Nógrád Megyei Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-26. szám)

2012-01-24 / 20. szám

2012. JANUAR 24., KEDD NOGRAD MEGYE 3 Szécsényi eseménynaptár Szécsény. Elkészült a város 2012. évi városi ünnepségeket, a nagyobb rendezvényeket, a könyvtár programját és a kiál­lításokat tartalmazó rendez­vénynaptár. A programban szerepel a három nagyobb nemzeti ünnepünk - március 15., augusztus 20., október 23., - városi ünnepi rendezvénye. II. Rákóczi Ferenc születésé­nek 333. évfordulója alkalmá­ból március 2ó-án koszorúzás­sal egybekötött ünnepségen emlékeznek meg a fejedelem­ről. Június 9-én tartják a ha­gyományos városnapot. Július 24-én lesz a Palóc szó'ttes kul­turális fesztivál szécsényi ren­dezvénye. Ugyanezen a napon lesz a Kárpát-medencei tűzug- rásfesztivál szécsényi esemé­nyére. Szeptemberben tartják a hagyományos szüreti felvo­nulást és bált A Palóc nép­táncegyüttes november utolsó hét végéjén, Adventi várako­zás címmel gálaműsort tart December 21-ére tervezik a hagyományos karácsonyi kon­certet Ez év során a műveló'dési ház galériájában öt kiállítás lesz. Február 2-án Bagó Istvánná helyi művész-tanár képeiből nyílik tárlat. Március 23-án szoborkiállításnak ad otthont a galéria. A helyi mű­vészeti iskola diákjainak alko­tásaiból a tanév végén rendez­nek egy kiállítást Októberben a szlovákiai füleki művészcso­port mutatkozik be a szécsényi galériában. November 9-én tartják a hagyományos őszi megyei képzőművészeti tárlat megnyitóját. A Krúdy Gyula Városi Könyvtárban minden hónapban sor kerül a könyvTÁRos látogató klub ösz- szejövetelére. Márciusban iro­dalmi est keretében megemlé­keznek Örkényi István születé­sének 100. évfordulójáról. Az áprilisi hónap kiemelt prog­ramja lesz a Költészet napja. Szeptemberben megtartják a népmese napját. Októberben névadójukra, Krúdy Gyulára emlékeznek, csatlakoznak az őszi könyvhetek rendezvényé­hez. A novemberi programjuk­ban író-olvasó találkozó szere­pel. Decemberben „Honnan jöttél, Télapó?” címmel adven­ti mesedélutánt tartanak, amely egyben Gazdag Erzsi születésének 100. évfordulójá­hoz is kapcsolódik. Szenográdi F. Megszületett a Bóbita bölcsőde Szente Község Önkormányzata sikeresen fejezte be, az új bölcsőde kialakítását támogató projekt kivitelezési mun­kálatait. Az ÉMOP-4.2.1/B-2f-2009-0006 jelű programnak köszönhetően, a bölcsődei alapellátás helyben történő biz­tosítását, így teljes mértékben megoldották. A pályázat célja az volt, hogy biztosítsa a gyermekek napközbeni el­látását azáltal, hogy helyben teszi hozzáférhetővé a meg­felelő infrastrukturális ellátottsággal rendelkező bölcső­dei ellátást. A fejlesztés várhatóan pozitívan járul hozzá a foglalkoztatási szint növekedéséhez, a családi terhek csökkentéséhez, továbbá az életminőség javításához. Szente. Az észak-magyarországi községek túlnyomó része arra kényszerül, hogy rendkívül ala­csony költségvetésből gazdálkod­jon. A beruházások jelentős része csak európai uniós, vagy állami" finanszírozás segítségével, mini­mális saját forrás biztosításával kivitelezhető. Ezért Szente Köz­ség Önkormányzata 2008. júniu­sában pályázatot nyújtott be, amelynek célja, hogy bölcsődét alakítsanak ki a településen. Az első fordulós pályázatot illetően 2009. május 6ún született támo­gatói döntés, amely lehetővé tette a projekt teljes kidolgozását. A második forduló eredményekép­pen 2010. március 3-án írták alá a szerződést. A fejlesztés 2010. március el­seje és 2011. december 30. között valósult meg. Ebben az időinter­vallumban bővítették az óvoda épületét, és alakították ki az új bölcsődét, mindezt a jogszabá­a községi önkormányzatnak, amelyből az Európai Unió 90 szá­zalékot, vagyis 27 001 836 forin­tot átvállalt. Ezáltal a szükséges saját forrás 3 000 204 forintra mérséklődött. Az építési munká­latok 2011. októberében befeje­ződtek. így az épület „mindössze” csak arra várt, hogy a beszerzett bútorok és játékok elhelyezése után fogadhassa a település 3 éves kor alatti gyermekeit. A teljes projekt még 2010. 03. 01-én kezdődött el, az építés és a kivitelezés 2011. június 2-án in­dult és 2011. augusztus 30-án már be is fejeződött. lyoknak és a helyi igényeknek megfelelően. 30 002 040 forintos költséget jelentett a projekt megvalósítása MAGYAR0RSZAG MEGÚJUL A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg. 21 362 728 forintba került az építési beruházás, míg az eszkö­zökre fordított összeg 5 698 368 forint volt. A kivitelezési munká­latokat a diósjenői Boltív-Bau Kft. végezte el. A terveket Tálos Judit készítette el, míg a műszaki el­lenőri feladatokat Koczka László látta el, a projekt lebonyolítója pedig a miskolci Aventis Consult Kft. volt. Az új Bóbita bölcsőde átadó­ján Illés Kálmán, a település polgármestere mellett megje­lent dr. Bállá Mihály, a térség országgyűlési képviselője és Barna János, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének alelnöke is. RÓLUNK SZOL Tiéd, öleld hát magadhoz... igen, enyém ez a város. Én meg az övé vagyok. A miénk, a böl­csőnk, mely ringatott. Nekünk ez az a hely, ahol lenyeltük az el­ső korty életet adó anyatejet, ahol először kóstoltuk meg a szere­lem mámorító ízét, ahol az első betűt vetettük, és munkára for­dult életünk. Igen, nekünk ez a mi lombtengertől védő ölelésé­ben napjait szerényen élő városunk, Salgótarján. igen a mi városunk, mégis szorongással szól róla az ember: va­jon megértésre találnak-e gondolatai? A mi északi szépséggel megáldott szerény szülőföldünk új és ha kimért léptekkel is de tovább újul. Vége a főutca esőcsatorná­it elérő házacskáknak. Vagyunk ugyan kik nem tudjuk felejtem az uradalmi majorokat, a törpe bérházakat, a korai idők kertes há­zait. Ez a jog szerény ugyan, de a vénülő korú embereké, amely lassan a feledésbe merül. mert új ez a város, tele szívet-lelket gyönyörködtető meglepe­tésékkel, csak észre kell venni. És újul tovább ha biccenőkkel is és rendre, városon kívül élő látogatóink veszik észre itt a szépet. Kollégáim voltak nálunk nézőben, akik mindent mindenkor vizsla módjára kutatnak. A Kassai sorra vittem őket elsőre, mert azt a szép városrészt szeretem. De ők a kistarjám hegyoldalt bá­multák a hatalmas lakóépületeket, és tekintetük megállt az ele­gánsan ívelő felüljárón, majd a parkosított szökőkutas körfor­gón. Gyóni Gyula, a neves tényfeltáró riporter a lelkesedés hang­ján szólalt meg: „Mit szerénykedtek ez egy igazi város...” És hajtottak, gyerünk tovább az Ybl-díjas főtérre. Hát akkor