Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)

2012-03-30 / 75. szám

2 2012. MÁRCIUS 30., PÉNTEK NÓGRÁD MEGYE Jubileumi év a klarissza nővéreknél Sok olvasó számára bizonyára ismert a Szécsényben működő szerzetesház, a klarissza nővérek monostora. Ferenc-Mária nővérrel, a monostor apátnőjével rend­jükről és küldetésükről beszélgettünk. Szenográdi Ferenc Szécsény. - Mikor telepedtek le Szécsényben?- „Szécsény Ágacskája” Kla­rissza Monostorunknak kezdet óta ugyanaz az identitása: egy olyan hely szeretnénk lenni, ahol Istent az egyszerű minden­napokban befogadjuk és ehhez másoknak is segítséget nyúj­tunk. Az Isten Fia azért jött az emberek közé, hogy elvezesse őket az Atyához; Benne egészen megjelent az Atya szeretete, és egyben út is lett, amely minket is elvezet oda. Ezt a krisztusi éle­tet igyekszünk élni mi is. Semmi egyéb célkitűzésünk nincs, minthogy magunk is és testvére­ink is egyre szorosabb kapcso­latban éljünk az Úrral. * Itt Szécsényben 1995 augusz­tusában telepedtünk le. Akkor még mint egy franciaországi mo­nostor, ahol legtöbbünk szerzete­si életét is elkezdte. 2000-ben ugyanez a francia monostor kö­zösséget alapított Csíksomlyón is. 2009 augusztusa óta monos­torunk önállóvá vált. Noha ak­kor kánonjogilag különvált az alapító francia közösségtől, a lel­ki szálak ugyanúgy megmarad­tak közöttünk. Az önállósulás következtében a csíksomlyói kö­zösség most már ide tartozó ala­pítás. A két közösségben össze­sen kilencen élünk.- A különböző szerzetes rende­ket úgy különböztetik meg, hogy vannak valamiféle apostoli tevé­kenységet folytató közösségek, il­letve vannak a világtól elvonuí tabban, az imádságban élő közös­ségek. A klarissza rend ez utóbbi­ak közé tartozik. Ha nem karita­tív szolgálatot, akkor mit nyújt ez az életforma az embereknek?- Igen, ezt a megkülönbözte­tést szoktuk használni, bár egy kicsit sántít, hiszen a világban szolgáló közösségek is imádság­ban élnek. Az ő imádságuk is szolgálat. A szemlélődő életfor­mában azonban már az is üze­net, hogy semmit sem tud fel­mutatni: sem hálás betegeket, sem megsegített szegényeket, sem okosodó, fejlődő gyermeke­ket; nem mondhatja, hogy íme, itt vannak tevékenységünk gyü­mölcsei! Az imádság általi szol­gálat ennél sokkal rejtettebben gyümölcsözik.‘Ennek oka az, hogy itt arról van szó, hogyan segítjük testvéreinket abban, hogy szívükben Istennel talál­kozhassanak. Általában egy em­ber vagy egy közösség értékét azon szokták lemérni, mit is tud kézzelfoghatóan nyújtani, létre­hozni, előállítani, felmutatni. A szívbéli történéseket azonban nem lehet sem lemérni, sem be­mutatni. A szemlélődő közössé­gek pedig éppen ezt a szívbéli történést szolgálják. Az Istent ki­záró világnézetek, a materialis­ta, fogyasztói szemléletek nem igen foglalkoznak azzal, ami a szívben történik, így nem is ér­tik azt. Leginkább az ilyen szem­léletű emberek teszik föl a kér­dést: mi az imádság haszna, mi­re jó az? Az imádkozó ember jól tudja, hogy az imádságban a szívben élő Istennel találkozik. Az imádság nélkül, Isten nélkül sokan szenvednek attól, hogy belső ürességet tapasztalnak magukban, és hogy nem elégíti ki őket semmiféle materiális bir­toklás, vagy biztonság. Vagyis hiába van meg mindenük, még sincs semmijük. Gyakran hosz- szú éveknek kell elmúlniuk ah­hoz, hogy ezt felismerjék... ke­mény árat fizetve, a boldogtalan­ság éveit. Amikor az ilyen embe­rek azután rátalálnak az Úrra, az igaz szeretetre, arra, aki értel­met ad életüknek, akkor már nem kell nekik magyarázni sem­mit. Imádságainkban ott van ez a kereső, szenvedő, Istenre szomjazó, vagy éppen őt tagadó emberiség.- Az emberek lelki életét miért szolgálják visszavonultságban? Nem volna-e célszerűbb közelebb lenni hozzájuk?- Most tulajdonképpen a szer­zetes lelki szolgálatának lénye­gére kérdezett rá. Fia pusztán az emberi szempontokat nézzük, akkor igaza van, valóban célsze­rűbb volna az emberek között él­ni, mozogni naphosszat. Gyako­ribbak volnának a találkozások is, a beszélgetések lehetősége is. Visszavonultságunk oka tehát nem ebben a tényezőben kere­sendő, hanem abban, hogy a szemlélődő szerzetes elsősorban nem szavaival szolgál, hanem az életét adja oda Istennek az embe­rek üdvösségéért. Vagyis a szer­zetes azzal, hogy egyedül Isten­nel él, mindenkiért él. Nem egy embercsoport javát keresi, nem egyfajta problémára keres meg­oldást. Életével mintegy bele sze­retné „szeretni Istent mások szí- vébe”. A Szentírás lapjain is meg­jelennek azok a személyek, akik közbenjáróként éltek akár egy személyért, akár egy népért. Eh­hez nem szükséges a fizikai kö­zelség, hiszen mindez belső tör­ténés, végső soron az Úr műve. De emellett megvannak a talál­kozások, a beszélgetések is. Hi­szen a monostorunkat látogató emberek, tulajdonképpen Isten­re szomjaznak. Ővele találkoz­hatnak a személyes beszélgeté­sekben, együtt imádkozásban.- Ebben a visszavonultságban élve hogyan ismertetik meg magu­kat az emberekkel?- Ma olyan világban élünk, amikor az információk követhe­tetlen gyorsasággal terjednek. A világot perceken belül átjárják a hírek. Ez a híráradat nagyon sokszor teljesen személytelenné válik, a hírek forrásai ismeretle­nek. Rengeteg visszaélés is szár­mazik ebből,' de még a jószándékú hírközlés is túlszár­nyalja az emberi léptéket. Éppen ezért nagyon tudatosan nem fej­lesztettünk ki ilyen gyors hírköz­lést magunkról. Általában azok viszik a hírt rólunk, akik valami­lyen formában, kapcsolatban áll­nak már velünk. Á remetesége­inkben sokan megfordulnak, akik egy kis elcsendesedést ke­resve kilépnek mindennapi éle­tükből, környezetükből. Amikor azután innen elmennek, általuk mások is tudni fognak rólunk, ők is eljönnek és így tovább. Ez a tapasztalati út ember közelibb, valósabb, mint a személytelen hírközlés. Talán maradinak tű­nik ez a felfogás, de nem minden visz előbbre, ami modern...!- Mi biztosítja a megélhetésü­ket, hiszen jövedelmező munkát nem végeznek?- Rendünk élete a kezdetektől fogva azt tanúsítja, hogy a Sze­gény Nővérek sohasem a munká­jukból éltek. Noha az mindig is része volt és az is marad életünk­nek, mégsem hasznossági esz­köz. Ennek kifejezésére, megél­hetésünket teljesen a Gondvise­lésre bízzuk. Egyébként, ha a munkánkból kellene megélnünk, föl kellene adnunk az életformán­kat! ...hiszen mindennapjaink nagy részét imádság tölti be. A mai társadalomban sajnos egyre többen kényszerülnek túl­hajszolt robot- vagy rabszolga- munkára. Már szó sincs öröm­ben végzett munkáról, hanem sokkal inkább a megélhetésért folyó kényszer- és versenyfutás­ról. Nincs ez így jól! Másrészt, a megélhetésünkért nem szervezünk gyűjtési kam­pányt. Aki mégis ebben látná a megoldást, az tévedésben van. Mi nap-nap után kérjük és vár­juk Isten gondoskodását. Való­ban a mindennapi kenyérért va­gyunk hálásak. Egyesek azt gon­dolják, meg kell hirdetni, hogy minél többen hozzanak enni a klarisszáknak. Nem kell meghir­detni, nem kell kampányolni -. ez a mai világ eltévelyedése, és ebbe a csapdába nem szabadna beleesni. Mi türelemmel és bi­zalommal várni szeretnénk...- Végül kérem, beszéljen ar­ról, miért jelentős ez a 2012-es év az önök rendjében, az önök számára?- Ebben az esztendőben Szent Klára Rendje 800 éves jubileu­mát ünnepli. 1212-ben az itáliai Assisi városában a nemesi szár­mazású Klára - Ferenc példájá­ra - minden vagyonát és atyai házát elhagyva a szegény Krisz­tus követője lett. Nem a szegény­ség lett a két szent ideálja, ha­nem az értünk kiüresedett Isten Fia, akiben tökéletesen megje­lent a Mennyei Atya végtelen szeretete. A ferences és klarissza életforma azért él még ma is, mert a végtelen isteni sze­retet minden kor minden embe­rének meg akar jelenni Isten egyazon szeretett Fiában. Azok a férfiak és nők, akik Ferenc és Klára nyomán engedik, hogy bennük Krisztus vonásai kiraj­zolódjanak, ugyanazt az üdvös­séget szolgálják, mint amiért Krisztus meghalt és föltámadt. Jubileumunk tehát tulajdonkép­pen Isten minden ember iránti soha meg nem szűnő szeretetét ünnepli. Hálózat épül partneri bázison Kazár-Rátka. Új partnerségek ki­alakítására, közös ötletek megvaló­sítására, valamint a meglévő, jó kap­csolatok ápolására teremtett lehető­séget az a tavaly tavasszal elkezdett, határon átnyúló együttműködés, amelynek keretében hálózatépítési programot indított a 3ó Jó Palóc Köz­hasznú Egyesület a rátkai Dél-Nóg- rád Partnerség Polgári Társulással. A jó palócok - a közös projektben vezető sze­repet betöltő - szlovák szervezethez fűződő kap­csolatuk tapasztalataira alapozva vállalkoztak erre. A partnerség erősítése mellett szakmai, ok­■ Európai Unió Európai Regionális Fejlesztési Alap Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007-2013 tatási feladatokat végeztek el, adatbázis létrehozásán és további együttes pályázatok megalapozá­sán dolgoztak az elmúlt évben. A felek szerint a pályázati célok megvalósultak: az együttműkö­déssel elkezdődött a határmenti területek versenyképességének növelése. Színvonalas és naprakész infor­mációkkal gazdagodtak a célcsoportok a rendez­vények és a munka-találkozók során. Létrejött egy honlap is, (www.cbc-net.webnode.sk), adat­bázisa folyamatosan frissül és bővül, elősegítve további partnerségek kialakítását. Március 3l-én, szombaton zárul a program, amelynek eredményeiről, a további elképzelé­sekről egy kétnyelvű kiadványt jelentetnek meg. £5* Program cezhranicnej spolupráce Madárská republika-Slovenská republika 2007-2013 Gyöngyös. Az Összefogás-TISZK Kft. a napok­ban zárta „Az Összefogás-TISZK infrastrukturá­lis feltételeinek korszerűsítése a munkaerőpiac igényeihez való rugalmas alkalmazkodás érdeké­ben” című, TIOP-3.1.1-09/1-2009-0024 azonosító számú projektjét. A projekt - amely 2010. már­cius 31-én indult - az Európai Unió támogatásá­val, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társ­finanszírozásával valósult meg. A támogatás összege 750.122.653 forint, ami 90 százalékos finanszírozást biztosít. A fejlesztés célja, hogy a képzésben résztvevők korszerű, ma­gas színvonalon felszerelt oktatási intézmények­ben, korszerű eszközökkel ellátott gyakorlati kép­zőhelyen tanulva sajátítsák el a szakmát. Céljuk, hogy a gyakorlati képzés feltételei olyan mérték­ben javuljanak, hogy az így szerzett tudás felel­jen meg a gazdaság igényeinek, a munkaerőpi­acra versenyképes tudással rendelkező szakem­bereket képezzenek.- A projekt keretében a gyakorlati képzéshez szükséges új eszközöket szereztünk be tagintéz­ményeink számára. Korszerű informatikai, audi­ovizuális és a kereskedelem, vendéglátáshoz szük­séges eszközökkel szereltük fel iskoláinkat. Építé­si tevékenység keretében felújítottuk a gyöngyösi Károly Róbert Kereskedelmi, Vendéglátóipari, Közgazdasági és Idegenforgalmi Szakképző isko­la tanbüféjét a helyiség akadálymentesítésével és az udvaron egy fedett kerékpártároló építésével. A tanbüfé fejlesztésével egy jól felszerelt gyakorlati oktatóhely jött létre, ahol a bolti eladó szakmát va­lós környezetben gyakorolhatják a tanulók - kö­zölte Ocela Tibor, pr menedzser, hozzátéve: - A pro­jekt legnagyobb eleme a Hotel Opál Tanszálló bő­vítése, felújítása volt. Ennek keretében egy 78 fé­rőhelyes, wellness, fitness és konferenciaterem­mel ellátott tanszállót építettünk. A fejlesztés lehetővé teszi, hogy a piaci feltéte­lekhez hasonló körülmények között valósuljon meg a gyakorlati képzés. A tanszállón belül ala­kítottunk egy 48 férőhelyes borbíráló szaktanter­met. A fejlesztés által egy jól eladható szakma ok­tatási feltételeit teremtettük meg' amelyhez a Mátrai borvidék földrajzi közelsége további ala­pot szolgáltat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom