Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)
2012-02-23 / 46. szám
4 2012. FEBRUÁR 23., CSÜTÖRTÖK A NAP TÉMÁJA Mikszáth Kálmán két novellájának jelnyelvi változatát készíttette el a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége (SINOSZ) Nógrád megyei szervezete. Ilyen feladatra még nem volt példa Magyarországon. Ennek apropóján beszélgettünk Szepessyné Judik Dorottyával, a nógrádi szervezet elnökével, aki egyben a Nógrád Megyei Levéltár munkatársa. Az elnök-levéltáros Taigetosz árnyékában: siketek és nagyothallók képes története címmel írt tanulmányt 2009-ben, és arról is beszél, hogy az ókori spártai veszélyeztetettség sokáig kísért, hiszen a hallássérültek zömének még a XIX. század közepén is koldulásból kellett megélnie. Mikszáth-novellák jelnyelven Kikerültek a hallássérültek a Taigetosz árnyékából A kis csizmák és A bágyi csoda jelnyelvre történő átvitele Szepessyné Judik Dorottya ötlete volt, az indokról és a részletekről így beszélt:- Nagyon sok munka volt vele, mert Mikszáth szövegei a mai kor embere számára eléggé archaikusak, nagyon sok szót már nem ismernek. Ráadásul a siketek szókincse kevés, mintegy 300 szó van, amit mindennap használnak. Ebből kellett gazdálkodnunk, hogy elmagyarázzuk nekik a Mikszáth novellákat. A kis csizmák egy árva gyerek hányatott sorsáról szól, és nagyon sok siket ráérez erre a történetre, mert kiskoruktól kezdve bentlakásos iskolába járnak. A bágyi csoda szerelmes, huncut novella, ez is közel áll az ő világukhoz, nagyon szeretik a tréfás történeteket. Igaz, sok mindent meg kellett magyarázni a novellában, hogy miért fordul meg a bágyi patak, amikor a szép molnárné megcsalja a férjét. Gyakorlatilag mindkét novellát le kellett egyszerűsíteni. Nyergesné Fülöp Anita jelnyelvi oktató segítségével vették fel videóra a novellákat, fél évig tartó munka után.- Anita is siket, de halló kezekben nőtt fel, tehát tisztában van a hallók világával - teszi hozzá az elnök. - Anita el tudta nekem magyarázni, hogy mi az, ami nehezen érthető a novellákban. A filmet Lőrincz Melinda, a levéltár munkatársa forgatta. Mint Judik Dorottya mondja, az egyik mozgatórugó az volt, hogy 2009-től - hosszú évtizedes harcok eredményeként - a jelnyelv is elismert nyelv Magyarországon, a másik pedig egy horpácsi kirándulás, amikor a SINOSZ nógrádi tagjai a Mikszáth Kálmán Emlékházat látogatták meg.- Teljesen le voltak nyűgözve Mikszáth kúriájától, a közegtől, a korszaktól, a tárgyaktól. Láttuk Mikszáth pipáját, ott volt a novellatárgyak között a ló, a bárány, a nyúl. A két kisfilm látható a Nógrád Megyei Levéltár honlapján, az egyelőre mindössze 30 darab CD pedig a SINOSZ megyei szervezeténél van. A szervezet a Nemzeti Kulturális Alapprogramhoz pályázik, hogy több példányban is megjelentethessék. Tervezik a folytatást is, Móricz Zsigmond a Hét krajcár című novellájával.- Az is szívfacsaró történet, de érthető. Ezzel a magyar szépirodalmat - aminek szerintem nincs párja - közelebb lehetne vinni hozzájuk. Mert abban a közegben, ahol ők felnőnek, a ma~ gyár szépirodalomnak nincs nagy jelentősége. Az archaikus szavakat például nagyon el kell magyarázni nekik. Mondjuk, mi az, hogy kincstárnok? Most egy pályázaton dolgozunk, ennek kapcsán is előjön, mi az a projekt? Ha elmagyarázzuk, megértik, és meg is jegyzik. Pillanatok alatt megjegyeznek mindent. Magyar irodalmi alkotások előszörjutnak így él a siketekhez és nagyothallókhoz. Az országos szövetség A kis herceg jelnyelvi változatát készíttette el 2009- ben. A nógrádi szervezet más módon is felvállalja a kultúraközvetítést. Most alakult meg, és lép majd fel különböző Nógrád megyei rendezvényeken a Csend Hangjai Jelnyelvi Társulat nyolc siket taggal, repertoárjukban már benne van A bágyi csoda. Judik Dorottya arra is kitér, hogy fél éve indult Magyarországon a 90 decibel program, ennek keretében már van jelnyelvi tolmácsolás néhány színházban, és indukciós hurkokat biztosítanak a nézőknek. Mint mondja, ehhez az kellett, hogy elfogadják a jelnyelvi törvényt, és kellettek emberek, akik úgy érzik, hogy igenis a siketek és a nagyothallók is hasznos tagjai a társadalomnak. A Nógrád Megyei Levéltár - ahol Judik Dorottya levéltárosként dolgozik - láthatóan szintén így érzi. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv pályázati támogatása révén egyedülálló tartalmakat kínálnak számukra. Készült siketek és nagyothallók számára reklámvideó, ismertetőfilm az intézményről, de megtalálható a levéltári honlapon egy 1803-as kiadvány a siketnémákról, egy-egy dokumentum a siketnémák 1844-45-ös összeírásáról, valamint a hallássérültek történetéről. Mindezek mellett ajánló bibliográfiát is készítettek a magyar nyelvű kiadványokról, és összeállították a hasznos linkek gyűjteményét. Innen elérhető az országos szövetség, a NASIBA Alapítvány, de akár a frankfurti siketmúzeum honlapja is. A program mottója a „Nyiss a múlt felé!” A honlap elkészítésén Szederjesi Cecília igazgatóhelyettes és Judik Dorottya dolgozott. A levéltáros-elnök így ismerteti a részleteket:- A cél elsősorban az volt, hogy tájékoztassuk az intézményről a Nógrád megyében élő hallássérülteket. Nagyon sokan nem is tudták, mi a levéltár. El kellett nekik magyarázni az intézmény pontos fogalmát, azt, hogy mivel foglalkozik, és hogy ők is bemehetnek, mint bármely más magyar állampolgár, és ők is ingyen kutathatnak, persze, meghatározott kutatási feltételek között. Két videó készült - folytatja. - A siketeknek szóló filmen nincs felirat, csak jelnyelv, és mindkettő címében benne van a „múlt”. A hallássérültek két csoportra oszthatók: vannak a siketek és vannak a nagyothallók. A siketek nem szeretnek a múlttal foglalkozni, ami megtörtént, azt felejtsük el. És mégis, amikor elmegyünk egy magyar történelmi emlékhelyre, az felkelti az érdeklődésüket és kérdezősködnek. A nagyothallóké egy más világ, ők már inkább a hallók világához kapcsolódnak. Nekik bővebb, informatívabb videót készítettünk, felirattal. A nagyothallók zöme szájról olvas és a hallókészüléke segítségével kommunikál. A felirat pedig megkönnyíti nekik a szinkron megértését. Sajnos a televíziós adások szinkronhangjai nem mindig tiszták és nehezen értik meg. Ezért örülünk annak, hogy a jelnyelvi törvénynek köszönhetően most már sokszor látható feliratozás a műsorok alatt, és ezért gondoltunk arra, hogy ezt a videót is felirattal lássuk el. Judik Dorottya úgy folytatja: nagyon sok kiadvány foglalkozik a fogyatékosokkal, de a hallássérültek fogyatékosságtörténete minimálisan feldolgozott. A Bárczy Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola 2009-ben felkarolta ezt a témát, és A fogyatékosságügy hazai és nemzetközi története címmel készített egyetemi jegyzetet. Ennek a hallássérülteket érintő részét én készítettem. Nagyon sok Nógrád megyei példát is beletettem, ugyanis a Nógrád Megyei Levéltárban van egy egyedülálló dokumentum. 1844- ben összeírták a siketeket Nógrád megyében, ebből az akkori füleki járás anyaga maradt meg. A következők voltak a kérdések: dolgos-e, milyen a magaviseleté, vallása, be van-e oltva himlővel. Nevesítették azt is, hogy az illető siket hol lakik. Sajnos, az a jellemző, hogy ha nem volt családjuk, aki támogatta őket, akkor koldulásból kellett élniük. A Nógrád Megyei Levéltár őrzi a Váci Királyi Siket-Néma Nevelő Ház 1803-as kiadványát is, melynek címe: A Siket-némák nevelés és tanítás által áhétatos keresztényekké és az ország hasznos tagjaivá való formálásának szükséges voltáról szóló írás. Judik Dorottya említett munkájának - A siketek és nagyothallók képes története - felcíme mellett nem lehet szó nélkül elmenni: „Taigetosz árnyékában”. Ismert, hogy Spártában a Taigetosz egyik hegyfokára vitték ki a felnevelni nem kívánt fogyatékos csecsemőket, és sorsukra hagyták őket. Judik Dorottya a címválasztásról ezt mondja: a siketséget nagyon sok gyereknél csecsemőkorban még nem, csak másfélkét éves korban veszik észre, amikor már beszélniük kellene, így ők már kinőttek a csecsemőkorból, de mégis mindig a Taigetosz árnyékában éltek, abban, hogy bármikor letaszíthatják őket. A középkori, kora-újkori történelemben sajnos vannak példák arra, hogy a Taigetosz árnyékában éltek a hallássérültek. A SINOSZ Nógrád megyei szervezetének jelenleg 300 tagja van, de Judik Dorottya szerint ennél jóval több hallássérült él a megyében. Mint mondja, bár minden eszközt mozgósítanak, nagyon nehéz eljuttatni hozzájuk az információkat, és sokan nem is tudnak a szervezet létezéséről, pedig kimondottan értük alakult meg 1976-ban. Válaszol arra is, hogyan segíthetik a hallássérülteket az ép emberek.- A siketeken úgy lehet segíteni, hogy jeltolmácsot biztosítunk számukra, vagy pedig írásbeli kommunikációt alkalmazunk. A nagyothallók esetében nem a kiabálás a megoldás, hanem a szép, tiszta beszéd, az artikuláció. Nagyon fontos, hogy nem szabad hátat fordítani a nagyothallónak, ekkor a kommunikációnak vége, nem látja az illető száját. Hallja, hogy valamit magyaráznak neki, de ő érzi magát kellemetlenül, „jaj istenem, nem értem, hogy mit mond, mit tegyek?”. Sok esetben félénkek újra rákérdezni dolgokra. Például elmennek egy okmányirodába, ott gyorsan elhadarják, jobb esetben leírják nekik a dolgokat, utána már nem mernek rákérdezni, mert nem akarják, hogy butának nézzék őket. így nagyon sokszor eljönnek hozzánk, és nekünk kell intézkedünk. Ha a nagyothalló kérdez valamit, akkor bátran újra el kell mondani, és nem megsértődni azon, hogy újra kérdez. Tehát türelem, ez a kulcsszó. Dudellai Ildikó