gyerünk, elvégre a vendégjog szent, néznivaló is van bőven. Csak­hogy a tér igazi sejtelmes szépségét, az esti fényben tárja fel iga­zából. Egyfelől. Másfelől pedig homályban marad az a fene harcos szobor, amelyik fegyverét forgatva, virág helyett talpazatánál zsú­folódó autótömeg ellen(?) A főtéren mindig volt hasonló komor harcos szobor. (Nem oda illő volt sem az, sem ez!) Az autótömeg sem! Nem is érti az ember. Az acélgyári út és a temető között, a ré­gi rakodón, hatalmas üres telek van, száznál is több kocsi befoga­dására, de mi szorongunk, fuldoklunk a benzingőzös autók árada­tában. Hanem a kollégáim mit sem tudva, sürgettek, én meg az al­konyt. Egy közeli vendéglő lett ahol időt nyertem, meg jókedvet is kollégáimnak. A Kassai sort már hangos jókedvvel dicsérték, igaz szép is, hangulatos is, gondozott is, és önszorgalomból fakadóan, így jutottunk el az aluljárón át a főtérre. Senki sem nézett a fegy­verforgatóra, inkább az öreg Czikora bátyám, egykori városi ker­tész megvénült juharfáinak igaz, már száradó vezérágainak esti fényt megtörő látványa kötötte le a figyelmet. siker lett, igazi, mert ezek a hideg szívű zsurnaliszták csak fo­kozatosan melegszenek fel. Ezek felmelegedtek. Nem lelték fel a térnek jobbján a fák alatt töredezett járda lapjait, a megviselt pa­dokat és a sok szennyet. Mert a tér jobb oldala buszváró és annak minden következményével (ami igaz, az igaz) rontja a város teré­nek képét. A vendégek nem ezt, hanem a teret látták és csodálták. Tér fölött a hegy oldalára épített várost. Ezt nézték, meg a város­nak művelődési központját. F. Béla a feltétlen kíváncsi úr a Karancs Szállót méregetve kérdezte mi van a szállóval? Végül is amikor kitértem a kérdés elől megérthette és azért ő udvarias em­ber. Még egy másik kérdést kellett szó nélkül hagyni: hogyan zaj­lik a szabadtéri műsor a téren. Ha igazat mondhattam volna ak­kor ezt: a művészek a nyári időben a ház előtti napfényben fürdő pódiumon, csurom vizesre izzadva, hősiesen dolgoznak. Nincs er­nyő fejük fölött. A teret elválasztó megviselt úttesten pedig a mű­sor alatt dübörögnek a csörgő dörgő autóbuszok. Ez van...! (Ha egyszer, csak egyszer, a műsor alatt, (vagy máskor is?) a tér előtt az utca a séta utcája lehetne! Csak egyszer, próbaként..) elment A látogatási idő, a szereplők is, jó szívvel irántunk. A jegy­zetfüzetek, hogy mit rejtegetnek, az majd kiderül valahol, valamikor. nekünk pedig maradt a kötelesség: megőrizni városunk érté­keit és tovább-tovább a felelősség útján önszorgalommal is, meg­hálálni azt, amit nyújtott nekünk bölcsőnktől napjainkig, dolga­ink tisztességes ellátásával. Mert igen, miénk ez a város! Bobál Gyula A magyar kultúra előtt tisztelegtek Január 21-én szombaton ünnep költözött a szécsényi művelődési ház falai közé. Ünnep, a magyar kultúra ünnepe, amely tanyát vert a jelenlévő több száz em­ber szívébe. Szécsény. A városi Krúdy Gyula Művelődési Központ és Könyv­tár rendezésében XXII. alkalom­mal került sor a magyar kultúra napja alkalmából szervezett nemzetközi vers és népdalének­lő versenyre. Mindazok, akik ott voltak, versenyzők és nézők érezték, hogy ez a nap több mint egy verseny, ünnep. A Himnusz közös eléneklése után Varga Bálint tanár a Gara Team színjátszó csoport tagja, a műsor szóvivője köszöntötte a megjelenteket, akik között töb­ben határainkon túlról érkeztek. Mint mondta: - a magyar kultú­ra napja az a kohéziós erő, amely összetartja a világ magyarságát. Stáyer László a város polgár- mestere köszöntőjét, az alkalom­hoz illő, Petőfi Sándor Magyar va­gyok című versének szavalatával kezdte. Arról szólt, hogy a ma­gyar kultúra napja helyi rendez­vényének létjogosultságát jelenti az elmúlt 22 év. Kellett hozzá a szervezők, a résztvevők, a felké­szítők elhatározása, hite és kitar­tása, a támogatók áldozatkészsé­ge. Kellett hozzá a lényünkből fa­kadó ösztönös késztetés, mely magyarságunk, nemzeti kultú­ránk megőrzésének vágyából és kötelességéből fakad. Mint mond­ta: - kötelességünk van az előde­ink és az utódaink számára. Kö­telességünk, hogy az évszázadok alatt megtestesült értékeket, me­lyet magyar kultúrának neve­zünk, megőrizzük, ápoljuk, fej­lesztjük, majd tovább adjuk az utánunk érkező nemzedéknek. Ünnep a mai nap, ünnep, amely­nek ajándéka minden szereplő, minden rím, minden dallam. Szvorák Katalin Liszt Ferenc- díjas népdalénekes, előadómű­vész, a szentendrei zeneiskola ta­nára, a zeneművészeti főiskola vendégtanára, aki idén, a ma­gyar kultúra napja alkalmából megkapta a Magyar Kultúra Lo­vagja-érmet, megnyitójában ar­ról szólt, hogy mennyire csodála­tos, gazdag a kultúránk, amely­nek fontos része a népi kultú­ránk, a hagyományok őrzése. Népdalainkban nagyon sok ér­zés, az örömtől a bánatig, sok minden megfogalmazódik, a da­lokban önmagunkra ismerünk. A mai világunkban értékvesztett világot látunk magunk körül, na­gyon fontosak a kapaszkodók. Ilyenek a néphagyományok, amelyben soha nem csalódha­tunk, amelyekben több száz éves emberi értékek, tapasztalatok fo­galmazódnak meg. Szvorák Ka­talin középkori népi balladával, Kodály Zoltán gyűjtéséből szár­mazó énekekkel és palóc dalok­kal köszöntötte a jelenlévőket, a magyar kultúra napja szécsényi rendezvényét. A szécsényi Palóc néptáncegyüttes rimóci táncokat adott elő. Ezt követően különbö­ző helyszínen került sor a kor- osztályosok, versmondók és nép­daléneklők versenyére. Az ered­ményhirdetéskor megint megtelt a művelődési ház nagyterme, ahol a győztesek még egyszer előadták műveiket. Az alsó tagozatos versmon­dók versenyében első Horváth Valter Gábor (Endrefalva), má­sodik Harik Ferenc (Szécsény), harmadik Szenográdi Judit (Szécsény). A felső tagozatosok­nál első Vizoviczki Lolita Rimóc, második Biácsik Lili Szécsény, harmadik Szvorák Lilla Fülek. Középiskolások versmondóver­senyében első Benkó Fruzsina (Fülek), második Horváth Evelin (Ilíny), harmadik Kozma Dávid (Szécsény). Az alsó tagozatos népdaléneklőknél első Sándor Dominika (Nógrádmegyer), má­sodik Harkai Dorottya (Szé­csény), harmadik Balázs Csaba (Szécsény). A felső tagozatos népdaléneklőknél első Vasul- ciák Dávid (Fülek), második Bablena Blanka (Rimóc), har­madik Kiss Viktor (Nógrád- sipek). Középiskolásoknál első Varga Ivett (Szécsény), második Benkó Fruzsina (Fülek), harma­dik Tóth Bernadett (Ilíny). A zsű­ri öt versenyzőt különdíjban ré­szesített. Az ünnepség a Szózat közös éneklésével zárult. Szenográdi Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom