Nógrád Megyei Hírlap, 2011. december (22. évfolyam, 280-304. szám)
2912011-12-14 / 291. szám
2011 DECEMBER 14., SZERDA SZTORI 7 Háborút nyerhetünk a rákkal szemben siker Magyar orvos is részt vesz a kutatásban, amely áttörést hozhat a tumorok gyógyításában Egy magyar onkológusnőnek is oroszlánrésze van abban a kutatómunkában, amely áttörést hozhat a rák gyógyításában. Dr. Dohán Orsolya csapatával olyan „közvetítőt” azonosított, timely bármely daganatsejtbe közvetlenül segít bejuttatni a hatóanyagot, így univerzális gyógyírt hozhat a rákkal szemben. Kun J. Viktória Akár univerzális gyógyszert is hozhat, segíthet végleg felvenni a harcot a rákkal a rákkutatás egy új felfedezése. A New York- i Albert Einstein Egyetem kutatócsoportjának eredményei biztatóak, a szakemberek áttörésről beszélnek, s tény: az eljárás magasabb hatásfokkal, kevesebb szövődménnyel és nagyobb biztonsággal alkalmazható, mint a jelenleg használt módszerek. Az új módszer jelentősen csökkentheti a sugárkezeléssel járó mellékhatásokat, az eddigiekkel szemben végleg elpusztíthatja a rákos sejteket és megelőzi azok kiújulását. Persze mindez egyelőre hipotézis, a pajzsmirigydaganat esetében rutinszerűen használt módszer más területen egyelőre állatkísérletekben bizonyított, ha azonban igazak a feltételezések, vaAz új módszer elpusztíthatja a rákos sejteket és megelőzheti kiújulásukat lamennyi ráktípus általános gyógyszere lehet. A felfedezés lényege, hogy egy transzportfehérjét juttatnak a daganatsejtekbe, amely a radioaktív izotópot csak a daganatba koncentrálja, ezáltal elpusztítja a beteg szöveteket, míg az egészségesekben nem tesz kárt. „Olyan, mint a célzott sugárterápia, csakhogy itt egy transzport fehérje segítségével visszük be a radioaktív izotópot, amit a daganatos sejt öngyilkos módon magába szippant, így lényegében magával végez - mondja dr. Dohán Orsolya, a magyar doktornő, aki tagja az amerikai kutatócsoportNévjegy DR. DOHÁN Orsolya a Semmelweis Egyetemen végzett mint általános ' orvos. A Magyar Tudományos ét Akadémia TMB ösztöndíjával az akkori Orvostovábbképző Intézeti. Belgyógyászatán kezdett dolgozni, ahol előbb belgyógyászatból, majd endokrinológiából szerzett szakképzést Tanult a heidelbeigi klinikán, a düsseldorfi egyetem endokrinológiai osztályán is. Amerikában töltött hat évet ösztöndíjjal, ahol 2006-ig dolgozott 2007-ben PhD fokozatot szerzett, majd elnyerte az MTA Bolyai ösztöndíját, s klinikai onkológiából is szakképesítést szerzett. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán rendszeresen oktat belgyógyászatot magyar és angol nyelven. nak. - A felfedezés azért óriási jelentőségű, mert kiderült, hogy a kizárólag a pajzsmirigyrák gyógyítására hatvan éve használt radiojód-terápiával mostantól akár bármilyen más daganatot is lehet gyógyítani, mégpedig a lehető leghatékonyabban. Érdekes, hogy maga az eljárás már 1945 óta ismert, és ma is sikerrel alkalmazzák rutinszerűen pajzsmi- rigydaganatok kezelésére. Más daganatoknál viszont azért nem használták, mert nem jöttek rá arra, vajon hogyan, miért szívja fel a daganatos pajzsmirigy a radioaktív jódot. Vagyis: nem volt ismert az a fehérje, amely a jód koncentrálását elvégzi. Ennek a folyamatnak az azonosítására 1996-ig kellett várni, ekkor ismerték meg a fehérjét kódoló gént. Ez lehetővé tette, hogy a fehérje szerkezetét és funkcióját megismerve, működését is módosítani tudják, és elérték, hogy a jódhoz hasonló átmérőjű, de annál radioaktívabb ionokat tudjanak bejuttatni a sejtekbe. Az erősebb (ezért hatékonyabb) sugárzást kibocsátó radioaktív izotóp nagyobb hatékonysággal pusztítja el a daganatokat. Ilyen módszerrel bármilyen sejtbe bele lehet juttatni transzportfehérjét, s nem csupán radioaktív jódot, hanem más, erősebb radioaktív izotópot is lehet szállítani, amely hatékonyabban pusztítja a rákos sejteket.” Ezt a működést egyébként már mintegy 60 éve használja az orvostudomány a pajzsmirigydaganat gyógyítására. Az áttörést most az adja, hogy a felismert módszerrel több kutatócsoportnak sikerült bejuttatni a molekulát olyan daganatokba is, ahol az egyáltalán nem fordul elő. így lényegében arra bírják rá a sejteket, hogy „öngyilkos módon” szívják be ezeket a radioaktív ionokat. Az eljárást jelenleg emlőrákos állatokon tesztelik sikerrel: a rák e nagyon agresszív formáját megszüntetni nem, de lassítani képes, vagyis óriási potenciál rejlik benne. Más kutatócsoportok prosztatadaganatban próbálkoztak ennek a fehérjének a használatával, de az emberi alkalmazásra még legalább 10-15 évet várni kell. S hogy hogyan kerül egy magyar doktornő egy ilyen jelentőségű felfedezés közelébe? Dr. Dohán Orsolya hat évig volt tagja az amerikai kutatócsoportnak, ma itthonról működik együtt velük. Belgyógyász-endokrinológus- ként találkozott a kutatás vezetőjével egy ausztriai konferencián, majd Soros-ösztöndíjjal három hónapra kilátogatott a tengerentúli laborba. Amint visszajött, tudta, hogy részt akar venni a szerinte valóban áttörést jelentő vizsgálatokban, majd már ottani forrásokból utazott vissza és folytatta a munkát. Nemcsak az ottani felszereltség és a körülmények ragadták magukkal, hanem ami leginkább lenyűgözte, az az ottani precizitás. Hogy valóban csak olyan eredményeket és csak akkor hoznak nyilvánosságra, amikor már teljes a bizonyosság. A magyar orvos most abban bízik, a felfedezés általános gyógyírt hozhat a rák elleni küzdelemben. Farkastanya lesz az Északi-középhegység? Felháborodtak a természetvédők a túl liberális szlovák vadászati szabályok miatt A kipusztulás széléről hozták vissza az európai szürke farkasokat az elmúlt évtizedekben. Most mégis kilőnék az állomány felét Szlovákiában. A köztudatban rettegett ragadozóként élő állatok sosem támadnak emberre, s ritkán tizedelnek nyájakat. Árvay N. Tivadar Tavaly októberben kilenc birkát ölt meg egy titokzatos fenevad az alsó-ausztriai Puchberg am Schneeberg környékén. A Soprontól alig 50 kilométerre található, a magyarok számára a síterepéről ismert település pórul járt gazdája nem hitt sem a rendőröknek, sem a vadászoknak, akik kutyatámadásról beszéltek. Felkért egy szakértőt, aki a nyálminták alapján megállapította, farkas végzett a juhokkal. Az ottani természetvédők azonban a mai napig nehezen hisznek ebben, mert ott évtizedek óta nem láttak farkast. Az eset mindenesetre azt bizonyítja: növekszik az európai farkaspopuláció, a ragadozók nemcsak román, szlovák és skandináv rengetegben portyáz- nak, hanem visszatérnek korábbi élőhelyeikre. Mind gyakrabban felbukkannak Magyarországon is.- Bár a természetvédelmi beavatkozások jóvoltából a farkasok száma növekszik, a populáció még messze van az ökológiai szempontból kívánatostól - mondja Sallai Róbert Benedek, a Nimfea Természetvédelmi Egyesület ügyvezetője, aki szerint a szlovák vadászati szabályok, amelyek 150 példány kilövésére adnak engedélyt, újra veszélybe sodorhatják az európai, így a hazai állományt is. A Nimfea a Magyar Természetvédők Szövetségével karöltve ezért nyújtott be panaszt az Európai Bizottsághoz, amelyben azt kérik, vizsgálják felül a szlovák gyakorlatot. A természetvédők a farkasállomány sebezhetőségére figyelmeztetnek, és újabb intézkedéseket szorgalmaznak a populáció stabilizálása érdekében.- A farkas kiemelt jelentőségű faj. Védelméért és természetes elterjedéséért az Európai Közösség különös felelősséggel tartozik - mutat rá Sallai. - A szlovák populáció szerintünk 51 százalékára kiterjedő vadászati engedély viszont egyáltalán nem biztosítja a faj védelmét. Árnyaltabban látja a helyzetet Szemethy László, a gödöllői Szent István Egyetem Vadvilág-megőr- zési Intézetének vadbiológusa. A szakember szerint nem arról kell vitatkozni, hogy hány állatot szabad kilőni. A vadpopulációt ugyanis jobban veszélyezteti a vadászatnál a természetes élőhelyek rombolása.- Mindenki, még az Európai Unió szabályozása is a vadlétszámról vitázik, holott azt praktikusan meghatározni nem lehet - mondja Szemethy László. - Nagyon kevés olyan ország van, ahol farkasra vagy bármilyen vadfajra tisztességes létszámbecslés történik. Az olaszok például a farkasüvöltésre válaszoló egyedek hanganalízise alapján próbálnak következtetni az egyedszámra. A szlovák kollégák pedig a hóban talált nyomok alapján számolnak, de az sem megbízható módszer. Öt éve 150 és 400 közé tették a farkasok számát - természetesen a vadászok mondták a többet, a természetvédők a kevesebbet. A vadbiológus szerint a problémát máshogy kell megközelíteni. A szakember az úgynevezett farkashatást vizsgálná, amelyből kiderül, hogy kevés, elegendő vagy túl sol farkas él egy terü- 1 e • ten. A hatásuk mérhető a vadállományon, a háziállatok elleni támadásokon, de itt sem a farkasok elleni uszítás a megoldás. Meg kell vizsgálni, hogy megfelelően védték-e a háztájit: nem mindegy, hogy jól kutyákkal védett területre tört be a farkas, vagy elcsellengett állatot ejtett el. Végül a lakott területeken, szeméttelepeken felbukkanó farkasok hatását is vizsgálni kell. Brassó külvárosában volt ilyen probléma, az ott lakók nyugalmát zavarták meg az állatok. E hatások jól mérhetők, s következtetni lehet belőlük az állomány nagyságára is. A farkas ugyanis tart az embertől, ahol csak lehet, elkerüli, ezért sem könnyű az összeírásuk. Ha felbukkan a lakott területeken, tizedeli a juhnyájakat, az azt jelzi, hogy az erdőben nincs elég táplálék, ami a túlsza- porodásukra utal. Ilyenkor semmi nem szól a vadak kilövése ellen, s attól sem kell tartani, hogy az állomány vészesen csökken a vadászat miatt. A farkas falkában él, évente 3- 4 kölyke van, ha békén hagyják, s megfelelő életteret kap, gyors állománynövekedést produkál. Ez figyelhető meg az olaszországi Toscanában vagy Skandináviában. Ott - bár szeretik a farkast - engedélyezik a vadászatot is. Baj akkor van, ha a kiirtásra törekszünk, s nem szabályozásra. Ragadozók, de emberre utoljára Münchhausen báró hihetetlen kalandjaiban „támadtak”. A háziállatok is csak megfelelő őrzés nélkül vannak veszélyben
