Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)

2012-03-22 / 68. szám

2012. MÁRCIUS 22., CSÜTÖRTÖK INTERJÚ 7 kossuth-díj Miklósa Erika az operairodalom szoprán szerepeinek magával ragadó megformálásáért, a világ legjelentősebb operaszínpadait is meghódító, közönségét fantasztikus zenei élménnyel megajándékozó előadó-művészetéért részesült Kossuth-díjban ÉNEKELT VOLNA WHITNEY HOUSTONNAL Először nem is ismertem fel, amikor megérkezett a Művészetek Palotájába. A szembe sütő napra fog tam. Ruganyos léptekkel, napszemüvegben, kötött, fehér kiskabátban, szűk kék farmerban és tornaci­pőben jött. Nem az opera­dívák szokásos szerelése. Ács György- Kezdhetjük egy 45 évvel ez­előtti történettel?- Akkor még nem is éltem!- De egy bizonyos Pierre Boulez zeneszerző és karmes­ter 1967-ben azt állította, hogy az operaházakat „fel kellene robbantani”, mert már csak múzeumnak jók. Mi a vélemé­nye arról, hogy válságban van az opera műfaja?- lótól kérdezi, én nagyon is híve vagyok az xíjításoknak. Sze rintem a zene minden műfaja megújul. Az opera is. Opera nél kül pedig nincs zenei élet. Ez nem is olyan régi műfaj, csupán 500 éves. De klasszikus opera nélkül nincs kultúra. A legma gasabb kultúra része az opera.- Vagyis maradhatnak az ope­raházak?- Természetesen, de ez nem azt jelenti, hogy az opera műfaj­nak nem lehetne megújulnia bi zonyos keretek között, hogy mi­nél több fiatalt érjen el. A kiasz szikusságát nem veszítheti el. Az opera mindig elit műfaj ma­rad, egy viszonylag szűk rétegé, és ez nem is baj. (Közben teát és szendvicset rendel.) a ■■ '2- Önnek mindegy, hogy Mo- £ zartot, Kálmán Imrét vagy Astor Piazzollát énekel?- Nincs kedvencem. Mindent szeretek énekelni. Legjobban mindig azt, amivel éppen foglal kozom. Ilyenkor az a legkedve sebb a számomra.- Most éppen?- Tegnap volt a bemutatója Richard Strauss Arabellájának. Fiakennillit énekelem, ez karak terszerep és pompás feladat. Utána több tavaszi fesztiválós koncertem lesz, így Egerben, Miskolcon és Szolnokon. Köz ben még tartanak az Arabella- előadások és április 11-én eluta zom Barcelonába.- Jut eszembe, mi lett a syd- ney-i Opera szerződésével?- Nem vállaltam el, túl sokat lettem volna távol a családom tói. Novembertől áprilisig dől goztam volna Ausztráliában. De utólag sem kell ezt megbánnom, mert a New York i Metropolitan végül nem utazott Sydneybe - az egész turné dugába dőlt - és én velük mentem vohia.- Szörnyellának hívta az énektanára, de elküldte meg­hallgatásra az Operába. Mit látott magában?- Ahogy néztem a minap a feltörekvő generációt, amely ez zel a szakmával próbálkozik, az biztos, hogy ez összetett dolog. Azt tudom mondani huszonkét évvel a hátam mögött, hogy na­gyon sok minden kell ahhoz a szép hang mellett, hogy valaki sikeres legyen. A szorgalom és a tehetség mellett, ha valaki színpadon akar létezni, kell, hogy valami pluszt tudjon nyúj tani, hogy színes egyéniség le­gyen, képes legyen adni a kö­zönségnek. Olyan tulajdonsá gok kellenek, amelyek miatt emlékszünk valakire. Emellett nekem az a szerencsém, hogy ritka hangfajra születtem. A drámai koloratúr szoprán előtt széles a paletta, sok a lehető­ség. Szerencse, hogy ezzel a hanggal születtem.- Mozart Éj királynője vé­gigkísérte önt eddigi pályá­ján...- Meg még mindig... modern operát nem lehet ha­gyományos operaházakban bemutatni - állította a francia zeneszerző és karmester Pierre Boulez a német Der Spiegel magazinnak adott 1967-es in­terjújában. Az operaházak bár külsőleg lehetnek újak, mo­dernek, belül igencsak régimó­- Háromszáznál többször éne­kelte. Ha kizárjuk a véletlent, mi lehet ennek az oka?- Nem véletlen. Ez az opera irodalom egyik legnehezebb szerepe.- A bosszúáriában van egy pillanat, amikor már egészen rendkívüli a hangja. Olyan, mintha madár dalolna.- Azt szokta mondani a kollé­ganőm, hogy Kanárit nyeltem. Én magam semmi ilyesmit nem hallok. (Bocsánat, nem baj, ha közben eszem? - kérdez vissza, és a celofánból bontogatja a szend­vicsét.)- Változik, érik még a hangja?- Szerintem biztos. Sokat kell gyakorolni meg dolgozni.- Ezt is Gregor Józseftől tanul­diak. Olyan operaházban, melyben javarészt a klasszi­kus rej)ertoárt - Mozartot, Ver­dit, Wagnert - játsszák, csak nehézkesen lehet bánni újat bemutatni, ráadásul ez nem volna hiteles. Ezért a legele­gánsabb, egyben a legdrágább megoldás az operaházak leve­tő. Róla beszélt egyhelyütt és azt mondta: mindketten outsi­derként, kívülállóként jöttek ebbe a szakmába, ami még jobban összekötötte önöket. Mit jelentett a kívülállóság?- Midketten kívülről érkéz tünk, ő temetéseken, én eskü vökön énekeltem. Nem volt ze­neakadémiai végzettségünk. Nem kell az embernek zenetu dósnak lennie, a legfontosabb a gyakorlat. A pályánk során amúgy is sokat foglalkozúnk a darabokkal.- Termeszt még levendulát?- Persze, az ember nem vágja ki. A talajnak mifelénk elég rosszak az adottságai, de jó a fekvése. Azt tanácsolta a szak ember, hogy foglalkozzak leven dulával.- Megvan Bakonykútiban, gőbe röpítése lenne, majd kis kísérleti műhelyek lébe hozása az új művek számára. Ezt a látszólag őrült elképzelést a színházak már régesrég meg­valósították - fejtette ki Boulez. A nagy operaházak pedig tovább működhetnének - múzeumként. Névjegy MIKLÓSA ERIKA 1970. júni­us 9-én született Kiskun­halason. Kezdetben a sportban jeleskedett, tizen­évesen felfigyeltek hangjá­ra is. Gimnáziumi tanul­mányaival párhuzamosan két év alatt végezte el a ze­neiskola hat osztályát. Egy sikeres próbaéneklést kö­vetően, húszévesen szerző­dést kapott az Operaház­ban, ezzel ő lett minden idők legfiatalabb magán­énekese az intézményben. 1999-ig volt a Magyar Ál­lami Operaház tagja, de azóta is fellép szinte min­den évadban Budapesten. 1996-tól Philadelphiában, majd a milánói Scalában volt ösztöndíjas, leghíre­sebb szerepében, Mozart A varázsfuvola című ope­rájának Éj királynőjeként a világ legjelentősebb ope­raszínpadain fellépett, e szerepet eddig több mint háromszázszor énekelte. Szívesen kirándul az ope­rett, a musical világába is, az utóbbi évtizedben több önálló CD-t is ki­adott. 1994-ben megkapta a Pro Opera Lirica-díjat, 1998- ban a Magyar Köztársasá­gi Érdemrend kiskereszt- jét, 2006-ban Liszt Ferenc- díjjal tüntették ki, 2008 óta a Magyar Művészetért Díj birtokosa. 2010-ben Budapest díszpolgára lett, 2012 ben kiérdemelte a Nemzetközi Fair Play Bi­zottság díját. A héten át­vette a Kossuth-díjat. ahol él, a macskája és a há­rom kutyája?- A dobermant, szegényt, el kellett altatni, öreg volt már, de egy puli-pumi keverék és egy westie még maradt.- Beszéljen a kedvenceiről. Melyik zeneszerzőt, énekest hallgatja szívesen?- Higgye el, nincsenek ked venceim. Ki fogom ábrándítani, de nem hallgatok zenét. Ha még is, nagy ritkán, akkor dzsesszt.- És ha szomorú?- Nem vagyok szomorú típus. És olyankor is inkább csinálok magamnak munkát, sem mint zenét hallgatok.- Vezetés közben?- Semmit. Illetve épp most volt egy kivételes alkalom, hogy Red Hot Chili Pepperst hallgat­tam. Annyira izgultam a Kos suth díj átadása előtt, hogy nem tudtam kiszállni az autómból. Az nem lehet, hogy ennyire re­meg a Iában.... A Parlamentbe sem tudok így bemenni, nem­hogy a díjat átvenni.- Pedig a színpadon nincs lámpaláza...- Nagyon izgultam. Könnyebb lett volna, ha el kell énekelnem a ceremóniát, mint átvennem a díjat. Egy barátom hagyta bent a CD-t, az együttes új albumának az első számát kapcsoltam be. Ez a pörgős, vadító zene annyi ra megnyugtatott, hogy vala hogy bejutottam az épületbe. Biztos más Vivaldit hallgatott volna, de nekem ez jött be.- Ahogy kinéz, felesleges a kérdés, jár-e még futni. Célja még a maratoni táv teljesítése?- A New York maratoni sze­retném lefutni idén november ben. Erre tavaly óta komolyan készülök. Az biztos, hogy lefu tóm, de nem mindegy, mennyi idő alatt.- Nagyon magabiztos. Mennyi volt eddig a leghosszabb távja?- Huszonkét kilométer. De aki erre képes és egészséges, annak megy a maraton is. Ezen a távon fejben dől el, fog-e sike­rülni. Az a lényeg, hogy az em bér saját magát hogy tudja le­győzni. Négy óra harminc per cen belül szeretném lefutni. Ez hosszú idő. Ezalatt nagyon sok szór képes lebeszélni magát az ember a folytatásról Rendesen gyakorolom a futást is. Minden másnap futok tíz kilométert. Mindig van az autómban torna cipő, farmer...- És mi van a nagy ábrándjá­val: elutazni Tibetbe és talál­kozni valahol a dalai lámával?- Tibetbe továbbra is vágyom, hogy mikor jutok el oda, nem tu­dom. Amikor az ember a csú­cson van, akkor nyomni kell, vagyis nincsenek szabad két he­tek. Nem vagyok buddhista, de nagyon tisztelem a dalai lámát és szimpatikusak a buddhizmus tanításai. Sokat olvastam erről.- Ha ön választhatná meg, ki­vel énekelne legszívesebben?- Bár már lehetetlen, de Whitney Houstonnal. Valami crossovert, ami mindkettőnk­nek megfelelne. Technikailag akár utólag is összehozható, de személyesen sajnos már nem ta­lálkozhatunk.- Csütörtökön átvette a Kos­suth-díjat. Mivel lehetne az örömét fokozni operaénekesi karrierjében?- Ennél nagyobb elismerést ember nem is kaphat. Nekem sok minden kitölti az életemet. Akár a karitatív tevékenységem re, vagy az embereknek az egészséges életmódra, a kör nyezettudatos életre nevelésére gondolok, akár a látássérültek kel való együttműködésemre. Engem az tesz teljessé, hogy mint ember adni tudjak. Nekem nemcsak az opera létezik. Az csak egy része az életemnek. De teljes mértékben nem elégít ki. Egy jó bemutatónál nagyobb si­kernek éreztem például azt, hogy egy látássérült fiút hozzá­segítettem ahhoz, hogy indulni tudjon a paraümpián. (Az utolsó korty is elfogy a te­ájából. Sietnie kell, de még za­varba hoz a „kifizethetem a kávéját?” kérdéssel. Örömmel ve­szi, hogy gratulálok a Kossuth- díjához.) Operaházak múzeumként? * V I 4 I 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom