Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)
2012-03-31 / 76. szám
4 2012. MÁRCIUS 31., SZOMBAT KULTÚRA A városközpont Salgótarján jellegzetessége Sokan fogadták el a meghívást a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház legutóbbi összejövetelére. A nagy érdeklődés egyrészt a résztvevők személyével, másrészt a napirendre tűzött témával magyarázható. A három meghívott sorában helyet foglalt Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere, országgyűlési képviselő, dr. Finta József, akadémikus, Kossuth-, Ybl- és Prima Primissima-díjas építész és Magyar Géza, Állami és kétszeres Ybl-díjas építész. Utóbbiak a hatvanas, hetvenes években meghatározó részesei voltak a salgótarjáni városrekonstrukciónak, a nevükhöz fűződik a belváros arculatának megformálása. Meghívásuk nem volt véletlen, hiszen a várossá válás 90. évfordulója tiszteletére rendezett kávéházi programsorozatban ezúttal Salgótarján építészete került terítékre. Nagy számban összegyűltek az érdeklődők a Salgótarján építészetét elemző beszélgetésre Csongrády Béla Ez a téma szinte mindenkit érdekel: a helyi lakosok ebben - az egyesek által nagyon vagy kevésbé szeretett, mások által kritizált - környezetben élik mindennapjaikat, a hozzáértők pedig ugyancsak mindmáig vitáznak ennek az építészeti stílusnak a jellegzetességeiről, értékeiről. A szakma mindenesetre hatásos véleményt formált 1968-ban, amikor a Magyar Urbanisztikai Társaság elsőként Salgótarjánnak ítélte a Hild János városrendező mérnök tiszteletére alapított emlékérmet Az elismeréssel egybecsengve, azt mintegy felerősítve fogalmazta meg lírai szépségű gondolatait Kass János grafikusművész is „A város” című esszéjében, amely a Palócfóld 1968/1-es számában látott napvilágot: „Hasonlóan az olasz reneszánsz városállamokhoz, most a mecénás, a művészetet igénylő, magához vonzó, magából kitermelő - egy olyan város, ahol az érkezőt az első benyomás, a kibontakozó nagy szerű építészeti egység és a táj elemi ereje fogadja és igézi meg. Salgótarján a legszebb itáliai város- és térélmények nagylélegzetű együttesével ajándékozza meg az utast Ez a benyomás fokozódik, ha a múltat és a fejlődés lehetőségeit számba vesszük és a látvány érzéki öröme mögött az erőfeszítést, az akaratot és a célt megismertük...” Ugyanakkor az ebben a kérdésben másként gondolkodók többek között úgy vélik, hogy a szocialista városnak tekinthető Salgótarján központjára a szocreál, a poszt-sztálinista formavilág a jellemző. Nos, ezeknek a véleményeknek határozottan ellentmondva fejtette ki a két építész, hogy az úgynevezett szocialista realista stílus az építészetben az ötvenes évek közepén véget ért és semmi köze a tarjáni városcentrum épületeihez, amelyek ráadásul olyannyira egyediek és jellegzetesek, hogy minden más magyar várostól imázsteremtő módon különböztetik meg Salgótarjánt. A vendégek azt a másik tévhitet is szerették volna végérvényesen eloszlatni, amely szerint a városközpontra a panell-jellegű építkezés a jellemző. Erről olyannyira nincs szó, hogy Magyar Gézának a Fő tér 13as épület esetében egy sajátos módszert kellett kidolgoznia, amelyik időben nem hátráltatja az építkezést. Finta József - aki Jánossy György Karancs Szállója és Szrogh György művelődési háza mellett a Fő tér harmadik meghatározó épületét, a Pécskő Aruházat tervezte, méghozzá gyorsan, egy már elkészült elképzelés ellenében - arra is visszaemlékezett, hogy rrűlyen feladatok és nehézségek adódtak a nyugati városrész beépítésével, kialakításával kapcsolatosan. Mindketten kiemelték, hogy olyan modern építészetet igyekeztek itt megvalósítani, amelyet a belső tartalom, a tiszta szerkezet, az esztétikai igényesség hármassága és a beton mint korszerű építési anyag jellemez. Igazodniuk kellett a hegyek közé szorított, a vasút és a közút által kettéosztott város környezeti, domborzati adottságaihoz, meg kellett teremteniük a keleti és nyugati rész építészeti és funkcionális egységét, átkötését. Ez utóbbi célkitűzés csak korlátozott módon valósult meg. Magyar Géza és Finta József számos személyes élményt is felelevenített, amelyek révén otthon érzik magukat Salgótarjánban. Elismerően emlegették azokat a korabeli városi vezetőket, akik nem sajnálva a régi épületek teljes körű lebontását - s bízva a szakemberek tudásában, kreativitásában - felvállalták a teljes körű városrekonstrukciót Székyné dr. Sztrémi Melinda hangsúlyozta, hogy a jelenlegi városvezetés természetes adottságként kezeli az évtizedekkel korábban kialakult építészeti sajátosságokat és azokhoz igazodva tervezi a Fő tér irodaház és a pavilonsor előtti részének, illetve a városháza környékének több ütemű továbbgondolását, korszerűsítését. Olyannyira tisztelik a Magyar Géza és Finta József korábbi tevékenységét, hogy rendszeresen kikérik a jövővel vonatkozó tanácsaikat, sőt Magyar Gézát bevonták a mozi szabadidő központtá való áttervezésébe is. A polgármester asszony azt is kifejtette, hogy nem tud azonosulni azokkal a helyi véleményekkel, amelyek lekicsinylőén emlegetik saját városukat, lebecsülik eredményeit, értékeit. A rendezvény atmoszférájához nagymértékben járult hozzá Kovács Bodor Sándor erre az alkalomra készített filmetűdje a modern Salgótarjánról s ugyanezt a célt szolgálták Gócs Éva kiállított fotói is, amelyekből a közelmúltban könyv is jelent meg „Város született” címmel. Irodalmi adalékként szolgáltak a versek, amelyek két nógrádi költője - Varga Lajos és Kasza Márton Lajos - mellé Sándor Zoltán szerkesztésében meglepetésként az építész Finta József is felsorakozott. A műveket £ Kerner Edit előadóművész tolmácsolta. A beszélgetés összekötőszövegében kiemelt hangsúlyt kaptak a Salgótarjánból elszármazott Prakfalvi Endre, a Magyar Építészeti Múzeum munkatársa gondolatai. A március 15-én Németh Lajos-díjjal kitüntetett művészettörténész legutóbb a Magyar Várostörténeti Évkönyv 2011-es számában értekezett Salgótarján építészetéről. Egy 2004-es konferencián elmondott előadása ugyanerről a témáról az „Értékek és konfliktusok” című, a Nógrádi Történeti Múzeum által kiadott kiadványban jelent meg. Ezt a tanulmányát a következők szerint zárta: „A művészetszociológia arra tanít (P. Francastel), hogy a művészet/mű- alkotás, különösképpen az építészetalkalmas arra is, hogy inkább általa értelmezzük kora társadalmát, s nem fordítva, a gazdaságitársadalmi viszonyokból magyarázzuk a műveket.. ” Neves vendégek tisztelték meg közreműködésükkel a Szerdatársaság Irodalmi Kávéház legutóbbi rendezvényét: Székyné dr. Sztrémi Melinda polgármester, országgyűlési képviselő, Magyar Géza és Finta József építész. Jobbra e cikk szerzője Zenés időutazás A 2012-es esztendő Salgótarjánban a várossá nyilvánítás kilencvenedik évfordulójára tiszteletére emlékévnek nyilváníttatott. Ennek keretében minden oktatási, kulturális intézmény, civil szervezet a maga módján kapcsolódik az évfordulós programhoz. Cs. B. A Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény ötletes - a falai között folyó tevékenységgel adekvát - módját választotta a megemlékezésnek: „90 év - 90 zene” címmel kilenc részes bérleti hangversenysorozatot indított. Egy-egy alkalommal kronologikus sorrendben tíz évet fognak át az arra a korszakra valamilyen módon jellemző művek bemutatásával, világtörténelmi, európai és magyarországi és helyi események, technikai találmányok, tudományos felfedezé- s e k , sporteredmények, az adott évben született vagy meghalt rangos, közismert személyiségek nevének felvillantásával. Háttérként korabeli a Nógrádi Történeti Múzeum gyűjteményéből származó salgótarjáni képeslapokat, fotókat és filmeket vetítenek, amelyek ugyancsak a korszellemet, -hangulatot tükrözik és a virtuális séta egyszersmind találós kérdést is rejt a közönség számára: milyen épület, melyik városrész látható a képen, mi van ma a helyén stb.? A műsorban fellépnek a művészeti iskola tanárai és növendékei, valamint meghívott vendégek. Az első zenés időutazás - amelyet a minap tartottak - értelemszerűen az 1922-től az 1931-ig terjedő évtizedet idézte meg. A várossá válás évéről Tóth Tibor intézményigazgató - többek között - elmondta, hogy V. I. Lenin akkor jelentette be a Szovjetunió megalapítását, akkor született - mások mellett - Telly Savalas görög származású amerikai színész, énekes, Hidegkúti Nándor magyar labdarúgó, az Aranycsapat tagja, Pécsi Sándor színművész, elhunyt az olasz nemzetiségű XV. Benedek pápa, Bánki Donát gépészmérnök, feltaláló, Marcel Proust francia és Gárdonyi Géza magyar író. A bemutatott fotók látnivalóit nem volt könnyű felismerni, szinte csak a templomok nyújtottak eligazodási és összehasonlítási támpontot a város egykori és mai épületei, utcarészletei között. A zeneszámok sorában elhangzott George Gershwin „Swanee” című műve, Joplin „Ragtime”-je, Jacob Gade„ Jalousie” című tangója, volt részlet Puccini „Pillangó- kisasszony” című operájából, Kálmán Imre „Marica grófnő” című operettjéből, majd a „Yes, Sir! That’s My Baby!”, a „Tiger Rag”, a „Fascination”, a „Tea for two” és a végül tizedikként a „Smoke Gets In Your Eyes” című szám következett. Az egyes műveket Lengyel Judit és Tóth Boglárka (ének), Tóth Tibor és Oláh Patrik (hegedű) és Farkas Diána (zongora) adta elő illetve kísérte. A sorozat következő részét terv szerint április 19-én tartják, majd a május 24-i, június 14-i, július 26-i, augusztus 16-i, szeptember 13-i, október 18-i és végül a november 22-i napon lesznek az újabb koncertek. Remélhetően azok is kellemes és tanulságos szórakozást jelentenek majd az érdeklődőknek. A 90. évfordulós hangversenysorozat elős részében Tóth Tibor és Oláh Patrik is fellépett Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Bevallom drágám a kisugárzásod fogott meg. ” Szerencsés nyertesünk: dr. Danes Imre Szügy, Arany János út 6. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2012. április 4-éig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át. *
