Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-25 / 48. szám

4 2012. FEBRUÁR 25., SZOMBAT KULTÚRA Újra szól (t) a kisharang... A Bányász-Kohász Dalkör repertoárjában valóban megszólalt egy kisharang: lélekindító csengése akár szimbolikusnak is tekinthető egy olyan kiállításon, amely Salgótarján kilencvenéves városi múltjából mu­tat be úgymond történelmi mozaikképeket. A Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézet Bóna Kovács Károly Galériájában rendezett bemuta­tón az intézmény saját állományában, helyismereti gyűjteményében fellelhető könyvek, plakátok, meghí­vók, képeslapok, fotók stb. mellett az olvasóktól erre az alkalomra kapott dokumentumok is láthatók. 0Z2~2®12 tarjan------------------­A m egnyitóünnepség résztve­vőit Molnárivá könyvtárigazga­tó köszöntötte majd Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján Megyei logú Város - amelynek önkormányzata egyszersmind a kiállítás támogatója is - polgár- mestere mondta el gondolatait. Utalt arra, hogy a közgyűlés a 2012-es esztendőt emlékévnek nyilvánította s a jubileumi ren­dezvénysorozat kimunkálására, koordinálására emlékbizottsá­got hozott létre. A január 27-i díszünnepség óta szinte minden napra esik egy-egy olyan prog­ram, amely a várossá nyilvánítás kilencvenedik évfordulójával függ össze. A Balassi könyvtár - noha alapvetően megyei fenntar­tású intézmény - az alapszolgál­tatásain túl is megannyi szálon kötődik Salgótarján kulturális, szellemi közéletéhez: számos fi­gyelemre érdemes esemény há­zigazdája, színhelye s jó partne­re a városnak a műhelymunká­ban, a közös gondolkodásban is. Ezt bizonyítja ez a kiállítás is. A polgármester asszony örömét fe­jezte ki, hogy a könyvtár felhívá­sára sokan megmozdultak és otthon őrzött kincseik egy részét hajlandók voltak közösségi cé­lokra kölcsönadni. Szép példája ez a városlakók egymás közti és az intézményekkel való összefo­gásának, az együttműködésnek. Miután a könyvtárban jelentős számmal fordulnak meg salgó­tarjániak, kicsik és nagyok, jo­gos a reménye annak, hogy a ki­állítás élményt jelent majd kü­lönböző generációk számára. Ebben közös pontot jelenthet a város szeretete, sorsa iránti ér­deklődés - emelte ki Székyné dr. Sztrémi Melinda, aki egy, a múlt, a gyökerek pótolhatatlan szere- s pét hangsúlyozó Márai Sándor- | idézettel fejezte be mondandóját, f A meghívó szerint a kiállítást Szilasi András nyugalmazott ta­nár, a Salgótarjáni Civil Kerekasztal tagja nyitotta volna meg, sajnos azonban megbetege­dett s távollétében csak tervezett prezentációja volt látható a kive­títőn. Szilasi András szerepét Molnár Éva igazgató - aki tagja a városi emlékbizottságnak is - vette át. Érzékletesen vázolta, hogy mi is látható a paraváno­kon, a tárlókban, például az ipar­vagy az iskolatörténeti könyvek­ből, dokumentumokból, az épí­tészet, a sport- vagy a hitélet te­rületéről, a jelen sokszínű - töb­bek között a nemzetközi folklór­fesztivál, a Palócfóld vagy a Szer­datársaság Irodalmi Kávéház ál­tal fémjelzett - kulturális életé­ből. Érdeklődésfelkeltőként, kedvcsinálóként emelt ki néhány olyan kuriózumnak számító ké­pet, falragaszt, kiadványt, ame­lyen illetve amelyben megjele­nik az olvasóegylet, a zsinagóga, a városi tanácsház, a dolinkai ha­jóhinta vagy a Salgóra kapaszko­dó fogaskerekű vasút, a Novem­ber 7 filmszínház. A nevezetes Stécé-meccsekre hívó plakáto­kon egykori totó- és lottóreklá­mok is olvashatók. - A Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Köz- művelődési Intézet mindent megtett annak érdekében, hogy minél többet bemutathasson ab­ból a múltból, amely sokakat - sokunkat - Salgótarjánhoz köt - mondta Molnár Éva - és - Székyné dr. Sztrémi Melinda pol­gármesterrel együtt - külön is megköszönte azok segítségét, tá­mogatását, akik reagáltak felhí­vásukra. Emléklapban részesül­tek az alábbi személyek: dr. Cseplák György, Dankó Miklósné, dr. Fancsik János, Godó Józsefné, Kreicsi Mária, dr. Kúti István, Marek Aladár, Mészáros Istvánná, Szabó Andrásáé, Szokács Rezső, Tolnai Gáborné és Tóth Zoltán. Zömük személyesen vette át az elismerést. A Diósi János vezette Bányász- Kohász Dalkör - amelyik szin­tén megkapta az emléklapot - hagyományőrző műsorát követő­en derült ki: a közönség soraiban akadt olyan érdeklődő is, aki csak ide, a megnyitóünnepségre hozott el néhány saját dokumen­tumot. Kár, hogy a táskából elő­került fotókat nem láthatják a március 9-éig látogatható érde­kes, böngészni, felfedezni érde­mes - a