Nógrád Megyei Hírlap, 2012. március (23. évfolyam, 52-76. szám)
2012-03-01 / 52. szám
DIÁKÉLET 2012. MÁRCIUS 1., CSÜTÖRTÖK $A7TÓ U TANUtÁJ Sokan nem látnak át a kaktusz leplen... Szerintem az a legnehezebb, ha az embernek magáról kell írnia. Miért is? Azért, mert másnak látjuk saját magunkat, máshogy látnak minket az idegenek, a barátaink és egész másképp a családunk. Ha magamat jellemzem, rögtön az az első gondolatom, hogy félénk, visszahúzódó vagyok. Ehhez nagyban hozzájárult az, hogy előző osztályomban nem éreztem jól magam. Hogy kitörjek ebből a szorításból az írásba menekültem. írtam verseket, novellákat, kisregényeket. Mivel általános iskolában sokat bántottak és kiközösítettek, nagyon furcsa és jó érzés volt egy új közösségbe menni, ahol nem voltam megbélyegezve, mint tanár-gyerek. Itt jöttem rá, mit jelent igazából egy osztály- közösséghez tartozni. Mikor először említettem anyuéknak, hogy majd magamról is kell írnom, rögtön azt mondták, hogy ne azt írjam le, ami először eszembe jut. Ez nem véletlen. Nem vagyok igazán jó véleménnyel magamról. Hogy miért? Bevallom, kissé szúrós személyiségem van, és nagyon sokan nem látnak át a kaktusz leplen. Ebben az is benne van, hogy bár jól felvágták a nyelvem, és bármelyik pillanatban kész vagyok kiállni a saját és a barátaim védelmére, igazság szerint félek az emberektől. Már sok hántás ért, és emiatt nehezen lépek ki a komfort zónámból. Mikor egy-egy barátomat megkérdezem, mi a véleménye rólam, mindig azt mondják, hogy kedves vagyok, vicces, határozott, erős és pozitív. Nos, én nagyon nem így látom magamat. De egy biztos. Szörnyen makacs vagyok, amit már nem egy ember a szememre hányt Ehhez még hozzátartozik az is, hogy nagyon könnyen és gyorsan felkapom a vizet. Bár ez utóbbi kissé örökletes is. Bár az évek alatt sokszor végiggondoltam már az addigi életem, és ezáltal sokat változtam, még nagyon hosszú út áll előttem, hogy azzá az emberré váljak, aki lenni szeretnék. Egy erős, magabiztos, céltudatos nővé, aki segíti a szeretteit és bátorítja őket. Kéri Tamara 10. D A kihívások emberének tekintem magam A nevem Szoó Attila Miklós,18 éves Mátranováki lakos vagyok. Alapjába véve átlagos embernek tartom magam, aki nem kifejezetten szereti megosztani élményeit másokkal. Szeretem a saját gondolataimba temetni érzelmeimet, következtetéseket levonni a történtekből. Jószívű,megértő embernek hiszem magam. Nem szoktam elhamarkodott kijelentéseket tenni. Véleményen szerint szimpatikus ember vagyok mások számára. A magatartásommal különösebb probléma nincsen. Sokak szerint visszahúzódó egyéniség vagyok, de ettől függetlenül én jól érzem magam az emberek között. A kihívások emberének tekintem magam. Jól eső érzés tölt el, ha siker koronázza tetteimet Kellemetlen élményt tud számomra szuggerálni a tetoválás látványa. Én nem vetem meg azokat az embereket, akik különféle ékszerekkel ruházzák fel magukat, ellenben a tetoválás igencsak negatív élménnyel szolgál számomra. Általában megfigyelem az embereket és akiben inspiráló vonást találok, abból kiválasztom a számomra pozitívnak vélt tulajdonságot és ennek értelmében építem fel a személyiségemet. Azt az időt, amit még a kötelességem nem emésztett meg a szabadidőmnek szoktam nevezni. Ezt az időszakot többnyire kikapcsolódások övezik. Szeretem a természetet Sokat vagyok a szabadban. Elég sűrűn szoktam olvasni. Legfőképp internetes oldalakat böngészek és innen nyerem az információkat. Nagyon ritkán nézek televíziót Ha tehetem különféle összejöveteleken találkozók barátaimmal. Szeretek együtt bolondozni velük. Nem vetem meg a bulikat, de tisztában vagyok vele, hogy az alvilági élet nagyon sok normális embert sodort magával. A legfőbb problémát a különféle drogok okozzák. Véleményen szerint társadalomromboló hatással vannak az emberek életére. Fontosnak tartom a baráti társaság megválasztását. Biztos vagyok benne, hogy az ember életét gyökeresen meg tudják változtatni a körülötte tartózkodó emberek. Szoó Attila Miklós 12.C Sikerült rátalálnom a helyes útra A legtöbben szeretnénk különlegesek lenni. Személyiségünk, viselkedésünk egyedivé tesszük, de mindeközben igyekszünk tartozni valahová. Mindenki barátokat, társakat akar. -Részévé kíván válni a világnak. Születésünk óta önmagunk keresése a legfőbb feladatunk, egy olyan feladat, amely definiálja az „élet” szócskát. Én még csak nemrég indultam el erre az útra, de ez idő alatt is rengeteget tanultam. Először önmagamat és a határaimat kellett megismernem, kiértékelnem. Nem mondhatom sem azt, hogy jó ember vagyok, sem pedig, hogy rossz, hiszen mindenkinek mást és mást jelentenek ezek a szavak, viszont törekszem arra, hogy senkit se bántsak, és ha engem bántanak, nem értem miért teszik. Nem nézné ki belőlem az ember, de nagyon érzékeny vagyok. Már tizenhat éve keresem a helyem az emberek között, de akárhová csapódtam, sosem sikerült teljesen beilleszkednem. Lassanként megtanultam, hogy nem is olyan rossz dolog az, ha nem kötelezem el magam semmilyen társadalmi csoportnak. Bár néha kissé elveszettnek érzem magam, az embereket megragadja az egyéni gondolkodás- módom, s innen-onnan csapódik hozzám néha valaki, akivel aztán nagy eséllyel barátságra lépek. így alakul ki szépen lassan az én kis baráti köröm. Ennek ellenére nehezen teremtek kapcsolatot emberekkel, nem is szoktam kezdeményezni, de hogyha látom azt, hogy partneremet érdekli, amit mondok, szinte bármiről elbeszélgetek. Továbbá igyekszem pártatlan maradni, így a legkülönfélébb emberekkel is jól kijövök. Sokan azonban megijednek a külsőmtől, mivel egész érdekes öltözködési szokásaim vannak. Az a típusú lány vagyok, aki a magas saroktól megijed, és inkább rövid hajat vágat, csak hogy a nőiesség csíráját se lássák meg benne. Mostanában sokat gondolkodok, vajon miért is teszem ezt, lüsz másokon tetszik a hosszú haj és a nőiesség. Miért tagadom hát meg magamtól ezeket? Valószínűleg, mert ösztönösen másokhoz hasonlítom magam. Ha nem lehetek mindenkinél szebb, nem is szeretnék szép lenni. Talán ez indokolja, hogy miért vagyok ennyire fiús. Nőies énemet, amit valahogy nekem is ki kell mutatnom, leginkább alkotásban hozom felszínre. Már egy jó ideje megszállott híve vagyok a képzőNem szabad haragudnunk másokra tetteik, nézeteik miatt, hisz mind mások vagyunk. S ez a sok, különféle ember mégis egy közösegységet alkot művészetnek, rajztanfolyamra és versenyekre járok. Otthon, iskolában, de szinte mindenütt, ha papír akad a kezembe, rögtön firkálgatni kezdek rá. Ez a fajta fanatikusság mindig is jellemző volt rám, hisz az emberektől megtagadott bizalmamat is ki kell élnem valahogy. Amikor épp nem rajzolok, szeretek a természetben sétálni, szemügyre venni a környező szépségeket, és felszínes dolgokon gondolkodni. Eléggé melankolikus típus vagyok, így jól esnek az olyan könnyed dolgok, mint a madarak csicsergése, vagy a nap fénye, amit a lombkorona megszűrve ereszt át a főidre. Hogyha gondolataim nagyon mély irányba húznak, tollat ragadok, és kiírom magamból az érzéseim. Az alkotás remek feszültségoldó tud lenni, és ha egy-egy mű jobban sikerül, még hasznomra is válhat. Mikor egy kis kikapcsolódásra vágyom, vagy csak művelni szeretném magam, kezembe veszek egy könyvet. Sok kedvenc íróm van, de talán ami megszerettette velem az olvasást, az J. K. Rowling Harry Potter-e volt. Azóta tömérdek könyvet olvastam már, jobbnál jobb írókat ismertem meg, és persze rengeteg okosságot tanultam. Gyakran böngészek az interneten is, leginkább távoli ismerősökkel kommunikálok, de előfordult már, hogy szórakozásra, informálódásra vagy esetleg nyelvtanulásra használtam a világhálót. Ahogy az eddigiekből kiderült, nem vagyok épp társasági lény. Nem érdekelnek a bulik és a tudatmódosító szerek. Én úgy érzem jól magam, hogyha önmagam lehetek, és valami békés dologgal szöszmötölhetek. Ennek ellenére nem ítélem el azokat sem, akik szeretnek kiruccanni a barátaikkal, megisznak valami szeszesitalt, esetleg valami drogot használnak. Úgy érzem, nincsen közöm hozzá, hogy mit tesznek magukkal, és nekem nem áll jogomban ítélkezni mások felett. „Amitgondolunk, azzá leszünk. Mindannyian saját tetteink mbszolgái vagyunk: miért haragudnánk emiatt másokra?” - tanítja Buddha, és én ezt a nézetet vallom. Nem szabad haragudnunk másokra tetteik, nézeteik miatt, hisz mind mások vagyunk. Nem várhatjuk el senkitől, énünk elfogadását, míg mi nem vagyunk hajlandóak elfogadni az övékét. Min- denldnek szíve joga eldönteni, milyen emberré szeretne válni. Én úgy érzem, elégedett vagyok magammal, azzal az emberrel, aki vagyok. Sikerült rátalálnom a helyes útra, amin járnom kell, és járni szeretnék. Innentől már csak haladnom kell. Minden egyes lépésemet úgy megtennem, hogy az hasznos és élvezetes legyen, mivel azért születtem erre a világra, hogy éljek. Ennyi a titok. Demeter Leila lO.c osztályos tanuló Nem vagyok nagyvilági lány... László Luca a nevem és 13 éves vagyok. Balassagyarmaton járok iskolába, a Balassi Bálint Gimnáziumba. Középmagas, szőkésbarna hajú, kék szemű lány vagyok. Az életemben fontos szerepet töltenek be a barátok. Igazából sok haverom van, de olyan ember, akit barátnak lehet nevezni, és akinek mindent elmondok, kevés. Anyukám az az ember az életemben, akivel mindent megbeszélek és ő az, aki szinte mindenben a segítségemre tud lenni az élet különböző nehéz helyzeteiben. Minden körülmények között fontosnak tartom a tanulást. Szerintem egyfajta biztonságot nyújt az a tény, hogy ma is tettél valamit a jövődért. Úgy gondolom, nagyon fontos dolog, hogy biztosan és értelemmel tudjuk leélni felnőtt éveinket. Ez lehet, hogy már sokak számára túl sokat emlegetett közhelynek hangzik, de én azt mondom a közhelyek azért alakultak ki, mert igazak. KI merem mondani, hogy nem vagyok nagyvilági lány, tehát nem teszek olyat, ami károsan hatna az egészségemre és az erkölcsi fejlődésemre. Ez nem azt jelenti, hogy nem csinálok semmit. Épp ellenkezőleg. Mindig viccelődöm, barátkozom és igyekszem mindenkivel jól kijönni. Szabadidőmben sokat sportolok. Pingpongozom. Két éve kezdtem el apukám tanácsára, és azóta folyamatosan űzöm. Zongorázom is és szívesek festek hobbi szinten. Sokat tanulok, ezért a jegyeim igen jók. Összességében szeretem a barátaimat, az iskolámat, azokat a hobbikat, amiket űzök örömmel csinálom. Ezért, úgy gondolom, meg lehetek elégedve az életemmel és a legfőbb célomnak azt tartom, hogy az életemet megpróbáljam pozitív oldaláról felfogni. László Luca 7.B E heti SETA oldalunkban a balassagyarmati Balassi gimnázium és a salgótarjáni Stromfeld szakközépiskola diákjainak írásai olvashatók. A fiatalok alkotásai hírportálunkon, a wwwjiporthu oldalon is megtalálhatók. „Madarat tolláról, embert barátjáról!" Egy színes egyéniség - közelebbről A barátság olyan meghatározó emberi kapcsolat, amely tudatos döntésen alapul, mindenki számára mást jelenthet. Alapja mindkét fél részéről a kölcsönös bizalom, szeretetés jóindulat. Többféle barátság létezik: nemzetek közötti barátság, emberek közötti barátság, ember és állat közötti barátság, stb. Az igaz barátoknak nem számít, hogy milyen messze laknak egymástól, és az se ,hogy milyen gyakran találkoznak egymással. „Madarat tolláról, embert barátjáról” - szól a közmondás. Barátot könnyebb találni, ha felleljük a közös tulajdonságokat, érdeklődési köröket Ezért mondja a szólás, hogy az embert meg lehet ismerni a barátjáról. Úgy vélem, a közmondások bölcsessége ma is igaz. Sokszor látom, hogy a hasonlóan öltöző iskolatársaim barátkoznak egymással. Például tudom egy régi ismerősömről, hogy mennyire zárkózott, s egy kimondottan feltűnő barátja van, akivel ő is nyitottabbá válik. Érdemes megfigyelni az embereket a külsejük, a viselkedésük és a barátjukkal való kapcsolatuk alapján, hiszen érdekes felfedezéseket tehetünk magunkkal kapcsolatban is. Szemlélődjünk! Komka Gábor 9.C Nehéz arra a kérdésre válaszolni, hogy milyen vagyok, vagy hogy milyennek tartom magam. Arra pedig, hogy müyennek tartanak mások, egyenesen leheteflen. Szeretném azt írni, hogy szeretnek és segítőkésznek, barátságosnak tartanak, hogy jól érzik magukat a társaságomban, hiszen erre törekszem. Igyekszem mindig, mindenkivel barátságosan viselkedni, segíteni, amikor szükség van rá. Azt hiszem, ez a legkevesebb, amit az emberek tehetnek egymásért. Ha valaki rám néz, nem feltétlenül tudja megállapítani, milyen ember vagyok. A mai világban a legtöbb ember igyekszik követni a divatot, vagy beleszőni ruháiba az egyéniségét. Rám talán egyik sem jellemző. A divat számomra kevésbé fontos, bár odafigyelek arra, hogy amit viselek, ne legyen ódivatú. Az aktuális trenden kívül az egyéniség kifejezésére a zenei ízlésnek megfelelő ruházat szolgál. Mind tudjuk, hogy a rapperek bő, laza ruhákat hordanak, a rockerek pedig fekete, zenekaros pólókat, bakancsot és szegecses dolgokat. Ezek azonban általánosítások. Én legszívesebben heavy métáit vagy durvább zenéket hallgatok, mégsem öltözöm úgy, mint ahogy fentebb leírtam. Hétköznapokon a kényelemre és a praktikumra törekszem: egy edzőcipő, egy egyszerű farmer és egy póló számomra a legkedvesebb viselet. Épp ezért gondolom azt, hogy kevesen mondanák meg első ránézésre, hogy milyen a stílusom. Szabadidőmben zenét hallgatok, filmeket nézek, a családommal vagy a barátaimmal töltöm az időt, vagy olvasok. Meggyőződésem, hogy az olvasás az egyik leghasznosabb módja a szabadidő eltöltésének. Nemcsak a fantáziát fejleszti, hanem ismeretlen helyekre, korokba repít el és megismertet egy sor érdekes hőssel. Szinte bármilyen típusú könyvet elolvasok. Legjobban a történelmi regényeket kedvelem, főleg azokat, amelyek az ókori civilizációkról vagy a középkorról szólnak. Szívesen veszem kézbe Darren Shan és Selma Lagerlöf írásait is. A kötelező olvasmányokhoz sajnos én sem a legpozitívabban állok hozzá, de nem egyszer csalódtam már az előítéletekben: az Iskola a határon például kifejezetten tetszett. Most éppen Peter Marshall egyik regényét olvasom. Még csak a napokban kezdtem el, és az érettségi miatt nincs is sok időm rá, de már alig várom, hogy túl legyek a nehezén, és nyugodtan leülhessek és befejezhessem. Nem túl gyakran járok bulizni. Egy barátnőmmel elmegyünk a rocktáncházba, ha valami olyan koncert van, ami számunkra érdekes. Ilyenkor nem szoktunk se alkoholt, se drogokat fogyasztani, sőt, a cigarettától is igyekszünk minél távolabb tartani magunkat. Természetesen én is kipróbáltam már a cigit, de egyáltalán nem volt kellemes. Közhelynek tűnhet, de sokkal fontosabbnak tartom az egészségemet, mint azt, hogy káros szokásokat vegyek fel. Néhány hónapja kung- fuzom, és bár kezdő vagyok, nagyon élvezem az edzéseket, még nem fordult elő olyan, hogy ne vártam volna őket Sokkal hatékonyabb stressz-levezetésnek tartom a sportokat, mint a dohányzást Úgy gondolom, elég barátom van, akikkel mindent meg tudok osztani, és akikre bármikor, bármiben számíthatok. Együtt járunk moziba, koncertekre, cukrászdába, anime conra, vagy bárhová. Bár mindannyian más-más terveket szövünk az életre, nagyon remélem, hogy a sors nem fog elsodorni minket egymás mellől. Knyazoviczky Blanka 12. A
