Nógrád Megyei Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 77-99. szám)
2012-04-04 / 79. szám
2 2012. ÁPRILIS 4., SZERDA A NAP TÉMÁJA Trinidad és Tobago magyar tükörben Egy salgótarjáni festőművész, Ducsai István munkái láthatók most a trinidadi Nemzeti Múzeumban. A ka- rib-tengeri szigetország, Trinidad és Tobago életét, történelmét szürreális stílusban ábrázoló kollekciót Tobago és Barbados után a londoni olimpián mutatják majd be. A megvalósult álom kétszereplős. Abuczki Attila salgótarjáni üzletemberé az ötlet, és ő finanszírozta annak végigvitelét. Interjúalanyunk, az „újkori mecénás” nem kibic, a 45 éves cégvezető nagy utazó és jó fotós. A történet 15 éve kezdődött. Dudellai Ildikó- Miért találja ki valaki, hogy megfestenek egy országot, és miért éppen Trinidad és Tobagot?- A '90-es évek közepén több mint fél évet töltöttem a karibi térségben, vendégházat vezettünk egy holland barátommal, és mindenképpen el akartam jutni Trinidadra, de végül nem volt annyi pénzem, hogy elmenjek - mondja Abuczki Attila. - Hazajöttem Magyarországra, és 15 év múlva nyílt lehetőségem az utazásra. Erre az útra már magammal vittem Ducsai Istvánt, akit időközben ismertem meg. Hátrahagytuk a barátnőinket, és elindultunk öt hétre, három hétre Trinidadra, két hétre Tobagóra. pen vissza akarták vinni oda, ahol az ötlet keletkezett, ahol a benyomások megszülettek. Kézenfekvő volt, hogy a festményeket az idei karneválon mutassák be, február 20-21-én. Tizennyolc festménnyel érkeztek, a helyszínen is született egy alkotás, mint Abuczki Attila mondja, rendkívüli remekmű, illetve két kép még befejezetlen. A teljes kollekció 21 darabos lesz. A képeket indulás előtt még kiállításon mutatták be Salgótarjánban, mert azok valószínűleg már nem kerülnek visz- sza Magyarországra. A 2012-es karneválra mecénásunk igényes katalógust készítetett, a keretről leszedett festményeket szállítmányozó cég vitte Trinidadra. Az ottani Nemzeti Múzede az egész történetre is kíváncsiak voltak. Arra a kérdésre, számított-e rá, hogy ilyen pályát fut be az ötlet, Abuczki Attila azt válaszolja, biztos volt benne.- Azért adtam hozzá a pénzemet, a nevemet, az energiámat, mert száz százalékig biztos voltam benne. Mert ilyen alkotásokat nem látni, ezek nem mindennaposak. Pista korábbi munkáiban is láttam, hogy ezek komoly értéket képviselnek, és azt a technikát, amivel dolgozik, már Európában is elfelejtették. Restaurátorként is dolgozik, már harminc éve variba pályán. Korábbi alkotásai neves magán- gyűjteményekben találhatók Japánban, New Yorkban, Londonban vagy Izraelben.- Lássuk most már a festményeket, vagyis próbáljunk meg elképzelni néhányat Abuczki Attila virtuális tárlatvezetésével.- Az egyik legjelentősebb kép a Santa Maria és a tengeralattjárók. Itt a karneváli tömeg lemegy a tenger alá. Egyrészt azért, mert az_élet a vízben született, másrészt az fejeződik ki, hogy a tenger sem tudja megállítani őket. A háttérben látszik a kikötő Santa Maria és kísérőEz 2010 október-novemberben történt. A terv az volt, hogy értékesítenek néhány ott készült festményt a költségek csökkentése érdekében. Képek készültek is, de eladásukra nem került sor, viszont megismerkedtek egy fiatal fotós-újságíróval, Andy G. Hypolite pedig meghívta őket a karneválra. Ez az év legjelentősebb eseménye a szigeten, sokan egész évben arra gyűjtenek, hogy el tudják készíttetni azokat a jelmezeket, amelyekben fellépnek.- A riói után ez a második legjelentősebb karnevál a térségben - teszi hozzá Abuczki Attila. - A karneváli Mekkának is tartják, mert sokan visszatérnek a trinidadi karneválra. Találkoztunk például egy norvég csoporttal, akik tizenötödször vettek már részt a fesztiválon. így tavaly megnéztük a karnevált, átéltük, részesei lettünk az élménynek. Újságírói igazolvánnyal bejuthattunk a színfalak mögé is, olyan helyszínekre, ahová civilként nem mehettünk volna, és közösen fotóztuk meg a karnevált. Ezek a fotók szolgáltak egyfajta modellként a festészethez is, bár az elkészült kollekció szürrealistának nevezhető, egy gondolati transzformáció vitte át a fotókat a vászonra. A kollekciót aztán mlndenképum kérésére elengedték a vámot, amire 800 ezer forintot kellett volna fizetni. A szigeten újrakeretezték a festményeket, amelyek a Nemzeti Múzeumba kerültek.- Láttuk az arcokon, hogy megdöbbentek, a kiállítás nézői azt mondták, hogy náluk ilyen nincs, ilyen kvalitású festmények nem készülnek - meséli Abuczki Attila, hozzátéve: a Port-Of-Spain-i Nemzeti Múzeum után a sziget déli részén fekvő San Fernando-i NAPÁ-ban (National Academy for Performing Arts) mutatják be a tárlatot, innen kerül Tobagóba, a scarborough-i fővárosi könyvtárba, majd Barbadosra, onnan pedig - a nemzetközi karneváli szövetség trinidadi megnyitón jelen lévő elnökasszonyának javaslatára - a londoni olimpiára. A kiállítás megnyitóján részt vett a szigetország kulturális minisztere is, és számos művészeti hallgató, akik hosszasan értékelték a festményeket, másfél-két órán át elemezték a technikát. Ducsai István és Abuczki Attila bekerült a karibi médiába is, az újságírók egy későbbi időpontban szerveztek velük találkozót a helyszínen. Természetesen nem csak a festményekre, hajói, a nők átalakulnak - a beteljesületlen férfivágyat jelképező - sellőkké, így üdvözlik Kolumbuszt, aki felfedezte a szigeteket. A Szabadság a rabszolgafelszabadításról szól. A karneváli tömegben rengeteg gólyalábon közlekedő maskarás alakot láttunk. István ezt úgy dolgozta fel, hogy a gólyalábon álló feketebőrű fiatalember mögé keresztet festett, mintha keresztre lett volna feszítve mindaddig, amíg rabszolga volt. Most kicsi kolibrik oldozzák ki a köteleket, lent pedig az összes földi jó várja, miután lekerül a keresztről. A büszke tekintet azt sugározza, neki most már senki nem mondja meg, mit csináljon. Ezt a képet úgy értékelték ott, mintha az egész népük ikonja lenne. Trinidad és Tobago 1962-ig angol gyarmat volt. A Bohóc című képen maszkok tömkelegé van a tojáshéjon sétáló figuránál. A tojáshéj bármikor betörhet, alatta látszik maga az univerzum, illetve az egyedül Trinidadon élő skarlát íbiszek repülnek át az univerzum fölött. A maszkos alakon látszik, hogy fekete, de fehér álarcot tart maga elé. A kezében homokóra jelzi az idő múlását. A Kentaur és a halászó hölgy című festmény is a tenger alatti világ. A kentaur egy macskakövön száguldó, halakkal körülvett raszta férfi. A kép bal sarkában látható egy kút, amiből fény süt ki. Ahogy mondják, életünk végén egy alagúthoz érünk, amelynek a végén fény van. A kút káváján ül, és egy kulcsot tart a csőrében a boldogság kék madara. A káván egy gyertya is ég. Érezzük, hogy a madár egyszer majd beleejti a kulcsot a kútba, amikor vége lesz az életnek, és tudjuk, hogy ez akkor történik meg, amikor leég a gyertya. Ilyen gondolatokkal teliek a festmények. A Gekkóban a festő úgy oldotta meg a három dimenziót, hogy a keretet ráfestette a vászonra, olyan a hatás, mintha a karneváli maszkot, és tűzként lobogó sárga tollakat viselő nő kikönyölne a festményből. Volt olyan diák, aki kettőt hátralépett, amikor a kép elé ért.