Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 280-304. szám)
3002011-12-24 / 300. szám
2011. DECEMBER 24., SZOMBAT 7 ÜNNEP Téli tüdőtisztítás - újra a közelben túrasport - V. Hamahama 5T, Nagybörzsöny - még lehet jelentkezni! A tavalyi év utolsó napjaiban Karancslapujtő központtal rendezték meg a „Téli tüdőtisztító túlélőtúra” (röviden 5T) elnevezésű eseményt, de az idei rendezvény sem lesz messze tőlünk: a 2011. december 28-ra kiírt túra központja ezúttal Nagybörzsöny település. Egy nem mindennapos csapatnak, a Hamahama Természetjáró Egyesületnek köszönhetjük ezen túrák létrejöttét - az alábbiakban az egyesületet és természetesen magát az eseményt szeretnénk bemutatni. A Hamahama szervezőcsapatát is elvarázsolhatta térségünk szépsége, hiszen immáron so- kadszorra érkeznek környékünkre különböző eseményeik apropójából - reméljük, teszik ezt majd a jövőben is. A „műfaj” nem ismeretlen, megannyi ilyen jellegű gyalogos túraeseményt rendeznek szerte az országban, a „hamahamás” rendezvények hangulata azonban kicsit más - ami vélhetően sikerük titka is. Sikerről beszélünk, hiszen a 2007-ben a legelső túlélőtúrával megyénkben, Nagyoroszin debütáló csapat idén ősszel már a jubileumi, tizedik rendezvényt tartotta (tavasszal és ősszel is van egy-egy túra), szintén nem messze, a Mátrában. Nem kerülték el közben sem a térséget, az ötödik esemény ugyanis a „Salgó” nevet viselte, a már említett karancslapujtői központtal, mintegy 140 csapat(!) részvételével. A téli 5T rendezvényből ez a soron következő ötödik lesz, két korábbi (egy a Mátrában tartott és a már fentebb is említett egy évvel ezelőtti, a Rozgonyi Zsuzsanna, Huszár Norbert és Demény Tibor alkotta „Elszánt Hegyikecskék” fantázianevű csapatnak köszönhetően helyi győzelmet hozó) esemény után, újra a vidékünkön. Az túlélőtúra kapcsán a főszervezővel, Fitos Józseffel beszélgettünk.- Milyen célokkal vágtok neki egy-egy ilyen komplex esemény szervezésének és mit vártok a mostani túrától?- A rendezvényünktől azt várjuk, hogy minél többen jöjjenek el, és túrázzanak velünk. Ezáltal sokan mozognak egy jót a karácsonyi menü után, friss levegőt szívnak, tisztulnak gondolataik. Célunk, hogy az egyesület többi rendezvényét is megismertessük, és megszerettessük. Aki gyalogtúrázni jár velünk, azt ösztönözzük, hogy nyáron szálljon be velünk a kenuba, és lapátoljon Szentgott- hárdtól Körmendig, Békéstől Gyomaendrődig és megannyi más útvonalon, eközben kikapcsolódjon, nyaraljon, érezze jól magát, ismerje meg a környék nevezetességeit, látnivalóit.-Minek köszönhetjük, hogy újra térségünkbe érkeztek az eseményetekkel?- A túráink egyszerűen úgy keletkeznek, hogy összedugjuk a fejünket, és átbeszéljük, hogy hova kellene, illetve ki hova szeretne túrát szervezni. Ha valakinek van valamilyen kötődése egy adott tájegységhez, vagy affinitása van, hogy ő bizony abba a tájegységbe szeretne túrát szervezni, esetleg tud egy nagyon jó iskolát, amelyik befogad minket pár éjszakára, akkor a túra ott lesz. A Börzsönyben régen volt Hamahama-túra (kb. 5 éve), ezért gondoltuk úgy, hogy most ide jövünk. Mellesleg egyik szervezőtársunk Nagybörzsönyben volt tanító néni, így ő ismerte a környéket és van néhány személyes ismeretsége is a faluban. így indult a téli túránk szervezése 2010 decemberében.- Te mely tájakra viszed a csapatot szívesen?- Részemről személyes vonzalmat tudok felmutatni a Zemplén, Aggtelek, Börzsöny, Őrség, Bakony, Alföld tájegységek irányába, így én ezeken a helyeken szeretek túrát szervezni a legjobban. De például Debrei Attila tagunk otthonosan jár a Mátrában, és a Bükkben, ő ott szokott túrákat szervezni a legtöbbet. De említhetném Szaszkó Istvánt, aki tavasszal Szeged környékére szervez túlélőtúrát. Nem tudom, mikor jövünk újra Nógrád környékére, de ha van rá igény, akkor szervezünk több túrát is a környéken nagyon szívesen. Úgy érzem, a következő túránk a környéken egy Ipoly vízitúra lesz.- Mitől más véleményed szerint egy „Hamahamás ” rendez- vény, mint a többi, hasonló „ kategóriájú ” esemény?- Az egyesületben 12en vagyunk. A rendőrtől kezdve, a hentesig, a térségmenedzsertől a vasutasig, a szociológustól az alpinistáig, a növénytermesztés doktorától a telemarke- tingesig, a tesitanártól az épület- gépészig megtalálható nálunk mindenféle hivatású turista. 12 különböző karakter, különböző gondolkodás, vérmérséklet, de mindenki egyet akar: egy nagyon jó túrát összehozni - ez a legfőbb célunk! Fontos, hogy olyat kapjanak a csapatok, amit máshol nem kaphatnak meg, csak nálunk a Hamahamánál. Túráink során sokféle turistaréteget mozgatunk meg. Ők jól akarják magukat érezni. Akár párocskák vágnak neki a túrának kézen fogva, akár kőkemény túrázók falják a kilométereket, akár minden hegycsúcson egy-egy kupicát hörpintő jó barátok indulnak neki a rengetegnek, nálunk teljes mértékben természetes dolog mind. A turisták jól érzik magukat, mert mi megpróbálunk velük rengeteg törődni, a legjobb feladatokat találjuk ki, a legszebb tájakra visszük őket, a túra végén a legjobb gulyáslevest adjuk nekik. Elmondhatom, hogy a Hamahamák szeretik a turistákat! Vélhetően tényleg ez lehet a titok, hiszen az általánosan várható cudar időjárás ellenére már most negyvennégy csapat adta le a nevezését, de a regisztráció még továbbra is nyitva áll, hiszen 250 főig fogadják a szervezők a túrázni vágyókat. A túra napja 2011. december 28-a lesz, de egy kis kikapcsolódásra már 27-én este is nyílik majd lehetőség a résztvevőknek, míg az eredményhirdetésre december 29-én reggel kerül sor. Akiknek felkeltette érdeklődését az esemény és informálódnának, vagy egyenesen nevezni szeretnének, december 24-ig megtehetik ezt az 5T@hamahama.hu e-mail címen, hiszen helyszíni nevezésre gyakorlatilag nincsen lehetőség. Az eseményről és az egyesületről minden további információ megtalálható a www.hamahama.hu honlapon. Mi is az a „túlélőtúra”? A tavaszi és őszi túrák 18 órás időtartamúak, éjjel 23 órakor indulnak és másnap 17 óráig kell „büntetés nélkül” a bázisra visz- szaérkezni. A téli túra 12 órás időtartamú és jelen esetben 8 órától 20 óráig áll rendelkezésre idő a teljesítésre. Az eseményen sem egyedül, sem duóban nem lehet indulni, csak és kizárólag 3-5 fős csapatok állhatnak a rajthoz. Vannak ún. „őrzött objektumok” és vannak „őrizetlen objektumok”. Előbbi esetében a szervezők várják a túrázókat és valamilyen feladatot kell megoldaniuk, amelyért maximum 50 pont kapható. Utóbbi esetben nincsenek pontőrök, hanem valamilyen jellegzetességet (például egy emléktáblán szereplő évszámot) kell feljegyezni, melyért általában 5 pont jár. Őrzött pontból általában 5, míg őrizetlenből akár 50 is lehet szétszórtan a túra területén, a téli túrák esetében azonban utóbbiak száma általában minimális. Az a csapat nyer, aki szintidőn belül, a legtöbb őrzött pontot érintve és a legtöbb pontot összegyűjtve visszajut a bázisra. Ehhez a legjobbaknak a tavaszi-őszi túrák esetében akár 60-65 kilométert is gyalogolniuk kell, míg a téli túrák esetében ez 30-40 kilométer. Természetesen nem „kötelező” ekkora távot teljesíteni, mivel mindenki megválaszthatja stratégiáját, csapatának erejét felmérve, hogy hány pontot akar érinteni a bázisra való visszain- dulás előtt. Kéri István Kancsal Csillag Ilyenkor advent idején a régiek már alig várták, hogy bekopogjanak hozzájuk is a betlehemesek, azok a kis gyerekek, akik maguk fabrikálta betlehemmel, tetején a Csillaggal jártak házról házra, hogy némi aprópénz ellenében