Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)
2012-03-19 / 65. szám
2 2012. MÁRCIUS 19., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE A szécsényi városnapok kavalkádja Szécsényben a nyáron 20. alkalommal rendezik meg a városnapot, de hogyan kezdődött? A gondolat a rendszerváltást követően több emberben is megfogalmazódott: Szécsény várossá nyilvánításának évfordulóján minden évben valamilyen nagyobb, a történelmi eseményhez méltó, ugyanakkor szórakoztató, tömegeket vonzó rendezvényt kellene tartani. Károly Róbert Szécsényi Tamás kérésére 1334. május 5-én adományozott városi rangot Szécsénynek. Voltak, akik azt mondták, Szécsénynek van egy őszi kulturális rendezvénysorozata, amely a szüreti felvonulás és bál köré csoportosul, valami hasonlót kellene szervezni tavasszal is. Önszerveződés kezdődött el a városban, amelynek fő mozgatója Radácsi László, a művelődési és ifjúsági centrum akkori igazgatója volt. ramjaikat, de erre később kitérek. lelentős szerepük volt a szponzorok felkutatásában. A városnap rendezésére az első években csak az a pénz állt rendelkezésre, amit a támogatók adtak, és az egyéb bevételből összejött. Miből volt bevétel? Az első években belépődíjat kellett fizetni. A rendezvény területe, a történelmi belváros le volt zárva, csak belévagy más okok miatt kimaradtak. Jó néhányan de később csatlakoztak a csapatokhoz. Két évtized hosszú idő: a lelkes városnapi szervezők közül néhányan már nincsenek közöttünk, csak az emlékük él a társakban. Végleg itt hagyta a közösséget Fábián Ferenc, Vanya Béla, Bárány Menyhért, Mócsány Sándorné Margó, Vladár Lajos. Szenográdi Ferenc Szécsény. A hagyományteremtő tavaszi városi rendezvény szorgalmazói voltak, többek között Radácsi László, Őze János, Velenczei Ferenc, Bagosi Sándor, Dr. Sümegi Sándor, Smelkó István, Szabó Sándor, Hegedűsné Jusztin Gizella, Ifj. Domszky György s jómagam, mint az akkori önkormányzat művelődési - oktatási bizottságának az elnöke. Természetesen voltak, akik csak egy-két megbeszélésen vettek részt, vagy később csatlakoztak a csoporthoz. Több alkalommal is összejöttünk, hogy az elképzeléseinket egyeztessük. Kerestük, hogy mi legyen a rendezvény tartalma és formája. Egyben megegyeztünk: kapcsolódjon Szécsényhez, legyen szórakoztató, tömegeket vonzó. Felvetődött a szécsényi tavaszi fesztivál gondolata is. Őze János javasolta, hívjunk életre egy régi hagyományt, a tugári pünkösdikirály-válasz- tást. Végül is a beszélgetések során egyre inkább körvonalazódott a városnap gondolata. Az volt az alapkoncepciónk, hogy: az egész napos rendezvény minél több embert mozgasson meg, a programja legyen szórakoztató, vonzó, az egészet hassa át a várossá nyilvánítás történelmi hangulata. Az eseményre május elején kerüljön sor, közel a várossá nyilvánítás dátumához, május 5- hez. A sok-sok javaslat, ötlet után a városnap mellett tettük le a vok- sunkat. Megegyeztünk abban, hogy a fő attrakciót egy nagyszabású, szórakoztató vetélkedősorozat adja. Kik vetélkedjenek? Mindenki egyetértett abban, hogy a tősgyökeres szécsényiek és a betelepültek csapatai. Két hangulatos névre volt szükség. A tősgyökeres szécsényiek lettek a szamarasok, a betelepültek a galambosok. Miért szamarasok? Szécsényben a szamaras szónak nincs pejoratív kicsengése. Tudni kell, hogy a háború előtt és az azt követő években Szécsényben nagyon sok szamarat tartottak. (Zárójelben jegyzem meg, Földi László tanácselnöktől a hivatalába látogató felettes szerv egyik tagja ironikusan megkérdezte: Laci, hány szamár van Szécsényben? A tanácselnök hasonló stílusban válaszolt: pontosan nem tudom, de most, hogy itt vagy eggyel több.) Az idősebb korosztály még emlékszik azokra, akik egykoron szamarat tartottak. A teljesség igénye nélkül: a Tugárban élő Takács testvérek, Halász Lajos, Cseh István, Hlavaeska János, Vincze Antal, Tornyos János, Molnár Pál, Mikó Pál, Bujovszki bácsi... így lett a tősgyökeres szécsényiek csapata a szamarasok, a bevándorlóké a galambosok. Különösebben az utóbbit nem kell megmagyarázni, valamikor Szécsénybe „repültek,” és itt raktak „fészket”. A két csapatnak nem csak az volt a feladata, hogy a vetélkedőn részt vegyenek. Fontos szerepet játszottak az egyéb programok előkészítésében, a réndezvény lebonyolításában. Toborzókat tartottak, népszerűsítették a progpővel lehetett bejutni. Némi pénzforrást jelentett a pólók eladásából befolyt összeg. A két tábor emblémájával és feliratával ellátott pólókat árultak. Más színű volt a galambosoké, és más a sza- marasoké. A nap folyamán a két tábor tagjai a pólójukat viselték. A krónikás nehéz helyzetben van, amikor a két táborhoz tartozó személyeknek a nevét szeretné megörökíteni. Egyfelől voltak, akik kezdettől végig ott voltak, és még ma is aktív tagjai a városnapot szervező közösségnek. Mások hosszú éveken át részt vettek a közösség munkájában, de később egyéb elfoglaltságuk A teljesség igénye nélkül, azok, akik rövidebb, hosszabb ideig valamilyen formában szervezőként, szereplőként, - részt vettek a városnap életében, közülük jó néhányan még ma is ott vannak. Velenczei Ferenc, Géczi Pál és felesége, Ocsovai Magdolna, Végh Margó, Horváth Klára, Horváth Róbert, Gyenes József, Géczi Sándor és felesége, Lehoczki Ibolya, Kuris Róbert, Lőrincz Gábor és felesége, Mócsány Sándor, Bagó József, Varga Károly, Kiss Lajosné, Máté Csaba, Horváth Tibor és neje, Kissné Borovszki Erika, ifj. Domszky György, Valkár Béla, Szerémi Zsolt és neje, Smelkó István és neje, Veresné Tériké, Felker József és neje, Ispán Zoltán és neje, Istók Ferenc és felesége, Kovács István és felesége, Vanya Mariann, Györki Mariann, Rónai Egon és felesége, Bárány Menyhértné, Streho Zoltán és felesége, Makovinyi Tamás és felesége, Pothoroczki Szabolcs és felesége, Csampa Tamás, Pék Panni, Prajdi György, Jakab András, Erdélyi Csaba, Szabó Sándor, Zsupinné Bábel Éva, Hegedűsné Jusztin Gizella. A két tábor hónapokkal előbb készült a városnapi rendezvényre, a vetélkedőre, megválasztották hadnagyukat. A vetélkedő győztes csapatának a hadnagya egy évig volt a vár kapitánya, s a városnapon ünnepélyes keretek között átvette a polgármestertől a város kulcsát. A magisztrátus volt az, aki összeállította a vetélkedő anyagát, és fő szervezője volt a városnapnak. A magisztrátus titkári teendőit Radácsi László töltötte be. Utólag visszagondolva, átélve a tizenkilenc városnap jóízű hangulatát, őszintén, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy az önszerveződéssel elkezdődött városnapi programoknak volt egy belső varázsa. Radácsi László nyilatkozta az első rendezvény után: „Több, mint háromszáz rendező, szervező és szereplő több hetes, kemény munkájának az eredménye a nap sikere” (Nógrád Megyei Hírlap 1993. május 12.). A több mint háromszáz ember nem tehernek, hanem önként vállalt feladatnak, az önmegvalósítás, a közösségért való tenni akarás fórumának tekintette mindazt, amit a városnap sikeréért tett. Az emberek teamekben dolgoztak, ezáltal is az egésznek volt és van egy közösséget alakító, formáló hatása. Nem szabad azt sem elfelejteni, milyen jótékonyan szolgálta a hovatartozás érzésének, az identitástudatnak az erősítését. Mindaz, amit a szervezők javasoltak, és a sok-sok aktivista az első alkalommal megfogalmazott, nem egy kőbe vésett, megmásíthatatlan törvény volt. Nyilván, az évek során a tapasztalatokat felhasználva változott a városnap programja. A kinyilvánított népakarat ünnepe (Folytatás az 1. oldalról.) Március 15. nyilvánvalóan nemcsak a forradalom ünnepe, hanem a kinyilvánított népakarat ünnepe is. És éppen ezért a modern demokrácia születésnapja is - fogalmazott a polgármester, hangsúlyozva: azóta a magyarságnak veleszületett joga az, hogy elmondja, hogy mit akar.- És joggal követeljük akár Európa döntéshozóitól is, mint annak idején a helytartótanácstól Pest-Buda népe, hogy arra, mit akarunk, legyen füle, és cselekedjen úgy, amint azt a nép akarja. Mert ez a demokrácia. Legyen szabad a sajtó, legyen szabad és nemzeti jegyekkel felruházott a törvénykezés, ugyanazon feltételekkel jusson hozzá a magyar nép a banki, pénzügyi szolgáltatásokhoz, mint ahogyan más európai népek hozzájuthatnak. Termelhesse meg a magyar gazda az ország határain belül a szükséges és elégséges mennyiségű élelmiszert azon a dúsan termő földön, amelyet lakóhelyül adott az Isten e népnek - mondta Medvácz Lajos, hozzátéve: a magyarság azt akarja, hogy engedjék a saját jövőjét építeni, és ezután is megteszi azt, ami tőle telik más európai népek érdekében is, ahogyan tette ezt több mint ezer éven át.- A jövő emberei azok lesznek, akik megteremtik a jövőt, akik egy erős, nemzeti önállóságát minden időben felmutatni képes Magyarországot formálnak. Adjon nekünk erőt ez a gyönyörű ünnep a tettrekészségre, az áldozatos munkára, a kitartó együttgondolkodásra a hétköznapjainkban is. Csak ekkor tudjuk megvédeni Magyarországot, csak ekkor fejlődhet a nemzetek Európája együtt, vállvetve - zárta gondolatait a város vezetője. t A A V «1 A.
