Nógrád Megyei Hírlap, 2012. február (23. évfolyam, 27-51. szám)

2012-02-14 / 38. szám

8 SZTORI 2012. FEBRUÁR 14., KEDD Akik örülnek a rendkívüli télnek szánhúzás Világ- és Európa-bajnokságon is szereztek már bronzérmet a magyar kutyások Annak ellenére, hogy ha­zánk éghajlata nem kedvez semmilyen havas sportnak és kedvtelésnek, egyre töb­ben foglalkoznak szánhúzó kutyákkal Magyarorszá­gon. A Jack London írásai­ból ismert négylábúak állí­tólag annyira kedves jószá­gok, hogy aki egyszer meg­ismeri őket, örökre elköte­lezi magát. Fábos Erika Csizmadia Blanka 15 éves és már három éve minden szán húzó versenyen ott van. Nem is volt számára kérdés, hogy ki próbálja magát ebben a kutyás sportban is. Édesapám biológus, mindig voltak kutyáink és Dobogókőn az erdőben lakunk, tehát adta magát, hogy valami olyan sportot űzzek, amihez adottak itt a felté­telek - mondta Csizmadia Blan ka. - Az alapsportom amúgy a tenisz és az erőnlétem fejleszti séhez kezdtem el olyan futós | sport után nézni, amit kutyával f is lehet csinálni. A szánhúzásról | sokan hallottak már, meg olvas | tak róla, de azt kevesebben tud | ják, hogy van más kutyás sport | is. Én először canicrossoztam, | ami kutyás futást jelent, ilyen- | kor egy rugalmas hámmal van H „összekötve” egymással a futó és a kutya, és együtt futnak. Van ebből kerékpáros és rolleres vál­tozat és olyan is, amikor sífutói A cen kell követni a kutyát. Ezek nek a sportoknak is a szánhú­zókkal együtt rendezik a verse nyeit. Most a hétvégén éppen Olaszországban, Tarvisióban van az Európa bajnokság és három magyar versenyző is indul. Blanka canicrossban Európa bajnoki bronzérmes, de a szán­húzók között is vannak nem csak az Európa, de a világbaj­nokságon is magyar érmesek. Annak ellenére, hogy Magyaror­szágon sokkal kevesebb lehető ség van az edzésre, mint mond juk a szomszédos Ausztriában vagy Szlovákiában, a magyar kutyások egyre jobb eredmé­nyeket érnek el és jegyzik őket Európában. „12 éves voltam, amikor azt mondták itthon, hogy lehet saját kutyám. Természetes volt, hogy Csizmadia Blanka világversenyeken indul kutyáival. Szigor is kell a jó kapcsolathoz. huskyt szeretnék. Amúgy km mondoros család vagyunk, de akkor már volt egy huskynk és el sem tudtam képzelni, hogy más fajtát válasszak. Igaz, hogy na gyón sok a munka velük, mert ahhoz, hogy lefáradjanak és ke zelhetőek legyenek, rengeteget kell foglalkozni velük, de érdé mes, mert elképesztően kedves és kommunikatív kutyák. Ne­kem szerencsém van, hiszen itt a hegyek között akkor is van hó, ha máshol nincs, úgyhogy Uyen- kor télen tudok szánozni, amikor pedig nincs, kerekes edzőkocsik kai edzem a kutyákat és maga mat. Ez a sport ugyanis csak lát szólag szól arról, hogy az ember csak áll, a kutyák meg húzzák. Egy egy versenyen öt-hat kilo­métert is le kell futni a kutyák kai, hiszen az emelkedőkön segí teni kell őket. Éppen ez az oka an­nak, hogy férfiak vannak több ségben, igaz, Magyarországon elég sok nő is versenyez. A szánhúzóknak egyik évben világbajnokságot, a másikban Európa bajnokságot rendeznek. 1984-ben került az első husky hazánkba JANKOVICH ATTILA Volt (ÍZ, aki a szánhúzósportot meghono­sította Magyarországon. 