elénekeljék, eljátsszák Jézus születését. Aztán változtak az idők, a kis betlehemesek elmaradoztak, újabb Csillaggal mások jártak házról házra, az új Csillag követésére buzdítottak több, kevesebb sikerrel. E modern betlehemezés nyomairól szól az alábbi írás: Az Eszme „reptetése” „Ábrándozás az Élet megron- tója, mely kanosaiul festett egekbe néz!” Vörösmarty versének e részlete igen sok gondot (gondolkodást) okozott nekem annak idején az iskolában! Nem tudtam ugyanis eldönteni, mire gondolt a költő? Az Élet megrontója az-e, ha festett egekbe kanosaiul nézünk, vagy az, ha kancsal szemmel festett egekbe bámulunk! Mert nem mindegy! Mindkét esetre volt már példa! Ki ne ismerné el Greco képeinek tojásdad megnyúk fejű alakjait? Van olyan vélemény, hogy a neves spanyol festő szemrendellenességgel élt, szemének optikai tulajdonságai mindent megnyújtottak függőleges irányba, ezért keletkeztek ecsetje nyomán ezek a megnyúlt fejű emberek, mind világra szóló remekművek! A másik eset, miszerint a műalkotás szemlélését eleve rendellenesen képzelte el alkotója, itt, Salgótarjánban tapasztaltam. A modem városközpont kialakításakor ugyanis valakinek „bekattant” Radnóti Miklós verssora: „Ki géppel száll fölé, annak térkép e táj” Ez a „géppel fölé szállás” mint rögeszme vezette ettől kezdve a városkép kialakítóit, függetlenül attól, hogy repülőtér, ahonnan az a bizonyos gép fölé szállhatna, alig volt még a környéken is! Volt ugyan Zagyva- pálfalván egy futballpálya, amit mentőhelikopterek le, és fólszáT lására jelöltek ki, de igazi repülőtér legközelebb Ferihegyen volt Azért a géppel fólészállás eszméjét annyira erőltették, hogy az új városközpontról készült terepasztal makettet elkészítették betonból, és a Főtér feletti hegyoldalra, mint emlékművet úgy állították fel, hogy derékszögben felfordították úgy, hogy az eredeti fölülnézet a térről vált láthatóvá. A vásártéri szovjet emlékmű esete még ennél is „cifrább”. Az emlékművet, mely a Vörös Hadsereg „örök dicsőségét” és a „megbonthatatlan barátságot” és egyéb téveszmék hirdetésére létesítettek, mert mi másként lehet azt minősíteni, ha „örök dicsőséget” vésnek kőbe olyan országban, ahol már régen kőbe vésték az igazságot „Soli Deo Gloria”, vagyis „egyedül Istené a dicsőség!” szóval e sok téveszmét hirdető emlékművet arra a helyre, a „Megyetanács” előtti Vásártérre állították, mely az által vált hírhedtté, hogy 1956. december 8 - án, a szeplőtelen fogantatás ünnepén, itt lelte ezernyi ember halálát az azóta „salgótarjáni sortűz” néven elhíresiilt gaztettben, amikor a „Megyetanács” (hallottam ironikusan „megyekalácsként” is emlegetni!) és a megyei rendőrség védelmére kirendelt „dicső” orosz katonák a karhatalmi egységekkel karöltve pár perc alatt ezernyi békésen tüntető ember életét oltották ki. Az emlékmű kialakításánál felelevenítették a korábban már említett „géppel fölé szállás” eszméjét úgy, hogy öt darab ormótlan betongerendát állítottak függőlegesen szorosan egymás mellé olyan alakzatban, hogy, ha valaki „géppel fölé szállna”, az öt gerenda fölülnézettben egy ötágú csillag öt ágát mutatták volna, körben fenyőfákból álló kis tige- tet is létesítettek! de ki szállt volna fölébe? A néha tévedésből ide vetődött turista csoportoknak az idegenvezető ugyan „vért izzadva” igyekezett „megláttatni” hogy az ormótlanul ágaskodó betongerendákban a nemzetközi munkásmozgalom jelképét, az ötágú csillagot kellene látni, a szerencsétlen turisták inkább elhitték, hogy mit kellene fölülről látniuk, csak már mehessenek ebédelni! A Kancsal Csillag meg tovább ágaskodott a Vásártéren addig, amíg helyet nem adott a sortűz áldozatai emlékművének. Ma már csak a fenyőfák jelzik azt a helyet, ahol egykor a Kancsal Csillag állt! Dr. Gönczy Zoltán
