Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-09 / 34. szám

4 2012. FEBRUÁR 9., CSÜTÖRTÖK NÓGRÁD MEGYE - KÖZÉLET Milyen az igazi zenetanár? Köszönettel Gúthy Évának és Szilágyi Lászlónak, egykori tanítványa Nyolcéves lehettem, amikor a szüleim beírattak a zeneiskolába. Bizonyára ér­zékelték, hogy muzikális vagyok. Salgótarjánban, a Tarján-patak túlsó partján, éppen a „kisállomással” szem­közt - ami voltaképpen az állomás volt - egy elég nyomorúságos, régi, hátsó udva­ri épületben volt az intézmény. Miután mi a Rákóczi út közepén laktunk, nagyjából szemközt az állomással, csak a paták in­nenső oldalán, a síneken átbukdácsolva keltem át a tarjáni kultúra központjába. Egy udvarban helyezkedett el ugyanis az Ipartestület, a nagy kultúrterem és a már említett zene-tanoda. Egy évig zongorázni tanultam, nem túl nagy buzgalommal és csekély eredmény­nyel. Mégis életem egyik maghatározó élménye lett a zene, amiért örökké hálá­val gondolok a csodát közvetítő mestere­imre és tanáraimra. A zeneiskolában automatikusan min­denki énekkari tag lett. Virág László ve­zetésével jó kis próbákra emlékszem a salgótarjáni Bartók Béla úti Általános Is­kolában. Azután Szilágyi László zeneszakköré­re jártam felső tagozatosként, talán két évig, a régi Úttörőházba. Szinte izgalom­mal vártam ezeket az alkalmakat. Szilágy tanár úr - mert így hívtuk - nagyon ko­moly, megbízható tanárember volt. Igazi, hivatásos tanár. Zeneelméletről, de fő­ként zenetörténetről szóltak ezek a foglal­kozások, sok-sok zenehallgatással. Jó nagy zenegép volt ott, szépen szólt. Én még addig lemezjátszót sem láttam, nem­hogy ilyen nagy instrumentumot. Na­gyon érdekelt és nagyon élveztem. Éne­keltünk is, azt hiszem, főleg népdalokat. A legnagyobb kihívás és siker a Nabuccóból a „Mint a fecske...” kezdetű gyönyörű, dallamos kórusrészlet megta­nulása volt De a Marseillaise-t is itt is­mertem meg. Ezeket máig fújom. Rend­szeresen hallgattunk zeneműveket is. Számomra a legemlékezetesebb és legta­nulságosabb Muszorgszkij Egy kiállítás képei című művének a megismerése volt Tanár úr mindegyik tételhez fűzött ma­gyarázatot. Igazi csemege volt, életko­runknak megfelelő, zenei műveltségün­ket megalapozó. Kiváló pedagógusként jól válogatott, és élményszerűen vezetett be minket a zene világába. Engem telje­sen elvarázsolt! Remek ember, reális, ki­egyensúlyozott, megbízható, nagyon in­telligens. Néhány férfi tanárom közül ő volt az egyik, aki tanári pályámon bizto­san hatott rám. A zenével való elkötelező­désben pedig meghatározó módon! Tizenhat éves koromban barátnőm­mel, Marek Pannival magánénekre is be­iratkoztunk a zeneiskolába. Emellett szor­galmasan jártunk a gimnáziumi ének­karba Szilágyi Laci bácsihoz. A kettő nem zárta ki egymást, sőt! Ezek a napok vol­tak a legkedvesebbek. Egyáltalán nem él­tük meg teherként. Élveztük azt is, hogy együtt lehetünk Pannival. A kórusban mi énekeltük a szólókat Persze, ez is moti­vált, de nem játszott döntő szerepet. A legtöbb műben nem is volt szólóének. A kórussal a sárospataki diáknapokon több éven át versenyeztünk és aranyérmek­kel j öttünk haza. Akkor Pannival már du- etteztünk is. Ez is hasonló eredmények­kel járt. De nem az érmekért csináltuk. Egész egyszerűen szerettük, élveztük a zenét, az éneklést. Másik, meghatározó tanárélményem Gúthy Éva volt. Aki a miskolci főiskola el­sA A Hírlap postájából ÍJZm A Pf. 96 ■ A Hírlap postájából - ai olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. jPf;U A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. végzése után azonnal Tarjánba került. Szolfézs-ének szakos tanárként nagy ügybuzgalommal, örömmel, hatalmas - minket is átható - energiákkal tanított és maga is énekelt. Lírai szoprán hangja volt, több koncertjén is részt vettem, ta­lán konferáltam is. A zeneiskolai koncer­teken rendszeresen voltam a bemondó. Éva nagyon, - talán túlzottan is - megbí­zott bennem, tájékozottabbnak képzelt a valóságosnál. Ezért is képedt el, amikor egyik fellépésünk alkalmával a scherzót hibás kiejtéssel konferáltam be. Nem fel­tételezte rólam, hogy akkor találkoztam ezzel a szóval először életemben. Rettene­tesen bántott a dolog, szégyelltem ma­gam miatta. Sokszor zongorakísérőként játszott koncerteken, ahol én lapoztam neki. És másoknak is. Én ezt is bizalmi feladatként fogtam fel, megtiszteltetés­nek éreztem. Az énekórák hangulatára máig jól em­lékszem. Keményen dolgoztunk. Sokszor várnunk kellett, esténként jártunk, és előttünk egy Kontó István nevű, rendkí­vül ambiciózus, pincér foglalkozású fia­talembernek volt órája. Éva rá sem sajnál­ta az időt, energiát. így mi ezeket az órá­kat is végig élveztük. Különösen emléke­zetes a Mártha című dal, amit nagyon so­káig gyakoroltak. „Kontó úrnak” sajátos stílusa volt, szóban és énekben egyaránt. Emberileg is különös fazon volt Olyan stí­lusfordulatokat vett fel a dalban, amiken mi nagyokat mosolyogtunk, és persze ke­gyetlenül utánoztuk őt Cigány származá­sú, jelentős önbizalommal, törekvő ter­mészettel megáldott ember volt Az akko­riban (1964) átadott Karancs Szálló étter­mében dolgozott. Mi gyakran megfordul­tunk ott későbbi férjemmel, aki rendsze­resen ott vacsorázott. Belépésünkkor Kontó úr harsányan köszöntött bennün­ket: Tiszteletem, mérnök uram! Kezét csókolom, művésznő! - az egész éttermet megtöltő felkiáltással. Nem volt ember, aki ne kapta volna fel a fejét ennek halla­tán. Mi „égtünk” rendesen, próbáltunk besunnyogni, hátha nem vesz észre, de ez elkerülhetetlen volt. Szóval, Kontó úr hosszúra nyúlt órája után következtünk mi. Skáláztunk, majd dalokat tanultunk. Egyénileg és duetteket is. Panninak volt szebb, erősebb, mélyen zengő, drámai szopránja. Ezért ő énekel­te a felső szólamot, én az alsót Szó, mi szó, jól megkínlódtam vele. Nehezen állt rá a fülem a második szó­lamra, a kórusban mindig a felsőt énekel­tem. De azért egy idő után valahogy még­is ment a dolog. Éva fáradhatatlanul, jó­kedvűen gyakorolt velünk, csiszolta a hi­bákat, dicsért és bírált kellő eréllyel, de sosem bántóan. Nem sietett, nem kapko­dott. Mindig időre elkészültünk a fellépé­sek előtt. Az esti órák addig tartottak, amíg mi ráértünk. Még a szolfézsóráit is imádtam. Azt ép­pen olyan érdekesen, átgondoltan, válto­zatosan szerkesztette meg, mint az ének­órákat Sosem volt unalmas, azonnal ér­tékelt, sikerélményt adott. Még emlék­szem a drukkra, ami bennem volt, ha el­jött a diktálás utáni dallamírás ideje. Megoldhatatlannak éreztem, és a végén - általában - mégis sikerült! Köszönhe­tően Évának, aki ma is követendő példa lehet odaadásból, ügy-, zene- és gyerek- szeretetből. Panni Pestre való távozása után még egy évig egyedül jártam hozzá énekelni, aztán sokszor meglátogattam egyetemi éveim alatt és után is, amikor csak otthon jártam és megtaláltam őt. A tarjáni láto­gatások ritkulásával elvesztettem a vele való kapcsolatot, de 2010 nyarán sikerült összefutnunk egy fél órácskára. Legalább láttuk egymást Éppen kóruspróbára ér­kezett a József Attila Művelődési és Kon­ferencia-központba, ahogy a tarjániak ne­vezik, a Józsiba”. A próba miatt csak eny- nyi időnk jutott. Másnap elutaztam. Hiá­ba cseréltünk mobilszámot, máig sem tudtam elérni telefonon. A Liszt Ferenc Kamarakórus, ami országos hírnévre tett szert, s amely számos külföldi turnén vett részt, most jubilált éppen. Azt hi­szem, 40 éves múlttal rendelkezik. A Kos­suth Rádió egyik novemberi, Gondolatjel című adásában hallottam róla. írtam ne­ki egy gratuláló sms-t, nem titkolva a kap­csolatfelvétel szándékát sem. Nem érke­zett válasz, sőt az üzenetet is valamikor jóval később vette át. Nyugdíjas tanárként most veszem számba emlékeimet. Hogy miért írtam kedves gyerekkori tanáraimról? Miért fontos nekem, hogy mások is olvassák szülővárosomban? Talán különösebb ma­gyarázatra sem szorul. Remélem, soraim magukért beszélnek! Arról, hogy ezek a kiváló emberek, rajtam kívül, több ezer diákjuk életében hasonló szerepet ját­szottak, mint az enyémben. Csak keve­sen vagyunk, akik ennek hangot akar­nak és tudnak adni. A tanári pálya mély hivatásból fakad, ha azt úgy gyakoroljuk, ahogyan ők tették. Papné Belányi Zsuzsa GYÖNGYÖSI KITEKINT ENSZ-hivatallal gazdagodik Gyöngyös egyetemmel kötött megállapodással, de az ott megszerzett tudást más területen kamatoztatják. Dr. Bíró Tibor hangsúlyozta, hogy a főiskola jelentős tudást és tapasztalatot szerzett több környe­zeti katasztrófák és állapotfelmé­rés terén. így többek között az Or­szágos Katasztrófavédelmi Főigaz­gatóság őket bízta meg a 2010 ok­tóberében történt vörös-iszapka- tasztrófa felmérésével, de részt vettek a Mexikói-öbölben történt olajkatasztrófa légi felderítésében és a sarkvidéken történt klímaku­tatásból is kivették részüket. Sze­rinte ez a kapcsolat tudományos és szakmai oldalról egyaránt nö­veli a tanintézmény presztízsét. A világszervezet nem nyújt vételek kalibrációja, amely a szorgos mindennap­ok egyik fontos eleme. > ugr'jv DR. Bíró Tibor, dékánja (balra) és dr. Takao Dói űrhajós, az ENSZ Világ­űriroda (UNOOSA) igazgatóhelyettese (jobbra) az aláírást követően ki­cserélik a megalapításáról szóló okiratokat Az ENSZ Világűrbizottságának végre­hajtó testületé, az ENSZ Világűriroda (UNOOSA) a Károly Róbert Főiskolával (KRF) közösen regionális hivatalt (Regional Support Office, RSO) létesít és üzemeltet februártól Gyöngyösön. Az erről szóló okiratot ünnepélyes ke­retek dr. Takao Dói, az UNOOSA igaz­gatóhelyettese, egykori űrhajós és dr Bíró Tibor, a főiskola dékánja látta el kézjegyével a világszervezet bécsi köz­pontjában. Bécs-GyÖllgyÖS. Az ENSZ közgyűlése 200ó de­cemberében olyan állásfoglalás fogadott el (61/110 resolution), amelyben elhatározták az úgynevezett UN SPIDER program elindítását. A program egy olyan platformot hívott életre, amely távérzékelési eszközökkel támo­gatja a katasztrófavédelmet és a vész­helyzet kezelést. Az állásfoglalás alapján az ENSZ minden tagállamot arra kér fel, hogy fejlessze és tegye elérhetővé a ka­tasztrófamenedzsment minden elemét támogató távérzékelési kapacitását. En­nek egyik formája a Regionális Támoga­tási Hivatalok (Regional Support Office) létrehozása, amelyek hathatósan segítik a katasztrófakockázatok csökkentését, a katasztrófák elhárítását és a humanitári­us feladatok végrehajtását. A hazánkban egyedülálló gyöngyösi regionális hivatal feladata, hogy segítse, támogassa a természeti és ipari kataszt­rófák megelőzését,illetve a bekövetkezett katasztrófák elhárítási tevékenységeit, az emberi élet és az anyagi javak menté­sét, valamint a katasztrófák hatásainak felméré­sét. A hivatal az ENSZ égisze alatt távérzékelési eszközökkel és módszerekkel támogatja vala­mennyi tagállam - különösen a fejlődő országok- katasztrófavédelmi tevékenységét (hurrikánok, árvizek, erdőtüzek, tengeri balesetek, földrengé­sek és nukleáris balesetek). A létrejövő hivatal részt vesz többek között NASA felvételek feldol­gozásában is. Mint arra a bécsi tájékoztatón fény derült, a hi­vatal létesítését az ENSZ közgyűlés felhívására Magyarország kormánya ajánlotta fel. A regioná­lis hivatal annak a 12 központnak az egyike lesz a világon, amely az úgynevezett UN-SPIDER (ka­tasztrófa és vészhelyzet-elhárító) program meg­valósításában vesz részt. Dr. Takao Dói leszögezte: a gyöngyösi főiskola egyedülálló technológiát és tapasztalatokat hal­mozott fel ezen a területen, így esett erre az in­tézményre a nemzetközi szervezet választása. Számítanak az intézményben dolgozó kutatók, hallgatók együttműködésére, s bíznak abban, hogy az új technológiák segítségével a fejlődő or­szágokat is támogatni tudják majd. Ez az együttműködés pedig azért is különleges­nek számít, mert hasonló profilú kapcsolatot még nem alakítottak ki egyetlen főiskolával, egyetem­mel sem. Büszkélkedhetnek ugyan egy indiai ugyan anyagi támogatást az iroda működtetéséhez, de hozzásegítheti a főiskolát olyan megrendelésekhez, amelyekből az profitálhat. 1 Csuday Balázs, Magyarország ENSZ bécsi köz- é pontjához delegált nagykövete azt közölte, hogy ~ a regionális iroda eleget tesz a kormányzat azon ' politikai célkitűzésének, miszerint a szaktudá­son keresztül nyit a világ felé. Az ENSZ-hivatal mindennapjai Gyöngyösön Mit is csinál egy ilyen hivatal? Dolgozik az ENSZ-nek. Műholdas felvételeket elemez, ala­csony repülési felvételeket készít és dolgoz fel úgynevezett hiperspektrális technikával, ame­lyet nemcsak a UN-SPIDER hálózat, de az ENSZ valamennyi tagállama hasznosít. A hivatalnak közvetlen hozzáférése van a NASA műholdas fel­vételekhez és részt vesz olyan programokban, amelyek a katasztrófák és vészhelyzetek felderí­tését szolgálja. Az RSO egység bárhol bevethető a világban ka­tasztrófa esetén az ENSZ égisze alatt. A hivatal speciális feladata a hiperspektrális műholdas fel­Mi található a Hivatalban? A mindennapi felszereléseken és eszközö­kön túl: Aisa Éagle II típusú hiperspektrális képalkotó szenzor, fedélzeti számítógép, nagy pontosságú GPS/INS rendszer, ÁSD FieldSpec spektrofotométer, totálmérő állomás, GPS bá­zisállomás, valamint speciális műholdkép-fel­dolgozók. A hivatalban jelenleg 7 fő dolgozik. Elsősor­ban a környezetben végbement változások mé­résével és térképezésével foglalkozó hivatal ré­sze a főiskola oktatási egységének, azaz a ná­lunk tanuló hallgatók részesei lehetnek az itt fo­lyó munkáknak. Missziókban vehet részt, mű­holdas felvételekkel dolgozhat és ami a legfontosabb: bekapcsolódhatnak az ENSZ vilá­gába. A hivatal kifejezett célja, hogy a hallgató­kat olyan specialistákká képezze, akik az ENSZ- ben is megállják a helyüket és segítse az ilyen irányú elhelyezkedésüket. A központ további lényeges feladata az ENSZ szakembereinek to­vábbképzése a távérzékelés területén. Dr. Bíró Tibor, a gyöngyösi Károly Róbert Főiskola dékánja mu­tatja a ENSZ Világűriroda regionális hivatalának megalapításá­ról szóló okiratot az ENSZ épületében, Bécsben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom