Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-23 / 46. szám

SPORTTUKOR 2012. FEBRUÁR 23., CSÜTÖRTÖK 10 Nógrádiak is indultak sífutás. A nógrádi területen el­terülő galyatetői sícentrumban rendezték meg nemrég a fiatal sífutók szabadstílusú sprint or­szágos bajnokságát. Nógrádi ér­dekeltséggel ezúttal egyedül a serdülő 11-es korcsoportban ta­lálkoztunk. A fővárosi színek­ben versenyző, de Salgótarján­ban tanuló, és Karancsalján élő Veres Mirella bő fél másodper­ces előnnyel nyert az egy kilo­méteres távon, míg a bronzér­met a nógrádi megyeszékhely egyesületének, a Nord Sport Veres Mirella KSE-nek a versenyzője, Hegedűs Kitti szerezte meg. Utóbbi síző csapattársa, Kaibás Anna a ne­gyedik pozícióban zárt. Nógrádi érdekeltségű eredmé­nyek. Serdülőn., lányok (5 indu­ló, 1 kilométer): 1. Veres Mirella (Panoráma SE) 3:41 perc ... 3. Hegedűs Kitti (Nord Sport KSE) 4:24. 4. Kaibás Anna (Nord Sport KSE) 4:32. f Csatlakozz TE is! www.facebook.com/nport.hu Újabb nagydöntő tőrvívás Fülöp Mihály versenysorozat A salgótarjáni Galba Ár­pád Vívóegylet fiatal tőrö- zője, Kleczkeny Balázs nem­rég két versenyen is a nóg­rádi megyeszékhelyet kép­viselte, és Zalaegerszegen ismét bejutott a Fülöp Mi­hály emlékverseny-sorozat nyolcas nagydöntőjébe. A kuvaiti vívókat is felsora­koztató zalai mezőnyben Balázs jól kezdte az idei esztendőt, a második cso­portkörben azonban kicsit leblokkolt. Ezt az egyenes kieséses szakasz első asszójában egy 15-0 arányú győzelemmel feledtette, majd meg sem állt a nyol­cas nagydöntőig, azaz a ne­gyeddöntőig, ahol a végül döntős csepeli riválisa bú­csúztatta (10-15). Másnap, az eggyel idősebb, újonc korosztályban jobb muta­tókkal került ki a csopor­tokból, és később ismét vív­hatott a legjobb nyolc közé jutásért (6-15). Utóbbi kor­osztályban lépett pástra a Törekvés SE vívótermében is. A náthával küszködő ví­vó - aki a sorozat első állo­másán, a hódmezővásárhe­lyi Csomorkány Kupán har­madik lett - teljesítményén meg is látszott a betegség, Horváth Attila tanítványa végül a 26. helyen zárt a fő­városban. A galbás eredményei. Za­laegerszeg. Gyermek fiúk (46 induló): 8. Kleczkeny Balázs (3 győzelem/4 as- szó, 1/4, 32 közé jutásért: 15-0,16 közé jutásért: 15-7, 8 közé jutásért: 15-4, ne­gyeddöntő: 10-15). Újonc fi­úk (49): 16. Kleczkeny Ba­lázs (3/4, 2/4, 32 közé jutá­sért: 15-6, ló közé jutásért: 15-8, 8 közé jutásért: 6-15). Törekvés. Újonc fiúk (33): 26. Kleczkeny Balázs (1/5, 2/5, 32 közé jutásért: erő­nyerő, 16 közé jutásért: 4- 15). Kleczkeny Balázs (Galba) Huszárék meglepték a Huszárokat futsal NB II, Keleti csoport, férfiak, 20. forduló Salgótarjáni VSE - Nyíradonyi Huszárok FC 3-2 (0-0) Salgótarjáni Városi Sport- csarnok, 50 néző, vezette: Sza­bó I., Berta L. Salgótarján: Nagy G. - Új B., Huszár B., Bocsó )., Molnár G. Csere: Kiska, Új Á., Bársony, Kuris. Edző: Hornyák János. Nyíradony: Kapitány - Domám, Varga D., Kórász, Luk­ács. Csere: Kerezsi (kapus), Gráma, Baranyim Mercs, Kö­vér, Kozma, Szabó T. Edző: Orosz lános. Gl.: Új B. (26.), Hu­szár (28.), Bársony (32.), ill. Lukács (27., 39.). Sárga lap: Kuris (39.). Jók: Nagy G. (a me­zőny legjobbja), Huszár, Bár­sony, ill. Lukács. Tapogatózó játékkal indult a hétfő esti találkozó, az első per­cekben mindkét gárda elsősor­ban a biztonságra helyezte a hangsúlyt. A félidő közepén azu­tán egyértelműen átvette az irá­nyítást az előző idényben még az NB I-ben szereplő (más kérdés, hogy abból a garnitúrából mára gyakorlatilag hírmondó sem ma­radt) vendégcsapat, igaz a folyta­tásban hiába dolgozták ki szinte futószalagon a ziccereket a nyíradonyiak, a bravúrokat be­mutató Nagy Gábor, illetve a re­meklő hazai hálóőrt négyszer is kisegítő kapufa a Huszárok vala­mennyi próbálkozásnak útját áll­ta. Bár a szorításból a szünet előt­ti percekben kiszabaduló tarjáni együttes a hajrában szintén több­ször veszélyeztetett, a mozgal­masra sikerült első húsz perc vé­gül gól nélküli állással zárult. Elénk iramban kezdődött a máso­dik játékrész is, melynek elején hol az egyik, hol a másik fél előtt nyílt alkalom a vezető találat megszerzésére. Mivel a nagyobb lehetőségek ekkor egyértelműen az SVSE előtt adódtak, nem volt meglepő, hogy Új Balázs révén végül a házigazdáknak sikerült megtörniük a majd’ félórás gól­csendet. Lukács ugyan a közép­kezdés után szinte azonnal egali­zált, ám Huszár legalább olyan gyorsan visszaragadta, majd Bár­sony kisvártatva meg is duplázta a tarjáni gárda előnyét, így a haj­rába 3-1-es állással fordultak a csapatok. A végjátékban a nyíradonyiak szinte a kapujuk elé szögezték ellenfelüket, azon­ban a Nagy Gábor vezette hazai védelem továbbra is jól állt a lá­bán. Másfél perccel a lefújás előtt Lukács ugyan még megfelezte csapata hátrányát, de ettől tovább már nem jutottak a látogatók, így a lehetőségeivel jobban sáfárko­dó, fegyelmezettebb és saját el­képzeléseit sikeresebben megva­lósító hazai gárda, ha némi sze­rencsével is, de megérdemelten tartotta otthon a három pontot. További eredmények: Dunake­szi Kinizsi FC - Rákosmenti FC 6-8 (0-2), Szegedi TE EHÖK SE- Bábolna-NM Törökszentmikló­si FC 4-12 (0-5), RAFC- kamionkupa.hu - Szuperinfó Vác FSE 6-20 (2-5), Rubeola FC Csö­mör II. - ESC Gyöngyös-MI 9-3 (4-2). Szabadnapos: Monor SE. 1. Vác 19 17 1 1 171-74 52 2. Dunakeszi 20 15 3 2 141-73 48 3. Rákosmente 19 11 2 6 129-83 35 4. Csömör II. 20 10 2 8 98-92 32 5. Szegedi TE 19 8 2 9 84-102 26 6. Törökszentm . 19 7 4 8 152-161 25 7. Monor 19 7 2 10 89-103 23 8. Nyíradony 18 7 2 9 83-101 23 9. Gyöngyös 19 6 1 12 80-106 19 10.RAFC 20 3 3 14 77-121 12 11. Salgótarján 19 2 1 16 68-181 7 12. Kispest FF 0 0 0 0 0-0 0 SBTC: Jani bácsi, köszönjük! Gyászol a Stécé-család. Újra gyászol és fogyatkozik. Az el­múlt esztendőben Szojka Fe­renc, Szoó József és Menczel Iván egykori remek labdarúgók távoztak az égi mezőkre, a múlt hét - pontosabban február 15-e - óta pedig Persik János halálhí­re szomorítja a salgótarjáni sportszerető közvéleményt. Ő nem futballista volt, de e varázs­latos játék közegében, a fekete­fehér színek szolgálatában mun­kálkodott szinte egész - több mint 102 évig tartó - élete so­rán. Hihetetlenül régen - Salgótar­ján várossá válása előtt tizenhá­rom esztendővel, a Stécé meg­alakulása előtt pedig tizenegy évvel - 1909. október 10-én Inászó bányatelepen, sokgyer­mekes bányásztaimba sarja­ként látta meg a napvilágot. A család később Forgácsra került, a ’20-as években a kamasz fiú onnan kezdte a Stécé edzéseit látogatni, édesapja azonban nem engedte focistának. 1931- ben villanyszerelőként került a szénbányákhoz, amelynek har­minchét éven át, 1968-as nyug­állományba vonulásáig alkal­mazottja maradt. 1951 tavaszán vállalta el, hogy intézője legyen az NB I-ben szereplő SBTC-nek. Sós Károly volt akkor az edző és sajnos Persik lános bemutatko­zása rosszul sikerült, mert az Oláh - Kiss, Para, Debreczeni - Kanyó, Laczkó - Bablena, Csuberda, Kovács, Vilezsál. Zsédely összeállítású csapat 1:0- s vereséget szenvedett Szombat­Persik János (1909-2012) helyen. Összességében azonban nem volt ez egy rossz szezon, mert a 9. helyen végzett a Stécé, s ebben az évben Csepelen mu­tatkozott be az a Dávid Róbert, aki aztán Szojka Ferenccel éve­kig az ország egyik legjobb fedezetpárját alkotta. Persik Já­nos 1959-ig - amikor átmeneti­leg lemondott az intézőségről - Szemző Gyula, Kompóti-Kléber Gábor, Wahlkamph Lajos, Szűcs György és Turay András edzők­kel dolgozott együtt. 1963-ban, Bodola Gyula és Szabó István edzősége idején tért vissza újra az akkor éppen a másodosztály­ba kiesett együtteshez. Az SBTC 1965-ben került ismét a legma­gasabb osztályba, ahol Grosics Gyula, Szűcs György és Mészá­ros József trénerek segítője volt Persik János. Utoljára 1967. no­vember 26-án ült a kispadon Bu­dapesten az MTK elleni 0:0-as mérkőzésen, amikor a Szőke - Kmetty, Ferencz, Vertig - Toldi, Répás B. - Kriskó, Szalay, Zöldi, Básti, Jeck összeállításban ját­szott a csapat. Persik János mintegy háromszáz bajnoki meccsen járult hozzá közvetle­nül is a Stécé szerepléséhez. S e szám alaposan kibővül a barát­ságos és nemzetközi mérkőzé­sekkel. A sok szép, felejthetetlen emlék között Persik János szá­mára különösen kedves volt az 1952. szeptember 28-i Üllői úti győzelem, hiszen Bablena és Opova góljaival sikerült legyőz­ni az akkor Budapesti Kinizsi­nek nevezett Fradit. Ugyancsak mindig szívesen emlegette az 1966. június 12-i mérkőzést. Nem véletlenül: ekkor ugyanis 20 ezer néző előtt a Népstadion­ban sikerült 3:l-re két vállra fektetni az MTK-t Kocsis Lajos két és Szalay Miklós egy góljá­val. Persik János több - később komoly karriert befutott játékos - példának okáért Bodon Tibor, Csáki Béla, Horváth Ferenc, Kmetty József, Taliga Ferenc, Vertig József - leigazolásában is aktívan működött közre. Nagy szerepe volt abban is, hogy né­hány Nógrád megyében feltűnt tehetség - mások mellett Jedlicska Sándor, Huszár József, Sándor Gyula - a Stécéhez került. Munkatársai, sportbarátai közül különösen Pájer Zoltán állt közel hozzá, aki túl a nyolcvanon je­lenleg is az SBTC főrendezője, az elnökség tagja. A hatvanas évek végétől Ja­ni bácsi már „csak” szurkolóként volt jelen a mérkőzéseken, de a drukkerek sorában a Dolinkában is az egyik legkitar­tóbbnak, leghűségesebbnek bi­zonyult. Már bőven benne járt a kilencvenes éveiben is, amikor ki-kilátogatott a Tóstrandra és nagyon örült, ha volt minek és szomorúan ballagott hazafelé egy-egy rossz eredmény, kudarc után. De bármennyire is elkese­redett volt, a játékosokat soha nem szidta, nem bántotta, meg­értő volt velük szemben, hiszen testközelből ismerte lelkivilágu­kat, előforduló gondjaikat. Min­denkinek szívesen segített, nem egyszer úgy tett jót, hogy fel sem fedte inkognitóját. Nem magát, hanem a játékost, az ügyet, a Stécét tartotta fontosnak. 2009 októberében, születésé­nek századik évfordulóját éltes korához képest még elfogadható egészségben ünnepelte azoknak az öregfiúknak, barátainak a tár­saságában, akik - a vér szerin­ti családtag­jain kívül - a legközelebb álltak hozzá. Mint mindig, ekkor is sokat tréfálkozott s anekdotá- zott. Évtizedes emlékeket idé­zett fel, se szeri se száma nem volt a megőrzött élményeknek. Együtt énekelte a többiekkel a szívének, lelkének oly kedves Stécé-indulót. Egyébként is ki­egyensúlyozott, derűs személyi­ség, jó kedélyű, élétszerető em­ber volt, tudatosan kerülte a konfliktusokat, törekedett a megegyezésre. Bizonyára kompromisszumkész hajlama is hozzájárult ahhoz, hogy ilyen hosszú élet adatott számára. Ha valaki arról faggatta, hogy hány éves is tulajdonképpen, soha nem mondta, hogy ennyi meg ennyi leszek. Azt jelölte meg, amennyi már elmúlt. Az a biz­tos - mondta bölcsen. Most már csak mi, akik a Stécé szenvedélyes szereteté- ben, szolgálatában osztoztunk vele, tanultunk tőle, mondhat­juk el, hogy milyen szép kort is élt meg. Köszönjük a csapat - és ezáltal a város sportja, hírne­ve - érdekében kifejtett áldozat­kész munkáját, köszönjük szí­vesen megosztott tapasztalata­it, tanácsait. Minden volt és je­lenlegi Stécé-játékos, vezető, szurkoló nevében köszönjük Ja­ni bácsi, amit a fekete-fehére­kért tettél! Amíg számunkra adatik, példaként őrizzük em­lékedet! Mentalitásodat próbál­juk továbbéltetni, hagyomá­nyozni. Isten Veled! Nyugodj bé­kében, ahogyan éltél! Csongrády Béla Persik János búcsúztatása a salgótarjáni régi temetőben lesz február 25-én, szombaton 11 órakor. A család kéri, hogy a gyászolók egy szál virággal róják le kegyeletüket a rava­talnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom