Nógrád Megyei Hírlap, 2012. január (23. évfolyam, 1-26. szám)
2012-01-24 / 20. szám
8 SZTORI 2012. JANUÁR 24., KEDD Egy facebookos segélykérés, ami igazi szemler renáta Az internetes közösséghez fordul, hogy mind többen tudjanak a szervátültetésről „Sokan nem fogadnak el, mert kerekes székben vagyok, de sokkalta többre vagyok képes, mint bármelyik egészséges ember” Megvalósult transzplantációk száma 2010 2011 Megvalósult szervkivételi riadók száma: 159 131 Veseátültetések száma: 265 204 Májátültetések száma: 43 41 Kombinált vese- és hasnyálmirigy-átültetések száma: 9 10 Szívátültetések száma: 20 14 Tüdőátültetések száma, magyar donorból, Bécsben: 33 40 „Segíts, hogy májdonort kaphassak!” - hirdeti az internetes közösségben Reni. A 24 éves lány élete nyolc éve vett gyökeres fordulatot, két éve pedig májvárólistára is felkerült. A lány abban bízik, a nyilvánosság segít a donorjelentésben, még többeket meggyó'z arról, ne engedjenek életmentő szerveket veszni hagyni. Kun I. Viktória „Soha semmit nem adok fel!” - írja Szemler Renáta a Face- bookon, ahol felhívást tett közzé, hogy máj donort szerezzen. A 22 éves lány még 2004 augusztusában szenvedett autóbalesetet Németországban, azóta pedig a poklok poklát járta meg. Most aránylag jól van, már amennyire lehet valaki, aki transzplantációra vár. „Az akkori barátomat kísértem ki Münchenbe, elaludtunk mindketten. Arra ébredtünk, hogy az előttünk lévő autó lökhárítójára csúszunk, nekicsapódtunk a szalagkorlátnak, onnan én ülésestől kirepültem, méghozzá az alattunk lévő autópályára, ahol egy másik autónak csapódtam, a következő pedig átment rajtam. A medencém szilánkosra tört, a bal lábam amputálni kellett, a jobb lábfejemet elvesztettem, a vál- lam, bordám eltört, sérült a májam, a lépem és az epém” - kezdi már-már képtelen történetét Renáta, miközben kerekes székében várja sorát a transzplantációs klinika leginkább egy katlanra emlékeztető várótermében. A helyiség zsúfolásig betegekkel és hozzátartozókkal, vannak, akiknek már az ülés is megterhelő, szervezetük már annyira legyengült, itt nem is meglepő látvány, ha valaki a pádon fekve, bóbiskolva várja a sorát. Reni azonban nem engedi meg, hogy hitét vegye, elkeserítse a látvány, teljesen kívülállóként folytatja saját történetét. „Kint 18-szor műtötték, volt, hogy naponta négy- szer-ötször is, rengeteg vért kaptam, közben az orvosok szinte egyáltalán nem bíztak abban, hogy túlélem. De túlélKiterjed a donorrendszer hamarosan jelentősen emelkedhet a donorjelentések száma, heteken belül ugyanis 10 kórházban bevezetik a kórházi koordinátori rendszert. A tavaly áprilisig egy egyéves próbaként működő modell több mint duplájára emelte a szervdonációk számát. Dr. Mihályi Sándor, az Országos Transzplantációs Központ igazgatója szerint a modell bizonyított, így a következő 3 évben összesen 45 intézményben épül majd ki a rendszer. „az, hogy Renátának ennyi ideje nem jut szerv, figyelemfelkeltő pillanat, például arra, mennyire tájékozatlan a lakosság. A legutolsó, nyár végén készült felmérés szerint a lakosság 73 százaléka odaadná a szervét halála után, de a szervadományozás jogi hátterét a felnőtt lakosság mindössze 46 százaléka ismeri helyesen, 38 százalékuk - tévesen - úgy gondolja, hogy csak azoknak a személyeknek a szervei ültethetők át, akiknek adományozási szándéka hivatalos módon dokumentálva van” - hoz példát a vezető. tem. Hazahoztak, itt is folyt tovább a küzdelem az életemért, 40 fokos lázzal érkeztem, toxikus májgyulladásom volt, a szüleim itt csak azt hallották: nem élem túl. Aztán mégis. Hazahoztak, jártam rehabilitációra, kétszer is nekifutottam, az első kudarc után szépen ment már a járás. Aztán egyszer csak kiderült, a májam már nem bírja, májdonorra van szükségem. Egy év múlva kerültem a várólistára. Azóta két riasztásom volt. Az elsőnél ültünk pár órát étlen-szomjan, mire kiderült, nem stimmelünk. A másodiknál már be is kellett jönnöm, minden vizsgálat megvolt, egész éjszaka vártunk, másnap délelőtt derült ki, hogy se nekem, se a másik betegnek nem lesz alkalmas a donor” - meséli teljesen tárgyilagosan a lány. De az izgalmaknak még mindig nem volt vége. Tavaly májusban nyelőcsővérzés miatt került újra sürgősségire. „Hat napig küz- / döttek az életemért és itt vagyok. Azóta minden rendben, de ezt a várakozást már nehezen bírom”- mondja a lány. Dr. Fehérvári Im- ' re, a Semmelweiss Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinikájának főorvosa, Reni orvosa szerint a lány most jó állapotban van. Mikor sorra kerülünk, szobájában folyamatosan arra agitálja, hogy már rég két lábbal kellene futkorásznia. „Menjél a rehabilitációra, hordanod kéne már azt a művégtagot. Hidd el, sokkal köny- nyebb lenne az életed!” - magyaráz az öntudatos lánynak, aki folyamatosan replikázik, és ígéri: mostantól elkezdi majd használni. „A lelke most végre úgy tűnik, rendben van, úgy pár hónapja végre a helyére billent. Sokáig szörnyű depresszióban volt, nem érdekelte semmi, képtelen volt elfogadni a történteket, amióta azonban megtalálta ezt a fiút, szerelmes, mintha kicserélték volna. Fogyott is sokat, látható az átváltozás” - mondja a szakember. „Nem tudom megmondani, hogy mikor jön végre a megfelelő riasztás. Összesen 143-an vannak a várólistán, Reni nagyon az elején áll, de nehéz a testalkata miatt, egy nagydarab férfinak sokkal könnyebben találunk donort” - mondja Fehérvári doktor. Reni ráadásul egyelőre még az Eurotranszplant listájára sem tehető, ő ugyanis nem számít sürgősségi esetnek, még ha állapota hirtelen válságosra fordul, akkor sem. Ez még egészen december 31-ig van így, azután már neki is a szervezet hét országában kereshetnek donort. „Sokan nem fogadnak el, mert kerekes székben vagyok, de sokkalta többre vagyok képes, mint bármelyik egészséges ember. Én is egészséges vagyok, mint te, aki épp ezeket a sorokat olvassa! Csak egy kis hibám van... és??? Hacsak egy kicsit is van benned emberség, akkor oszd meg ezt az oldalt, nekem már ennyivel segítesz!” - írta ki üzenőfalára. De hogy mi volt a célja a különös oldallal, s azzal, hogy itt toborozzon magának donort? Reni szerint csupán az: figyeljenek fel rá, és tudjanak az emberek a szervadományozás fontosságáról. „Rengeteg buta és támadó kommentárt és választ is kaptam, nem akarták megérteni az üzenetem. De sokan ajánlották a segítségüket, tegnap egy 11 éves kislány hívott: segítene bármiben, amiben ő tud.” A legkülönlegesebb magyartanár RADOS jébk. VIRÁG tojáséj Egy Weöres Sándor- vers az egysorosok közül. Egyik első óránkon azt a feladatot kaptuk tőle, hogy elemezzük. Csak néztünk: mi az, hogy tojáséj? Van ennek egyáltalán értelme? Aztán meglódult a fantáziánk. A kezdet, a születés csendje, a klasszikus formába zárt kozmosz, az univerzum kézbe vehető darabja - ilyesmiket ötlöttünk ki. És ő minden ötletet díjazott. LASSACSKÁN HOZZÁSZOKTUNK, hogy Éva irodalomórái nem olyanok, mint más tanáréi. Nem mondatta fel a tankönyvet, sőt kifejezetten kérte, azt tegyük félre. Kérdéseket tett fel, mint Szókratész - így vezetett el minket a saját gondolatainkhoz, amelyek hite szerint ott bújtak meg a fejünkben, csak elő kellett őket bányászni. kollégái furcsállották a módszereit, de ő járta a maga útját, és erre tanított minket is. Hogy merjünk önállóan gondolkodni, egyediek lenni. Mélyen hitt a szabad személyiségben. Neki lett igaza: az érettségi feleleteknek legendás híre ment. később, az egyetemen abból éltem, amit tőle tanultam. Amikor magyartanár lettem, akkor is. Engem is megkérdőjeleztek a kollégák, az igazgató, a szülők. Olyankor mindig rá gondoltam. Arra, hogy egyszer így dicsért meg az osztály előtt: „Aki erre képes, az nagyon sok mindenre képes.” Ma is ez cseng a fülembe életem nehéz pillanataiban. irodalomóráimon bevetettem az ő fogásait. Megértettem, miért imád Éva irodalmat tanítani: mert iszonyú szórakoztató harminc kamasz eszmefuttatásait olvasni. Tőle tanultam meg, hogy egymagámban sosem leszek olyan okos, mint egy osztálynyi tizenéves. Továbbfejlesztettem a módszereit, amiről rendszeresen beszámoltam neki, mire sok mindent ő vett át tőlem. Kollégák lettünk, komoly szakmai eszmecsere alakult ki köztünk. de barátság is. Mert szívesen találkozott a volt diákjaival, hol egyikünket, hol másikunkat hívott meg magához. Ilyenkor hatalmas vacsorával készült. Az én kedvencem a káposztás bablevese volt, nagy szemű Juliska babból. Még most is érzem a számban az ízét. És lelki szemeim előtt látom, amint áll előttünk a, táblánál. huszonhét ÉVE, hogy a ballagási tarisznyánkban egy cédulán József Attila-idézetet találtunk az ő írásával: „...e földön marad, mit elejtek, -/ ha én nem, te megleled.” HÉTFŐN LESZ A TEMETÉSE FarkaS- réten. Halálának hírére egyik osztálytársam azt írta: „Tartozom neki azzal, hogy elkísérem.” Mindannyian így érezzük, együtt búcsúztatjuk. Legyen áldott az emléke. A diktátoroknak egyforma a sorsa Románia Nem szűnnek a tiltakozó megmozdulások Bukarestben, ahol a demonstrálok Traian Basescu elnök lemondását követelik. Az ok elsősorban a tervezett egészségügyi privatizáció. „Traian Basescu megérdemli, ami történik. Letért az alkotmányos útról azért, hogy kiüthessen egy embert. Ceausescuéra emlékeztető tévedhetetlenségi szindrómát mutat" - ezt írta egy elemző. Ugyanezt a tüntető egy képpel és egy felirattal ábrázolta: „A diktátorok sorsa egyforma.”
