Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-08 / 33. szám

4 2012. FEBRUAR 8., SZERDA NÓGRÁD MEGYE Szabó Andrea Balassagyarmat Torma Mária Bu­dapesten élő előadóművész szin­te „hazajár” Balassagyarmatra. A Madách Imre Irodalmi és Színját­szó napokon mind a négy önálló estjét bemutatta már. 1998-ban Krónikás ének című verses pódi­umműsorával a zsűri különdíját is elnyerte. Idén, a 33. fesztiválon a „Szerelem, szerelem, átkozott gyötrelem” című műsorával állt a közönség elé, melyet népgyűjté­sekből, a magyar és a világiroda­lom klasszikusaiból szerkesztett. A Radnóti- és Latinovits-díjas elő­adóművészt pályafutásáról kér­deztük.- Hogyan leszversmondó egy ve­gyészmérnökből? Miként kapta az indíttatást?- A versek, a versmondás sze- retete már általános iskolában kez­dődött. A szüleim a debreceni vegyipari technikumba írattak 14 évesen. Akkoriban ez nagyon di­vatos iskolatípus volt, mely szak­mát és érettségit adott egyszerre. Bár vonzódtam a humán tárgyak­hoz, nem volt bátorságom a böl­csészkarra felvételizni. A Buda­pesti Műszaki Egyetem vegyész- mérnöki karára jelentkeztem, ott végeztem. De a versmondást nem hagytam abba. Egyetemistaként a BME Vári Irodalmi Színpadának lettem tagja, ahol Debreczeni Ti­bor volt a rendező és műsoraink szerkesztője. Akkoriban rengeteg előadóestre jártam. 1966-ban mutatta be Mensáros László „A XX. század” című műsorát, ami új korszakot nyitott. Hatására jobbnál jobb elő­adóestek születtek. Szigorúan megszerkesztett és felépített mű­sorok voltak ezek. Mensárosé pél­dául egy három felvonásos színda­rabnak felelt meg, s lenyűgözve néztük végig, senki nem ment el a két szünetben. Hallhattam Latinovits, Berek Kati József Atti- la-estjeit, Jancsó Adrienne, Bálint András, Bánffy György műsorait, s engem elkápráztatott az, hogy egy szál ember kiáll és a szó ere­jével hatni tud százakra. Katarti- kus élményeket éltünk meg.- Úgy tudom, Latinovits Zoltán­nal is összehozta az élet..- 1974-ben a Surányi Ibolya ve­zette Balassi Bálint Szavalókörben Latinovits rendezte Balassi műso­runkat, melyben ő is fellépett. Ha­lála után került a kezembe egy in­terjúja. így nyilatkozott az egyik újságnak, amikor arról kérdezték, hogyan lehet az, hogy amatőrök­kel lép fel: „A Balassi Bálint Szava­lókör nívója jóval meghaladja a magyar átlagszínészek versmon- dási szintjét, nagy öröm velük dolgozni. (...) Mint rendező, nem szólok bele, ki hogyan értelmezi a verset, amit mond. Minden egyé­niség szűrőközegén másképp szó­lal meg a mű, ez adja meg sokszí­nűségét, gazdagságát (...) Szub­jektív, de megszenvedett vélemé­nyem, hogy a színházi élet megújí­tásában nagy szerep vár az amatőr mozgalomra.” Ő nem akart ben­nünket átformálni, mindenkinek megadta a saját egyéniségéből adódó szabadságot. A jelenléte rendkívül inspiráló volt- Mikor kezdett önálló pódium­műsorokat készíteni?- Tizenöt éve. Előtte igyekeztem bővíteni a repertoáromat, fejleszte­ni a versmondásomat Az első pó­diumműsorom egy Ady-műsor volt, utána a „Krónikás ének” című előadóest következett Ez a 16. szá­zad költészetétől indul és napjain­kig ível. Mindkét műsor funda­mentumát Debreczeni Tibortól kaptam egyetemista koromban, aki többek között két Ady-műsort és egy XVI. századi műsort is ké­szített velünk. Az ő stúdiumai so­kat segítettek abban, hogy kitágul­janak az ismereteim. A harmadik műsorom úgy született, hogy köze­ledett a hatvanadik születésna­pom, s azt láttam, hogy a korombe­li nagy művészek: Markó Iván, Se­bő Ferenc munkával, fellépéssel ünnepük a 60. születésnapjukat. Hatni a szó erejével Úgy gondoltam, össze kellene állí­tanom egy új műsort és ezzel meg­ajándékozni a barátaimat így szü­letett meg születésnapomra a Nagy Lászlót megidéző .Arccal a tenger­nek” című pódiumműsorom. Eb­szerelmes műsorom Ádámtól és Évától kezdődik. Ez a népgyűjtés a párkapcsolat humorát mutatja be: se vele nem jó, se nélküle. Utá­na a fiatal lány szerelmétől a há­zasságig jutunk el, majd humoros ben nem csak Nagy László verseit mondom, hanem az ő szellemisé­gét sugárzó kortárs költőkét is, mint például Buda Ferenc, Ferenczes István, Ratkó József, Szécsi Margit műveit Az első há­rom műsorom drámai hangvételű volt, az alkatomhoz ez mindig is közel áüt De egy idő után úgy érez­tem, nem jó az, ha az emberre rá­fagy a drámaiság. A „Szerelem, szerelem átkozott gyötrelem”-ben megpróbáltam megmutatni a hu­moromat, és eljutottam arra a szintre, hogy mosolyogni is tudok a színpadon. Alapvetően szemér­mes vagyok, ez a műsor pedig elég nagy kitárulkozást jelent- Hogyan születik meg egy mű­sor, hogyan zajlik a szerkesztés?- Ügyelek a műsor szerkezeté­re, hogy egymásba kapcsolódja­nak, egymást építsék a művek. A három műsoromba építettem be. Szerelmes műsoromba „A boszor­kány eljövetele” címűt, mely egy izgalmas, drámai gyónás. A nép­zenét és a népdalokat nagyon sze­retem. Műsoromhoz népdal­történetek következnek népgyűj­tésekből. Ezután következik a drá­mai fordulat: a hűtlenség proble­matikája, az elválás fájdalma, a magány gyötrelme és az újrakez­dés, az időskori szerelem. Megpró­báltam úgy összeállítani az estet, hogy legyen benne kevéssé ismert szöveg is. Dyen Ady tömör, baUa- daszerű rövid prózája, a „Sára és a korbács”, amire véletlenül talál­tam rá. Léda is érdekelt: hogyan él­te meg ez a büszke nő - aki oly so­kat tett Ady zseniéjért - a kapcso­latukat. Három Léda-levélből állí­tottam össze a műsorban szerep­lő levelet, mert mindegyikben volt fontos mozzanat Ferenczes István Csíkszeredái költőt is kevéssé is­merik, egy Hitelben olvasott rend­kívül izgalmas interjú kapcsán ju­tottam el költészetéhez 2005-ben. Három nagy versének részletét énekest kerestem. Rátaláltam a fó­ti népművészeti szakiskolában néptánc szakra járó Zsolczer Csil­lára, aki Budai Honától tanult nép­daléneklést: az ő éneke egészíti ki a verseket, prózákat Ez az előadói estem végül is egy élet tapasztalatait sűríti egybe. Hatvan év alatt már minden stáci­ót megél az ember. Korábban nem is tudtam volna így megszerkesz­teni és előadni a műsort Közel egy év alatt érlelődik meg egy műsor, addig tart, amíg vérévé válik a mű az előadónak. Ahhoz, hogy negy­ven percet folyamatosan végig be­széljen az ember, áüandó tréning­re van szükség. Komoly versmon­dói rutint keüett szereznem, mie­lőtt ilyen feladatra vállalkoztam. Ha műsort szerkesztek, egy kicsit véleményt mondok a világról. Azt gondolom, az a jó műsor, amelyből megtudok valamit az előadó egyé­niségéről.- Ön nem csak előad, de más előadóművészek műsorait is egybe gyűjtötte...- Olvastam Jancsó Adrienne ön­életrajzi kötetét, ebben egyik ri­porter megkérdezte tőle, nem tar- taná-e szükségesnek a műsorait megjelentetni. Innen jött az ötlet. Gondoltam, amíg élnek a nagy elő­adóművészek, meg kellene örökí­teni a műsoraikat, hiszen ezek kü­lön alkotások, valóságos kincsek. Felkerestem Jancsó Adrienne-t és a többi nagy előadóművészünket ezzel az ötlettel. így született meg 2001-ben és 2004-ben Jancsó Adrienne, Bánffy György, Gálán Géza, Csernus Mariann, Illyés Kinga, Pálfy Margit, SeUei Zoltán előadóestjeit és műhely-vallomá­sait tartalmazó két kötet korabeli kritikákkal, rövid életrajzokkal, fo­tókkal kiegészítve.- Vannak-e különösen kedves költői?- József Attila igézetében éltem középiskolás koromban, később legerőteljesebb hatással Ady volt rám. Aztán jött Nagy László, a He­tek költészete - közülük is első­sorban Buda Ferenc és Ratkó Jó­zsef verseit szeretem mondani. A határon túli költők közül Ferenczes István költészete áll hozzám közel.- Van-e még közönsége a vers­nek?- Nehéz megtalálni azokat a kö­zösségeket, ahol fogadó- és szer­vezőkészség mutatkozik. Próbál­kozom diákokhoz is elmenni Ady- műsorommal. Az a tapasztalatom, hogy az idősebb generáció nagyon jól fogadja ezeket a műsorokat, a fi­atalokat már nehezebb bevonzani. Minél kisebb egy település, annál hálásabbak az emberek a helybe hozott irodalomért. Hiszek a ma­gyar nyelv által közvetített érté­kekben. Feladatomnak tekintem a gazdag magyar költészet népsze­rűsítését Amíg tudom, a költésze­tet szolgálom a pódiumon. Dombi Jóska látomása A Hírlap postájából A Pt 96 - A Hírlap portájából - ai olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hog; a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet kor végre beérünk a szobába, és le- tóm többé Jóska hangját, amint teszem a sok bőröndöt, pihenés- spittali látomását meséli vidám képp felegyenesedem, hogy egy társaságban! Mint ahogy számta­Dr. Gönczy Zoltán Ezúttal Spittal an der Drau volt úti célunk, hogy az itt meg­rendezett kórusversenyen ejt­sük ámulatba újra Európa kó­rusmozgalmát. Előzőleg ugyan­Spittal an der Drau utcakép is Goriziában ejtettük ámulatba! Spittal Ausztriában van Klagen­furt és a Wöthi tó (Worther See) környékén, de itt van ezen a kör­nyéken a régi filmekben, - pél­dául a „Kölcsönkért Kastéíy”- ban is - oly gyakran emlegetett híres fürdőhely, a Gastein is. Ahogy megérkeztünk, a szállá­sunk mögötti hegyoldalon isme­rős dologra lettem figyelmes. Leginkább egy kisméretű búbos kemencére emlékeztető emlék­mű volt, amelyet a Kárpát me­dencében már számtalan he­lyen, akár személyesen, akár úti­könyvben képen láttam, amivel Napóleonnak állítottak emléket. Talán a legismertebb ilyen em­lékművet Pécsett, a Mecsek ol­dalában, a Kikelet-szálló előtt látni. Felkeltette hát érdeklődésem, hogy talán itt is egy üyen emlék­műre bukkantam. SzáUásunk elő­csarnokába érve vezetőink meg­kapták a szobakulcsokat és meg­kezdődött a szobák elosztása asze­rint, hogy „ki kivel legyen!” Ez a program mindig jól eltartott egy jó ideig. Szerencsére most elég gyor­san megkaptuk a kulcsot, és fele­ségemmel Évával eündulhattunk az emeletre, a szobánkba. Összes csomagunkat, bőröndjeinket az emeletre felcipelve elfoglaltuk a szobánkat Már a lépcsőn felfelé kigondoltam, hogy ha elfoglaltuk a szobát, megkérem Évát, őrizze a csomagjainkat addig, amíg én gyorsan megmászom a hegyoldalt és megnézem az emlékművet, azért döntöttem így, mert kórus- versenyre jöttünk, a várható vég nélküli próbafolyamatok közt ki tudja, mi lesz még a program, hát­ha nem lesz több lehetőségem megnézni az emlékművet. A gon­dolatomat tett követte, azt viszont nem sejtettem, hogy ez a számom­ra kis kirándulásomat a követke­ző években számtalanszor fogom még végighallgatni, ahogy Dombi Jóska víg társaságban meséü vala­hogy így: „Képzeljétek, ahogy a hosszú úttól nagy fáradtan bakta­tok fel a lépcsőn cipelve a magam és Ági számtalan bőröndjét, már aüg vártam, hogy felérjünk, és a szobánkban végre letehetem a sok bőröndöt, végre felértünk, már alig láttam a nagy lihegéstől, ami­kicsit szusszanjak, a szoba abla­kán kinézve kit látok, amint nagy tempóban kaptat felfelé a szem­közti hegyoldalon? Hát a Divisit, azt hittem, látomásom van, én még levegőt aüg kapok, Divisi meg a hegyoldalon felfelé nagy iram­ban! Hyenkor mindig magyaráz­kodásba fogtam, hogy miért volt oly sürgős felmásznom a hegyol­dalra, hisz tényleg egy Napóleon emlékműre bukkantam a spittali hegyoldalon de ez csak olaj volt a tűzre, a társaság csak még jobban kacagott! Milyen kegyetlen az élet! Hányszor eszembe jut, mennyire hiányzik, hogy már nem hallha­lanszor hallhattam Jóskától, ho­gyan álmodta meg és rendszerez­te tudományos rendszerbe, hogy milyen is lesz a jövő század Férje! És ezt kis előadásokban számta­lanszor előadta nekünk, E szerint a jövő század Férje falra szerelhe­tő lesz, fő funkciója, hogy gomb­nyomásra pénzt ad ki magából, tapasztalatok szerint azt a típust kell beszerezni, amelyik vonako­dás és zokszó nélkül bármikor korlátlan mennyiségű pénzt tud kiadni magából! Fontos, hogy fel­szereléskor 1,40 m magasra sze­reljük, hogy könnyen lehessen alatta takarítani!

Next

/
Oldalképek
Tartalom