Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)

2012-03-22 / 68. szám

4 Klasszikus erkölcsi értékeink Az értékek közvetítésében a csa­ládnak van nagy szerepe. Ugyanis szüléink értékeit, normáit, és a vi­lágról kialakított képét tőlük vesszük át így tudjuk, mi a jó és rossz az életben, mit tartunk fontos­nak, és mi az, amit elítélünk. Meg­tanuljuk, mi az a szolidaritás, és ezt nem csak a családban, hanem az életben is megpróbáljuk érvényesí­teni. Ahol tudunk, segítünk! Sajnos az emberek napjaink­ban, zárkózottá befelé fordulóvá váltak, bizalmuk meggyengült. Valószínű ez az oka annak, hogy már csak nagyobb katasztrófák­nál fogadnak el segítséget. Negye­dikes voltam, mikor az osztálytársaméknál elektromos hiba miatt leégett a házuk. Ekkor az osztály összefogott és megpró­báltunk segítem a társunknak. Ce­ruzával, tollal, füzetekkel segítet­tünk. Igazából nem volt nagy do­log a részünkről, de jó érzés fogott el, hogy segíthettünk rajta. Ez az önzetlen segítség, összefo­gás, eggyé varázsolta az osztályt. Olyan társakat hozott össze, akik azelőtt észre sem vették egymást Tolerálni tudtuk a hibákat, tehát elfogadtunk mindenkit olyannak amilyen. Barátságok alakultak. Mindig voltak lesznek társadal­mi különbségek. Azt szokták mon­dani a pénz nem boldogít, de a mai világban jó, ha van. Akiknél nincs, nagy gazdagság azok becsben tart­ják, azt, amijük van, még ha az né­ha lemondással is jár. A túlzott fény­űzés, megváltoztatja az emberben az értékrendet Nincs egy igaz ba­rátja, mellé csak a pénze végett csa­pódnak, pénzzel veszi meg a barát­ságot De ha a pénz egyszer elfogy nincs barátság, nincs boldogság. Egy idő után kitaszítottnak érzi ma­gát, előtérbe kerül a drog, a bűnö­zés. Ebből pedig csak akkor van ki­út, ha valamibe tud kapaszkodni. Ez lehet egy odaadó család, vallás vagy egy támogató csoport, akik ar­ra törekednek, hogy vissza tudjon illeszkedni a társadalomba. Tehát, hogy napjainkban van- nak e erkölcsi értékek? Talán azt kellene mondanunk, hogy igen, de sajnos nem minden esetben. Nem minden ember segítőkész. A mostani fiatalság, kétszínű, hátba támadják a másikat, sokszor rosszindulatúak. Tisztelet a kivé­telnek! Berta Richárd 9.b Stromfeld Barátság A barátság a mai szaladó világ­ban elég tág fogalom. Ha belegon­dolunk, vajon ki az akit igazán a barátunknak tekinthetünk elég ke­vés ember jut eszünkbe ismeret­ségi köreinkből. A barátság ma­napság nem is igazán fontos gon­doljuk, hiszen osztálytársainkkal találkozunk, lakóhelyünkön az emberekkel nap mint nap össze: futunk, és ez minden. Rohanó vi­lágban élük, egy olyan világban ahol nem feltétlenül tisztelik egy­mást az emberek. Gondoljunk csak bele hányszor engedünk elő­re egy-egy nálunk sokkal, vagy ke­vésbé idősebb embert, a tanárain­kat, illedelmesen viselkedünk-e mások jelenlétében. Ez minden, csak néhány dolog de máris tükrö­zi a barátságokat. Véleményem szerint az igaz barát az, akire ha bajba kerülünk számíthatok, aki megkérdezi hogy vagyok, és aki odafigyel a másikra. Gondolkoz­zunk hát el, hogyan ápoljuk a kap­csolatot a barátainkkal, és gondol­kozzunk azon is hogy akit bará­tunknak tekintünk, az valójában az-e, vagy csak inkább kis szórako­záson kívül nincs-e más köztünk. Paku Pál 10A Stromfeld Minden út visz valahová - rajtunk múlik merre! „Most, hogy a ritkán és ne­hezen elérhető emberi test birtokába jutottál újra, jól nézd meg, merre mész, mert az életben nincs idő tévutakra!” - indiai ima az újszülöttekhez. . Annyi hatás éri az embert mindennap, átláthatatlan össze­visszaság, mindenfelé, ahová né­zek. A televízió - a kor megmon- dója - hamis képeket, elváráso­kat, elérhetetlen ideákat