Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)
2012-02-27 / 49. szám
2 2012. FEBRUÁR 27., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE A terror csöndet parancsolt (Folytatás az 1. oldalról) Amely szerény, de állandó gyarapodást ígért. Az emlékezetben már nem internáló táborok és félelem, hanem biztos fizetések és nyugdíjak, házak és villanyvezeték, jutalmak és zárszámadások maradtak. Ma is vannak közöttünk sokan, akik nosztalgiával tekintenek erre az időszakra, és nem veszik észre, hogy a rendszer alapvonásai ekkor is ugyanazok, mint korábban. A rész-szabadságok és az egyéni emelkedés nem szüntette meg a szabadsághiányos rendszert és nem teremtett minden szempontból emelkedő nemzetet. Magyarország teljesítménye messze elmaradt attól, amit a demokrácia rendszerében elérhetett volna. Ennyiben a magyar társadalom egésze a kommunizmus áldozata - szögezte le a város vezetője, hozzáfűzve: az akkori rezsim politikai vezetői propagandájukban arról beszéltek, hogy a népi demokráciák a legfejlettebb, legdemokratikusabb rendszerek, országaik igazi munkásparadicsomok, ahol az emberek szabadságban és boldogságban élnek.- A valóságban mindennek pont az ellenkezője volt az igaz. Míg a párt nomenklatúra tagjait speciális üzlethálózat szolgálta ki, a nagy többségnek a legegyszerűbb szükségleti cikkek beszerzése is komoly gondot jelentett. A hiánygazdaságban mindennaposak és megszokottak voltak az ellátási nehézségek. A pult alóli beszerzés felértékelte a „kapcsolatokat”, a korrupció behálózta az életet. Akár a hétvégi ebédhez való húsról volt szó, akár farmernadrágról, akár az egyetemi felvételiről. Telefonra, autóra, útlevélre évekig, évtizedekig kellett várniuk azoknak a szerencséseknek, akik egyáltalán hozzájuthattak - összegezte a Kádár-korszak jellemzőit Székyné dr. Sztrémi Melinda, aki saját nemzedéke nevében arról szólt: a szelídített kommunizmust átélők szintén áldozatai voltak a kommunizmusnak, még akkor is, ha közülük is vannak olyanok, akik nosztalgiával idézgetik a korszakot. - S mi több, vehemenciával kérik most rajtunk számon a demokráciát, a sajtószabadságot az egykori cenzorok, a gumilövedéket bevetők, a magyarságtagadást elkövetők. A sortüzet elrendelők leszármazottai, a pártbutikban nyugati szappant beszerzők, a fekete Volgával érkezők, s ránk „csengőfrászt” hozók, a Szovjetunió és az NDK egyetemein besúgóhálózatot működtetők, a nagyszüleinket kuláknak kikiáltók, az állami vagyont pártvagyonná minősítők, majd azt privatizálok, az Európai Uniót saját hazájuk ellen fordítók. Ahhoz, hogy emlékezni tudjunk, és majd valaha csöndesen ünnepelni is, beszélni kell a múltról: szóra kell bírni a képeket, megszólaltatni az öregapákat, kinyitni a levéltárak rejtett szobáit. Meg kell tanulni újra mesélni. Mert talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy a kommunizmus legnagyobb vétke a csönd volt. Hogy a terror csöndet parancsolt - és a halottak csöndje nem sokban különbözik az élők némaságától - mondta Székyné dr. Sztrémi Melinda, aki szerint a kommunizmus sötét árnyéka még mindig ránk vetül, hiszen még nem kértek bocsánatot a tettesek, még nem tudtak megbocsátani az áldozatok. - Úgy gondolom, hogy mindannyiunk feladata, hogy a fiatalabb nemzedéknek elmondjuk a teljes kommunista időszak szomorú jelenségeit, történéseit. Ezek nélkül nem is érthetik meg a máig tartó megosztottságot, ezek nélkül nagyon nehéz jövőt építeni - zárta szavait a polgármester. Átadták Szécsénynél az Ipolyon épült Katalin-hidat (Folytatás az 1. oldalról.) A 2009-ben megnyíló ETE Partnerségi Program pályázata biztosította azt a pénzügyi forrást, ami a kivitelezés megindításához kellett, ahhoz, hogy a kis turista faludat végre állandó híd válthassa fel. A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt és a Besztercebányai Önkormányzati Kerület 2010. május 13-án írta alá a Szécsény-Pető (Petov) közötti Ipoly-híd építésére a szerződést a közbeszerzési pályázat nyertesével a PM konzorciummal, amelynek tagjai a PORR Építési Kft. és az MCE Nyíregyháza Acélszerkezetet Gyártó Kft. volt A híd építése 2010 szeptemberében kezdődött el, a műszaki átadás-átvétel 2011. december 15- én fejeződött be. A híd az Ipoly Hidak Újjáépítéséért Polgári Társulás időközben tragikus hirtelenséggel elhunyt szlovákiai társelnökéről, Molnár Katalinról kapta a Katalin - híd nevet. Az átadási ünnepségen nagyon sokan részt vettek. A vendégek között ott volt Bugár Béla a szlovák parlament alelnöke és még számos szlovák politikus; magyar részről, dr. Nagy Andor országgyűlési képviselő, Becsó Zsolt a Nóg- rád Megyei Közgyűlés elnöke és több hazai politikus. Részt vettek az ünnepségen a környező szlovák és magyar települések polgár- mesteri, a médiumok képviselői, több száz érdeklődő. A szécsényi Sümegi Ferenc megjegyezte: „hála Istennek ezt is megértük”. A szlovák a magyar és az Európai Unió himnuszainak elhangzása után, a műsor szóvivője a színpadra szólította Vladimír Mankát a Besztercebányai Megyei Önkormányzat elnökét, dr. Völner Pált a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium Infrastruktúráért fejelős államtitkárát, a két érintett település Filip József Szécsénykovácsi, Stáyer László Szécsény város polgármestereit, Lőrincz Máriát az Ipoly-hi- dak Újjáépítéséért Polgári Társulás társelnökét, s azokat a személyeket, akik részt vettek a híd átadásának ceremóniájában. A kivitelező cég nevében Hernádi Péter azt mondta - a kivitelező nevében ünnepélyesen jelentem, hogy Szécsény Petőpuszta között az Ipoly felett átívelő híd a hozzátartozó magyarországi és szlovákiai utakkal elkészült, azok műszaki átadása lezárult, s a forgalomba helyezésre alkalmasak. Az új létesítményt mindkét oldalról átvették és átadták azt a kezelőjének. Vladimir Manka ünnepi köszöntőjében többek között azt mondta - ezek után nem kell 40 kilométeres kerülőutat megtenni azoknak, akik a folyó túlsó oldalára igyekeznek. Megerősödnek a barátságok, emberi kapcsolatok. A híd egyfajta lehetőséget biztosít a térségben a turizmus, a gazdaság fellendülésének. Ezt követően arról szólt, hogy annak idején felkereste őt Molnár Katalin és kétségbeesve közölte, hogy a beruházás befejezéséhez 240 ezer euró hiányzik. A pénzt az elnök nem tudta biztosítani, de kérésére a kormányuk megszavazta. Hangsúlyozta, hogy a politikai hovatartozástól függetlenül ösz- szefogással nagyon sokan hozzájárultak ahhoz, hogy most híd- avatásra kerülhet sor. Dr. Völner Pál beszédében megköszönte a kormányoknak, önkormányzatoknak a térségben élőknek, hogy a híd elkészülhetett. Bejelentette, hogy február 27- én, hétfőn újabb két Ipoly-híd építéséről írnak alá megállapodást Pozsonyban. Megköszönte mindazoknak a munkáját, akik a híd építésének előkészítésében, kivitelezésében részt vettek. Annak a reményének adott kifejezést, hogy rövidesen az új komáromi híd építésének az egyezményét is alá fogják írni. Azt mondta, hogy az Európai Unió az a keret, amelyben fel tud gyorsulni a két ország egymáshoz való közeledése. A Szlovákia részről Zalczer atya, magyar részről Márió atya megszentelték és megáldották az új hidat és a Nepomuki Szent János szobrot. A szalagátvágás ünnepélyes pillanatai után Lőrincz Mária megemlékezett Molnár Katalinról. Azt mondta - a híd építésének a gondolata, majd az alapkő letétele óta hosszú évek teltek el, azóta sok víz lefolyt az Ipolyon, de Molnár Katalin hitt abban, hogy a híd elkészül. Ma már tudjuk, hogy hidakat nemcsak vasbetonból, acél- szerkezetekből építenek, hanem hitből, összefogásból, kitartásból is. Katalin meggyőző ereje vitte előre a híd építésének az ügyét, egészen múlt év márciusáig, amikor örökre eltávozott tőlünk. A méltató szavak után felhangzott a Melódia dalegylet éneke, a kezekben lángra lobbantak a gyertyák. Az ünnepélyes átadást követően, amikor a tömeg elvonult, az autók is átgördülhettek a hídon. Szenográdi Ferenc „Legyőzetve győzz!” (Folytatás az 1. oldalról.) A megemlékező szentmisét a nagytemplomban dr. Stella Leontin kanonok, plébános celebrálta, majd Meló Ferenc, a Szent Imre iskola igazgatója mondott köszöntő szavakat. - Külön köszönöm Gaal Gergelynek, a KDNP országos szervezőjének, hogy a Mindszenty emlékév meghirdetésével felhívta iskolánk figyelmét is arra, hogy emlékezzünk a XX. századi magyar egyház és magyar történelem egyik legnagyobb