Nógrád Megyei Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
2012-01-31 / 26. szám
2 2012. JANUÁR 31., KEDD NÓGRÁD MEGYE Mesterdarabok, érmészeti remekművek... Szellemi pezsgés három napon át (Folytatás az 1. oldalról.) Az alpolgármester elismeréssel szólt arról, hogy az érem- és bélyeggyűjtők kezdeményezése révén egy látványos, tanulságos kiállítással gazdagodott az emlékév kulturális programkínálata. „Az érem több évezredes története során számos fordulóponton, minőségi és mennyiségi változáson ment keresztül: nemcsak anyaga, hanem társadalmi megítélése is többször változott” - emelte ki az alpolgármester és érzékeltette a magyar numizmatika történetének fontos állomásait is. Hangsúlyosan foglalkozott a Nógrád megyei szervezett éremgyűjtéssel, amely csaknem negyvenéves múltra tekint visz- sza. „1973 tavaszán Szinyei Béla fejében fogant meg a salgótarjáni csoport létrehozásának ötlete, majd kis idő múlva nyolc-tíz, többnyire itteni gyűjtő segédletével jött létre a Magyar Éremgyűjtők Egyesületének helyi csoportja, amelyik 1973 novemberében már kiállítást is rendezett. Az első nagyobb volumenű tárlatra háromévnyi szorgos tagépítő munka után kerülhetett sor „30 éves a forint” címmel. Jelentős kiállításuk volt az 1979. évi, amelyet a bélyeggyűjtőkkel közösen rendeztek. Időközben a salgótarjáni csoport megyei szervezetté fejlődött és megalaX Sokak érdeklődésére tarthat igényt a József Attila Művelődési és Konferencia-központban megnyílt látványos kiállítás 022-2012 kulta balassagyarmati és pásztói csoport is. Ezt követően mozgalmas időszak következett: kiállítások sora, emlékérmek kibocsátása, numizmatikai tárgyú előadások, rendszeres összejövetelek tarkították a megyei szervezet életét” tarján- fogalmazott Fenyvesi Gábor, aki a továbbiakban Szabó Géza ötvösmester - aki 1968-ban a hamvaiból, sok nehézséggel, történelmi viharral megküzdve, rögös utat végigjárva élesztette újjá a családi tradíciót - tevékenységét, méltatta. Az általa vezetett műhelynek - amely mára az ország egyik legtöbb megrendeléssel dolgozó verdéjévé vált, ahol a legkiválóbb képzőművészek tervei alapján készülnek az érmek - nem kis szerepe van abban, hogy Magyarországot „éremnagyhatalomként” tartják nyilván világszerte. „Úgygondolom, hogy ezen szellemiség, a művészet, a kultúra és a történelem iránt érzett feltételen tisztelet és alázat nélkül ezt a kiállítást sem lehetett volna megrendezni” - emelte ki az alpolgármester, s köszönetét mondott a helyi, szervezőknek kiállítóknak is, akik féltve őrzött gyűjteményüket - legyen szó érmékről, bélyegekről, képeslapokról vagy egyéb relikviákról - tárják a nagyközönség elé. Végezetül Fenyvesi Gábor azt kívánta, hogy az emlékév során minél több, ehhez hasonló magas színvonalú kulturális esemény is emlékeztessen a várossá nyilvánítás 90. születésnapjára. Az alpolgármester megnyitó- beszédét követően a szegedi ötvösműhely nevében Szabó Tamás köszönte meg a meghívást - amely a nógrádi éremgyűjtőkkel sok éve tartó kapcsolat, együttműködés csúcspontja - és a szívélyes fogadtatást. Édesapja, Szeged Pro Arte-díjával kitüntetett Szabó Géza viszont tárlat- vezetést tartott és felhívta a figyelmet a kiállított érmekkel kapcsolatos néhány tudnivalóra, érdekességre. Kollekciójukban nagy hangsúlyt kapnak az egyházi emlékek (például a Biblia, az esztergomi bazilika, a pápa magyarországi látogatása), a történelmi személyiségekkel, művészekkel (Bartók Béla, József Attila) tudósokkal, köztük a Nobel- díjasokkal, Szent-György Albert- tel, jelentős jubileumokkal (Krisztus születésének 2000., az államalapítás 1000., Liszt Ferenc születésének 200. évfordulója), településekkel (többek között Sopron) összefüggő témák, de nemcsak érmeket készítenek, hanem ékszereket, egyéb különlegességeket is. A szegedi műhelyből az évek során kerültek ki nógrádi (Rákóczi Ferenc, Madách Imre) és tarjáni (80 éve város Salgótarján) témájú érmek is. A kiállításon természetesen a helyi lokálpatrióta gyűjtők értékes tárgyai is láthatók: így Juhász László bélyegei, postabélyegzői, egy másik Juhász László salgótarjáni relikviái, Lakatos Ferenc bányászati emlékei, Lopatovszki Csaba (az éremgyűjtők szervezetének megyei titkára) érmei, Póczos Sándor képeslapjai, Szabó János sporttárgyú, az SBTC és az SKSE történetét megidéző dokumentumai. Az alapvetően érem- és bélyegkiállítás a József Attila Művelődési és Konferencia-központ üvegcsarnokában február 5-ig tekinthető meg. Csongrády Béla Sz. A. Balassagyarmat. A Madách Imre irodalmi és színjátszó napok idén lépett krisztusi korba, hiszen a harmincharmadik alkalommal rendezte meg a fesztivált az a határszéli kisváros, amelynek sohasem volt színháza, de még csak valamirevaló színházterme sem. Az iszn története 1964-ben indult, amikor az akkoriban igen népszerű pódiumműsorok helyi seregszemléjének számított. Négy évvel később már országos fesztivállá nőtte ki magát, és egyre inkább drámai produkciók bemutatkozójává is vált. 1983-tól több napossá alakulva nemzetközi - határon inneni és túli magyar - nem hivatásos színjátszó találkozóvá terebélyesedett. Ez utóbbi évben lett a kamarajátékok fesztiválja, s így - a műfaj jellegénél fogva - lényegesen több produkció, tehát résztvevő bemutatására, meghívására lett alkalmas. A szervező intézmény mellett a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus, a Magyar Szín-Játékos Szövetség és Balassagyarmat önkormányzata is felkarolja a színpadi napokat. A találkozón való részvételre műfaji megkötés nélkül pályázhat minden magyar nyelvű, határainkon belül vagy azon túl játszó nem hivatásos, amatőr, alternatív, szabadszínházi együttes, versmondó műhely vagy önálló előadó, aki úgy véli, hogy előadása méltó az országos megmérettetésre, s megfelel a kamaraszínházi körülményeknek. A szervező Mikszáth Kálmán Művelődési Központ 27-28-29. között adott otthont a magyar nem hivatásos színjátszás legpatinásabb találkozójának, amely egyben Balassagyarmat kulturális életének egyik csúcspontja és legrégibb hagyománya. A harmincharmadik iszn-re több mint húsz társulat nevezett. Az előzsűri végül 16 produkciót hívott meg a kamarajátékok fesztiváljára. Pécsről, Budapestről, Tinnyéről, Székesfehérvárról, Inárcsról, Budakesziről, Bükről, Veszprémből, Gelldömölkről, valamint Győrből érkeztek az előadók, s a hazai amatőr társulatokon kívül az idén a felvidéki Losoncról és az erdélyi Sepsi- szentgyörgyről is versenybe szállt egy- egy előadás. A fesztivál ünnepélyes megnyitóján Borbáth Erika, a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus főigazgatója hangsúlyozta: a harmincharmadik alkalom is jelzi azt, hogy mindig vannak alkotók, akik szeretnék megmutatni, mit gondolnak a világról, s az amatőr színjátszás visszatükrözi a társadalmat, amelyben élünk.- A színjátszómozgalom a társadalom ütőere. Lényege az egymásra találás, az értékközvetítés és megújulás, amely a befogadónak állandó újdonsággal szolgál - fogalmazott a főigazgató. Bállá Mihály országgyűlési képviselő Lope de Vegát idézte: „a színházhoz nem kell más, mint három deszka, két színész és közös szenvedély”. - Bonyolult, folyton változó, szerteágazó világ a színház, amely a világlátás szabadsága és a korszak tükörképe is egyben - mondta a honatya, aki a közösségi gondolat jelentőségét is kiemelte. Medvácz Lajos polgármester Balassagyarmat kultúraszeretetéről, a hagyományok őrzéséről szólt, s a város szellemiségét említve maga is felöltötte a „fesztivál szellemének” jól ismert jelmezét. A színjátszók ezt követően birtokba vették a világot jelentő deszkákat. Nem túlzás azt mondani: lenyűgöző darabok, rendezések, érett színészi játék várta a nézőket. Meglepően kis települések is megmutatták: lehet színházat csinálni színházépület nélkül is. Hogy csak néhány példát ragadjunk ki: az inárcsi KB35 meghökkentő színpadképpel, megrendítően kereste a lét értelmét Morris Panych kanadai drámaíró abszurd, groteszk komédiájában. A tinnyei PaThália Miniszínpad egy elfojtott keserűséggel, vágyakkal teli csehovi világba vezette be a nézőt, a budapesti Apró Színház parádés mesejátéka a jávai népmesék és Weöres Sándor szanszkrit versfordításainak elemeiből született. De önállóan is megmérették magukat előadók: a székesfehérvári Horváth Gergely Garaczi László prózáján keresztül egy kamasz szemszögéből láttatta az 1960-as, ’70-es évek Magyar- országát, a budapesti Torma Mária pódiumműsora pedig a szerelem boldogságát és gyötrelmeit mutatta be egy nő szemszögéből magyar és világirodalmi versek, prózai részletek alapján. Az idei fesztivál zsűrijének tagjai Regős János rendező, az MSZJSZ elnöke, Solténszky Tibor dramaturg és Tóth Zsuzsanna, színházpedagógus voltak. A díjak átadásakor Regős János köszönetét mondott a művelődési központ kitűnő szervező munkájáért, illetve a város önkormányzatának a támogatásért, s az utóbbi idők legszínvonalasabb találkozójának nevezte a harmincharmadik fesztivált, amely szellemi pezsgést hozott. Balassagyarmat város önkormányzatának díjait a pécsi Escargo hajója, a budapesti Trainingspot Társulat és a szintén budapesti Apró Színház kapta. A Cserhátvidéke Takarékszövetkezet különdíját a legjobb női alakításért a Kármán József Színház színésznője, a losonci Müller Zsófia nyerte el, míg a legjobb férfi alakítás különdíját az inárcsi Szivák-Tóth Viktor, a KB35 színésze kapta, aki a zsűri különdíjában is részesült. A zsűri különdíjjal ismerte el a budapesti KIMI-VMG 12/D csapatát, a győri KörTelikör-t, a székesfehérvári Horváth Gergelyt és Zalavári Andrást. Medvácz Lajos a fesztivál szellemeként hálásan megköszönte a színjátszóknak a remek fesztiváli hangulatot, a szervezők nevében pedig Hegedűsné Jusztin Gizella invitálta meg a társulatokat a következő iszn-re. A zsűri az utóbbi idők legszínvonalasabb találkozójának nevezte a harmincharmadik fesztivált, amely szellemi pezsgést hozott az Ipoly- parti városba. Képünkön a tinnyei PaThália Miniszínpad tagjai láthatók.