0 volt a legeredményesebb ma­gyar versenyző, ő hozta be az első husky kutyát hazánkba és kezdte el tenyészteni a faj­tát. Sajnos ő fiatalon meg halt, de követői azóta is ren­dületlenül fejlesztik tovább ezt a mozgalmat. Jelenleg há­rom egyesület foglalkozik azokkal a kutyás sportokkal, amelyekhez szánhúzókat használnak. Ezek közül a legnagyobb az Északi Szánhúzókutyások Klubja, amelynek 45 tagja van. Ma­gyarországon úgy százan le­hetnek, akik rendszeresen in­dulnak versenyeken. A leg­jobb eredményt eddig Verla Zsófia érte el, aki 1996-ban versenyzett először és világ- bajnoki bronzérmet szerzett. Azóta is a szánhúzókról szól az élete, tenyészti is ezeket a kutyákat és Norvégiába is azért költözött, hogy dolgoz­hasson velük. Önfejű, de barátságos munkakutyák a szánhúzók az alaszkai malamut, a szi­bériai husky, a samoyed és a grönlandi az a négy kutya­fajta, amelyeket arra te­nyésztettek ki a világfán, hogy szánhúzásra, teherhor­dásra és vadászathoz hasz­nálják őket. Szibériából, Ka­nadából és Alaszkából szár­maznak. Ezekre mind jellem­ző a közepes méret, a mérsé­kelt csontozat és a mozgé­konyság, és alapvető a nagy teherbírás. Dupla rétegű szőrzetüknek hála, az időjá­rási viszontagságokat jól vi­selik. Bundájuk télen „fűti”, nyáron „hűti” őket. Azok a jellembeli tulajdonságok, amelyek a szélsőségesen hi­deg éghajlaton nélkülözhe­tetlenek voltak az életben maradáshoz - önállóság, önfejűség és dominancia -, jelentősen megnehezíthetik a velük való munkát, mivel azonban arra lettek kite­nyésztve, hogy emberekkel működjenek együtt, nagyon barátságos állatok, szeretik a gyerekeket is, igaz, szigorú gazdira és sok törődésre van szükség ahhoz, hogy könnyű legyen velük az élet. Arra tenyésztették őket, hogy együttműködjenek az emberekkel Két-, négy, hat, nyolckutyás, valamint open kategóriában - azaz 10 kutya felett - indulhat nak a fogatok, de a hatkutyás szám a legnépszerűbb. A ku tyáknak a versenyzővel együtt nagyjából 60 80 kilót kell húzni uk. A vébén 10 15 km távon kell teljesíteni a sprintszámokban, és 50 kilométeres versenyek is vannak a hosszú távú versenye­ken. Ä fogatban a két első a ve­zérkutya, vezetésükkel a szánok 20-35 km/órás sebességgel ha­ladnak. A haj tónak a kutyákkal nincs fizikai kapcsolata. Hozzá vannak kötve ugyan a szánhoz, de szóval irányítják a kutyákat. Csakúgy, mint a sífutópályán, itt is előre lefektetik a nyomvo­nalat, a kutyák pedig, hiába nem ismerik az utat, nem tér nek le róla. Addig csak a hajtők jár hatják be, hogy megismerjék a terepviszonyokat. „Erő is kell a szánozáshoz, de önmagában az erőnlét nem elég. Ahhoz, hogy valaki jó legyen, na gyón kell ismernie a kutyáját, jól kell Uidni vele együttműködni és taktikai érzékre, valamint tech nikai tudásra is szükség van az eredményekhez. A kutyák ugyanis egyéniségek. A sprint versenyekhez inkább gyors, a hosszabbakhoz meg inkább ki tartó és fegyel mezen kutya kell. Tivó és Nina az én kutyáim, in­kább rövidebb távra jók, de per sze olyan is előfordul, hogy nincs kedvük az egészhez, olyankor a legnagyobb kihívás a szánozás. Ettől függetlenül, aki szereti a természetet és az állatokat, azok nak csak ajánlani tudom, mert hatalmas élmény minden meg­tett kilométer, ráadásul ez a km zösség is nagyon befogadó és csm ládias, pedig minden alkalom­mal