Nógrád Megyei Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 77-99. szám)

2012-04-06 / 81. szám

4 2012. ÁPRILIS 6., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Ha egyszer egy üzlet beindul... Márton (Satis) István) Salgótarján/Budapest. Vagy 30 évig „indexen” voltak, majd „ön­kéntesnek” is nevezhetően hát­térbe húzódtak a tarjám Fanyu- lak, aztán volt dobosuk Hlavaj István nem is oly távoli tragikus halála óta a búcsúkoncerttel egy- szer csak beindult a verkli, és most már fellépés fellépés hátán következik, számos jó nevű he­lyen koncerteznek a közben új tagokkal is gyarapodtak pfenning Róberték. Megfordultak a rádió­ban, hívják őket a Duna tv-be, és ha már Húsvét következik, akkor a (Fa)nyulak kihagyhatatlanok. Április 8-án a PECSA-Caféban ör­vendeztetik meg rajongóikat, és mivel fővárosi koncertjeiken szép számú Pesten élő vagy dol­gozó nógrádi ment el rájuk, nem árt, ha lapunk is felhívja az újabb lehetőségekre a nagyérdemű fi­gyelmét. Ám nem mindenkinek van lehetősége utazgatni, azért, hogy hallhassák őket, így Rudiék próbálkoztak tájékozódni a sal­gótarjáni lehetőségekről is.- Szerencsére a város fogadó­késznek és segítőkésznek mutat­kozik, a Salgótarjáni Közművelő­dési Nonprofit Kft vezetője Simon Lajos megígérte, hogy eleget te­hetünk a hazai igényeknek is, így itthon is fogunk játszani. Egyelő­re az április 20-i időpont a biztos, de keressük közösen a többi lehe­tőséget is. A jó nevű Rolls együt­tes lesz a vendégünk, reméljük megfelelünk a felfokozott várako­zásnak és az igényes és értő hazai közönségnek, és bízunk a folyta­tásban is - újságolta el lapunk­nak „Rudi”, a banda frontembere. E sorok írója csak annyit ten­ne hozzá, hogy amelyik tarjáni együttesnek a Kárpátiával közös koncertjére 3-4 mikrobusszal olyan vájtfülűek, zenekritikus­ok, szakmabeliek, zeneértők ér­keztek, hogy megnézzék az új, kibővített Fanyulat és tetszésü­ket fejezzék ki, mint például Pallai Zsolt a Kárpátia koncert­szervezője és produkcióvezető­je, vagy Máthé József (Fiery), a Passzio.hu munkatársa - ott ki­zárt a csalódás. Francia diákcsoport Francia szótól volt hangos az elmúlt napokban Salgótarján: harminchárom francia diák és há­rom tanár viszonozta a bolyais diákok őszi, fran­ciaországi látogatását. A Bolyai János Gimnázium testvériskolája, a svájci határ mentén fekvő Pontarlier város Lycée Xavier Marmier diákjai jöttek el hozzánk, magyar part­nereikhez, hogy az itt töltött egy hét során felfedezzék és megismerjék megyénk kulturális és természeti örökségét, s Magyaror­szág nevezetes helyeit. A családi program során, a hétvégén, népes kis csapatban látogatták meg Hollókőt, a Salgói és Somoskői várat. Majd Ipolytarnóc egyedülálló múzeumát csodálhatták meg, ahol Nicolas Esseiva tanár úr komoly előadást tar­tott a 20 millió évvel ezelőtti életről, a geológi­ai változásokról. Ezt követően Kazáron a finom palóc gulyás és rétes után a csárdás lépéseivel ismerkedtek barátaink, hogy aztán fergeteges táncházban ropják a magyar táncokat. Ezután előbb a Dunakanyarba, majd Recskre és Egerbe, végül Budapestre látogattak francia diák­társaink, akiket szerfelett érdekelt a recski inter­náló tábor története, a csodálatos napsütésben Eger hangulata, a főváros neve­zetességei pedig lenyűgözték őket. Meg is fogalmazták, hogy szeretnének mihamarabb visz- szajönni kis országunkba. így már szervezzük is Théo barátommal és sokakkal együtt a nyári találkozót. Az utolsó napon órákat is látogattak a Bolyaiban, majd nagy érdeklődés­sel járták végig a bányamúzeumot. Sajnos, elérke­zett a búcsú pillanata, az egy hét gyorsan elrepült. Örülök, hogy harminckét diáktársammal részt ve­hettem ebben a cserében, ami a nyelvtanulásban nagyszerű dolog, élményszerű és felejtheteüen. Igaz barátokra lelhettünk'francia fiatalokban. Ahogyan ősszel is mondtuk: C’était chouette! Klassz volt! Te­hát