könyvtári kollektíva s fő­ként Szabóné Kereskényi Gabriel­la könyvtáros, kulturális szerve­ző és Gecse Zsuzsa helyismereti könyvtáros által összeállított, rendezett - kiállítás látogatói. Csongrády Béla A hagyományokat éltető Bányász-Kohász Kórus is közreműködött a megnyitóünnepségen Sokan voltak kíváncsiak a kiállításon látható történelmi mozaikképekre Nincs új Madách-kép Gréczi-Zsoldos Enikő Mint közismert, Madách Imre 1859. február 7-étől I860, márci­us 26-áig írta Az ember tragédi­áját. Az első kiadás - 1861-es dá­tummal - 1862. január 12-én hagyta el a nyomdát. Madách 1864. október 5-én meghalt, a Tragédia színházi premierje pe­dig 1883. szeptember 21-én volt. Ezalatt a másfél évszázad alatt a szó szoros értelmében könyvtár­nyi irodalom született Madáchi­ról illetve fő művéről. Már csak­nem ötven év eltelt azóta is, ami­kor 1966-ban Kántor Lajos megjelentette a Százéves harc „Az em­ber tragédiá­jáéért című könyvét.. .S az-» óta is meg­számlálhatat­lan tanul­mány, könyv jelent meg or­szághatáron belül, kívül és itt a megyé­ben is. Példa­ként említhe­tők Kerényi Fe­renc, Radó György, Hubay Miklós, Praz- novszky Mi­hály, Andor Csaba Ma­dách-kutatásai, munkái. Az utóbbi által vezetett Madách Iro­dalmi Társaság több mint het­ven, Madách-témájú kötetet je­lentetett meg... A salgótarjáni székhelyű Ma- dách-hagyományápoló Egyesü­let ehhez a hatalmas irodalom­Dr. Gréczi-Zsoldos Enikő sok érdekes adalékot tartalmazó kötetét - a megyei és a Salgótarján i önkormányzat, vala­mint a TIT megyei egyesülete támoga­tásával - a Madách-hagyomány Ápoló Egyesület adta ki hoz egy pici adalékkal kívánt hozzájárulni, amikor kiadta dr. Gréczi-Zsoldos Enikő „retortán át bocsájtani” - Harsányi Zsoltnak a Madách-regény megírását megelőző levelezése című dolgo­zatát. A Miskolci Egyetemen ok­tató helyi szerző korábban a Nógrád Megyei Levéltár munka­társaként figyelt fel arra a Bory- Madách család irataiban fenn­maradt 66 levélre, amelyek Harsányi Zsolt huszadik század eleji író, színházigazgató a Pesti Hírlap 1932. április 17-i számában il­letve a Ma­gyar Rádió­ban közzétett felhívására fogalmazód­tak meg. Ku­tatásairól elő­ször a Nóg­rád Megyei Hírlap 2000. január 15-i számában új- ságcikknyi terjedelem­ben számolt be, ezúttal pe­dig kibővítve mondandóját könyvformá­ban publikál­ta tapasztala­tait, bemutat­va magát Harsányi Zsoltot, a le­vélírókat - köztük leszármazot­takat, barátokat, „ismeretlen ismerősöket” - és a levelek tar­talmát. Harsányi Zsolt - aki sa­ját korában úgymond bestseller írónak, Bessenyei György szavai­val szólva „ szórakoztató iparos”­„retortán át bocsájtani" Harsányi Zsoltnak a Madách-regény megírását megelőző levelezése nak számított - több jeles ma­gyar és külföldi személyiségről - Petőfi Sándorról, Munkácsy Mi- hályról, Liszt Ferencről, Galilei­ről, Rubensről - írt életrajzi re­gényt. Ezek sorába tartozik az 1932 végén „Ember küzdj”...Madách életének regé­nye című, háromkötetes, csak­nem 800 oldalas műve is. A hosszas adatgyűjtés során hasz­nálta fel a címére érkezett leve­leket is. Gréczi-Zsoldos Enikő ezeket a leveleket vizsgálta - ahogyan Henriczy Béla, poltári evangélikus lelkész fogalmazott - „retortán”, mint a kémiai le­párlásra használt eszközön, szű- rűn át bocsájtva, értelmezve, kommentálva az adatokat. Erre már csak azért is szükség volt, mert a levelekben a valóságele­meket nélkülöző vélemények is helyt kaptak. Némelyik még azt is megkérdőjelezte, hogy egyál­talán Madách Imre írta a Tragé­diát. Ezért hangsúlyozta már a kötetben is, aztán a januári, a Madách gimnáziumban tartott könyvbemutatón, majd a Kos­suth Rádió minapi Disputa című műsorában Tarnóczi Lászlónak válaszolva Gréczi-Zsoldos Enikő, hogy a levelek bár érdekesek, sok kuriózumot tartalmadnak, de nem hitelt érdemlőek, gyako­ri bennük a szóbeszéd, az ellen­őrizhetetlen mondták-, a hallot- tam-típusú állítás, ennélfogva semmiképp nem tekinthetők au- tentikus forrásnak Madách Im­re élete, munkássága megítélé­sében. Ez ügyben változatlanul a fen­tebb említett - és nem említett - tudós elmékhez kell tehát for­dulnunk. Cs. B. JO MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Semmi dolgom a városban, de a busz jól felrázza a gyógysz­erem.” Szerencsés nyertesünk: Gulyás Gréta Mihálygerge, Zöldfa u. 2. Kérjük, mai rejtvényünk meg­fejtését 2012. március 1-jéig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Alkotmány út 9.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom