Nógrád Megyei Hírlap, 2012. április (23. évfolyam, 77-99. szám)

2012-04-16 / 88. szám

8 2012. ÁPRILIS 16., HÉTFŐ INTERJÚ rezidensek Nem azért dolgoztam végig az elmúlt 6 évet, mert ezzel bármilyen újabb pozíciót szerettem volna elérni - mondja Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke. Célja az volt, hogy változásokat indukáljon az egészségügyben. „Ml VOLTUNK A BEVÁLLALÓSAK” Talán az első érdekvédő, akinek sikerülhet látványos eredményt elérni az egészségügyben. Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke legutóbbi akciójával maga mögé' állította szinte az egész ágazatot, és úgy tűnik, sikerült jobb belátásra térítenie a kormányzatot is. Kun I. Viktória- Elégedett?- A fiatal orvosok által el­végzett munkával elégedett vagyok. Az elért eredményt pedig első lépésnek megfele­lőnek tartom. 2007 ben azzal a céllal hívtuk életre az össze­fogást, hogy katalizáljuk en­nek a több évtizede kórosan rögzült rendszernek a meg­újulását. Tettük ezt önerőből, külső finanszírozás nélkül. Végre elindult valami, azzal pedig tisztában kell legyünk, hogy varázsütésre nem lehet az ágazat valamennyi nyomo­rát felszámolni. Még mindig az út elején vagyunk.- Hogyan találta meg azt a szűk mezsgyét, hogy a kor­mányzat már komolyan vegye, de még ne érezze zsarolásnak az akciójukat?- Kevés eszköz van az egész ségügyben dolgozók kezében az érdekérvényesítésre. Ezért folyamodtunk ehhez a kény- | szermegoldáshoz, a felmondá-1 sok letétbe helyezéséhez. 2011- I ben kiderült, hogy sok kollégá-1 nak már nincs vesztenivalója: s egyre többen gondolkoznak úgy, hogy ha nem lesz érdemi változás, akkor úgyis veszik a sátorfájukat.- Mikor és miért gondolta úgy, hogy épp ön lehet az az ember, aki kezébe veszi az egészség­ügy érdekeit és majd változtat?- A kérdésfeltevés egyfaj­ta küldetéstudatot feltételez. Ilyennel nem rendelkezem. Csupán arról van szó, hogy megbíztak egy feladattal, és azt igyekeztem tisztességgel elvégezni. Hat éve, 2006-ban az általános orvosi kar Hall­gatói Önkormányzatának az elnökévé választottak. Akkor felkerestem a másik 3 orvosi kar hallgatói vezetését azzal a céllal, hogy ismerjük meg egy­mást, cseréljünk tapasztalata kát, és dolgozzunk össze. Aüg 3 hónappal később, amikor kiderült, hogy Molnár Lajos fi­zetőssé akarja tenni a szakkép­zést, már megvolt a hátterünk ahhoz, hogy egységesen lép­jünk fel: petíciónkat négyezren írták alá, fórumunkra másfél ezren jöttek el. Erőfeszítésünk hatására a téma le is került a napirendről, de ennél talán még nagyobb hozadéka is volt: hitet adtunk egymásnak, hogy képesek vagyunk összefogni és megküzdeni az igazunkért. 2008-ban a rezidensszövetség akkori vezetői megkerestek minket és átadták a stafétát, majd rá egy évre a bazilika elé Sajnálatosnak tartom, hogy az orvosi kamara évek óta nem tölti be azt a szerepet, amit sokan elvárnak tőle szervezett demonstráció jelen tett újabb mérföldkövet. 2010 tavaszán már Székely Tamás­sal vívtunk nyilvános sajtóvi tát, pár hónappal később pedig sikerült eltöröltessük a fiatal orvosok intézményhez rögzí tését, az elhíresült „röghöz kö­tést”.- De volt, ami megosztotta az orvosokat: a hálapénz felszá­molására indított „zöld kereszt” mozgalom például már sokak­ban ellenérzést váltott ki.- A látszattal és a közhiede­lemmel ellentétben nagyon sok orvos támogatta az elképzelést, igaz persze, hogy az egyes szakmai képviseletek közötti érdekellentét nehezítette az ak ciót, így ez terv maradt csupán.- Rossz célt választottak, vagy ekkor még nem volt ekkora elfogadottságuk az ágazat kö­reiben?- Nem gondolom hibásnak a cél megjelölését. Nem a kitűző, hanem a hozzá tartozó üzenet volt a lényeg. A megélhetést érintő kénlés érzékeny terület, de érdemes belátni azt, hogy a bérrendezés és a hálapénz ügye nem választható ketté. Fontosnak tartottuk, hogy be­széljünk a paraszolvenciáról, és azt is, hogy tűzzük ki cé­lul az egészségügy morális megújítását. Később ennek az egyik fontos eleme, a bérrende zés került a fókuszba.- 2011-ben azonban már egé­szen új irányt vett az addigi stratégiájuk: zsarolásnak is tekinthető már az akció, hogy borítékba helyezték felmondó leveleiket. Tavasszal már látszott, hogy a bérrendezésre esély sincs. Megalakult az „Élhető Magyar Egészségügyet” moz­galom, amelyben az orvostársa­dalmat újra megszólítottuk. Ez a hívó szó az eddigieknél is szé­lesebb kört ért el. A cseh példát követve választottuk ezt az esz­közt az érdekérvényesítéshez.- Csakhogy ott az orvosi kama­ra, szakszervezetek mozgolód­tak, nálunk viszont a hierarchi­PAPP MAGOR 1978-BAN született Csíksze­redán. családja 1988-ban jött Ma­gyarországra. 1997-ben érettségizett Buda­pesten, a Lányai Utcai Reformá­tus Gimnáziumban. 2008-ban végzett a Semmel­weis Orvostudományi Egyete­men, azóta háziorvos rezidens. 2008-tól a Magyar Rezidens Szövetség elnöke. kus rendszer - bocsánat, de- legalján lévők vették kezükbe a kezdeményezést, hogyhogy?- Szükségesnek tartottuk a markáns fellépést, és mi vol­tunk a bevállalósak. Az akció­hoz fontos segítséget nyújtott a Magyar Orvosok Szövetsé­ge, és bár elsősorban verbális síkon, de támogatott az or­vosi kamara is. Nem tisztem megítélni egyetlen érdekvédő szerepvállalását sem, de ettől még érdemes mindenki mérle­get vonjon, és elvégezze az ön­vizsgálatot. Például a kamara által kifejtett aktivitás sok or­vos számára csalódást keltett, országjárásunk során sokan arról számoltak be, hogy bár kötelezően tagok, de nem érzik magukénak a köztestületet.- Most volt a kamarai tisztújí­tás, végül nem indult az elnöki posztért, nem érezte elég felké­szültnek, támogatottnak magát ehhez? Nem azért dolgoztam vé­gig az elmúlt 6 évet, mert ez­zel bármilyen újabb pozíciót szerettem volna elérni. Célom, célunk az volt, hogy olyan változásokat indukáljunk az egészségügyben, aminek ered­ményeképpen hosszú távon is vállalható lesz a munkavégzés. Nem a titulus a fontos, hanem az, hogy a szerepemmel elő tudom e mozdítani az érdemi változásokat. Sajnálatosnak tartom, hogy az orvosi kama ra évek óta nem tölti be azt a szerepet, amit sokan elvárnak tőle. Holott olyan infrastruktú­rával és eszköztárral rendelke­zik, amiről más szervezet nem is álmodhat. A köztestület a 2011-es választások során nem tudott megújulni, a szereplők sok esetben változatlanok ma­radtak. így aztán nem csoda, hogy alacsony volt a választá­si részvétel, az orvosok több­ségét a kamarai kérdésekkel egyáltalán nem sikerült meg szólítani. Egy régi gépezetben, új alkatrészként nem éreztem azt, hogy szerepet kellene vál lalnom.- Ha látná, hogy önre van szüksége az ágazatnak, hogy így lehetne változásokat elérni, szögre akasztaná az orvosi kö­penyét?- Közel négy éve kezdtem el orvosként dolgozni és ki fejezetten élvezem a gyógyító munkát. Nem szívesen tenném fiókba a fonendoszkópomat. Ugyanakkor a szívügyemnek tekintem, hogy tegyük rend­be a magyar egészségügyet, és ne csak a háttérben, tétlenül morgolódjunk. Személyes fel adatom most az, hogy tovább adjam a stafétát. Néhány hó­napon belül szakvizsgázom, új vezetője lesz a rezidenseknek. Azon vagyok, hogy a szervezet fordulatszámát megtartva élje meg ezt az őrségváltást.- Nyilván sokan vádolták, hogy könnyen beadta a derekát, mégis az eddigi legtisztessége­sebb érdekvédelmi vezető híré­ben áll. Vannak alapelvei?- Számomra az a legfonto sabb, hogy bármikor a tükörbe vagy a kollégáim szemébe tud jak nézni. Eddig sem karrier­vágyból végeztem a dolgomat. Ami pedig az anyagi kereteket illeti: a szövetség nullaforintos költségvetéssel csinálta végig az általam vezetett 4 évet. Pe­dig többen is ajánlkoztak, hogy szponzorálnak bennünket. Ezt udvariasan mindig visszautas! tottuk, hiszen csak így tudtuk megőrizni a függetlenségün­ket. A mendemondákkal ellen­tétben sem lefizetni nem akar­tak, sem fenyegetéseket nem kaptam.- Mivel tudta meggyőzni az orvosokat?- Az elmúlt években világo­san látszott: mit képviselünk és milyen értékek mentén. Tavaly körbejártuk az egész orszá got. Sok kollégát a személyes beszélgetések, fórumok győz­ték meg, s ennek nyomán lett egyre több csatlakozó. Voltak persze elvétve zúgolódások, amiért nem fogalmaztunk meg élesebb kormányzati kritikát, de meggyőződésem, hogy az érdekvédelem nem szabad át­politizálódjon. Fontos, hogy so­kan megérezték az ízét annak, nemcsak elszenvedői lehetünk az eseményeknek, hanem be­folyást is gyakorolhatunk a sor­sunk alakulására.- Ön is háziorvos, nem csalód­tak a kollégák, nem érezték úgy, hogy épp őket hagyta cserben? Szívfájdalmam, hogy az alapellátás most kimaradt. Ezt a következő lépcsőben minden­képpen pótolni kell. Ugyanak­kor azt sikernek tartom, hogy a szakdolgozóknak sikerült 15 milliárd forintot kiharcoljunk, hiszen ők is nehéz körülmé­nyek között dolgoznak.- Rendel, ügyel, elnökösködik, roadshow-zik, közben az asztali­hoki válogatott tagja és szenve­délyes hegymászó, mégis, hogy fér mindez bele az életébe?- Én is ugyanabban a 24 órában élek, mint bárki más, de az igaz: az elmúlt időszak az alvás, a magánéletem és a hobbijaim rovására ment. Ez­úton is köszönöm a betegeim türelmét és a helyettem beug­ró kollégák segítőkészségét, amivel ez idő alatt gyakran ki­segítettek.- Mikor volt utoljára orvosnál? Valóságos csodaszámba megy, hogy ennyi beteg kö zött dolgozva és ezen a for­dulatszámon sem betegedtem meg. De ettől függetlenül ter­vezem néhány rutinvizsgálat elvégzését, amit legalább 2-3 évente mindenki másnak is ajánlok.

Next

/
Oldalképek
Tartalom