- Kapjunk ízelítőt a trinidadi karneválból is!- A karnevál több részből áll. A Soca Monarch zenei rendezvényre más nemzetek előadói is eljönnek, Barbadosról, Saint Vincentről, Santa Luciáról. Együtt lépnek fel a trinida- diakkal a színpadon, együtt lengetik a zászlaikat, és valami félelmetes az a harmincezres tömeg. Énekelnek, táncolnak, a koncert rendkívül dinamikus, rengeteg hangszert felvonultató esemény. A Jouvert, a sár- és fes- tékdobálás jelzi az utcai parádé kezdetét. Hatalmas, táncoló tömeget kell elképzelni, meghatározott útvonalon jutnak el a fedett lelátókkal körülvett színpadra. A zsűri majd kihozza a győzteseket, de nem ez a lényeg, az számít, hogy mindenki nagyon jól érzi magát.- A karneváli két napon nyilván mindenki nagyon boldog, de egyébként hogy élnek a szigeten a mindennapokban ? Abuczki Attila szerint nagyon jól. A sziget nagyon gazdag erőforrásokban, komoly az olajipar, van finomítójuk is. Trinidad egy dunántúlnyi terület, a kisebb, nyugodtabb Tobago kétmegyé- nyi. Emellett jelentős a turizmus, mindennap kikötnek a Miamiból kifutó turistahajók. Rengeteg az autó, jók az utak, a klíma. A tömegközlekedésről azt mondja, mivel a településszerkezet elég szétszórt, a kisbuszra emlékeztető maxik járnak, és - bár vannak buszmegállók - ha valaki azt akarja, hogy minél közelebb tegye le őt a házához, annál többet fizet. A ruházat európai, a napi divat szerint öltöznek a szigetlakok. Vannak bevásárlóközpontjaik, a kultúra pedig nagyon vegyes. Jelentős számú az indiai és a feketebőrű lakosság, megjelentek már a kínaiak, sok a raszta is.- Lazábbak-e, mint az európaiak? Abuczki Attila azt mondja, nem ez a legjobb kifejezés, mert ott is van, aki idegeskedik, hajt, szalad, de mégis az egészben az előremenetel érződik, és nem a dekadencia. Nincs depresszió.- Jó volt hazajönni?- Jó. Sokat idegeskedtünk, szaladgáltunk. Az öt hét alatt kétszer jutottunk le a tengerhez. Itthon még azt sem tudtam, hogy a Nemzeti Múzeumban tartjuk a kiállítást, ezt az újságíró barátunk, Andy szervezte. A múzeum vezetőit meggyőzték a képek, sőt, mielőtt bekerültek a képek, újrafestették a kiállítótermet. Bármikor mehettünk dolgozni, még a nyitva tartási időn kívül is. A holtidőkben Pista festett, én a plakátokat intéztem. A karneváli expo bejáratát a mi festményeinkről készült nagyméretű poszterekkel díszítették.- Hogyan lehet ezt folytatni?- A kiállítás utazik tovább, a festményekről készült nyomatokat értékesítve pedig szert teszünk olyan bevételre, amiből lehet finanszírozni a kiadásokat. Azzal kezdtük, hogy történetben mecénásunk a '90-es évek közepén elkerült a karibi térségbe. Amit még nem mondtunk, hogy Abuczki Attila 18 éves korától intenzív utazó, volt már fotókiállítása többek között Nepálról, Indiáról, Etiópiáról, diás előadása Maliról. Az egyetemen halasztott egy évet, és ezer dollárral a zsebében világkörüli útra indult, körbestop- polta Ausztráliát. Egyéb kalandokról nem mesél, azt mondja, ez egy másik történet, de annyit megtudunk, hogy hamis vízummal ment Hongkongba, elkapták és visszatoloncolták Kínába. A következő állomás tehát London, ahol sportolóink mellett két salgótarjáni sikeréért is szoríthatunk az olimpián.
