Nógrád Megyei Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-18 / 15. szám

2012. JANUÁR 18., SZERDA SPORTTŰKÖR Remek kezdés vízilabda-eb. Az olimpiai baj­noki címvédő magyar férfi vízi­labda-válogatott hétfő este 12-8-ra legyőzte a világbajnok olasz csapatot az eíndhoveni Európa-bajnokság A csoportjá­nak első fordulójában. Eredmény, A csoport: Magyar- ország-Olaszország 12-8 (2-3, 5-0, 4-3, 1-2). Magyar góldo­bók: Steinmetz Á., Kiss G., Szívós, Hárai 2-2, Varga Dáni­el, Kásás, Hosnyánszky, Varga Dénes 1-1. A már az első napra „ren­delt” csoportrangadón az itáli­aiak kezdtek hatékonyabban, de Varga Dániel nem sokkal ké­sőbb egyenlített (1 -1), 1 -2 után pedig Kásás Tamás talált be szabaddobásból (2-2). Ember­előnyből azonban az első szü­net előtt közvetlenül megint az olaszok jutottak vezetéshez (2-3). A második negyedben gyors egymásutánban kétszer is emberhátrányban játszott a magyar csapat, de nem kapott gólt, viszont magyar fórnál Hosnyánszky Norbert egalizált (3-3). Aztán át is vette a veze­tést Kemény Dénes legénysége, majd megduplázta előnyét: előbb Kiss Gergely kapáslövés­ből, aztán Steinmetz Ádám cen­terpozícióból volt eredményes (5-3). De még nem volt vége a pazar sorozatnak: Hárai Balázs cseppet sem tipikus centergól­ja után Szívós Márton is beta­lált a nagyszünet előtt (7-3). A harmadik nyolc perc elején a magyar csapat első duplázója­ként Steinmetz „csúsztatta” ka­puba a labdát (8-3), s bár hosz- szú idő után a taljánok is beta­láltak, az újabb „kettőző”, Kiss révén maradt a tetemes különb­ség (9-4). Az ifjabbik Varga fi­vér, Dénes jóvoltából lett 10-4, majd olasz válasz után Szívós alakította 11 -5-re az állást A be­fejező negyed 11-6-os magyar vezetésnél indult, majd egy si­keres olasz ejtést (11-7) követő­en Hárai bizonyította, hogy tud „valódi” centergólt is lőni (12-7). Még egy itáliai találat született ugyan, az utolsó per­cekben azonban már érintetlen maradt a magyar kapu, a végig remeklő Szécsi Zoltán több bra­vúrjának köszönhetően is. Chikán Péter lábadozik sérüléséből labdarúgás. A Szécsény csapatától tavaly nyáron érkezett a Balassagyarmati VSE-hez az ilinyi Chikán Péter, aki az FTC-ben nevel­kedett. A fiatal játékos főiskolai tanulmá­nyai befejezése után - mely időszak alatt az SBTC csapatában is pallérozódott - úgy gon­dolta eleget tesz az Ipoly-parti város vezetői hívó szavának és régebbi ígéretének meg­felelően Balassagyarmatra igazol. lói indult a szezonja, hiszen a harmadik fordulóban a Gyöngyös ellen az ő találatának köszön­hetően nyerte meg a csapata. Amüyen jól in­dult az ősz, olyan rosszul fejeződött be a szezon számára: november 12-én, a 13. já­téknapon a Hatvan elleni hazai mérkőzé­sen. Ekkor a játékos a hajrá perceiben sú­lyos sérülést szenvedett. Örömteli hír, hogy Péter már lábadozik. Vele beszélgettünk.- Hogyan emlékszel vissza a Hatvan elle­ni mérkőzés utolsó perceire?- Tisztán emlékszem minden másodper­cére. Egy ígéretes támadásnál a jobb szélen kaptam indítást A labdát a rám kirontó hat­vani középső védő mellett megtoltam, de ő elkésett, rácsúszott a támaszkodó lábamra. A sérülés először nem tűnt súlyosnak, de sajnos nagyobb lett a baj, mint azt a mérkő­zés estéjén reméltük.