Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-01 / 27. szám

4

2012. FEBRUÁR 1., SZERDA

A HÉT TÉMÁJA

Aki visszatért a pokolból

„Észreveszem, hogy engem és könyvemet gyakran figyelmesen néz, oldalvást oda-odapillant, de megszólalni mégis vonakodik egy sovány, hosszú orrú, nyurga fiatalember, aki szembetűnő, kívülről hozott jólne- veltséggel, nagyfokú szerénységgel kelti fel a figyelmemet. Megismerkedünk egymással. Halk, elfogódott hangon beszél, az orosz kifejezésekkel bajlódik, mulatságos szófordulatokat használ, melyekért bocsánat- kérőleg mosolyog. Kiderül, hogy - magyar, és Rózsás János a neve” - írja a Nobel-díjas író, Alekszandr Szolzsenyicin A Gulag szigetcsoport című művében rabtársáról, Rózsás Jánosról. A „magyar Szolzsenyicin” a napokban az Örökség Kulturális Műhely előadássorozat keretében a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ vendége volt.

Sz. A.

Balassagyarmat. A nagy érdeklődéssel kísért, teltházas előadáson a közönség soraiban még akadtak egykori Gulag-foglyok is, de olyanok is eljöttek, kiknek szülei, hozzátartozói a Donnál vesztek oda vagy hadifogságba estek a második világháborúban. S bizony elhangzott kérés is az előadóhoz: volt, aki orosz földön eltűnt apósa után kutakodott, hiszen mindenki tudta: Rózsás János széles körű levelezést folytat az orosz hivatalos szervekkel, s a Keserű ifjúság című kötete mellett - amelyben csaknem tízéves rabsága emlékeit idézi fel - fő műve a Gulag lexikon, amelyben évtizedes kutatások nyomán több mint 4700 rabtársa sorsát írta le lexikális adatokkal, hivatalos dokumentumok alapján. Az egykori Gulag-rab elmondta: már a cári világban léteztek kényszermunkatáborok, ólombányák Szibériában, melyekben a rendszer ellenségeit dolgoztatták, s ezt az intézményt a szovjet rendszer szinte ördögien felnagyította.- Az 1917-es októberi bolsevista puccsot követően kitört polgárháború viharában az orosz birodalom politikai életében akkor még nagyon is kisebbségben lévő bolsevik párt a hatalom megszerzése, megtartása érdekében 1917 decemberében létrehozta terrorista, megfélemlítő osztagait (összoroszországi) rendkívüli bizottság néven. Ennek orosz nyelvű betűrövidítése a (V)CSEKA, és ezen a néven lett hírhedt és félelmetes kivégző, majd politikai rendőri, később állambiztonsági szervezet - fogalmazott az író, hozzátéve: a CSEKA az 1920-as évek elején, az egyre bolsevizálódó Oroszországban létrehozta a túlzsúfolt börtönök mellett az első internáfelett. Ezzel biztosították az emberanyagot a kényszermunkatáborok feltöltésére. A háború után a német koncentrációs táborokból hazatérő volt hadifoglyok, az ukrán függetlenségi harc erdei partizánjai, köztörvégyar leventék is - mondta Rózsás János, aki mint 1944-ben frontszolgálatra mozgósított levente, harci feladattal bevetett alakulattal került szovjet fogságba, majd katonai törvényszék ítélete nyomán lett kényszerAz odesszai börtönbe került, majd Nyikolajev és Herszon munkatáboraiban töltötte büntetését, aztán éveket raboskodott az észak-uráli Szolikamszk őserdeiben, az utolsó négy esztendőt Kazahsztánban élte le, ahonÁltalános szabály szerint napi tizenkét óra munkát kellett végezniük, utat, vasutat építettek, erdőt irtottak, tőzeget termeltek ki. Mínusz 42 Celsius-fokig volt köteles az elítélt a normát teljesíteni. Kaptak napjában 65 deka

ló és kényszermunkatábort a Fehér-tengeri Szolovszki-szigete- ken. Később a bolsevisták fokozatosan rájöttek arra, hogy a pusztulásra szánt rabokat érdemes rabszolgamunkára fogni, így jött létre a kényszermunkatáborok egész birodalmat átfogó rendszere. A közel negyvenezer kényszermunkatábor igazgatását az 1934-ben felállított intézmény, a GULÁG intézte, mely a lágerek állami főhatósága volt. A bírói szervek koholt vádak alapján folytatták le a koncepciós pereket.- A második világháború alatt a bíróságok fokozott iramban ítélkeztek a vélt belső ellenségek

nyesek, s a szovjetek ellen harcoló külföldiek töltötték meg a Gulág kényszermunkatáborait, akik között 650 ezer magyar hadifogoly volt, köztük a háborús bűnösnek kikiáltott fiatal mamunka táborok rabja. Marhavagonokba rakták társaival együtt, elítélt szovjet katonákkal vegyesen. Ők dezertőrök, függelmi vétséget elkövetők, tolvajok, mindenféle martalócok voltak.

nan végül szabadult. Szolzse- nyicinnel Ekibasztuzban ismerkedett meg 1951-ben, abban a lágerben, ahol az Ivan Gyenyi- szovics egy napja című kisregényének történései játszódtak.

fekete kenyeret és egy csajka káposzta-, kukorica-, illetve uborkalevest, a puszta padlón feküdtek, rongyokban vagy halott katonák ruháiban jártak. Naponta nyolc-tíz ember halt meg. A halál tizedelte a nikotinfüggőket is, akik napi kenyéradagjuk felét elcserélték dohányra. Mások öncsonkítást követtek el vagy dohány-, szappan-, hamulevet ittak, hogy belázasodjanak. Rózsás János azt is kiemelte: a lelkierő és az Isten akaratába való belenyugvás segített leginkább az életben maradásban. Tapasz: talata szerint a németeket azért tizedelte inkább a halál, mert önérzetükben sértette őket az embertelen bánásmód, s lelkileg összeomlottak. - Az orosz ember alapvetően jó és segítőkész. Az én életemet egy orosz ápolónő mentette meg az észak-uráli lágerban, aki - amikor vérhast kaptam - köztörvényesként a saját fejadagját tejre cserélve segített rajtam - emlékezett a hajdani láger-lakó.

Sztálin 1953. március 5- i halála aztán enyhülést hozott a szovjet politikában. Az eki- basztuzi lágerből a magyarokat Lembergbe szállították, s 1953 novemberében végül közölték velük, hogy elítélésük tévedés, indokolatlan politikai megtorlás volt. Hivatalosan mint volt hadifoglyokat adták át őket a magyar belügyi szerveknek. - Kilenc év után viszontláthattam a szüléimét Nagykanizsán. Könyvelőként tudtam elhelyezkedni, pénzügyi vonalon dolgoztam, majd orosz-német műszaki tolmácsként működtem egy vidéki vállalatnál. 1956-ban a forradalom és szabadságharc idején Nagykanizsán, a munkahelyemen az ideiglenes nemzeti bizottság tagja lettem - mondta a volt Gulag-rab, aki az Iván Gyenyiszovics egy napja című Szolzsenyicin-könyv megjelenése után, 1962-től felvette a kapcsolatot az orosz íróval és levelezni kezdett vele irodalmi témákról. Saját emlékiratírói kedvének és egykori rabtársa hatásának is köszönheti műveit. - Nem adnám vissza a kilenc évemet. Sokat gyötrődtem, szenvedtem, de a Jóisten megóvott. Túléltem, ismeretekkel gazdagodva jöttem haza, sokkal tapasztaltabb, megfontoltabb ember lettem és mindenre másképp nézek. Nálam nincs első- és másodrendű nemzet, nálam csak ember van - summázta mérhetetlen szenvedései tanulságát Rózsás János.