás és a sok finom sütemény, amelyeket a gyülekezet asszonyai készítettek. Lehetőség nyílt ezen a napon egy kis ismerkedésre is, közös játékra, be­szélgetésre, de mindeközben felnőt­tek is, gyerekek is izgatottan vártuk a pillanatot, amikor Zsugyel Kornél bánki lelkész végre elárulta, melyik csapat hogyan állt helyt. Álljon hát itt azon gyülekezetek neve, akik a XXI. hittanversenyen megyénk nevében folytathatják a versengést az ország minden tájáról érkező hittanosokkal. 1-2. osztályosok: Egyházasdenge­leg, 3-4. osztályosok:*Lucfalva, 5-6. osztályosok: Galgaguta, 7-8. osztályo­sok: Galgaguta. Úgy gondolom, mél­tán lehetünk büszkék rájuk, és hor­dozhatjuk, hordozzuk őket imádsá­gainkban továbbra is. Krisztus a középpont. Köré gyüle­keztünk ezen a napon is. Együtt vol­tunk, mint egy hatalmas család. Test­vérekként, egymásra figyelve, egy­más felé a Tőle kapott szeretettel for­dulva. Nem csak a bibliai családok, hanem saját családunk, saját gyüleke­zetünk életét is megismerni, jövőjét is Isten kezébe helyezni akartuk, akar­juk. Ha semmi mást, csak legalább ennyit magunkkal tudunk vinni a hét­köznapokba, vágyva továbbra is erre a közösségre, akkor már megérte megszervezni e nemes versengést. „Ó, müy szép és müy gyönyörűsé­ges, ha a testvérek egyetértésben él­nek! ... Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.” (Zsoltárok 133,1-3) Fűkéné Menczer Kornélia Galgaguta e Áldott hús vétót kíván minden kedves Olvasónak a Nógrádi Evangélikus Egyházmegye e

Next

/
Oldalképek
Tartalom