nyáron, veletek, ugyanitt! Szmolár Dániel 12/C Könyvpremier az Ipoly-parton Sz. A. Balassagyarmat. Páratlan történelmi személyisé­gekről szóló színdarabokat írt Nagy Ervinné, nyugal­mazott középiskolai tanárnő. A darabokat tartalma­zó, Diákszínpad címet viselő könyv premierjét a na­pokban tartották meg a Madách Imre Városi Könyv­tárban. A Mindszenty József életútjáról készült szín­darabról Soós Viktor Attila történész, a Mindszenty Társaság titkára beszélgetett a szerzővel. Nagy Ervinné elmondta: az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem magyar-történelem szakára járva, igen nagy hatást tett rá Szabó Árpád, az ókori tan­szék professzora, aki példának okáért az Iliászt, Odüsszeiát tanítva szinte eljátszotta a történeteket, bevonta diákjait a színpadi játékba, s azt vallotta: „a jó tanár rendező és színész is.” Tanítványa ezt a gondolatot teljesen magáévá téve a Balassi Bá­lint Gimnáziumban már fiatal pedagógusként színdarabokat rendezett, mert érezte: a tanulók szeretnek játszani, s a szerep által tanulnak is, az adott kor eszményeit megismerve. Nagy Ervinnét az 1990-es években kérte fel a Szalézi Kollégium, illetve második munkahelye, a Szent Imre Keresz­tény Általános Iskola és Gimnázium színdarabok írására, amelyeket Szécsényben, Érsekvadkerten, Egerben is előadtak. Az Új Ember című katolikus hetilap is elfogadta az írásokat. A jelenlegi kötet Mindszentyn kívül Árpádházi Szent Erzsébet és Szent Imre herceg alakját is megörökíti. „A mi Erzsébetünk” című mű a külföldre kerü­lő fiatal édesanyáról szól, aki külhonban is meg­őrzi a magyar értékeket, hozományából kórházat, árvaházat hoz létre, tőle terjed el Európában az is­potály gondolata, s karitatív tevékenysége példa­értékű. Imre herceg példájából pedig azt tanul­hatja meg a ma embere: hogyan lehet és kell alá­rendelni egy embernek a saját akaratát a közös­ség akaratának. Ami Mindszenty József bíboros­hercegprímást illeti: kanonizációja még nem történt meg, de sokan szentként tisztelik. Nagy Er­vinné elmondta: édesapja nagy tisztelője volt a bí­borosnak, sokra tartotta bátorságát, szellemi nagy­ságát. A hercegprímás 1974-ben megjelent Emlék­iratait a tanárnő Ausztriában élő bátyja „csem­pészte be” Magyarországra, s Nagy Ervinné fiai is ebből tanulták meg: mit jelentett valójában 1956. A darab szerzője az 1990-es években szembesült először azzal: a ma fiataljai nem sokat tudnak a mártír papról, a „fehér vértanúról”. A tanárnőt munkája megírásában nagyban segítette Záborszky Csaba, Balassagyarmaton élő evangéli­kus lelkész is, aki jelen volt a hercegprímás felső­petényi kiszabadításakor. Nagy Ervinné a színda­rabban egy keretszínben helyezte el Mindszenty élettörténetét, amikor is a hercegprímás az egy- házjogilag a magyar prímások alá tartozó bécsi szemináriumban, a Pázmáneumban idézi fel éle­te eseményeit König bíborosnak. A cselekményes színekben közbeékelve pedig megjelennek a pá­ratlan élet nagy állomásai: Veszprém, Esztergom, az Andrássy út 60., Felsőpetény. A Bállá Péter és Orosz Gábor, a Szent Imre Keresztény Általános Is­kola és Gimnázium pedagógusai által előadott részletek jól érzékeltették a bíboros hitvallását: „a szabadság fontos, de az igazság még fontosabb". Soós Viktor Attila hozzátette: Mindszentyt halálá­ig megfigyelés alatt tartották, még 1975-ös teme­tését is dokumentálták a fotóriporternek álcázott ügynökök. Nagy Ervinné zárszavában úgy fogal­mazott: darabja üzenete a magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyar értékek megőrzésének köteles­sége, s az, hogy Mindszenty máig tanít minket - holtában is beszél - ahogyan a mű címe mondja. A tanárnő az idei Mindszenty emlékévben - ugyanis 120 éve született a magyar katolikus egy­ház legnagyobb alakja - mindenképpen szeretné színre vinni munkáját, ezzel is emléket állítva an­nak, aki legyőzetve is győzni tudott.

Next

/
Oldalképek
Tartalom