Nógrád Megyei Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
2012-01-27 / 23. szám
2012. JANUÁR 27., PÉNTEK 3 NÓGRÁD MEGYE Sokak tehetségéből, munkájából város született „Úgy érezzük, egyfajta szimbolikus fordulópont 2012 a város életében, egyrészt a kilencvenedik évforduló, másrészt az önkormányzatiság rendszerében történt és várható változások miatt” mondta Székyné dr. Sztrémi Melinda, a város polgármestere a tegnapi ünnepi közgyűlésen. Az elmúlt két évtizedre visszapillantó eseményen a volt polgármesterek is megszólaltak, köszöntötték és biztatták a születésnapos települést. (MJ.) __________________ Sa lgótarján. A városi szignállal, a zászló behozatalával kezdődött a közgyűlés tegnap délutáni ünnepi ülése, a Váczi Gyula Alapfokú Művészetoktatási Intézmény növendékeinek közreműködésével. Az elmúlt évtizedek polgármesterei, képviselői és a jelenlegi közgyűlési tagok együtt vettek részt ezen az időutazáson. Körükben volt Szászfalvi László államtitkár és dr. Bablena Ferenc, a megyei közgyűlés alelnöke is. Köszöntője után Székyné dr. Sztrémi Melinda az emlékév közeli és további kiemelkedő eseményeit ajánlotta a jelenlévők figyelmébe, majd a kezdeti önkormányzati munkában az első testület tagjaként részt vevő dr. Szabó Sándornak adta át a szót.- Nagyon érdekes, szép történelmi időket éltünk, azt hiszem, akik itt vannak, tanúsíthatják ezt. Szépsége abban a szabadságban rejlett, amit akkor mi hirtelen megtapasztaltunk. Büszkén mondhatom, hogy nagyon jóindulatúan, nagyon akartunk valamit másként csinálni, és sok mindenben sikerült is ezt megtenni - mondta a jelenlegi kormánymegbízott, aki úgy folytatta: - Akkor még a polgármester volt élet és halál ura, hiszen minden megbízási jogkör nála volt. Ehhez képest egy folyamatos jogfejlődés volt tapasztalható itt, amint az országban máshol is. Az első ciklus jellegzetességeire rámutatva végül azzal zárta mondandóját: biztos abban, hogy bármely párt delegáltja volt itt jelen, jót akart.- Isten áldd meg a magyart! így köszöntötte a kilencvenéves várost Szászfalvi László, aki elmondta: - Mindennek megszabott ideje van, Salgótarján várossá válásának is. Mint neve előtagjának jelentése jelzi, fényes volt ez a település a múltban, hiszen sokak akarata, munkája, tehetsége kellett a várossá nyilvánításhoz. Salgótarján ma is megújulni akar, s ez a törekvése csakis a saját értékeire, hagyományaira alapozhat, ebből táplálkozhat. A hagyományainkat ezért nem pusztán őrizni, hanem élni hagyni kell. Az államtitkár szavai szerint az együvé tartozásról is szól ez az ünnep, meghívást, megszólítást jelent minden salgótarjáninak. Tolmácsi Ferenc beszédében pár mondatban emlékeztetett az első választásokat övező óriási várakozásra. Továbbá arra: Salgótarjánban is „rányomta a bélyegét a helyzetre” az, hogy a képviselő-testület döntött a polgármester személyéről, s ezzel összefüggésben az első pillanattól megkezdődtek a politikai csatározások. A volt városvezető nem maradt egyedül azzal az elhatározásával, hogy a működő- képesség érdekében szembemegy a saját frakciójával. A polgármesteri hivatal - ebben az átpolitizálódott világban - fontos, biztos pontot jelentő munkájáról, részéről ennek megkésett felismeréséről is szó volt Tolmácsi Ferenc beszédében. Megható percei voltak az ünneplésnek a tavaly elhunyt dr. Zsély András polgármesteri éveire emlékezés. Hozzátartozóit külön köszöntötte Székyné dr. Sztrémi Melinda, Sándor Zoltán pedig dr. Zsély András egyik szép írásának felolvasásával villantotta fel a végleg eltávozott gondolatait saját személyéről, lényeglátásáról, legbensőbb vívódásairól, üzeneteit emberi értékekről.- Salgótarján várossá válásának alapját az teremtette meg, hogy az 1850-es években elkezdődött a szénbányászat, s ennek mentén kiépült egy gazdasági bázis lendületet adva a fejlődésnek, számos pozitív lépést eredményezve. A nehézipar majdani összeomlása, cégek megszűnése után a nagy kihívást a leépülés megelőzése jelentette a rendszerváltozást követően az önkormányzatoknak - mondta Puszta Béla, aki három cikluson át irányította Salgótarjánt, s visszatekintett ez irányú törekvéseik legfontosabb állomásaira. Záró szavai szerint minden egyes időszakban születtek remek teljesítmények ebben a városban. Székyné dr. Sztrémi Melinda összegző beszédében egyebek mellett azt emelte ki: úgy indultak el, hogy Salgótarján fejlődése érdekében a megőrzés, a folyamatosság, a folytonosság jellemezze az életüket. Öt éve első dolguk volt megalkotni a több cikluson átívelő gazdasági programot, amely négy pilléren nyugszik, s ennek elemeit valósítják meg évről évre. Meglátása, hogy sokat tettek a munkahelyteremtés, a meglévő munkahelyek megtartása érdekében, de tény sajnos - a közmunkaprogramban résztvevőket, intézményeket, szolgáltatókat is ide számítva - az önkormányzat ma a legnagyobb munkáltató. A polgármester az integrált fejlesztési stratégiáról és a gazdasági kapcsolatok kiterjesztéséről is tolmácsolta gondolatait. Az ünnepi közgyűlés végén a volt polgármesterek és önkormányzati képviselők emléklapot vettek át. Ünnepel a város Salgótarján. Megkezdődött a „Salgótarján 90 éve város” programsorozat, amelynek nyitórendezvénye, január 27-én, pénteken van. Elsőként 14 órakor a koszorú- zási ünnepséget rendezik meg, a Kohász Művelődési Központ falán levő emléktáblánál. Az eseményen Eötvös Mihály, Salgótarján megyei jogú város alpolgármestere mond emlékező beszédet. A műsorban közreműködik: a Pódium Stúdió és a Kohász fúvószenekar. Ezt követően 15.30 órától, „Egy város születése - Salgótarján dr. Förster Kálmán polgár- mestersége idején” című várostörténeti kiállítás megnyitóján vehetnek részt az érdeklődők, amelynek helyszíne a Nógrádi Történeti Múzeum. A kiállítás megnyitóján dr. SzirácsikÉva, a Nógrádi Történeti Múzeum igazgatója mond köszöntőt. A kiállítást dr. Kalocsai Péter, a megyei intézményfenntartó központ igazgatója és Fenyvesi Gábor, Salgótarján megyei jogú város alpolgármestere nyitja meg, a Cantabile kamarakórus közreműködésével. A díszünnepség ma 17 órától kezdődik, a József Attila Művelődési és Konferencia-központ színház- termében. Az ünnepi köszöntőt Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján megyei jogú város polgármestere, országgyűlési képviselő mondja el. A díszünnepségen adják át a városi kitüntető címeket és díjakat. Majd a „Fekete város, fehér lélek” - történelmi tükörcserepek Salgótarján életéből című művet láthatjuk, Susán Ferenc rendezésében. A díszünnepségen közreműködnek: a Vertich Színpadstúdió és a Nógrád táncegyüttes művészei, valamint Simon Katalin és növendékei és a Dr. Feelgood zenekar. Boldog születésnapot, Salgótarján! (Folytatás az 1. oldalról.) hírnevét, s akinek nevét említve az időseknek a kiváló hitszónok, a jó pásztor jut eszébe. Talán elődeink sem gondolták, hogy a nagyközségből hirtelen, Trianon által várossá lett Salgótarján hosszú fejlődésen megy majd keresztül, és történelmünkben többször is a középpontba kerül, a már említett pozitívumok mellett sajnos tragédiákkal kapcsolatban is. A magyar túrázás legnagyobb síbalesetét mi tudhatjuk magunknak, amikor hős leventéink 1944. január 13-án a Horthy- csúcson lavinaszerencsétlenség áldozatai lettek. Egy ország döbbent meg a tragédián. Tőlünk is elvitték a ferenceseket az üldöztetés tetőpontján, 1950 nyarán. Mi temettük a legtöbb halottat az ország legnagyobb sortüzében, 1956. december 8-án. Ha szólhattak volna a harangok, százakat sirattak volna. Múltba révedés, nosztalgia, fejhajtás - de mindenekelőtt emlékezés. Ezekben a szavakban foglalhatnánk össze az emlékévet, és ezek köré megannyi mást csatolhatnánk a régi városból. Ha emlékezünk a 2000-es millenniumi évre, annak jelmondata II. János Pál pápától származott: „Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk!” Elődeink ezt jóval előbb felismerték, amikor várost építettek a harmincas-negyvenes évek derekán, a háború előtti években. Minden városrészben, minden felekezet számára templomot építettek, együtt örültek az elszakított felvidéki testvérek, a régi rokonok visszatérésének 1938 őszén, 1939-ben térdre borulva fogadták az Aranyvonatot, István király ereklyéjét, közösen imádkoztak a Kálvária felszentelésekor, és hitüket, reményüket, ösz- szetartozásukat jelképezte az országzászló is. A múltból táplálkoztak, amikor jövőt építettek. Nem tagadták meg múltjukat, inkább a jövő részévé tették. A messziről ideérkezett családokat, munkásokat befogadták, számukra otthont, közösséget szerveztek, városlakókká tették őket. Aztán más idők jöttek: a múltat megtagadták, és a szinte egy nagy családként, közösségként élő városból a szocialista munkásvárost akarták megteremteni. Hogy ez nem sikerült, azt mindannyian tudjuk, és hogy szinte minden mozdítható, múltbeli emléket lebontottak, elhallgattak (hogy csak az országzászlóra és a ferencesek ittlétére gondoljunk), azt pedig tapasztaljuk is. A harmincas évek élettel teli, pezsgő életű Salgótarjánja megtörve, kifosztva, lelkileg szegényen érte meg a huszadik század befejező évtizedeit. Most újra felvillantunk valamit. Valamit a múltból, valamit elődeinkből. Lesz, akinek gyermekkori emlékek, lesz, akinek fél füllel, hallomásból tudott események lesznek, és sok olyan lesz, aki új dolgokat fog hallani múltunkból. Széchenyi István szavai jól tükrözik az emlékévünk gondolatát: „Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.” Meg kell ismernünk a múltat, csak így lehet jövőnk. A régi idő elöljárói, tisztelt elődeink utat mutattak nekünk, amikor a múltból táplálkoztak a jövő építésekor. Ahogyan felfejlődött a kis lélekszámú község hitben, reményben, szeretetben, ahogyan befogadta az érkező munkásokat, majd azok családjait, ahogyan a közösség előbb templomokat, majd közösségi termeket épített magának, ahogy haladtak a jövő felé Istenben bízva, úgy kell nekünk is tőlük, a 90 éves város első nagy korszakából tanulni. Csak így építhetjük a jövőt, aminek legnagyobb feladata: átadni a múltat, kincsünket a felnövekvő generációnak, a jövőnek. Mi megőrizzük a város múltját, ünnepségekkel, kiadványokkal, az elődök előtt tisztelegve. Szívünkbe zárjuk őket, hogy átadhassuk a kincset a jövő számára. Ebben a nehéz világban, a mai kilátástalan helyzetben pont ők adhatnak nekünk erőt, akik a legnehezebb időben (világháború után kifosztott, majd szétszakított ország, majd gazdasági válság, aztán újabb világháború) felvirágoztatták Salgótarjánt - lélekben is, sőt legfőképp lélekben. Isten éltessen téged, Salgótarján, még nagyon sokáig! Képzeletben ma a nagy születésnapi tortán égő 90 gyertya elfú- jásakor Förster Kálmán, ez első polgár- mester mondana köszöntőbeszédet, az áldást Réz Marián ferences atya, az étkezés előtti imát Csengődi Lajos evangélikus lelkész vezetné. A hálaadáson ott lennének a fiatal papok, akik itt kezdték meg apostoli munkájukat: Lébényi Antal és Ponyi Artúr atya. Bizonyára szót kérnének a „vasgyár”, a Hirsch-gyár, sőt a bánya és a nagyobb üzemek vezetői, de az egyszerű munkások is. Bóna Kovács Károly egy szép festményen örökítené meg az eseményt, Szabó István szobrot faragna. - Ők ma már nem lehetnek velünk, oda- fentről ünnepelnek, de hisszük: közbenjárnak a városért. Ezt kérjük tőlük továbbra is, hogy eredményes, élményekkel teli lehessen az emlékévünk! Most, amikor köszöntünk, annyit mondunk: Boldog születésnapot, Salgótarján! Isten éltessen sokáig!
