Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)
2012-03-22 / 68. szám
4 Klasszikus erkölcsi értékeink Az értékek közvetítésében a családnak van nagy szerepe. Ugyanis szüléink értékeit, normáit, és a világról kialakított képét tőlük vesszük át így tudjuk, mi a jó és rossz az életben, mit tartunk fontosnak, és mi az, amit elítélünk. Megtanuljuk, mi az a szolidaritás, és ezt nem csak a családban, hanem az életben is megpróbáljuk érvényesíteni. Ahol tudunk, segítünk! Sajnos az emberek napjainkban, zárkózottá befelé fordulóvá váltak, bizalmuk meggyengült. Valószínű ez az oka annak, hogy már csak nagyobb katasztrófáknál fogadnak el segítséget. Negyedikes voltam, mikor az osztálytársaméknál elektromos hiba miatt leégett a házuk. Ekkor az osztály összefogott és megpróbáltunk segítem a társunknak. Ceruzával, tollal, füzetekkel segítettünk. Igazából nem volt nagy dolog a részünkről, de jó érzés fogott el, hogy segíthettünk rajta. Ez az önzetlen segítség, összefogás, eggyé varázsolta az osztályt. Olyan társakat hozott össze, akik azelőtt észre sem vették egymást Tolerálni tudtuk a hibákat, tehát elfogadtunk mindenkit olyannak amilyen. Barátságok alakultak. Mindig voltak lesznek társadalmi különbségek. Azt szokták mondani a pénz nem boldogít, de a mai világban jó, ha van. Akiknél nincs, nagy gazdagság azok becsben tartják, azt, amijük van, még ha az néha lemondással is jár. A túlzott fényűzés, megváltoztatja az emberben az értékrendet Nincs egy igaz barátja, mellé csak a pénze végett csapódnak, pénzzel veszi meg a barátságot De ha a pénz egyszer elfogy nincs barátság, nincs boldogság. Egy idő után kitaszítottnak érzi magát, előtérbe kerül a drog, a bűnözés. Ebből pedig csak akkor van kiút, ha valamibe tud kapaszkodni. Ez lehet egy odaadó család, vallás vagy egy támogató csoport, akik arra törekednek, hogy vissza tudjon illeszkedni a társadalomba. Tehát, hogy napjainkban van- nak e erkölcsi értékek? Talán azt kellene mondanunk, hogy igen, de sajnos nem minden esetben. Nem minden ember segítőkész. A mostani fiatalság, kétszínű, hátba támadják a másikat, sokszor rosszindulatúak. Tisztelet a kivételnek! Berta Richárd 9.b Stromfeld Barátság A barátság a mai szaladó világban elég tág fogalom. Ha belegondolunk, vajon ki az akit igazán a barátunknak tekinthetünk elég kevés ember jut eszünkbe ismeretségi köreinkből. A barátság manapság nem is igazán fontos gondoljuk, hiszen osztálytársainkkal találkozunk, lakóhelyünkön az emberekkel nap mint nap össze: futunk, és ez minden. Rohanó világban élük, egy olyan világban ahol nem feltétlenül tisztelik egymást az emberek. Gondoljunk csak bele hányszor engedünk előre egy-egy nálunk sokkal, vagy kevésbé idősebb embert, a tanárainkat, illedelmesen viselkedünk-e mások jelenlétében. Ez minden, csak néhány dolog de máris tükrözi a barátságokat. Véleményem szerint az igaz barát az, akire ha bajba kerülünk számíthatok, aki megkérdezi hogy vagyok, és aki odafigyel a másikra. Gondolkozzunk hát el, hogyan ápoljuk a kapcsolatot a barátainkkal, és gondolkozzunk azon is hogy akit barátunknak tekintünk, az valójában az-e, vagy csak inkább kis szórakozáson kívül nincs-e más köztünk. Paku Pál 10A Stromfeld Minden út visz valahová - rajtunk múlik merre! „Most, hogy a ritkán és nehezen elérhető emberi test birtokába jutottál újra, jól nézd meg, merre mész, mert az életben nincs idő tévutakra!” - indiai ima az újszülöttekhez. . Annyi hatás éri az embert mindennap, átláthatatlan összevisszaság, mindenfelé, ahová nézek. A televízió - a kor megmon- dója - hamis képeket, elvárásokat, elérhetetlen ideákat szór. Ha kézbe vesz. az ember néhány, a korosztályomat célzó újságot, elborzadva vész el a felszínes, mesterségesen lebutított és minimál igényszintre alacsonyított közlendőjén. S mindez halálos dózisban az internet, a virtuális közösségek vonalán: ismérősök és lájkok számában mért népszerűség, sosem látott- hallott öribarik, szerelmek. Ember legyen a talpán, aki nem téved el. Mindenkiben ott él a valahova tartozás vágya, az örök emberi igény: szeretni és szeretve lenni, de ebben a káoszban nehéz megtalálni, megélni, részese lenni. Sajnos manapság nagyon elszaporodtak az érdekbarátságok, az öncélú kapcsolatok, az önzetlen barátság ritka. De van! A sokszor felszínesnek ítélt fiatal generáció tagjai között is. Sokunknak sikerül átlépni a mindennapok hordalékán, s egymás megbecsülésével, elfogadásával, a másik véleményének tiszteletben tartásával igazi emberi kapcsolatot létesítenie. Toleráns embérnek tartom magam, s úgy vélem, van néhány igazodási pont, amit mindenkinek meg kell találni, ki kell tűzni, s aszerint alakítani kapcsolatait. Persze ez nem könnyű, mindenkinek más segít benne. Sokan olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy otthonról, a családból hozzák ezeket az értékeket útravaló gyanánt, mások sok veszekedés, csalódás után maguk találnak rájuk, megint másokat egy belső hang, a hit vezet rá. Az emberek különbözőek, másmás személyiségűek. Senki sem viselkedik pontosan ugyanúgy, mint a másik ember, még ha a világra vetülő nézeteik és erkölcsi értékeik hasonlóak is. Ha már az erkölcsi értékeknél tartunk, mit képviselnek a mai magyar emberek? Érdekes helyzet Ebben a témában nem lehet általánosítani. Vegyük például a barátságot Az egyes emberek, barátaikhoz úgy viszonyulnak, mint néhány családtagjukhoz. Boldogságban velük örülnek, bánatban velük búslakodnak. Veszélyben pedig, tűzbe mennének barátaikért De az élet nem mese és álom. Sajnos a felszínes baráti kapcsolatok is előfordulnak, melyben az egyik fél a „barátja” segítségével szeretné elérni a célját Esetleg módosabb barátjának pénzére fáj a foguk. Ezek az érdekkapcsolatok sohasem végződnek jól és sohasem válik igazi barátsággá. Hogyan érvényesül a konzervatív viselkedés a mai versengő élet során? Kétségtelen, hogy az olyan ember, aki annyira konzervatív, hogy nem tud nyitni az állandóan fejlődő világ felé, anSzámtálán út létezik, csak rá kell lépni. Megéri, mert elvezet „a közösséghez”, azokhoz, akik hasonlóan gondolkodnak, akikkel együtt minden szebb, ahonnan vigaszt, erőt meríthetünk. Persze a társaságnak, a harmonikusan működő kapcsolatoknak is szükségük van Szabályokra, legyen az egy gyerekbanda vagy elegáns klub. Adni és elfogadni. Meg kell élni az érzéseket, s át kell élni az élményeket, amiket együtt megtalálunk, ez lehet az öröm, talán a boldogság is. Tudjuk jól, ahol már többen vannak, előbb-utóbb felszínre kerülnek a nézeteltérések is. Vinak az érvényesülés a munkában és a kapcsolatokban nehéz és göcsörtös. Lényeges azonban megemlíteni, hogy fontos megőrizni azokat az értékeket, amelyek az embert érző, társas és értékes lénnyé teszik. Gondolva itt, a szerénységre, az önzetlenségre, segítőkészségre, toleranciára és arra, hogy az ember minél jobb kapcsolatot igyekezzen kialakítani az emberekkel. De ha a világ így működne, akkor az élet túl egyszerű lenne és mesebeli. Mostanság rengeteget hallunk különböző háborúkról, lázongásokról és összeférhetetlenségekről. Mi ennek az oka? Főként a véleménykülönbség és a kompromisszumok hiánya. Az ember egy érdekes lény, csodálaszály, érdekellentét, vagy gyakran csak figyelmetlenség az, hogy elbeszélünk egymás mellet, vagy éppen nem mondjuk ki, amit ki kellene. Szerencsére az én korosztályom, s már a szüléimé sem tapasztalta meg az igazi háború borzalmát, de a mindennapi békétlenségek körülöttünk, a politikában, kisebbség és többség között, egy kis faluban a szomszédok között, az osztályban, a baráti társaságban gyakoriak. Önzőek és figyelmetlenek lennénk? Genetikailag kódolva van bennünk a békétlenség? Nem hinném. Csak nem találjuk az igazodási pontjainkat, tos és kevésbé jó tulajdonságokkal is megáldott. A jó tulajdonságok száma remélhetőleg több az emberben, mint a rossz. De néha a negatív dolgokról is kell beszélni. Az ember egyik rossz tulajdonsága a pénzéhség. De mit jelent az ember életében a pénz, mit ad és mit vesz el? Lehetőséget ad és barátokat vehet el. A pénz boldogít? Kérdezhetik százszor. A válasz, tőlünk függ. Ha rendelkezünk, vagyonnal az önmagában nem boldogít, de ha ezzel szeretteink életét tesszük jobbá, már megérte. Ezért igaz az a' mondás, hogy „a pénz nem boldogít, de a hiánya boldogtalansághoz vezet”. Egy emberről alkotott képet, valljuk be, nagyban befolyásolja az értékeket magunkban s a másikban. Eltévedtünk, s ezért félreértünk, dühösek leszünk, s a másikat okoljuk mindenért: a sikertelenségünkért, azért, amiért gyengék vagyunk, azért, mert ő más, erősebb, többre vitte, neki van valamije, ami nekünk nincs. Sokszor pont ez „a nincs” a viszály oka: nincs idő, lehetőség, akarat, megértés, pénz. Közhely, de van benne igazság: a pénz nem boldogít - mostanság kiegészítve: de nagyban hozzájárul ahhoz, hogy boldog légy! Jó lenne tiszta szívvel rávágni: nem igaz! Ha belegondolok, nem tehetem. Valóban nem jelent mindent; szeretetet, megbecsülést, emberi érzelmeket nem lehet pénzre váltani, s megvenni sem. De hogyan lehet együtt érző, hogyan kereshet közösséget egy olyan ember, akinek a napi megélhetésért vívott küzdelem felőr- li erejét? Sajnos mindenkihez nem lehet odafordulni, s ha a szándék még meg is lenne, más életét nem élhetjük. Mit lehet hát tenni? Adott pillanatokban megmozdul, aki tud, s egy-egy helyzetben sokan össze tudnak fogni a jó cél érdekében. Lehetnék akadékoskodó, hogy csak karácsony előtt jótékonykodunk, csak ilyen-olyan helyzetekben és így tovább... Nem teszem. Nem tehetem, mert ez nekem bizonyíték, remény arra, hogy mégsem menthetetlen a helyzet, az emberi értékek mégis ott vannak valahol. Kinek-kinek magának kell megtalálni, kihámozni, s ehhez sokat segíthet a hit. No, nem a vakhit, s nem is a külvilágnak szóló látványos vallásosság. Hiszem és vallom, örökérvényű és sziklaszilárd igazodási pontja az emberiségnek a saját hite, legyen az kőtáblába vésve, őrizzék bambusztekercsek, fogadalmi zászlókra írva lobogjanak a Himaláján. Ha igaznak érezzük és valóban hisszük, iránytű lehet. Mindenkinek el kell indulni az úton, s minden út visz valahová. Rajtunk múlik merre. Kobl Adrienn BBG 8.a az, hogy milyenek a tulajdonságai. Nálam fontos a segítőkészség, mert ez egy nagy erény a személyiségben. Ha valaki tud és örömmel tud segíteni, akkor már lehet arra következtetni, hogy esetleg jó barát lehet. De miért van az, hogy segíteni sokszor csak akkor segitünk, ha nagy a baj. Szerintem azért van ez, mert néha csak akkor vesszük észre a másik problémáit, ha az nagymértékű a gond. Pedig segíteni nem csak látványosan lehet. Támogatni tudjuk azzal a másikat, ha meghallgatjuk problémáit, megpróbálunk segíteni (természetesen a lehető legjobb tanácsokkal). Néha pedig a legjobb módszer ha, csak megértőek vagyunk. S ha így teszünk, lehet, hogy sokkal többet segítünk barátunknak, társunknak mintha látványosan, feltűnően „megsegítjük”. Az élet ez. Igyekezünk, ebben megfelelően viselkedni, kedvesnek és nyitottnak lenni, erényeinket kiemelni, s negatív tulajdonságainkat pedig kijavítani vagy csak háttérbe szorítani. . László Luca 7.b BBG 2012. MÁRCIUS 22., CSÜTÖRTÖK Értékes értékeink Könyvekben olvasunk róluk, filmeken látjuk őket, de vajon a való életben tapasztalunk-e még afféle erkölcsi értékeket, mint a barátok közti önzetlen segítőkészség, vagy a szolidaritás és a tolerancia? Világunk folyamatosan változik, viszont vannak állandó értékek, melyeket ebben az el- anyagiasodott társadalomban is szem előtt kéne tartanunk. Számomra mindenekelőtt a legfontosabb emberi tulajdonság a tolerancia. Mikor ezt a szót hallom, rögtön valami különleges dolog elfogadása jut eszembe, mint például a homoszexualitás tolerálása. Ha ebből a szemszögből nézzük, a tolerancia még jócskán gyerekcipőben jár. Viszont, talán mert értelmesebb körökben mozgom, környezetemben egyre gyakrabban találkozom az elfogadásukkal. Viszont ennél sokkal szolidabb megnyilvánulásaként a toleranciának, már csak egy párkapcsolat is megfelelő példája lehet Nagyszülőinknél a házasság egy életre szóló köteléket jelentett, most, már az sem meglepő, ha az ember harmadjára házasodik. Ennyire nem gondoljuk át, hogy kihez kötjük az életünket? Esetleg a tényleges probléma a másik iránti tolerancia hiánya lenne? Persze előfordul, hogy tényleg a búcsú az egyetlen megoldás, és ha el- érkezik ez a pont nem szabad erőszakkal összetartani egy párt Csupán egy kis empátia kell, és hogy átértékeljük a helyzetet Ez nem csak a szerelemben szükséges, természetesem Ugyanolyan erős, vagy talán erősebb kötelék a barátság. Úgy hiszem, hogyha találsz magadnak egy barátot, mellette kötelességed kiállni, úgy kell féltened, mint a legdrágább kincsedet Az én barátaim számomra a családom tagjai. Fontos tehát, hogy emberi kapcsolatainknak is megfelelő helyet szenteljünk életünkben, a többi már csupán az anyagiak kérdése. Persze a pénz nem hoz boldogságot, inkább kiegészítésként szolgál, és alátámasztja életünk anyagi szükségleteit. Vannak viszont olyan emberek, akik a belső ürességüket vagyontárgyak halmozásával próbálják pótolni, és ez nem ritkán háborút eredményez. Csatákat nem csupán materiális dolgok robbanthatnak, elég, hogyha két nézet különbözik, és hogy az ellenkező klikkek próbálják ráerőszakolni elveiket a másikra. Ilyen nézeteltérések adódhatnak vallási, politikai és „faji’” ellentétekből. A történelem során számos példa adódott ezekre. Ezen csoportok, vallások, pártok zárt közösséget alkotnak. Ugyan tagjai egymás között szövetséget körnek, viszont elszigetelődnek a többi nézet képviselőitől, megosztva ezzel az emberiséget. Én nem ítélek el senkit a vallása és az életmódja miatt, viszont igen kritikus szemmel nézem, hogy az elméletileg békét és szeretetet hirdető csoportok már nem kitűzött céljuk szerint cselekednek, hanem őket is megfertőzte a hatalom iránti vágy. „Küzdheteka saját utam nevében amaz út ellen, amit egy másik választott Bírálhatom értelme működési módját Az értelem mozdulatai bizonytalanok Szellemi téren mégis tisztelnem kell ezt az embert, ha ugyanazon csillag felé küszködik - idézem Antoine de Saint-Exupéry szavait Mind emberek vagyunk, és a saját lelki békénkre törekszünk. Nem szabad hát másokat megvetnünk azon indoknál fogva, hogy ugyan ezt a békét más úton próbálják elérni. Viszont arra figyelnünk kell mindnyájunknak, hogy jólétünk keresése közben ne gázoljunk át másokon. Demeter Leila lO.c BBG A valóság k.
