Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-04 / 30. szám

2012. FEBRUAR 4., SZOMBAT Nem kerülhetünk lépéshátrányba KOSÁRLABDA. NB ]/B, Keleti cso­port, férfiak. A Konecranes-Salgótarjánl KSE együttese szombaton az egyik leg­főbb csoportriválisának számító MTK Törökbálint otthonában lép pályára. Az őszi 10. fordulóból pó­tolt rangadó tétje nem csekély, hi­szen míg a győztes egészen közel férkőzhet a listavezető egriekhez, addig a vesztes lépéshátrányba kerül az éllovas duóval szemben. MTK Törökbálint (3.) - Konecranes- Salgótarjánl KSE (2.) Törökbálint, szombat, 18 óra. Dávid Krisztián, a salgótarjáni egyesület elnöke: - Amikor a sze­zon elején összeállt a csapatunk, a csoportellenfelek ismeretében én két igazán kemény, megjósol­hatatlan végkimenetelű találkozód ra számítottam. Az egyik az egri mérkőzés volt, a másik pedig a so­ron következő törökbálinti. Riváli­sunk rendkívül erős kerettel in­dult neki a bajnokságnak, nem csak a kezdő ötösben, de a kispa- don is olyan játékosok szerepel­tek, akik NB t/B-ben évek óta a meghatározó szerepet töltenek be. Csapatuk ráadásul menet közben még tovább erősödött, amikor Szombathelyről leigazolták a re­mek kinti dobónak számító Hajmásy Pétert. Csakhogy problé­ma nélkül ők sem úszták meg az idényt, amit jól mutat, hogy a gár­da legjobbjai közül már hárman is eligazoltak tőlük - a fáradhatat­lan Gorszkij például éppen Salgó­tarjánba. Ez kétfajta reakciót vált­hat ki az ottmaradtakból: vagy szétesik a csapat, vagy egységbe tömörül, és talán még jobb lesz, mint korábban volt Az utóbbi he­tek eredményei alapján a Török­bálintot én inkább a második ka­tegóriába sorolnám, ami már ön­magában is színvonalas derbit, szikrázó összecsapást ígér. Ná­lunk nem lesz hiányzó, a legjobb összeállításban lépünk pályára, s célunk mindenképpen a győze­lem megszerzése. Azt ugyan nem mondom a találkozóra, hogy fix kettes, hiszen a „Totó” már a múlt­kor sem jött be, de akár könnyen, akár nehezebben, be kell gyűjte­nünk a két bajnoki pontot H. P. 10 _____________________ Há ny pont terem Üllőn? futsal. Az NB II-es női futsalbajnokság középdöntő köré­nek harmadik fordulóját rendezik vasárnap 11 órától az üllői sport- csarnokban. A mindkét korábbi minitomát egy-egy győzelemmel, döntetlennel és vereséggel záró Skorpió SE Salgótarjánnak ezúttal a „megszokottól” mindenképpen bőségesebb ponttermésre lesz szüksége továbbjutási reményei életben tartásához. Pusnik Zoltán, a salgótarjániak edzője: - Az MLSZ női futsalcsapatok részére megtartott csütörtöki értekezletén a szövet­ség részéről komolyan felmerült az élvonalbeli pontvadászat lét­számbővítésének ötlete, ami ter­mészetesen jelentősen megköny- nyíthetné céljaink elérését A fel­jutáshoz persze így is minimáli­san a legjobb négy között kellene végeznünk. Sok hibázásra a hát­ralévő két fordulóban már nincs lehetőségünk, így vasárnap is leg­alább hat pont begyűjtésével kal­kulálunk. A pillanatnyi állás sze­rint ezúttal minden kulcsember rendelkezésre áll majd, így várha­tóan a legjobb összeállításban sze­repelhetünk Üllőn. SPORTTÜKÖR Több mint negyven éve a fekete-fehéreknél Hetvenéves Kmetty József, az SBTC egykori kiváló labdarúgója Kmetty József, az SBTC lab­darúgócsapatának egykori kiváló védője február 4-én ünnepli hetvenedik szüle­tésnapját Ormosbányáról középcsatárként érkezett a Stécéhez, ahol később jobb­hátvéd, beállós, majd söprö- gető lett. A fekete-fehér együttes első osztályú csa­patában 1967 és 1977 között szerepelt. Pályafutása befe­jezése után edzősködött, ve­zetői feladatokat látott el. Je­lenleg az SBTC Öregfiúk Alapítvány kuratóriumának elnöke. Balogh Tibor Kmetty József 16 éves korában, Borsod megyében, a járási bajnok­ságban, az Izsófalvai Bányász együttesében kezdte labdarúgó­pályafutását, majd húszéves korá­ban bevonult katonának, és a Mis­kolci Honvédban folytatta. Itt me­gyei I. osztályú csapatként a leg­jobb nyolc közé jutottak az MNK- ban, ahol a Fradi állította meg őket Leszerelése után 1964-ben került Ormosbányára, ahol a hajdani Stécé-játékos Bodola Gyula volt az edző.- Akkoriban még csatárt ját­szottam - eleveníti fel a múltat Kmetty József. - A csapattal elsők lettünk a megyeiben, majd utána az NB fiiban is, és feljutottunk az NB fi-be. Gólkirály lettem mind­két elsőségünknél, amellyel felkel­tettem a magasabb osztályú csapa­tok figyelmét Az SBTC-hez 1967. január elsején kerültem, ahol első edzőm Mészáros József volt Az első NB I-es mérkőzését - csatárként - 1967. március 12-én játszotta: hazai pályán a Török - Szalay, Ferencz, Vertig - Toldi, Bánkúti - Kökény, Németh M., Kmetty, Taliga, Básti összeállítású gárda l:0-ra nyert a Csepel ellen. Az első élvonalbeli gólját, a negye­dik mérkőzésén, április 3-án Kom­lón szerezte, ahol 2:l-re kikaptak. Nem volt sokáig csatár, mert az akkori jobbhátvéd, Szalay Miklós megsérült, így edzője, május 3-án Bp. Honvéd elleni idegenbeli 1:0- s vereségnél már hátul játszatta. A következő bajnoki évadot (1968- ban) új edzővel, Marosvári Bélával kezdte a Stécé.- Béla bácsi új posztot talált ne­kem: beállós lettem - folytatta az egykori remek játékos. - Nagyon szerettük őt, nyugodtan mondha­tom, hogy ő alapozta meg a későb­bi sikercsapatot Aztán 1970 nyarán Moór Ede érkezett a csapathoz, akinek a se­gítője Szabó Géza volt. Ferencz Gyula abbahagyta a labdarúgást, és a középhátvéd posztjára Kmetty került, ahol a pályafutása végéig szerepelt. A fekete-fehér gárda egymás után kétszer volt a vidék legjobbja: 1970-71ben hete­dik helyen végeztek, majd 1971- 72ben fennállásuk legjobb ered­ményét érték el a megszerzett har­madik helyükkel.- Nagyon jó érzés visszaemlé­kezni az akkori csapatra - nosztal­giázik Kmetty. - A játékosok is­merték egymás gondolatát. Moór Ede nagyon értett a taktikához, míg Szabó Géza a fizikai felkészí­téshez. Csupán gólkülönbségen múlott, hogy nem lettünk másodikok, s kijutottunk a nem­zetközi porondra. Meghívást kap­tunk Barcelonába, ahol az Espanyol ellen csak a hosszabbí­tásban kaptunk ki 3-2-re. A csa­patból négyen: Varga Sándor, Ver­tig József, Répás Béla és én jártunk Algériában, s ott szerepeltünk a Budapest-válogatottjában. Olyan egyéniségekkel játszottunk a cí­meres mezben, mint Mészöly Kál­mán, Göröcs János, Szabó György, Tóth András, Szentmíhályi Antal és Halmosi Zoltán de sorolhatnám tovább a neveket. Aztán a Stécével következett az UEFA-kupamecs- csünk az AEK Athén ellen, amely­től elsősorban rutintalanságunk miatt estünk ki. Kmetty az első osztályban védő létére csupán egyszer volt kiállít­va. Az egyéni teljesítményeknél, 1974-ben 32 évesen, a Népsport osztályzata alapján az összesített Kmetty József értékelésnél a második helyen végzett Szívesen emlékszik visz- sza valamennyi edzőjére, akiktől sokat tanult Egykori játékostársa­ival mai napig is jó a kapcsolata. Egy különleges SBTC rekord tu­lajdonosa: 1969. szeptember 27- től 1974. június 1-ig egyetlen baj­noki mérkőzésről sem hiányzott, s 145-öt játszott sorozatban. Pálya­futásának legemlékezetesebb mérkőzéseiről hármat ragadott ki: - Elsőként 1969. március 2-án lejátszott SBTC - Szombathely ta­lálkozót említeném. Érdekesség volt, hogy külön engedéllyel a ré­gi salakos pályán volt a meccs. A Magyar - Baranyai, Ferencz, Kmetty, Vertig - Horváth F,. Répás B. - Kriskó, Szalay, Zöldi, Jeck al­kotta csapatunk l:0-ra nyert. Kriskó Lajos szinte lehetetlennek tűnő helyzetből szerezte a győztes találatot Aztán 1971. október 12- én Diósgyőrben, a Magyar - Sáf­rány, Kmetty, Varga, Vertig - Szalay, Répás, Básti - Horváth F., Kajdy (Kovács L, 66.,), Jeck össze­állítású gárdánk 1 - 1-es döntetlent ért el. Számomra ez meccs azért emlékezetes, mert borsodi kötődé­sű vagyok, Miskolcon voltam ka­tona, így sokan ismertek, s a mér­kőzés utolsó pillanataiban az én gólommal egyenlítettünk. Az egyik legnagyobb összecsapás Salgótarjánban volt, 1972. június 2-án a későbbi ezüstérmes Bp. Honvéd ellen. Tizenötezer néző előtt a Magyar - Kmetty - Gecse, Horváth F., Varga S., Vertig - Szalay (Sáfrány, 26.), Répás B., Básti - Kovács L, Jeck összeállítás­ban 3-1-re nyertünk. Góljainkat Jeck (2) és Horváth F. szerezte. Kmetty József 1977-ben vissza­vonult, maradt a Nógrádi Szénbá­nyáknál, ahol a szervezési és szá­mítástechnikai osztályon dolgo­zott, de a labdarúgástól sem sza­kadt el, játszott Stécé-öregfiúk csa­patában, edzette a serdülő, ifjúsági és tartalékcsapatot, majd a felnőt­tek pályaedzője volt A bánya fel­számolása után, 1990-től vállalko­zó lett. Az SVT-Wamsler megyei I. osztályú csapatánál 1993 nyarától 1995 elejéig volt (ezután a szakosz­tály visszalépett a bajnokságtól - szerk.). Majd 1996 közepétől 2000 nyaráig az SBTC utánpótlás- szakágvezetőjeként tevékenyke­dett. Ebben az időszakban volt olyan, hogy hét utánpótláscsapat is működött, amelyek remek ered­ményeket értek el. A '90-es évek második felétől dolgozott a megyei labdarúgó-szövetségben, melynek elnökségi tagja is volt, egészen 2010 tavaszáig. A mai napig is Var­ga Sándorral együtt irányítják az SBTC Öregfiúk Alapítványt, 1991. szeptember 11-től, vagyis a meg­alakulástól.- Elmondhatom azt, hogy Szojka Ferenc után egyik legtöbb időt töltöttem az SBTC-nél - emel­te ki. - Az eltelt idő alatt értek örö­mök és csalódások is. Mindig há­rom fontos dolgot tartottam szem előtt: rendet, fegyelmet és aláza­tot. Aktív koromban, csak azzal foglalkoztam, hogy pályára lépjek, végezzem a munkám, mert az volt a dolgom. Azóta sok minden meg­szépült, de azért minden túlzás nélkül mondhatom, hogy mi is tet­tünk valamit a most 90 éves Sal­gótarjánért. A pályafutásom utáni időből elsősorban az utánpótlás­ban végzett tevékenységemet emelném ki, amikor 1996-2000 között volt olyan, hogy hét csapa­tunk is volt, négy az országosban, egy a megyeiben, s két előkészítő csoport, összesen mintegy száz­harminc gyerekkel, s minden kor­osztály külön edzővel. Ebben az időszakban sikerült melegítőket, segédeszközöket (rúgópalánk, hordozható kapu, stb.) szerezni, s az öregfiúk segítségével a labdá­kat vettünk, illetve megjavítattuk. Viszont nem sikerült elérni, hogy a Borbély Lajos szakközépiskolá­ban beindítsuk a sportosztályt, va­lamint a tóstrandi pálya világítását sem tudtuk megvalósítani. A má­sodosztályban lévő felnőttcsapatunk 1999-ben visz- szalépett, mely után két osztál­lyal lejjebb, az NB Ifi-ba került be­sorolásra. Ez azzal is járt, hogy a fiatalokat nem tudtuk versenyez­tetni, így el kellett engedni őket Az egykori remek játékos a Stécénél eltöltött több mint négy évtizedről sokat tudna mesélni. Részese volt a fellendülésnek Is, de ma már csak az NB Ifi-ban sze­repel a csapat- Hogy számomra mi okozna örömet, és mit szeretnék még el- émiajövőtilletően? - kérdez visz- sza. - Annak örülnék a legjobban, hogy a jövőben már nemcsak a mi sikereinket emlegetnék, mert ez azt jelentené, hogy újra első, vagy másodosztályú csapat lenne a vá­rosban. Nagy terveim már nincse­nek, de amíg bírom az öregfiúk működésében segítek, mert nagy örömet szerez, hogy négy korosz­tály játékosai szerepelnek a csa­patban, s ha együtt vannak, felele­venednek a régi szép Stécé- emlékek. Legutóbb, 2010-ben ki­adtuk a 90 éves az SBTC című könyvet, akkor dr. Csongrády Bé­Névjegy la szerkesztő az mondta, hogy van még dolgunk, hiszen gyűjthetjük az adatokat a 100 éves jubileum­ra. Szeretném, ha lenne egy állan­dó sportmúzeumunk, esetleg kap­hatnánk egy helyiséget a bánya­múzeumban, s jó lenne újra egy Stécé-klub is.- A múlt szép volt, bár azt is mondhatnám, hogy az ember so­sem nem elégedett a sorsával - hangzik az összegezés a hetvene­dik születésnapon. - A járási osz­tályból úgy lettem NB I-es játékos, hogy közben végig jártam azt a bi­zonyos göröngyös utat. Sok min­denről lemondtam, hogy élsporto­ló lehessek. Össze kellett jönni az adottságoknak, tehetségnek, aka­raterőnek és a szerencsének is. A pályafutásom és edzősködésem alatt nagyon sok embert, barátot, játékost ismertem meg. Igyekez­tem mindenkinek megadni a tisz­teletet, és ezeket valahol vissza is kaptam. Amit elértem a nyugodt családi háttérnek köszönhetem. A feleségemmel, Gyöngyikével, aki zenetanár 46. éve élünk boldog há­zasságban. Ő 1967-ben kezdett a salgótarjáni zeneiskolában, fuvo­latanárként, s ugyan már nyugdí­jas, de még most is tanít Tehát el­mondhatom, hogy ugyanúgy sze­reti a hivatását, mint én a futballt. Két lányunk van, mindketten, fő­iskolát végeztek, férjnél vannak. Tündiék Kecskeméten élnek két gyermekükkel, a 15 éves Ádám- mal, és a 7 éves Dániellel, aki na­gyon szeret focizni, s Messi szeret­ne lenni. Krisztináék Salgótarján­ban vannak, s egy lányuk van Gréta, aki 10 éves. Mindig nagy öröm számunkra, ha együtt van a család. Kmetty József 1942. február 4-én született Rudolftelepen (Borsod megye). Labdarágó pályafutása: Izsófalvai Bányász (1958-62), Miskolci Honvéd (1962- 64), Ormosbányai Bányász (1964-66), SBTC: első osztályú csapatban 1967. március 12. és 1977. június 11. között 285 mérkőzésen szerepelt és 10 gólt szerzett. A Stécében kétszer a vidék legjobbja volt (1970-71-ben hetedik, 1971-72-ben harmadik), szerepelt az UEFA-kupában (1972. szeptember 13.: AEK Athén - SBTC 3-1, szeptember 27.: SBTC - AEK Athén 1-1), Magyar Népköztársasági Kupában második helyezett csapat tagja (döntő, 1967. november 7., Népstadion: Győri Vasas ETO - SBTC 1:0). Téli Kupa győztes gárda tagja (döntő, 1975. január 26.: Szombathelyi Haladás - SBTC 1-1, február 1.: SBTC - Szombahelyi Haladás 3-1). Az SBTC1973. november 17-én a Népstadionban 2-2-es döntetlent játszott a Ferencváros ellen. Képünkön Kmetty József fejeli el a labdát

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom