Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-09 / 34. szám

r

SPORTTÜKÖR

2012. FEBRUÁR 9., CSÜTÖRTÖK

„Nagyon szeretnék jövőre is indulni"

Budapest-Bamako-Bissau kalandtúra - A balassagyarmati Dudás Zsolt motorral teljesítette

azonnal kipakoltatta az előcsarnok bútorait, ülőgarnitúráját, hogy oda toljuk be a motorokat, de annak ellenére amit elmondtam a biztonságról, külön őröket, kísérőgárdát is lehetett fogadni, helyben, rövidebb vagy hosszabb távra, ami igazán nem került sokba. Fel voltak készülve a jövetelünkre. Központi BBB-s táborban alig éjszakáztunk, ott nem volt semmi, se zuhanyozó, se wc, semmi, semmi. Ugyanakkor a helyi elöljáró megjelent a sivatagban közepén akárhol kijelölt és katonák által őrzött területen, s járművenként, személyenként 10-10 eurót zsebelt be. Palackos vizet bárhol lehetett kapni, sokszor a magunkkal vitt konzerveket ettük, de voltak éttermek, kifőzdék, „lacikonyhák” is nagyobb településeken, bár utóbbiakban, ha volt valakinek bátorsága és evett is valami húsfélét, jobb volt ha nem látta, miből készült.... A kenyér viszont mindenhol nagyon linóm és olcsó volt, gyümölcs is akadt bőven.- Nem volt gond az üzemanyag bárhol tudtak tankolni?- Egy kivétellel nem, mert Mauritániában sztrájkoltak a szállítók és majd 3 napot kellett várakozni, de nem volt gond, legalább nem csak kutyafuttában tudtunk szétnézni. Jut eszembe, ott a fővárosban még nappal is hallottunk fegyverropogást, de szerencsére sok, szélvédő helyett dróthálós rendőrautó cirkál az utcákon, talán itt volt a legveszélyesebb tartózkodni az egész út alatt.- Találkoztak turistákkal, fehér emberekkel?- Persze, nem csak mi vagyunk ilyen flúgosak. Német, holland motorosok, lakókocsisok csúszkáltak, sőt egyikük miután kerékpárral már 1 év alatt megjárta Észak-Ame- rikát, most kb. ugyanennyi idő alatt Afrikát akarja körbetekemi.- Kígyómarás, skorpiócsípés, vízilótámadás nem ért senkit a BBB mezőnyéből?- Szerencsére nem hallottunk ilyenről, de valóban láttunk egykét helyen vízilovakat és krokodilokat is.- A nagy kaland célja többek között a legszegényebb afrikaiak, első sorban gyerekek megsegítése adományokkal, iskolaépítés-támogatással, , jótékonykodással Ön Zsolt a pártfogolt iskola néhány tanulójával

lungot állítottam, gumiztam stb., stb. Egyébként ha nem. vagyok ilyen motormániás, egy csavarhúzó kézbevétele nélkül lemotorozhattam volna a közel 6000 kilométert.- Marokkóban kiváló minőségű aszfalton, főleg azért, mert az Atlasz hegység hágóin nem mehettünk át, a havazás miatt lezárták. így körbe mentünk a tengerparton Afrika szíve felé. Nyugat

ahogy már megírtuk - főleg iskolaszereket vásárolt és vitt Sikere volt?- Már hogyne lett volna, de például mézet is osztogattam a gyerekeknek, mondanom sem kell az is nagy sikert aratott.- Milyen volta célbaérés, ünneplés, végül is a majd lőttből hány jármű látta meg a „célszalagot?”- Mint már említettem, mi négyen motorosok együtt érkeztünk meg Bissauba a legelső járművek között, ahol méltó fogadásban részesültünk. Hogy végül hányán értünk célba, őszintén megvallom fogalmam sincs. Állítólag olyanok is akadtak, akik akkor még Mar- seille-ben javítgatták a kocsijukat... Mi a „lábon” hazainduló trélerre raktuk a motorokat, de az alkalmi vételre összesereglő helyiek közül olyan jó ajánlatot kaptam, hogy legurítottam a platóról a Hondát, had szolgálja az új tulajdonosát Az állam is megvásárolt 30 kiválasztott járművet a célbaérők közül és a neppereknek is jutott azoktól, aki nem akarták hazahozni a gépüket. A záróbanketten

Egy közepes termeszvárnál

ugyancsak a bissau-guineai kormány látott vendégül minket, törzsi táncosok, tam-tam dobok, kaja, pia, fergeteges hangulat közepette.- Már csak az elmaradhatatlan, de most kicsit másképp feltett rutinkérdés maradt: ugye jövőre már nem kockáztatja meg, hogy újra elmegy?- Dehogynem !!! (de most már nem ártana egy két szponzor sem...)

i- >

Sivatag, Ráktérítő, háttérben az Atlanti óceán

Zsolti bácsi mézet oszt a gyerekeknek

Mint olvasóink is tapasztalhatták, január első harmada óta többször beszámoltunk a Budapest - Bamako - Bissau alternatív (vagy gagyi) Dakarról, a világ legnagyobb amatőr ralijáról, melyen motorkerékpárral végigment a balassagyarmati Dudás Zsolt. Múlt heti hazatérése után immár itthon kerestem meg és kérdeztem afrikai kalandjairól, benyomásairól.- Milyen utakon jártak, milyen útviszonyok között hajtottak, volte amikor eltévedtek? ?

Szaharában és Mauritániában már kipróbálhattuk a sivatag homokját is, mert a szél jó pár helyen beíüjta az utat Szenegálban a homokbuckákkal színesített szavanna és földutak sem voltak ritkák, és a mi döntésünk volt, hogy melyik, de irányban megfelelő utat választjuk. Kisebb tévedéseink és kerülőink akadtak például útjavítás vagy lezárás miatt.- Milyen volt a közbiztonság, mennyire kellett félteni a motort, a felszerelést, ajándékokat, egyebeket, hol és hogy aludtak, mit ettek ittak, milyen volt a „bennszülöttek" fogadtatása?- Rendkívül barátságosak voltak, bárhol is jártunk. Kétféle ku- nyerálóssal lehetett találkozni, aki hivatásosan kéregetett, koldultak és olyan gyerekekkel, akik megfogták a kezünket, elhívtak a falu, település közepébe, táncoltak, doboltak, előadtak valamit, és ha tetszett vagy akartunk, akkor fizettünk valamennyi aprót, ha nem, azt is csendben és hőbörgés nélkül tudomásul vették. A motorokhoz, egyébhez sosem nyúltak, mindenünk teljes biztonságban volt. Ami a szállásokat illeti hotel, motel, sátorozás, központi BBB-s tábor, vagy például a helyiek felajánlotta nádkunyhó leterített gyékénnyel állt rendelkezésre. Az egyik motelben például a tulaj- Úgy tudom, a motorosok majd 100 százaléka csak Afrikában pattant nyeregbe, addig tréleren utaztak a gépek.- Igen, értelmetlen lett volna Európa autópályáin gyilkolni és koptatni a technikát, fölöslegesen fizetni a pályáért, üzemanyagért, agyonfagyni, elfáradni, stb.- Akkor gyakorlatilag a barcelonai kompátkelés után Marokkóban kezdtek Mit szóltak a három angol pizzafutár Vespa robogójához, akik ha jól tudom Gibraltárnál hajóztak át és csatlakoztak a szétszóródott karavánhoz?- No azért nehogy valaki a klasszikus városi mopedre gondoljon. Felpakolva és dobozolva úgy 70-80-as átlagot mentek...- Gondolom a biztonság, azegy- másra-utaltság, a józan ész szerint a kétkerekűek kisebb-nagyobb csoportokban motoroztak- Természetesen. Majd mindegyikünk a verseny kategóriával szemben a túrában indult, így nem kellett ellenőrző pontokat keresgélnünk és egyéb feladatokat végrehajtanunk, teljesen a mi kalkulációnk, navigációnk és józan eszünk után mehettünk. Az elején változó, 2-5 fős csoportokba verődtünk, aztán „a hasonló hasonlónak örül” latin mondás alapján mi négyen álltunk össze és így is hajtottunk át a célkapun.- Az első - meglehetősen rég várt - bejelentkezésekor sok szerelést emlegetett Miket kellett javítani a motoron?- Mint azt már elindulásom előtt elmeséltem és le is jött Önöknél, hogy a Hondát teljes egészében én építettem át és készítettem fel. Nos bár szereléseket emlegettem, de azok nem hibaelhárítások, javítások voltak, hanem megelőző szervízelés. Én nagyon odafigyeltem a gépemre és karban tartottam, légszűrőt, olajszűrőt cseréltem, féket, kupMárton (Satis) István- Az utolsó bejelentkezései egyikén azt mondta, kár, hogy nemsokára véget ér a közel három hetes kaland Ennyire felhőtlenül jól érezte magát?- Nagyon. Több éve készültem rá, de csak idén jött össze. Alig pár kellemetlen élménnyel szembesültem a hosszú úton és gyakorlatilag csak jóra és szépre emlékszem.- Időrend nélkül nézzük azt a pár rossz benyomást- A hovatartozása miatt vitatott területű Nyugat-Szahara az aknamezőjéről és túszejtésekről volt isŐ nem megvenni szerette volna a motort, csak „próbálgatja"

mert néhány évvel ezelőtt, a helyzet most is kicsit feszült, a katonai és rendőri kíséret valamint relatíve biztonság ellenére. De hát ezen hamar áthajtottunk. A másik egykét határátkelés, mely komoly anyagi kiadást jelentett mindenkinek. Ha ezzel nem éltem volna, még mindig valamelyik átkelőn ücsörögnék.