Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)
2012-03-02 / 53. szám
2012. MÁRCIUS 2., PÉNTEK INTERJÚ 7 kocsis zoltán Idén ünnepli 60. születésnapját Kocsis Zoltán karmester, zongoraművész, a Nemzeti Filharmonikusok fő-zeneigazgatója. „NEM BÁNTAM MEG SEMMIT” „Ha kimegyek New Yorkba, mára tízszer ekkora karriert futottam volna be. De nem tett volna jót nekem.” Komoly veszélyeket rejt az, hogy a közönség elszakadt a saját korának zenéjétől. És az is igaz, hogy a zeneszerzők sem éreznek rá a közönség valódi igényeire - állítja Kocsis Zoltán, a kétszeres Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas művész. Mézes Gergely- Látom, kirakta a falra a pápalátogatásról készült fényképet. Miért?- XVI. Benedek szeret zongorázni, már majdhogynem zenésznek mondható. Szereti és érti a zenét. Sokkal inkább, mint II. János Pál. A pápa testvére például kórusvezető Németországban.- A Tavaszi Fesztiválon ismét Bartókot Sztravinszkijjel párosítják. Hogy kerül egymás mellé a Menyegző és a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre?- Nem én választottam ki, hanem így egyeztünk meg Rácz Zoltánnal, az UMZE művészeti vezetőjével, aki a lelke és motorja az Ütős klasszikusok sorozatnak. Régen aktuális lett volna már a Menyegző, Bartók kétzongorás szonátáját pedig nem lehet eleget játszani. A választás tehát nem annyira érdekes, hiszen két világraszóló szerző remekművéről van szó.- Nincs is személyes motiváció?- Dehogynem. Bartóknak ezt a művét 1970-ben játszottam először Ránki Dezsővel, és két lemezfelvételt is készítettünk belőle. Egyik sem tekinthető definitiv (végleges) verziónak, hiszen véleményem szerint remekműveket csak elszúrni lehet. Bartók kétzongorás szonátája pedig szerintem a legnagyobb műve. Ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor még a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztánál is jobb: koncentráltabb, lényegretörőbb, jobban bemutatja Bartók zenéhez való viszonyát.- El lehet ezeket játszani definitiv módon?- Azt hiszem, nem. A darabhoz való viszonyom fejlődése egyik állomásának tekintem ezt a koncertet is, mint ahogy a majdani lemezfelvételt is. Merthogy a Bartók Új Sorozatban még nem került rá sor. Nem akarjuk egyik felvételt sem átvenni, ezért a kihívás és a felelősség is óriási.- Változik a Bartók-életmű a zenészek által?- Torzul, különösen, mióta egyre többen játsszák. Egyre kevésbé hűségesek az előadók a szerzői utasításokhoz, azt gondolják, sokkal lényegesebb az, amit ők tesznek hozzá. Pedig a szerző által kijelölt játéktéren is bőven van felfedeznivaló. Ha tíz tehetséges zenész megpróbálja a lehető legpontosabban eljátszani Bartók egyik művét, akkor tíz teljesen különböző előadás fog születni.- És Sztravinszkij Menyegzője?- Abból is készült már lemezfelvétel Eötvös Péter vezényletével. Akkor én játszottam a második zongorát, ami szerintem a legérdekesebb a négyből. Nagy kérdés, miért nem hangzik el gyakrabban ez a remekmű. Hangszereit tekintve nem illeszthető a klasszikus keretbe, a négy zongorának, a kórusnak, az ütőhangszereknek olyan egységet kell alkotniuk, amely nagyon ritkán jön össze. Úgy gondoltam, hogy érdemes fiatal tehetségeket meghívni, hiszen ez a darab hatalmas frissességet igényel. A zongoristákat én jelöltem ki, és teljes mértékben vállalom értük a felelősséget.- Azt mondják, a zongora kínálja az egyik legnehezebb karriert azért, mert a vüágon annyian tanulják. Ön szerint nehezebb vagy könnyebb Névjegy 1952-BEN született Budapesten. 1970-ben megnyerte a Magyar Rádió Beethoven-versenyét. Néhány év alatt berobbant a nemzetközi zenei világba. 1973-ben Liszt Ferenodíjat, 1978-ban Kossuth-díjat kapott 1983-ban Fischer Ivánnal megalapította a Budapesti Fesztiválzenekart 1987 óta karmesterként is feldolga van a most induló zenészeknek, mint egykor önnek volt?- Az internet, a média miatt sokkal nagyobb a kitekintés, de a figyelem is jobban megoszlik az egyes területek között. Kevesebb az a zenehallgató, aki vasárnap délután leül mondjuk vonósné- gyesezni vagy négykezesezni. Ennél sokkal nagyobb probléma, hogy a tehetséges zenészek előtt sem igazán perspektíva már a pálya. Viszont a remekművek megmaradtak, ugyanakkor kihívás és öröm őket játszani.- Miért nem sikerül a közönséget megnyerni a kortárs komolyzenének? A zeneszerzőké a felelősség, vagy a zenei nevelés hiánya miatt tűnik befogad- hatatlannak a kortárs zene?- Komoly veszélyeket rejt az, lép és zongoraművészi pályája mellett komponál is. 1997 őszétől vette át a Nemzeti Filharmonikus Zenekar - akkor még Magyar Állami Hangversenyzenekar - irányítását Az elmúlt években a zenekarral Európa számos országában, Japánban és az Egyesült Államokban vett részt karmesterként és szólistaként körutakon. hogy a közönség elszakadt a saját korának zenéjétől. És az is igaz, hogy a zeneszerzők sem éreznek rá a közönség valódi igényeire. Azokra a társadalmi igényekre, amelyek a remekműveket előhívják. Tény, hogy az előadó-művészet az elmúlt két- háromszáz év zenéjén rágódik. Ennek vége kell, hogy legyen, hiszen a zenei fejlődés természetes evolúcióját gátolja. Az lenne üdvös, ha a közönség a saját korának zenéjével foglalkozna ennyire intenzíven, és nem a múlttal.- A közönség döntő többsége dallamra vágyik, a zeneszerzők pedig ezeket a vágyakat nem elégítik ki.- Ez olyan, mint amikor a macska a saját farkát kergeti. Oké, hozzuk vissza a dallamos zenét. De abból már rengeteget 2004- ben életműdíjat kapott a cannes-i Midemen. A francia kulturális miniszter ott adta át neki a 2002-ben neki ítélt művészeti érdemrend lovagi fokozatát 2005- ben másodszor is Kossuthdíjjal ismerték et 2007-ben a Jubileumi Prima Primissima-díjat vehetett át. írtak, és nem érzékelni az új hangot, ami egy világraszóló, korszakformáló egyéniség jelenlétét jelezné. Nem látom értelmét annak, hogy valamiféle neopuc- cinista stílusban kezdjünk komponálni. Akkor már a sokak által eltemetett dodekafóniában (tizenkéthangúság - a szerk.) nagyobb lehetőségek rejlenek. Például amikor Schönberg Mózes és Áron című művének harmadik felvonását megírtam, igyekeztem tartani Schönberg szellemét, mégis teljesen más zene született. Sztravinszkij szavai jutnak eszembe: a modernség felett nagyon hamar eljár az idő, a divat felett is, így pár év múlva bóvli lesz az, amit ma megfellebbezhetetlennek tartunk.- Azt mondta egyszer, hogy a természet most pihen, azaz erőt gyűjt egy új zsenihez.- Ezt nem én mondom, ez sokak véleménye. És egy kicsit sokat pihent már ez a természet, már nagyon hiányoznak azok a világrengető tehetségek, akik új irányt szabhatnának a zeneművészetnek. De például hiszem, hogy Ligeti György vagy Kurtág György zenéje fenn fog maradni.- És mostanában dolgozik valamilyen saját zeneművön?- Jelenleg nem, mert annyi a feladat a zenekar körül, hogy az tíz embernek is elég lenne. Ravel második operáját újítottuk fel, kétszer is előadtuk. Spanyol turnén voltunk, közben vezényelek más zenekarokat. És harcolok azért, hogy ne szűnjenek meg együttesek, hogy a tehetséges zenészeink ne azonnal tűnjenek el az országból, amint befejezték tanulmányaikat.- Most is kiállna a kormány mellett, mint tette tavaly a Süddeutsche Zeitungban?- Nem álltam ki a kormány mellett. Csupán azt mondtam, hogy nem ördögökből áll a magyar politikai vezetés. Minden kormány követ el tévedéseket, ez is. Ugyanakkor nem lehetetlen meggyőzni őket arról, hogy ebben a térségben nagyon sok tehetséges zenész él, és az ő mozgásterüket szűkíteni kulturális értelemben vett öngyilkosság. Sőt bűncselekmény.- Tehát megvédené a kormányt?- Érdekes mód azt nem teszi senki szóvá, amikor magát az országot becsmérlik. Én úgy vallom, ketté kell választani a kormány és az ország bírálatát, és sajnos ez utóbbiról is elhangoztak nagyon sértő kifejezések.- Kertész Ákos cikkére gondol?- Nem. Sokkal korábban is történtek hasonlók. Én a kormányt egy pillanatig sem dicsértem. De úgy vélem, hogyha már kétharmados többséget kapott ez a politikai erő, akkor legyen az állampolgárokban is némi fegyelem. Alantasnak tartom, hogy külföldi orgánumokhoz, hatóságokhoz szaladgálunk az országot vádolva. Erős túlzásnak érzem azt is, amikor a harmincas évekhez hasonlítják a jelenlegi állapotokat. Vagy amikor prominens művészek azt mondták külföldön, hogy a nemzeti szónak itthon van egy bizonyos rasszista felhangja. Tiltakozom! Milyen rasszista felhangja van annak, hogy Nemzeti Filharmonikusok? Jobb lenne az Állami Hangversenyzenekar?- Ön jól érzi magát ma Magyarországon? Mit gondol, a zenei élet politikai megosztottságát fel lehetne oldani?- Ebben mi vagyunk a hibásak. Nem hiába mondják, hogy két magyar az már három párt. Nincs összefogás, az oszd meg és uralkodj elve érvényesül. Köztünk, zenészek között is. Mindenki jobbra vagy balra igazodik. Holott számomra nincs túloldal, én úgy érzem, középen állok. Nem is szabad igazodni, hiszen jobboldalon és baloldalon is vannak értékek.- Vezetőként lehet független?- Felelős vezetőként ma Magyarországon nem lehetek az. Nem szégyellem bevallani, a zenekar érdekében mindent meg kell tennem. Amikor kellett, Gyurcsány Ferenchez is elmentem, mint ahogy Orbán Viktorhoz is. Gyurcsányéktól nem kaptunk semmit, viszont a jelenlegi kormánypártokban mintha sikerült volna tudatosítani azt, hogy erre az országra már csak a kultúrája miatt figyelnek némi szimpátiával.- Viszont mégis erről a területről vonták el a legtöbb pénzt.- De mégsem látom őket ördögöknek, még akkor sem, ha ezt akarják sokan láttatni róluk. Nem vagyok politikus, nem érdekelnek trendek, nem érdekel, hogy Brüsszelben, a szétesés előtt álló Belgiumban mit gondolnak rólunk. Először a saját portán kellene rendet tenni, nem? Nevetséges, hogy minket vádolnak rasszizmussal olyan országokból, ahol ez a tendencia sokkal erősebb és látványosabb.- Mit gondol a hatvanadik születésnapról? Szokott emiatt szorongani?- Dehogy! Nincs erre időm, állandóan dolgozom. Tegnap például jutott időm négy órát gyakorolni. Sőt, még egy kis pihenésre is. A gyakorlás nagyon fontos, egy zongoristának napi három óra a minimum, különben berozsdásodnak az ujjai.- Ha visszatekint az eddigi pályájára, van, amit megbánt?- Nincs. Azt gondolom, ha ide- jekorán kimegyek New Yorkba, mára körülbelül tízszer ekkora karriert futottam volna be. De nem hiszem, hogy jót tett volna nekem. Én ezzel a mostani karrieremmel teljesen elégedett vagyok. Ez tökéletesen méltó és adekvát hozzám. Létrehozok értékeket, azok pontosan annyi visszhangot kapnak és ott, amennyit és ahol kell. így sokkal jobban tudok élni a hivatásomnak, mintha állandóan utazni, állandóan reprezentálni kellene. Sőt, a produkciókat is jobban ki tudom munkálni. Sosem fogok félkész produkcióval kiállni a közönség elé, mint teszik ezt oly sokan.