egyéniségére, a hit és az emberek védelmezőjére, a hazafira, a hitében, elveiben tántoríthatatlan főpapra, Mindszenty Józsefre, ahogyan az egyik mai előadásunk is nevezi: az Isten, a haza, az egyház emberére - fogalmazott az igazgató, hangsúlyozva: a 120 éve született főpap példát mutatott arra, hogy az elvekről, a hitről, az igazság szolgálatáról semmilyen körülmények között sem szabad lemondani, hisz nem adhat a világ semmi olyan jutalmat, amiért érdemes megalkuvónak lenni. - El kell hinnünk Mindszenty bíboros úrnak, hogy az imádságnál nincs nagyobb erő és akkor is győzni lehet általa, ha az élet, a küzdelem reménytelennek tűnik. Meg kell tanultunk tőle, hogy az ember - mint azt a bíboros úr jelmondata is igazolja „Devictus Vincit” - legyőzetve is győzhet - mondta Meló Ferenc, kiemelve: a bíboros emberfeletti harcot vívott a katolikus iskolák megmaradásáért, nagyra tartotta az ott folyó oktató-nevelő munkát. Az iskola vezetője köszönetét fejezte ki Lencsés Zsolt és Dávid Zsuzsanna művészeknek, hogy az alkalomra Mindszen- tyről festményt készítettek. A templom falán látható, Párkányi Raáb Péter által készített dombormű előtt Nagy Ervinné tanárnő mondott emlékbeszédet, Márait idézve: „Mindszenty József a XX. század legbátrabb magyar embere volt.” - Mindszenty József prímás, esztergomi érsek a II. világháború ütán 1945-ben kapta meg XII. Pius pápától a prímási kinevezést. Az árván maradt gyermekek, az éhező családok megsegítésére országos mozgalmat szervezett. Járta az országot, bérmált, templomot szentelt fel, iskolát indított el. Tette ezt egy olyan korszakban, amikor nem volt könnyű. A megszálló idegen hatalom és bérencei legnagyobb ellenfelüknek az egyházat tekintették - idézte fel a történteket a tanárnő, aki azt is elmondta: Balassagyarmaton 1947. június 12-én a bérmálás után a visszaemlékezők szerint a templom körül mintegy tízezer ember hallgatta Mindszentyt, akit 1948-ban koholt vádak alapján először halálra, majd életfogy- tiglanra ítéltek. Amikor 1956 októberében kitört a forradalom, a Nógrád megyei Felső- petényben volt szögesdróttal körülvett épületben, fegyveres katonákkal őrzött, úgynevezett „háziőrizetben”. A nép szerete- te nyilvánult meg abban, hogy az ország területén egyre többen követelték Mindszenty kiszabadítását. A balassagyarmati forradalmi bizottság egyik tagja, dr. Magyar Pál egyik késői közléséből tudjuk, hogy a balassagyarmati fiatalok is tervezték, hogy kiszabadítják a felsőpetényi őrizetből Mindszentyt. A történelem azonban közbeszólt. Rétságról a páncélos honvédek szabadították ki Mindszenty Józsefet 1956. október 30-án.- És talán az sem véletlen, hogy az újjáalakult Szent Imre Keresztény Általános Iskola és Gimnázium tanulói nap mint nap itt járhatnak el az ő figyelő, szerető, óvó tekintete előtt - tette hozzá a tanárnő, kinek beszéde után az emlékezők megkoszorúzták a domborművet. Az iskola aulájában kiállítás nyílt a hercegprímás életéről, melyet Gaal Gergely ajánlott a közönség figyelmébe.- A hajlíthatatlan jellemű egyházfő az embertelen diktatúrák kegyetlenkedése ellenére is képes volt megőrizni meggyőződését, a vértanúságot is vállalva azért, hogy kiálljon elveiért. Kitartott hazája szabadsága, a magyarság fennmaradása és a krisztusi értékek megőrzése mellett - mondta Gaal Gergely, a bíboros életének örökérvényű üzenetét hangsúlyozva, ami nem más, mint a bátorság és sziklaszilárd jellem. Dr. Stágel Bence, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke úgy fogalmazott: a szövetség által meghirdetett emlékév azért is fontos, mert a fiataloknak szükségük van példaképekre, s Mindszentyre emlékezni komoly kihívás és feladat is, hiszen az igazság hirdetése mindig komoly feladat. „Legyőzetve győzz!”- idézte a bíboros jelmondatát dr. Nagy Andor is, majd Soós Viktor Attila történész tartott vetítettképes előadást a hercegprímás életéről. Tudományos diákköri ülések következtek a mártír bíborosról, a diktatúrák börtöneiben eltöltött éveiről, harcáról a katolikus iskolákért illetve sorsáról a forradalom után. Az iskola osztályai vetélkedtek is a megszerzett tudásból, felelevenítve a páratlan emberi sorsot, hitvallást.
