Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-23 / 46. szám

2012. FEBRUÁR 23., CSÜTÖRTÖK Ami megyénk Nógrád megye országunk egyik legváltozatosabb és legszebb megyé­je. Én a Nógrád megyei határvárostól, Balassagyarmattól hat kilométerre található Szügy nevű faluban lakom. Ez egy szép, otthonos, élhető kis község. Szeretek itt lakni, mert ked­ves emberek élnek a településen és szép környezetben nőhet fel az em­ber, de szívesebben írnék inkább a mi megyénkről. Nógrád egy válto­zatos környezettel rendelkező me­gye, amelyet szerintem sok ember kedvel. Sokak véleményével ellen­tétben én úgy gondolom mind ter­mészeti, mind kulturális szempont­ból élhető megyéről van szó. Rengeteg emlékmű, kimagasló eszmei értékű kiállítás és természe­ti látni való megtekinthető a megye egy-egy városában vagy településé­ben. Vegyük például az egyik legis­mertebb Nógrád megyei látványos­ságot, Hollókő várát. Nemcsak gyer­mekeknek nyújt szórakozást, ha­nem felnőttek érdeklősét is felkelti. A megye lakói közül szerintem már rengetegen meglátogatták ezt az ér­dekességet. Azoknak, akik még nem jártak itt azt javaslom, hogy min­denképpen látogassanak el ide. Nógrád egykori megyeszékhelye, a Civitas Fortissima cím jogos tulaj­donosa Balassagyarmat is fontos me­gyei város. A különböző eszmei érté­kek mellett még sok érdekes prog­ram is színesíti a város repertoárját. A Palóc liget ad otthont a város egyik alapvető látványosságának a Palóc Múzeumnak, ahol az egyik legismer­tebb tárlat a Bölcsőtől a sírig mutatja be a palóc élet fontos motívumait. Balassagyarmat az oktatást na­gyon komolyan veszi. Szokták „is­kolavárosnak” is nevezni, ezzel tükrözve a megtalálható hét iskolát, ami egészen első osztálytól az érett­ségiig végig kíséri a gyerekeket éle­tét. Ezek közül a gyerekek közül so­kan szívesen sportolnak. Szerin­tem ez a sportolás sokszor bicikli­zés formájában nyilvánul meg. Úgy gondolom még többen és szíveseb­ben bicikliznének, ha a települések között egy biztonságot nyújtó bicik­li út épülne. Lakóhelyem, Nógrád megye ér­téket közvetít, hiszen Palócország szíve, értékes és fontos megyéje Magyarországnak. László Luca 7.b osztályos tanuló lakhelyem: Etes Etes egy körülbelül 1500 lélek­számú, kis falucska Salgótarjántól tíz kilométerre található. Több tele­pülésrészből áll, amelyek elnevezé­se a régi virágzó bányász élethez köthető. Például: Rau-akna, Amá- lia-akna, Albert-telep. Településün­kön nemrég felújított, barátságosan berendezett óvoda, polgármesteri hivatal, közösségi ház és nyolc osz­tályos általános iskola működik. Egyik fő nevezetesség a bánya tó, mely Amália-telepen található egy erdőben. A tó kitűnő szórakozást nyújt a horgászoknak és az ide lá­togató kirándulóknak. A falu római katolikus temploma barokk stílus­ban épült az 1800-as években. A fa­lu régi paraszti életét bemutató táj­ház is működik. A falu középpont­jában található egy friss vizű forrás, amelyet a környező hegyek táplál­nak. Vize közkedvelt forrásvíz, töb­bek között mi is ezt fogyasztjuk. Forrásunk találó neve: „Csurgó”. Focipályánk helyet ad a falu foci- csapatainak és a település különbö­ző rendezvényeinek. Szeretek itt lakni, mert ide köt a család és szeretek a sokszínű ren­dezvényekre ellátogatni. Kasza Boglárka Séta-oldalunkon a salgótarjáni Stromfeld Aurél szakközépiskola, és a balassagyarmati Balassi gimnázium tanulóinak írásai olvashatók. $A7TÓ ti TANUtÁJ Egykori bányák városa Lakóhelyem Bátonyterenye, nagy történelmi múltú város. Bátonyterenye Nógrád megye harmadik legnagyobb városa. A város térsége a bronzkorban is lakott volt, amit régészeti lelő­helyek bizonyítanak. 1216-ból származik az első írásos emlék. 