egyre többen vagyunk.” A betűk és a képek világában PADOS KEDVES ISMERŐSÖM, egy glTlfi kus lány felajánlotta munkáját, mint illusztrátor, amikor hírét vette, hogy megjelenik a rnáso dik könyvem. Sajnos azt kellett válaszolnom neki, a kiadóm nem foglalkozik üyesmivel. A lány megjegyezte: a kiadó nagy hibát követ el hiba vagy sem, a felnőtteknek szóló olvasmányokat valóban nem szokás illusztrálni, leszá mítva a borítót, amely arra hi vatott, hogy a könyv magához csalogassa a vásárlót. Vissza gondoltam gyerekkoromra, amikor egy egy kötetben lelke sen kerestem a képeket, és a mű annál becsesebbnek tűnt számomra, minél több rajzot tartalmazott. Mert a gyerekek nek a szöveg mellé még szűk ségük van képekre. A felnőtt­ben azonban már meg kell len nie a készségnek, hogy kizáró­lag az olvasottak nyomán iga­zodjon el a betűk világában. sőt, ez egyenesen kívánatos, mert azt is jelzi, az illetőben megvan az elvonatkoztatás ké­pessége, tud árnyaltan gondol kodni, azaz a betűk alkotta vi­lágot a maga képére tudja for utálni, tehát van fantáziája. Az olvasás így tartja ébren a szel lemet. Édesapám, aki nyugdí jas irodalomtanár, és elmúlt hetvenéves, a legjobb példa er­re. Hosszú hónapokig csak a tévét leste, reggeltől estig ült a készülék előtt. Ha a családi összejöveteleken beszélgetni próbáltunk vele, általában egy ühüm vagy aha volt a válasz. El voltunk keseredve, hiszen világéletében élénk intellektu sú, művelt ember volt, akivel jóízűen lehetett társalogni. Már már azt hittük, itt a leépii lés. És láss csodát: jelenleg nincs a közelében tévé, vissza­szokott az olvasásra, amivel párhuzamosan ismét izgalmas eszmecseréket kezdeményez. A könyvekről pedig azt mond ja: száz oldal a napi penzum, ennyit mindennap elolvas. A középkorban persze kellett a figurális ábrázolás az egysze rű embernek a gótikus kátéd rális volt a Biblia. Szüksége volt a festményekre, a szobrok ra, mert nem tudott olvasni. Mi tudunk mégis, mit látunk magunk körül? Mindent el áraszt a kép a tévéből, a mm ziból, a DVD ről. Aránytalanul. Az újságok zömében is egyre nagyobb teret nyernek a fotók a szöveg rovására. Felnőtt egy nemzedék, akit a hagyomá nyos helyett képolvasással ta­nítottak olvasni utálják is a könyveket, inkább számítógé­pes játékokat játszanak. egy tudós művelődéstörténész már régebben megállapította: egyfajta új középkorban élünk. Lehet benne valami, hiszen a gondolkodásunk, a beszéd- készségünk szépecskén elsat nyúl. így léptünk be a 21. szá zadba. Mi lesz ennek a vége? Hogy fogjuk a jövőben végig gondolni életünk fontos problé­máit? Valakivel majd lerajzol tatjuk őket? Ki tudja? Újratöltve HŐSÖk akción kívül Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone a jelek szerint egy kórterembe kerültek egy forgatási szünetben. A kép persze gyanúsan a bemutatás előtt álló Feláldozhatok című film második részé­nek, illetve a most tervezett Tomb-nak a reklámja, de Schwarzinak való­ban befáslizták a vállát, Slyban pedig tényleg benne van az infúzió. Schwarzenegger tette közzé a képet azzal a kommentárral, hogy a forga­tási akciók sérüléseit kell kiheverniük. Lehet de az elmúlt néhány évtized sem múlt el nyomtalanul a két akcióhős felett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom