Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)
2011-11-10 / 262. szám
SPORTTUKQR 2011 NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK 12 Újra elköszönj) Az ob kapcsán jó apropó volt, hogy Botos András vezetőedzőt megkérdezzem, igaz e az az egyelőre városunkban még csak szűk körben keringő pletyka, miszerint mint 1997-ben, pár éves itthoni áldásos tevékenysége után újra elhagyja Salgótarjánt?- Igen, a minapi elnökségi ülésen bejelentettem távozási szándékomat, amit szó nélkül tudomásul vettek. Az okokról majd később nyilatkozók - így a Nyíregyházán vezetésével 2007-ben az „Év legjobb ökölvívó-egyesülete” az „Év edzője” címet is elnyert, Tarjánból edzőként már másodszor is kalapját vevő szakember. A verebek ugyancsak csicsergik még, hogy december 31-i hatály- lyal lemond(ott) a szakosztály nyár elején megválasztott elnöke, Forgó Béla is, melynek ugyancsak utánajár lapunk. Még minden meglehet sakk. A görögországi Porto Carrasban zajló 18. sakkcsapat Európa-bajnokság hetedik fordulója lapzártánkkor még tartott, 8. helyezett férfi csapatunk Szlovéniával, a 13. női együttesünk a hollandokkal mérkőzött meg. Előzőleg fiaink Lettország ellen 2,5-1,5-re nyertek, lányaink ugyanennyire kaptak ki a szlovénektől. Nagy meglepetés eddig az orosz férfiak gyengélkedése (kedden például Radzsabov vezetésével és győzelmével az azeriek 2,5-1,5-re nyertek az oroszok ellen). A hölgyeknél is akadt tegnapelőtt egy csúcs- rangadó, az ukránok 2,5-1,5-re verték a grúzokat. Rudolf Anna Az élcsoportok állása a 6. forduló után. Férfiak. 1. Románia 10,2. Azerbajdzsán 10,3. Bulgária 10,4. Örményország 9,5. Németország 9,6. Franciaország 9, 7. Görögország 8, Magyarország 8,... 13. Oroszország 7 pont. Nők; 1. Oroszország 11,2. Ukrajna 10, 3. Lengyelország 9,4. Szerbia 8, 5. Szlovénia 8, 6. Franciaország 8, ...13. Magyarország 6 pont. ■ sts Balogh Csaba Most ennyire tellett ÖKÖLVÍVÁS Junior és ifjúsági országos bajnokság - Három bronz Két korosztályban is országos bajnokságon szerepeltek múlt hét végén és előtte a Salgótarjáni Box Sport Egyesület versenyzői, és bár a megszerzett három bronzérmet sokan megirigyelhetnék tőlük, a tavalyi év szinte felülmúlhatatlan sikerei után sem az érintett öklözök, sem a szakvezetés nem volt felhőtlenül boldog. Márton (Satis) István Magasra tették a mércét a három éve alakult SBSE bokszolói az utóbbi időkben, hisz a diák és magyar bajnoki címek sokasága kísérte röpke pályafutásukat. Többen bekerültek a korosztályos válogatott keretbe, volt aki kontinensbajnokságon is indulhatott, így nem csoda, hogy az elvárások is ezeken alapultak. Ám az örökös győzelem receptje nagyon keveseknek adatik meg, a kocka bármikor fordulhat (főleg a sportban), nem csupa diadalmenet az élet. A győzelem, a bajnoki cím persze fontos, de az is, hogy ha nem is mindig a csúcson, de ott kell lenni folyamatosan a legjobbak között, ahol aztán hol ez, hol az „üdvözül.” A tabániaknak most kisebb szelet jutott a győzelmi tortából, lássuk mi is történt. Junior ob Kecskemét A juniorok, a 15-16 évesek Kecskeméten találkoztak egymással, ahol 49 egyesület 131 „bajnokjelöltje” három napon át „kóstolgatta” egymást. Az induló négy salgótarjáni közül a súlycsoportja (46 kg) újonca, a csak 15 éves Karvaj Zsolt tavalyi serdülőbajnokként lépett szorítóba és verhetőnek ítélt ismeretlent kapott, ám a felkészülése alatt iskolát váltó és betegségen is átesett szőke fiúban mestere, Botos András szerint nem volt meg a kellő tűz, harcosság és lendület, közel sem a tőle elvárhatót hozta, így már a nyitó meccsen búcsúzni kényszerült. 48 kilóban élete első fontos tornáján Danyi Gábor viszont Bandi mester minden elismerését elnyerte: - Gábor az első ösz- szecsapásán győzni tudott de a végzett. Ezek után minden remény a tavalyi bajnokban, a 64 kilós Bangó Edvárdban maradt, hátha ő a győzelmi emelvény magasabb fokára lép, mint csapattársai. 64 kilós súlycsoportjában a 16 induló között eddigi érdemei miatt megspórolta a nyitófordulót, s becenevéhez (Ördög) méltóan egyhangú pontozással elintézte a következő, gyöngyösi ellenfelét is. Másnap a döntőbe jutásért is szépen kezdett a tarjáni srác, az első két menetben ütött mint a cséphada- ró és uralta is a 2x3 percet, de a harmadikban a közhely szerint leengedett mint egy luftballon. Teljesen elkészült az erejével, pedig itt kellett volna még valami ördögi terv, de edzője hiába buzdította aktívabb öklözésre, már csak „béna kacsaként” téb- lábolt a ringben. A végeredmény így a pontozók szerint 11-10 volt az ellenfélnek, s bár ezt is számos szaktekintély együttérzően vitatta meg Botos Tibivel, a zsűri ítélete ellen nem lehetett jogos apelláta, így Edvárd is az egyébként szépen csillogó „vigaszdíjakat” szaporította. Nem sikerült hát a tavalyi salgótarjáni ob eredményeit megismételni a mieinknek, s csak remélhető, hogy a gyerekek relatíve gyengébb szereplésének okait nem a szakmai háttérben is zajló folyamatokban kell keresni. Szőrös Márk (balról) az idei Botos-gálán is szoros meccset vívott egri ellenfelével, s most a bírók nem a javára döntöttek FOTÓ/AKCHlV: STS döntőbe kerülésért nála tapasztaltabb ellenfelet kapott, aki már túl nagy falatnak bizonyult, így elsőre a bronzérem kiváló eredmény - summázott az edző. Ezek után többszörös magyar és diákolimpiái bajnokként lépett a kötelek közé a tarjániak legszorgalmasabb]'a, az idei keszthelyi junior Eb-t megjárt 52 kilós Szőrös Márk, aki könnyen nyerte első meccsét. Ekkor viszont egyik legnagyobb riválisával, egy agilis és hajtós egri sráccal sorsolták össze, akit korábban Márk már megvert, s akivel az idei augusztusi Botos-gálán küzdelmes döntetlent játszott (igaz ott majd mindegyik összecsapáson ez az eredmény jött ki) Itt az ob-n is nagy csatát vívtak és halljuk Botos Bandi véleményét a 3:2-re elvesztett mérkőzésről: - Márk nem verekedett, hanem vívott, igazi technikás bokszot mutatott be, a végeredmény erősen vitatható, Számos ott lévő szakember biztatott, hogy óvjunk, de nem volt konkrét bírói műhiba, amire hivatkozni lehetett volna. Ellenfelünk a későbbi döntőben is nyert, ott is óvni akartak ellene, de ott is ugyanez volt a helyzet. Legutoljára maradt a nehézbombázók összecsapása, ahol +81 kilóban a mieinket Oláh Róbert képviselte és bár egy sima győzelme után a következő ösz- szecsapáson alulmaradt, mestere csak dicsérni tudta: - Robi jó volt, de még nem eléggé, tőle erősebbtől kapott ki. Jó úton jár, csak így tovább. Ifjúsági ob, Kiskunhalas A fent említettnél is több szakosztály (56) 127 „verekedős”, 17- 18 éves sráca 4 napon át randevúzott Kiskunhalason, ahová a két tarjáni fiút Botos Tibor edző kísérte el. Kőrös Attila (56 kg) eddigi jó eredményei miatt erőnyerő volt az első fordulóban, de ennek rögtön meglett a böjtje is, mert az első kiemelttel találkozott. Ennek ellenére edzője bízott a fiúban és ismerve ellenfelét, megpróbált megfelelő, nyerő taktikát kidolgozni Attilának. Ám tanítványát elragadta a hév és lendület, nem tartotta be az intelmeket, a technikás fárasz- tás helyett rögtön leállt „verekedni”, ebben viszont riválisa volt a jobb, így versenyzőnk 6. helyen Bocsánat, hogy a kibic közbeszól Régóta foglalkozik a sajtó a tv, a rádió a külföldi edzők, játékosok érkezésével, szerződtetésével. A vélemények megoszlanak, a labdarúgó szakemberek és a szurkolók között is. Az igazságot nehéz megmondani, de észrevételem van. Hosszú évtizedek óta a magyar labdarúgás nem ért el eredményt, nem jutottunk ki a világbajnokságra, Európa-bajnokságra, csapataink legtöbbször már az első forduló után kiestek a nemzetközi kupákból. Az 50-es, 60-as és a 70-es évek hagyományaira épülő labdarúgásunk megbukott. Újszerű, intenzív képzés nélkül sehová sem jutunk. Eredménytelenségeink ellenére tiltakozunk a külföldi edzők, játékosok ellen. Az edzőket - lehet az BEK- győztes, volt válogatott játékos - tudatlannak tartjuk, a játékost pedig tehetségtelennek. Nem a legjobb edzőket és játékosokat tudjuk szerződtetni a pénzhiány miatt. Információ nélkül vágnak bele a külföldiek is az itteni munkába. Itt kell nekik szembesülni a tényekkel. Például: a játékosok nem kapják meg a járandóságukat, a csapatok feje fölött lebeg a csőd veszélye. A játékosok hozzáállása sem az igazi a fent említettek miatt, a szurkolókat sem igazán érdekli a mai futball. Meggyőződésem, hogy, nem az edzők, játékosokon dől el, a magyar labdarúgás jövője, hanem azon, hogy meg lesz-e teremtve az ideális helyzet a munkához, az alkotáshoz és ez származástól független. A külföldre került magyar játékosnak is Simon Imre szembesülni kell az ellenséges légkörrel, ezzel kevesen tudnak megbirkózni. Az edzőkkel nincs ilyen gond, mert őket nem hívják külföldre dolgozni. Ezrével végzik el az edzők a különböző tanfolyamokat, szereznek licen- ceket, mindenkivel meg akarják tanítani az edzői mesterséget, a labdarúgás tudományát. Azel& adók a könyvből tanulták meg az anyagot, nincs tapasztalatuk, nem voltak kiváló edzők, de jó játékosok sem. A mai magyar labdarúgás nem követendő példa. Könyvből az edzősé- get megtanítani, megtanulni nem lehet. A világ jelenlegi legnagyobb edzői a szakmát, de mondhatjuk, hogy a hivatásukat nagy profi klubokban, nagy tudású edzőktől tanulták meg. A múltban Magyarországon is így volt, persze voltak kiváló edzők, volt kitől tanulni. A világon sehol sem gond, hogy honnan jött az edző vagy a játékos, de azt elvárják, hogy a legjobbat hozzák ki magukból, és a csapatból, persze ehhez minden feltételt biztosítanak számukra. Magyarországon hiányolom az edzők oktatási rendszeréből a külföldön évekig játszó és nagy tapasztalattal rendelkező volt labdarúgókat. Nálunk úgy néz ki - tisztelet a kivételnek - hogy aki nem ért el eredményt a labdarúgás területén, gyakorlati munkában nincs tapasztalata, az oktat és tanít. Az MLSZ elnökségének az oktatási rendszerben be kellene vonni nagy sikert elért, volt profi edzőket, külföldről. Ők új módszereket tudnának tanítani. A gyakorlatban nehezen barátkozunk meg a külföldi edzőkkel, az oktatás területén el kell, hogy fogadjuk, mert tanulni tudunk tőlük. Ha a tudomány és a művészet világában elfogadják tudásunkat és tanulnak tőlünk, akkor nekünk is tanulni kell a színvonalasabb labdarúgást játszó világtól. Irigykedve nézem a külföldi csapatokat, válogatottakat, de a korosztályos ellenfeleinket is. Milyen legendák ülnek a kispadon. Talán jó lenne, ha nálunk is a nemzetközi szerepléseknél a közelmúlt legendái leülnének a kispadra, még úgyis, ha a napi munkában nem vennének részt. Tanácsukkal, jelenlétükkel segítenék a fiatalokat. Az pedig biztos, hogy az edzőségre megtanítani senkit nem lehet, csak hozzá lehet segíteni ahhoz, hogy a tudást a minden napi gyakorlatban maga szerezze meg.
