Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)
2012-03-14 / 63. szám
4 2012. MÁRCIUS 14., SZERDA SETA A legnagyobb nemzeti ünnep A nemzeti ünnep olyan kitüntetett napot jelöl, amelyen egy ország vagy egy nép nemzeti összetartozását ünnepli. Ezen a napon a magyar szabadságharc kezdetét ünnepeljük. Március 15-e jelképpé vált, nemzetünk szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki. 1848. március 15-e a magyarság legnagyobb nemzeti ünnepévé vált. Az 1960-as évektől „diákünneppé” változtatták. Március 15- én a megemlékező emberek kokárdát tűznek ruhájukra. Ez egy hagyomány, amely a francia forradalom nyomán keletkezett. A magyar szabadságharcosok viseltek először nemzeti színű szalagot. Franciaországban 1848 februárjában, Bécsben 1848 március 13-án kitört a forradalom. A bécsi forradalom ösztönző hatással volt a magyar radikális ifjakra is. Március 15-én a Nemzeti Múzeum előtt felolvasták a 12 pontot és Petőfi elszavalta a Nemzeti dal-t. Erről Petőfi így ír naplójában: „Én Nemzeti dalomat szavaltam el, s mind a kettő riadó tetszéssel fogadtatott”. Vér nélkül győzött a forradalom és a tömeg követelésére Táncsics Mihályt is szabadon bocsátották. Ez volt március 15-e, amely e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben. Kucsik János Stromfeld - 9/B. Erőt kell merítenünk eme nagyszerű tettből Először is felmerül a kérdés az emberben: egyáltalán mit ünnepiünk minden év március 15-én? Az utcán végig sétálva és megkérdezve erről a járókelőket, a válaszban a legtöbben főként az 1848-ban történt eseményeket említik. De nézzük meg alaposan a tényeket. Az Országgyűlés az 1991.évi VIII. törvényben nemzeti ünneppé emelte március 15-ét, pontosan idézve: „március 15-e, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc kezdetének, a modem parlamentáris Ezen a napon az ország a sikeres forradalomra emlékezik, fejet hajtunk a forradalom nagyjai előtt, megemlékezünk a dicsőséges eseményekről. Erőt kell merítenünk eme nagyszerű tettből, eszményekből, amiket a mai világban is alkalmaznunk kellene. De valójában mik is ezek az eszmények, mik az üzenetei a forradalomnak? Először is a megviselt nemzet képes volt egy éven át kitartóan harcolni, még akkor is, ha a függetlenséget végső soron nem sikerült kivivni. A forradalom egyik jelképe a kokárda, mely a francia forradalom idején jelent meg Örökre nevezetes ez a nap Március 15-én mit tapasztal egy hazánkba látogató külföldi? Országszerte kokárdát viselő emberek, minden iskolában megemlékezések és a televízióban pedig történelmi töltetű műsorok. Ekkor nemcsak a nap történéseiről és eredményeiről, hanem ezen a napon fontos szerepet betöltő személyeiről emlékezünk meg. M a - gyaror- s z á g meg- születé- sének napja”. Tehát ez a 10 A. nap nemcsak a szabadságharc kezdetének ünnepe, hanem fontos lépés Magyar- ország államformájának fejlődésében is. De miért is lett nemzeti ünnep a forradalom kitörésének napja? Erre nincs egységesen elfogadott álláspont. Egyrészről emlékezünk az aznapi sikeres forradalomra, ami külön érdekesség, hogy vér nélküli volt, azaz, hogy a pesti polgároknak sikerült vérontás nélkül átverniük követeléseiket, ilyen volt Táncsics Mihály szabadon engedése is. Másrészről méltán büszkék lehetünk arra, hogy az akkori Magyarország lakosai képesek voltak összefogni egy közös célért, össze tudtak fogni Magyarország függetlenségének elérésért. Még akkor is, ha a forradalmat fél évre követő szabadságharc 1849 nyarának végén ugyan vereséggel zárult. Hiszen manapság nem ennyire egyértelmű az, hogy képesek lennénk összefogni egy közös célért, nem feltétlen lenne egyértelmű, hogy képes lenne a nemzet mindent alárendelni egy nemes célnak. már említett egység. Mert ilyen összefogás nélkül nem jöhetett volna létre először is a sikeres forradalom, majd nem lett volna képes a nemzet közel egy éven át tartani magát. Ez mindenképpen a mai életben is mintaként kellene, hogy szolgáljon, de látva a mai széthúzást, ez nem nagyon sikerülne napjainkban. Másodsorban az elszántság. Képesek voltak eltökéltséggel elérni Táncsics szabadlábra engedését. Végül, de nem utolsó sorban a kitartás. Ugyanis, a szegénységben élő, a háborúkban először. Ehhez kapcsolódik egy érdekesség. A manapság sokak által viselt kokárdán rossz a színelosztás. A szabály ugyanis az, hogy a kokárda a nemzeti színű lobogó színeiből áll, és helyesen belülről kifelé látszik a nemzeti trikolor, tehát kívül zöld, és nem piros. Természetesen én is kitűzöm a kokárdát a nemzeti ünnepen. Ez főként a nevelésnek köszönhető, ezt látom szüleimtől és az iskolában is erre tanítanak. A hagyományt ezen az úton is igyekszünk fenntartani az újabb generációk számára. Tóth Ádám Bars BBG-9/B. „Talpra magyar, hí a haza...” (Petőfi Sándor: Nemzeti dal) Mindannyiunk számára ismerősök ezek a verssorok, hiszen jól tudjuk melyik ünnepünkhöz köthető, de mit is jelent ez az ünnep a mai fiatalok számára? Sokaknak teher ezen a napon ünneplő ruhát venni, kitűzni a kokárdát és részt venni az iskolai ünnepélyeken. De mi ez a csekélység ahhoz képest, amit a „márciusi ifjak” hazájukért, érted, értem, szüléinkért, gyerekeikért...tettek? Életüket sem kímélve harcoltak egy szebb és jobb világért. Otthonukat hátrahagyva, családjaikat féltő szeretettel magukra hagyva harcoltak, remélve, hogy gyermekeik már egy „szabadabb” világban nőhetnek fel. Sokan alig voltak idősebbek a mai középiskolásoknál. Amit az akkori fiatalok tettek, úgy gondolom, hogy mindenki számára példaértékű lehet. Hitték, hogy a szavak ereje elég lesz a változásokhoz, de mint a történelemből tudjuk, nem így történt. Csaták, harcok, összetűzések...sok-sok áldozat. Az internet, a televízió világában már el sem tudjuk képzelni, hogy milyen lehetett nap mint nap lövések zajára, ágyúk dörgésére ébredni. Minden nap egy küzdelem volt a családok számára. Aggódni a fiaikért, az unokáikért, hogy vajon mikor jönnek a hírek a családtól...lesznek-e még egyáltalán hírek, vagy már minden veszve van. Ma ugyan élhetnénk- e ilyen szabadon, békében ezen áldozatok nélkül? Mi ehhez képest az ünnepi ruha viselése és az ünnepélyen való részvétel? „...hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak...” Kedves „unokák”! Legyünk büszkék ezekre a fiatalokra és tisztelettel , kokárdával a szívünk fölött ünnepeljünk. Kasza Boglárka Stromfeld - 10/AErről a napról Petőfi ezt írta naplójába: „Ez volt március 15-e. Eredményei olyanok, melyek e napot örökre nevezetessé teszik a magyar történelemben. ” Március 15-én minden megemlékező kokárdát tűz a ruhájára. Ez a hagyomány a francia forradalom nyomán keletkezett, a magyar szabadságharcosok viseltek először nemzeti színű szalagot. Úgy gondolom, hogy a kokárda, a megemlékezés egyik igen jelentős formája, de nem hiszem, hogy csak ezzel a móddal lehet az ember büszke a Magyarországért harcoló személyekre. A külföldi embernek a március 15-e egy egyszerű tavaszi nap. De a magyar ember tudja, hogy ezen a napon 1848- ban forradalom zajlott. Ennek ellenére sokan ebben a napban nem látnak mást, mint munkaszüneti napot. Ez szerintem abból is fakad, hogy nehéz azt felfogni, megérteni, hogy mit is tettek ezek az emberek Magyarországért és mi lett volna, ha ezt nem teszik meg. Nem gondolom, hogy fel kéne sorolnom a tizenkét pont összes elemét, mivel ezt már mindenki nagyon sokszor hallotta. De gondolni kell azokra a fontos dolgokra, amikért küzdöttek. Ezért érdemes informálódás végett utána olvasni az ezen a napon történtekről, hiszen sok könyv és internetes oldal tud hasznos, új ismeretekkel szolgálni. Egy film megnézése, újra nézése is jól felelevenítheti az eseményeket. Úgy vélem fontos megérteni mit is tett Petőfi, Táncsics Mihály, gróf Széchenyi István, Kossuth Lajos, azért, hogy Magyarország helyzete jobbra forduljon. Összességében, emlékezzünk meg e nap nagyjairól, eseményeiről és próbáljuk átérezni azt, amit ők tettek! László Luca BBG-7/B. i V %