- Mi lett a pontos diagnózis? Chikán Péter- Szerencsémre jó kezekbe kerültem a balassagyarmati kórházban, JOr Csonka Csaba főorvos tüzetes, minden részletre kiterjedő vizsgálatot rendelt el, melyet a sé­rülésem utáni héten végeztek el. Pontos di­agnózist csak az MRI-vizsgálat után tudott megállapítani. Eszerint, a jobb bokám ug­rócsonti porcfelszíne károsodott olyannyi­ra, hogy egy porcdarab kitört, melyet fel­tétlen pótolni kellett. Továbbá három kül­ső bokaszalagom részlegesen elszakadt. A műtétet Székesfehérváron, dr. Abkarovits Géza kiváló sportsebész főorvos végezte el november huszonnegyedikén. Mozaik­plasztika műtét során porcbeültetést kel­lett végrehajtani a térdemből a bokámba, amit egy háromórás beavatkozással sike­resen végeztek el.- Jelenleg még mindig a pihenés időszaká­ban vagy. Hogyan viseled, miként telnek nap­jaid?- A műtét után hat hétre fekvőgipszet kaptam. Ez az időszak volt a legnehezebb, amit természetesen nehezen lehet elvisel­ni. Egy ilyen sérülés nem csak testileg, de lelküeg és mentálisan is próbára teszi az embert Agyhoz kötve az időm nagy részét a pihenés töltötte ki, de mellette nagy sze­repet játszott, a televízió és a számítógép is. A hat hét leteltét már nagyon vártam, mely után már többet mozoghatok, így a munka­helyi kötelezettségeimnek is eleget tudok tenni.- Ennyi idő távlatából neheztelsz a neked súlyos sérülést okozó, s a szabálytalanságért a nyilvánvaló kiállítást is megúszó hatvani já­tékosra?- Sem a sérülés pillanatában, sem így utólag visszagondolva nem neheztelek a hatvani játékosra. A harag nem vezet seho­vá, én megbocsátottam neki remélvén, hogy tanult az esetből.- Mikor kezdheted meg a rehabilitációs munkát?- Az új év második hetében került le a gipsz a lábamról. A főorvos úr javaslatára to­vábbi négy hétig még továbbra is mankóz­nom kell, nem szabad terhelés alá venni a bokámat Ezzel párhuzamosan gyógytorná­ra és fizikoterápiára kell járnom.- Mikor láthatunk ismét a nagyligeti pá­lyán bajnoki mérkőzésen?- A legfontosabb a türelem, a teljes felépü­lés. Nem volt még sérülésem, viszonyítani sem tudok, mikorra lehetek ismét bevethe­tő. Bízom a minél előbbi felépülésben, és üzenem csapattársaimnak, hogy ennyi előnyt kaptak a kezdő csapatba való beke­rüléshez. Kanyó Ferenc Bocsánat, hogy a kibic közbeszól Sok szó esik mostanában a labdarúgás népszerűségéről. Kifogások, különböző észrevé­telek, kritikák fogalmazódnak meg. Nincs elég pénz, gyenge a lab­darúgás színvonala, szegénység van, az emberek, gyerekek szá- mítógépeznek és lehetne sorolni a különböző véleményeket. Sa­játos szemszögből nézve, ez árt­hat a népszerűségnek, de a nagy átlagot ez nem érinti. Én a népszerűtlenség súlyosságát, nagyságát a gyakorlatban fi­gyeltem, s figyelem meg. Nem a néző kevés, nem a pénz kevés, hanem a labdarúgás iránti sze­retet kevés. A hétköznapi embe­rek, gyerekek leszoktak a fociról és most nem az egyesületekben játszókról van szó. Figyelem a játszótereket, bekerített terüle­teket, de az iskolák udvarait is. Az ablakunk alatti pályát, ahol valamikor gyerekek, felnőttek, idősek, fiatalok nagy meccseket vívtak. Sorba kellett állni, hogy a csapat pályához jusson. Ott most hónapok óta nem pattog a labda. Se felnőtt, se gyerek egy percet sem szán arra, hogy fo­cizzon. Szép idő, kellemes focira al­kalmas lehetőség, de hiába. Az iskolai szünetben sem jöttek a gyerekek, a mozgásra, a szóra­kozásra vágyó felnőttek is elfogy­tak. A közelmúltban hangos volt télen, nyáron a dühöngő. Csúz, Dóra, Eres, Szegecs legendás vi­tatkozók voltak. Néha fel kellett nézni a égre, hogy nem akar-e ránk szakadni. Hó, eső, hideg, meleg se tudta az embereket a focitól, a közösségtől, a játéktól eltántorítani. Szerveződtek sör­meccsek, karácsonyi kupa a pa­takparton és a dü- höngőkben. Iskolai udvarokon telt ház volt. Persze a mérkő­zések után nem ma­radt el a baráti po- harazgatás és a vita sem. Központi téma volt a foci. A csapa­tokban játszó játéko­sok sem pihentek a szünetben, nem vá­logattak a lehetősé­gekben, csak labda legyen és foci. A közönség ereje és szeretete minden mást elsö­pört. Igaz, vannak kispályás bajnokságok keretek közé szo­rítva, de ott is a bajnokságok­ban szereplő jelenlegi vagy volt játékosok a vezéregyéniségek. Ez nem baj. De az igazi önszer­veződőjáték idősnek, fiatalnak, játékvezető nélküli szórakozásból, a fo­ci szeretetéből faka­dóan is kell a labda­rúgás népszerűség­éhez. Remélem és bí­zom benne, hogy visszatér a foci nép­szerűsége, szeretete. Az abszolút amatőr emberekhez, kortól flggetlenül, és a gye­rekek is játszani akarnak még úgy is, hogy nem. akarnak labdarúgók lenni. Per­sze ezen sokat segítene a labda­rúgásunk színvonalának emel­kedése. Jó lenne, ha újra divat­ba jönne az önszerveződő játék, ha visszatérne a foci szeretete az emberek gondolkodásába, min­dennapi életébe, hogy el se tud­ják képzelni napjaikat foci nél­kül. Ehhez nem kell pénz, csak egy kopott labda, egy pár hasz­náltfélcipő, a foci szeretete, egy jó baráti társaság. De a focihoz még barátoknak sem kell lenni, az majd jön magától. Salgótar­jánban is emelkedne a labdarú­gás népszerűsége, ha kialakul­na egy jó csapat, amely szerep­lésével magával tudná ragadni a gyerekeket, a szurkolókat és a focival szórakozni akaró embe­reket. Sajnos, ahol az az elv mű­ködik, hogy elég a városban egy NB Ill-as csapat, ott nehéz lesz a népszerűséget visszaszerezni. Példa erre több nagyváros, töb­bek között Szeged. Az utánpót­lás-nevelés, csak fedőnév... Simon Imre Vajda már álmodik az olimpiáról London 2012. A 2004-es athéni öt­karikás játékokon még meglepe­tésre szerzett bronzérmet Vajda Attila. Szűk négy éve, Pekingben aztán már esélyesként nyert, idén, Londonban pedig kimondva- kimondatlanul a címvédés az elvá­rás vele szemben. A Démász- Szeged 28 éves kenusát azonban nem nyomasztja a teher, s az ötka­rikás döntőkkel kapcsolatban úgy fogalmaz: csak a helyszín válto­zik, szinte minden más ugyanaz.- Sok különbséget nem érzéke­lek az olimpiákkal kapcsolatban, gyakorlatilag csak a helyszín vál­tozik. Az ellenfelek és az 1000 ni­es táv megmaradt, most is úgy gondolom, hogy a spanyol David Cal lehet a legnagyobb rivális, és ott van a németeknél Sebastian Brendel, ő még odapiszkálhat. Ugyanúgy megyek neki ennek az évnek is, mint a tavalyinak vagy a tavalyelőttinek. Nem arra gondo­lok, hogy ez egy olimpia és meg kell védenem a címemet, hanem, hogy egy világverseny, amelyet meg kell nyerni - mondta az MT1- nek adott interjúban Peking egyet­len magyar egyéni aranyérmese. szegedi csoport január végén uta­zik Portugáliába, egy olyan coimbrai edzőközpontba, ahol az evezésen kívül mást nem nagyon lehet csinálni, úgyhogy maximá­lisan a munkára összpontosítha­tunk. Február végén négy-öt nap­ra hazajövünk, kicsit megtörjük a monotonitást, akkor csak napi egy edzésem lesz, majd újabb négy hétre visszamegyünk. Ere­detileg Floridába vagy Ausztráli­ába akartam menni meleg égövi edzőtáborba, ez végül - nem tu­dom miért - nem jött össze. Azért bízom benne, hogy Portugáliában is megfelelőek lesznek majd az időjárási körülmények. Olimpiai és világbajnoki címvé­dőként a szegedi kenus az egyet­len, aki a hazai válogatókon rész­leges védettséget élvez majd, elég ugyanis egyetlen versenyt nyer­nie ahhoz, hogy bekerüljön a Lon­donba utazó magyar csapatba.- Ez könnyebbséget jelent min­denképpen, de az egy kicsit dur­va, hogy az én versenyem, annak ellenére, hogy a válogatók már májusban elkezdődnek, csak jú­nius közepén lesz. Szeretnénk majd meggyőzni Botondot (Storcz Botond szövetségi kapitány - a szerk), hogy esetleg kicsit koráb­ban legyen számomra ez a válo­gató. Vajda már tavaly, az előolimpi- án megtapasztalhatta a Windsor melletti Eton Domey evezős és ka­jak-kenu központ hangulatát, mint mondja, az ötkarikás pálya kicsit szeszélyes.- A víz kissé hideg, és talán a le­vegő sem lesz meleg, párás. A szél gyakorlatilag egyik futamról a má­sikra képes megváltozni, ezt ta­valy átéltük. Újdonság, hogy az ed­digi kilenc helyett már csak nyol­cán versenyeznek majd a döntők­ben. Szerintem egész jó kis olim­pia lesz, bár a kajak-kenu kapcsán a szervezésben a britek valószínű­leg nem olyan jók, mint a magya­rok, de reméljük, minden rendben lezajlik - mondta. A kajak-kenusok eddig egy ke­nus - éppen Vajda révén - továb­bá hét férfi és hat női kajakos kvó­tát szereztek a londoni játékokra. A magyar csapat összetétele a május-június-júliusi válogatóver­senyek során alakul majd ki. Elárulta ugyanakkor, hogy szo­kott álmodni az olimpiával, hiszen - mint mondta - fontos, hogy el­képzelje az eredményeket, a lehe­tőségeket, a versenyt - Hogy mi történik, ha mondjuk megfordul a szélirány, ha valaki a táv során átveszi az irányítást, ilyesmi. Arra azonban figyelni kell, hogy ez az álom mindig pozi­tív kimenetelű legyen. A címvédés egyfajta görcs, én nem erre te­szem a hangsúlyt, hanem arra, hogy magamból a legjobbat ad­jam. Es azt azért ugye tudjuk, hogy ha én a legjobbamat nyúj­tom, az elég a világelsőséghez... - fogalmazott A kajak-kenu versenyeket au­gusztusban rendezik majd Lon­donban, addig még jó néhány edzés és verseny vár a kétszeres világbajnok (2007,2011) sportolóra.- A november-de­cember kicsit zsúfolt volt számomra a külön­böző rendezvények mi­att, főleg a december si­került egy kissé fárasz­tóra, a januárt viszont megpróbálom maxi­málisan kihasználni. Úgy érzem, kicsit hát­rébb vagyok, mint szoktam lenni ilyenkor, a keringésemet fel kell hozni, de ez a hónap er­re pont jó - mondta a jelenről a klasszis ke­nus, aki hivatalosan már november eleje óta végzi az ötkarikás fel­készülést. - Az edzőm, Vécsi Viktor irányította

Next

/
Oldalképek
Tartalom