szór. Ha kézbe vesz. az ember néhány, a korosztályomat célzó újságot, el­borzadva vész el a felszínes, mesterségesen lebutított és mi­nimál igényszintre alacsonyított közlendőjén. S mindez halálos dózisban az internet, a virtuális közösségek vonalán: ismérősök és lájkok számában mért nép­szerűség, sosem látott- hallott öribarik, szerelmek. Ember legyen a talpán, aki nem téved el. Mindenkiben ott él a valahova tartozás vágya, az örök emberi igény: szeretni és szeretve lenni, de ebben a káosz­ban nehéz megtalálni, megélni, részese lenni. Sajnos manapság nagyon elszaporodtak az érdek­barátságok, az öncélú kapcsola­tok, az önzetlen barátság ritka. De van! A sokszor felszínesnek ítélt fiatal generáció tagjai között is. Sokunknak sikerül átlépni a mindennapok hordalékán, s egy­más megbecsülésével, elfogadá­sával, a másik véleményének tiszteletben tartásával igazi em­beri kapcsolatot létesítenie. Tole­ráns embérnek tartom magam, s úgy vélem, van néhány igazodá­si pont, amit mindenkinek meg kell találni, ki kell tűzni, s asze­rint alakítani kapcsolatait. Per­sze ez nem könnyű, mindenki­nek más segít benne. Sokan olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy otthonról, a család­ból hozzák ezeket az értékeket útravaló gyanánt, mások sok ve­szekedés, csalódás után maguk találnak rájuk, megint másokat egy belső hang, a hit vezet rá. Az emberek különbözőek, más­más személyiségűek. Senki sem viselkedik pontosan ugyanúgy, mint a másik ember, még ha a vi­lágra vetülő nézeteik és erkölcsi ér­tékeik hasonlóak is. Ha már az er­kölcsi értékeknél tartunk, mit kép­viselnek a mai magyar emberek? Érdekes helyzet Ebben a témában nem lehet általánosítani. Vegyük például a barátságot Az egyes em­berek, barátaikhoz úgy viszonyul­nak, mint néhány családtagjuk­hoz. Boldogságban velük örülnek, bánatban velük búslakodnak. Ve­szélyben pedig, tűzbe mennének barátaikért De az élet nem mese és álom. Sajnos a felszínes baráti kapcsolatok is előfordulnak, mely­ben az egyik fél a „barátja” segítsé­gével szeretné elérni a célját Eset­leg módosabb barátjának pénzére fáj a foguk. Ezek az érdekkapcso­latok sohasem végződnek jól és so­hasem válik igazi barátsággá. Hogyan érvényesül a konzerva­tív viselkedés a mai versengő élet során? Kétségtelen, hogy az olyan ember, aki annyira kon­zervatív, hogy nem tud nyitni az állandóan fejlődő világ felé, an­Számtálán út létezik, csak rá kell lépni. Megéri, mert elvezet „a kö­zösséghez”, azokhoz, akik ha­sonlóan gondolkodnak, akikkel együtt minden szebb, ahonnan vigaszt, erőt meríthetünk. Persze a társaságnak, a harmonikusan működő kapcsolatoknak is szük­ségük van Szabályokra, legyen az egy gyerekbanda vagy ele­gáns klub. Adni és elfogadni. Meg kell élni az érzéseket, s át kell élni az élményeket, amiket együtt megtalálunk, ez lehet az öröm, talán a boldogság is. Tudjuk jól, ahol már többen vannak, előbb-utóbb felszínre kerülnek a nézeteltérések is. Vi­nak az érvényesülés a munká­ban és a kapcsolatokban nehéz és göcsörtös. Lényeges azonban megemlíteni, hogy fontos meg­őrizni azokat az értékeket, ame­lyek az embert érző, társas és ér­tékes lénnyé teszik. Gondolva itt, a szerénységre, az önzetlenség­re, segítőkészségre, toleranciára és arra, hogy az ember minél jobb kapcsolatot igyekezzen ki­alakítani az emberekkel. De ha a világ így működne, akkor az élet túl egyszerű lenne és mese­beli. Mostanság rengeteget hal­lunk különböző háborúkról, lá­zongásokról és összeférhetetlen­ségekről. Mi ennek az oka? Fő­ként a véleménykülönbség és a kompromisszumok hiánya. Az ember egy érdekes lény, csodála­szály, érdekellentét, vagy gyak­ran csak figyelmetlenség az, hogy elbeszélünk egymás mel­let, vagy éppen nem mondjuk ki, amit ki kellene. Szerencsére az én korosztályom, s már a szülé­imé sem tapasztalta meg az iga­zi háború borzalmát, de a min­dennapi békétlenségek körülöt­tünk, a politikában, kisebbség és többség között, egy kis falu­ban a szomszédok között, az osz­tályban, a baráti társaságban gyakoriak. Önzőek és figyelmet­lenek lennénk? Genetikailag kó­dolva van bennünk a békétlen­ség? Nem hinném. Csak nem ta­láljuk az igazodási pontjainkat, tos és kevésbé jó tulajdonságok­kal is megáldott. A jó tulajdonsá­gok száma remélhetőleg több az emberben, mint a rossz. De né­ha a negatív dolgokról is kell be­szélni. Az ember egyik rossz tu­lajdonsága a pénzéhség. De mit jelent az ember életében a pénz, mit ad és mit vesz el? Lehetősé­get ad és barátokat vehet el. A pénz boldogít? Kérdezhetik száz­szor. A válasz, tőlünk függ. Ha rendelkezünk, vagyonnal az ön­magában nem boldogít, de ha ez­zel szeretteink életét tesszük job­bá, már megérte. Ezért igaz az a' mondás, hogy „a pénz nem bol­dogít, de a hiánya boldogtalan­sághoz vezet”. Egy emberről alkotott képet, valljuk be, nagyban befolyásolja az értékeket magunkban s a má­sikban. Eltévedtünk, s ezért fél­reértünk, dühösek leszünk, s a másikat okoljuk mindenért: a si­kertelenségünkért, azért, amiért gyengék vagyunk, azért, mert ő más, erősebb, többre vitte, neki van valamije, ami nekünk nincs. Sokszor pont ez „a nincs” a vi­szály oka: nincs idő, lehetőség, akarat, megértés, pénz. Közhely, de van benne igazság: a pénz nem boldogít - mostanság ki­egészítve: de nagyban hozzájá­rul ahhoz, hogy boldog légy! Jó lenne tiszta szívvel rávágni: nem igaz! Ha belegondolok, nem te­hetem. Valóban nem jelent min­dent; szeretetet, megbecsülést, emberi érzelmeket nem lehet pénzre váltani, s megvenni sem. De hogyan lehet együtt érző, ho­gyan kereshet közösséget egy olyan ember, akinek a napi meg­élhetésért vívott küzdelem felőr- li erejét? Sajnos mindenkihez nem lehet odafordulni, s ha a szándék még meg is lenne, más életét nem élhetjük. Mit lehet hát tenni? Adott pillanatokban megmozdul, aki tud, s egy-egy helyzetben sokan össze tudnak fogni a jó cél érdekében. Lehet­nék akadékoskodó, hogy csak karácsony előtt jótékonykodunk, csak ilyen-olyan helyzetekben és így tovább... Nem teszem. Nem tehetem, mert ez nekem bi­zonyíték, remény arra, hogy mégsem menthetetlen a helyzet, az emberi értékek mégis ott van­nak valahol. Kinek-kinek magá­nak kell megtalálni, kihámozni, s ehhez sokat segíthet a hit. No, nem a vakhit, s nem is a külvi­lágnak szóló látványos vallásos­ság. Hiszem és vallom, örökérvé­nyű és sziklaszilárd igazodási pontja az emberiségnek a saját hite, legyen az kőtáblába vésve, őrizzék bambusztekercsek, foga­dalmi zászlókra írva lobogjanak a Himaláján. Ha igaznak érez­zük és valóban hisszük, iránytű lehet. Mindenkinek el kell indul­ni az úton, s minden út visz va­lahová. Rajtunk múlik merre. Kobl Adrienn BBG 8.a az, hogy milyenek a tulajdonsá­gai. Nálam fontos a segítőkész­ség, mert ez egy nagy erény a személyiségben. Ha valaki tud és örömmel tud segíteni, akkor már lehet arra következtetni, hogy esetleg jó barát lehet. De miért van az, hogy segíteni sokszor csak akkor segitünk, ha nagy a baj. Szerintem azért van ez, mert néha csak akkor vesszük észre a másik problémáit, ha az nagy­mértékű a gond. Pedig segíteni nem csak látványosan lehet. Tá­mogatni tudjuk azzal a másikat, ha meghallgatjuk problémáit, megpróbálunk segíteni (termé­szetesen a lehető legjobb taná­csokkal). Néha pedig a legjobb módszer ha, csak megértőek va­gyunk. S ha így teszünk, lehet, hogy sokkal többet segítünk ba­rátunknak, társunknak mintha látványosan, feltűnően „megse­gítjük”. Az élet ez. Igyekezünk, eb­ben megfelelően viselkedni, ked­vesnek és nyitottnak lenni, erénye­inket kiemelni, s negatív tulajdon­ságainkat pedig kijavítani vagy csak háttérbe szorítani. . László Luca 7.b BBG 2012. MÁRCIUS 22., CSÜTÖRTÖK Értékes értékeink Könyvekben olvasunk róluk, fil­meken látjuk őket, de vajon a va­ló életben tapasztalunk-e még af­féle erkölcsi értékeket, mint a ba­rátok közti önzetlen segítőkész­ség, vagy a szolidaritás és a tole­rancia? Világunk folyamatosan változik, viszont vannak állandó értékek, melyeket ebben az el- anyagiasodott társadalomban is szem előtt kéne tartanunk. Számomra mindenekelőtt a leg­fontosabb emberi tulajdonság a to­lerancia. Mikor ezt a szót hallom, rögtön valami különleges dolog el­fogadása jut eszembe, mint példá­ul a homoszexualitás tolerálása. Ha ebből a szemszögből nézzük, a tolerancia még jócskán gyerekci­pőben jár. Viszont, talán mert ér­telmesebb körökben mozgom, környezetemben egyre gyakrab­ban találkozom az elfogadásukkal. Viszont ennél sokkal szolidabb megnyilvánulásaként a toleranciá­nak, már csak egy párkapcsolat is megfelelő példája lehet Nagyszülő­inknél a házasság egy életre szóló köteléket jelentett, most, már az sem meglepő, ha az ember harmadjára házasodik. Ennyire nem gondoljuk át, hogy kihez kötjük az életünket? Esetleg a tényleges probléma a má­sik iránti tolerancia hiánya lenne? Persze előfordul, hogy tényleg a bú­csú az egyetlen megoldás, és ha el- érkezik ez a pont nem szabad erő­szakkal összetartani egy párt Csu­pán egy kis empátia kell, és hogy át­értékeljük a helyzetet Ez nem csak a szerelemben szükséges, termé­szetesem Ugyanolyan erős, vagy ta­lán erősebb kötelék a barátság. Úgy hiszem, hogyha találsz magadnak egy barátot, mellette kötelességed kiállni, úgy kell féltened, mint a leg­drágább kincsedet Az én barátaim számomra a családom tagjai. Fontos tehát, hogy emberi kap­csolatainknak is megfelelő helyet szenteljünk életünkben, a többi már csupán az anyagiak kérdése. Persze a pénz nem hoz boldogsá­got, inkább kiegészítésként szolgál, és alátámasztja életünk anyagi szükségleteit. Vannak viszont olyan emberek, akik a belső üres­ségüket vagyontárgyak halmozá­sával próbálják pótolni, és ez nem ritkán háborút eredményez. Csatákat nem csupán materiá­lis dolgok robbanthatnak, elég, hogyha két nézet különbözik, és hogy az ellenkező klikkek próbál­ják ráerőszakolni elveiket a má­sikra. Ilyen nézeteltérések adód­hatnak vallási, politikai és „faji’” el­lentétekből. A történelem során számos példa adódott ezekre. Ezen csoportok, vallások, pár­tok zárt közösséget alkotnak. Ugyan tagjai egymás között szö­vetséget körnek, viszont elszigete­lődnek a többi nézet képviselőitől, megosztva ezzel az emberiséget. Én nem ítélek el senkit a vallá­sa és az életmódja miatt, viszont igen kritikus szemmel nézem, hogy az elméletileg békét és szere­tetet hirdető csoportok már nem kitűzött céljuk szerint cseleked­nek, hanem őket is megfertőzte a hatalom iránti vágy. „Küzdheteka saját utam nevében amaz út ellen, amit egy másik vá­lasztott Bírálhatom értelme műkö­dési módját Az értelem mozdulatai bizonytalanok Szellemi téren mégis tisztelnem kell ezt az embert, ha ugyanazon csillag felé küszködik - idézem Antoine de Saint-Exupéry szavait Mind emberek vagyunk, és a saját lelki békénkre törek­szünk. Nem szabad hát másokat megvetnünk azon indoknál fogva, hogy ugyan ezt a békét más úton próbálják elérni. Viszont arra fi­gyelnünk kell mindnyájunknak, hogy jólétünk keresése közben ne gázoljunk át másokon. Demeter Leila lO.c BBG A valóság k.

Next

/
Oldalképek
Tartalom