1231-ben Bachon, 1487-ben Al­só- Batlon, 1549-ben Batlon és 1693-ban Bátor néven emleget­ték a várost. 1682-ben nagy tűz­vész pusztított Nagybátonyban, és leégett a község, a templom és a lelkészlak is. 1277-ből van­nak adatok a templomról és egy bizonyos Ulrik nevű őrszerze­tesről, ami arra utal, hogy vár­szerű építmény volt puszta­templom, hiszen őrszerzetes csak várszerűen erősített helyen dolgozhatott. A falu 1555-ben behódolt a töröknek. A szájha­gyomány szerint a templom kö­rül csatározások folytak és a templom kriptájába magas ran­gú török tisztségviselőt és kato­nát is eltemettek. A török kiűzé­se után az 1700-as években a pusztatemplom elvesztette jelen­tőségét Bátonyterenye városi ran­got 1989-ben kapott A település határban látható az Ágas­várnak nevezett várrom, ami nagy turista látványosság és a csillagászok is kedvelik, mivel magasan helyezkedik el és tiszta a levegő, nincs fényszennyeződés sem. A terület gazdaságának meghatározó része volt a szénbá­nyászat, ami azonban mára meg­szűnt. Helyét a mezőgazdaság és a turizmus vette át. Kisterenye számos kulturális és természeti értékkel rendelkezik. Ezek közül a legfontosabb szerintem a Gyürky- Solymossy kastély, amely barokk stílusban épült a 18. század végén. A kisterenyei római katolikus templom barokk épület gótikus alapokon áll, de többször is átalakították. Szúpa­tak lélekszáma mára már 100 fő alá csökkent. Az Arany-hegyet Magyarországi régészet bölcsőié­ként tartják számon. A Maconkai- víztározóval szem­közt, Kisterenye szélén található. Kubinyi Ferenc 1821-ben kezdte gyűjteni azokat a leleteket, me­lyek a hegy oldalában nagy szám­ban fordultak elő. Egy-egy zápor után cserép, bronz, sőt arany tár­gyak is napfényre kerültek. Ettől kezdve lett a korábban Hársas- nak nevezett hegy neve Arany­hegy. A Leletek Európa szinte minden nagyobb múzeumába el­jutottak. Az Arany-hegyen volt Rákóczi várkastélya is. Molnár Péter Bányász emlékmű című szobra Bányavárosban található. A bronzból készült bányász alak­ja mögött, nevekkel telefaragott kő áll. Annak a 118 embernek a neve olvasható rajta, akik a bátonyterenyei bányákban szen­vedtek el halálos balesetet Utolsó áldozatát 1983. január 26-án szedte a bánya. A kisterenyei ABC melletti téren áll ifj. Szabó István Flóra című alkotása. A szobor a tisztaságot, a fiatalságot és a ta­vaszt jelképezi. A kettészakított Nógrád területét ábrázoló Triano­ni keresztet 2006-ban szentelték fel. Ezekért is büszke vagyok, hogy Bátonyterenye városban épülhettek fel és annak a lakója lehetek. Nyerges Tamás Szííkebb hazám: a falum Az emberek számára a hely ahol nevelked­tek, élményeket éltek át igen fontos szerepet játszik az életükben. Számomra ez a hely Mátranovák. A falu 25 kilométerre található Salgótarján mellett. Akármikor sétálok itt rengeteg él­ményjut eszembe, amelyeket sok híres hely­hez tudok kötni. Ilyen például a Faluhely ma­jor, ami a régi Mátranovák helye volt. Itt fia­talabb koromban rengeteget kirándultam, nyársaltam és bográcsoztam. Ezen kívül a fa­luban, négy természetvédelmi terület talál­ható. A Kaszinópark, ahol idős fasorok áll­nak, valamint Cserkész-kút nevű forrás és környéke, és itt található Nógrád megye leg­nagyobb, 818 hektáros helyi védettségű ter­mészetvédelmi területe. A Fehérszéken riolit­tufa borítja a felszínt. A riolittufa felszínén az erózió különleges formákat alakít ki. Ezek lá­togatását csak ajánlani tudom, mert nagyon tartalmas kirándulásokat lehet szervezni itt és rengeteg új élménnyel lehet gazdagodni. Ezekhez a helyekhez nagyon sok szép em­lék és élmény köt. Minden ember számára a saját környezete a legszebb. A településen körül belül 1700-2000 fő él. A falu általában csendes, az emberek barát­ságosak, de faluhoz méltóan itt is pletykás­nak bizonyulnak. Az én véleményem szerint a faluból hiányzik az összetartás. A fiatalok­nak nincs olyan hely ahol szabadon tudná­nak kikapcsolódni, szórakozni, új kapcsola­tokat teremteni. A legtöbb fiatal ezért a kocs­mákba szorul, ahol van egy pár olyan ember aki igen csak zavarja a kikapcsolódást. Ha én lennék a polgármester és engedné a költség- vetés, a fiatalok számára egy klub helységet alakíttatnék ki, ahol a fiatalok együtt lehet­nek és jól éreznék magukat. Sok olyan el­képzelésem van, ami közelebb hozná egy­máshoz a fiatalokat. Ezen kívül az utak mi­nőségére is nagyobb ügyet fordítanék, bár az utóbbi időben javulásnak indult ez is, de a mai vüágban a pénz hiánya sajnos kizárja a nagy fejlesztéseket. Szeretek itt élni mert itt nőttem fel ide köt minden. Tehát mindent összegezve ez a falu számomra örökös hely, ahová mindig vissza­fogok térni életem során bárhová is kerüljek el a nagyvilágban! Gubán Rlchárd Otthonom Ecsegen lakom. Bár ez első hal­lásra a legtöbb embernek nem mond semmit Hiszen ez egy el­dugott kis falu. Dombok és erdők övezik, s mikor közeledünk, felé egyszer csak előtűnik, szinte a semmiből. Igazság szerint már is­merem minden szegletét, mint a tenyeremet, és sokszor úgy ér­zem, mintha idegenként téved­nék ide. Hiszen a táj nagy része erdő és mező, ami bár ugyan­olyan, minden évszakban más és más. A színek különböző palettá­it mutatja be napról napra. Ahogy közeledünk a faluhoz el­sőként a templom égbetörő, bar­na kupolájú tornya tűnik a sze­münk elé. A templom tornya még a 15. századból maradt ránk. Ám a templom a mai formáját a 17. századi átépítésnek köszönheti. A legnevezetesebb egyházi erek­lyéi a középkori harang és a dí­szes áldozókehely. Ecseg várát sajnos már nem láthatjuk mivel a török elleni har­cokban rommá vált és az idők so­rán a falusiak elhordták az épít­kezésekhez. Csak pár darabját le­het megtekinteni a helytörténeti kiállításon. A várat a 13. század­ban építették a tatárjárást követő­en. Kis vár volt, ennek ellenére fontos stratégiai szerepet töltött be, hiszen elhelyezkedése jóvoltá­ból két völgyet és útvonalat is el­lenőrzött. A várdomb ma is ked­velt kirándulóhely a környékbe­liek számára. A falu délnyugati határában, az 1680-as években forrást fedeztek fel melynek az itt élők, gyógyító erőt tulajdonítottak. A forrás fölé kis kápolnát is emeletek, amit saj­nos mára már lebontottak. A for­rást, hatalmas öreg fák veszik kö­rül, melyek minden évszakban romantikus környezetet biztosí­tanak, ennek a misztikus hely­nek. A falu fiataljai előszeretettel jönnek ide beszélgetni, romanti- kázni. Ha valaki végigsétál a falun­kon, óhatatlanul át kell kelnie két patakunkon, a Kozárd felől érkező Kozárdi patakon, amit mindenki csak Kis pataknak hív, majd rövid séta után a Zsúny felől érkező Szuha pata­kon. Ha valaki szeret, csodálatos erdei tájon sétálgatni ajánlom, hogy sétáljon végig a patak mel­lett a Kelet-Cserhát Tájvédelmi körzetben. Ha a faluban bolyongunk sok szép régi és új házat láthatunk. Az itt élő emberek szeretik ma­guk körül a rendet, a tisztasá­got. Legtöbben arra töreksze­nek, hogy magukat gondozott kertekkel, szemet gyönyörköd­tető virágoskertekkel vegyék körül. Nálunk még él az egy­más iránti figyelem, törődés. Mindenki törődik a másikkal, együtt örülünk, és együtt szo- morkodunk. Megszámlálhatatlanul sok jó és rossz emlékem köt ide. Példá­ul mikor eszembe jut egy-egy ki­rándulás. Mintha érezném ma­gamon a nap melegét, hallanám a madarak dalolását és újra átél­ném azt a boldogságot, amit ak­kor éreztem. Vagy ha eszembe jut a fájdalom, ami bár most is szomorúsággal tölt el, mégis édes, hiszen itt élhettem át. Számomra az otthon nem csak egy ház, ami téglából épül, nekem Ecseg az otthonom. Áz a hely ahol felnőttem és ahova mindig örömmel jövök haza. Bár nem látom, előre a jövőt mégis tudom, hogy sok év múl­va majd a gyerekeimmel is vé­gig fogom járni azokat az ösvé­nyeket ahol még gyermekként én is jártam és elmesélhetem, hogy anyuék itt játszottak és be­szélgettek. Számomra ezt jelenti az otthon. Itt Ecsegen, ahová, mindig öröm hazajönni. Kéri Tamara Büszkeségem Lakhelyem egy Nógrád megyei kis település Romhány. Sokszor elgondolkodtam azon, miért is szeretek itt élni. Ennek a csöndes kis falunak van egy különleges varázsa, amely az ide érkezőket pillanatok alatt áthatja. Az itt lakó emberek mindennap gyönyör­ködhetnek a természet nyújtotta szépségekben. Romhányban a falu vezetősége valamint lakosai nagy hangsúlyt fektetnek történelmi múltunk méltó megemlékezéseire. Minden évben emlékezünk az 1710. évé­ben lezajló romhányi csatára, s az ütközetben elhunytakról. Nemze­ti ünnepeinkről is méltón emlé­kezik a nagyközség, ahol a legki­sebbektől a legidősebbekig a falu lakói aktívan kiveszik a részüket. A falu templomában minden év januárjában Istent dicsérő, vidám hangulatban telnek ökumenikus alkalmaink. Az említett esemé­nyek is mutatják a falu közössége milyen összetartó. A nyár sem telik unalmasan fő­leg a falu gyermekeinek, hiszen a 3 hónap folyamán különböző tá­borokban szórakozhatnak és ta­nulhatnak. Az ifjúság számára programok hiányában létrehoz­nék például egy szabadidőköz­pontot, amely rendelkezésére áll­na diákoknak délutánjuk hasznos eltöltéseként, vagy egy nehezebb délelőtt utáni remek kikapcsoló­dási lehetőségként A helység neve híressé vált a csempe- és kerámiagyáraknak köszönhetően. Sokaknak a Romhány név hallatán talán ez az első, amely az eszükbe jut Úgy gondolom, mindenképpen egy pozitív értéke a falunak a he­lyi n. Rákóczi Ferenc Általános Is­kola és az Aranyalma Óvoda. Több mint 300 gyermeknek könnyebb­ség az, hogy helyben járhat óvodá­ba, majd iskolába, s csak középis­kolai tanulmányaik igényelnek utazást Tanulásunk folytatására azonban rendelkezésünkre állnak főképpen Balassagyarmat és' Rétság gimnáziumai, szakközép- iskolái és szakiskolái. A helyi könyvtár is nagy segítségére van a lakosságnak. Ugyan én még csak diákként tapasztaltam azt, hogy mekkora előny, ha bármi­lyen információra vagy kötelező olvasmányra hirtelen szükségem van, tudok hova menni, fordulni. Falunk nem feledkezik meg a he­lyi egyedül élő idősekről sem, az Idősek Otthona rendelkezésükre áll, ha nem szeretnék egyedül töl­teni napjaikat Ezen intézmények mellett mindenképpen kiállnék, fejleszteném őket s mindent meg­tennék annak érdekében, hogy to­vábbra is fennálljanak, valamint fontos lenne a szülők figyelmét rá­irányítani a helyi óvoda és iskola értékeire, hogy gyermekeiket ne vigyék más iskolákba, hiszen itt is színvonalas oktatás részesei lehet­nek, amelyet én is személyesen tapasztaltam. Míg lakhelyemen a történelmi múlthoz kapcsolódó nevezetessé­gek találhatók, mint például a Rá­kóczi szabadságharchoz köthető turulmadár vagy a monda szerint több mint 300 éves török mogyo­rófa, addig Nógrád megyei paletta széleskörű. Szép emlékekkel le­szünk gazdagabbak, ha ellátoga­tunk Drégely vagy Diósjenő várá­hoz, végigjárjuk Mikszáth Kál­mán életének színhelyeit: Balas­sagyarmatot, Horpácsot és Mohorát, vagy megcsodáljuk az országszerte ismert Hollókőt. Ezekkel az értékeinkkel mél­tóképpen lehetünk büszkék ma­gyarságunkra, településeinkre, Nógrád megyére. Szőcs Adrienn ll.c osztályos tanuló

Next

/
Oldalképek
Tartalom