Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)
2011-11-10 / 262. szám
2011. NOVEMBER 10., CSÜTÖRTÖK 5 Az internet és én Rohanó, modern világunkban egy átlagos ember élete internet nélkül szinte már elképzelhetetlen. A világháló segítségével minden gondunkat, bajunkat megoldhatjuk. Gondolok például a számláinkra, mert napjainkban a befizetések nagy része elektronikus úton történik. Az embernek nem kell „útra kelnie”, csak beül a kényelmes foteljébe és átutalja a pénzt. A vásárlást is könnyedén megoldhatjuk a net segítségével. Számtalan honlap foglalkozik ezekkel a megoldásokkal. Számomra is kényelmesebb megoldás, mint hogy elmenjek egy butikba válogatni és próbálgatni. Utazásunkat is az internet „oldja meg”. Az összes utazási iroda honlapja megtalálható a weben. Egy spanyolországi kiruccanás elintézése pillanatok alatt lebonyolítható a kandallónk mellett. Persze nemcsak a pénz körül forog az élet. A háló segítségével bővíthetjük tudásunkat, ismeretségekre tehetünk szert, a világ híreiről kaphatunk tájékoztatást stb. Véleményem szerint az internet egy nagyszerű találmány, mely könnyebbé, gördülékenyebbé tette és fogja is tenni életünket. Ennek köszönhetően az emberekkel való ismerkedés is egyszerűbbé vált, a távolabbi rokonainkkal való beszélgetést is nehézségek nélkül lebonyolíthatjuk, de mindez nem válthatja fel a személyes kapcsolattartást. Egy nagy ölelést vagy egy kézfogást nem helyettesíthet a számítógép monitorja. Az internet adta lehetőségeket használjuk ki, de ne töltsük minden időnket ezzel, mert életünk fontos pillanatait nem egy kábellel összekötött világban kell megélnünk. Nagy Tibor Madách kollégium, Balassagyarmat Teljes és boldog élet Névjegykártya helyett Lenti sorok írója 1995. március 10-én születtem ikertestvéremmel Jánossal „Palócország fővárosában”, Salgótarjánban, de sajnos nem teljesen egészségesen. Van egy ritka betegségem, amiről most nem írnék. A nagy terheléstől óvnom kell magam, mert hamar elfáradok. Tartós betegségem miatt - amit nem szégyellek - a két kedvenc sportágamat az ökölvívást és a labdarúgást mint sportot, nem űzhetem, csak szurkolhatok kedvenceimnek. De azért nem maradtam mozgás nélkül! A természetjárás szeretetét a szüleimnek köszönhetem. Már óvodás koromban elsajátítottam a gombázás tudományát, és szüleimmel már alig várom, hogy jöjjön a szezon. Végül is nem úgy neveltek mint egy beteg gyereket, ezáltal egyenértékű életem van a társaimmal. Szerény, visszahúzódó emberpalánta vagyok, nehezen barátkozom. Akiket elfogadok, azokkal tartós, és remek j kapcsolatot alakítok ki. Hogy milyennek * tartanak mások, ezt nagyon nehéz megítélni nekem. Az idős emberek nagyon művelt, tisztelettudó fiúnak ismernek, és szokták is mondogatni ezt szüleimnek a lakóhelyünkön. Korosztályom véleménye változó. Akikkel megegyezem, azokkal szívesen töltöm az időmet, akikkel meg nem foglalkozom, azok meg sokszor akarnak befeketíteni. De mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy milyen képet alkot rólam. A jelenlegi divatőrület, mint a tetoválás, pirszing, nem az én világom, ezért nekem nincs is. Jelvényeket sem hordok, nem aggatok magamra semmilyet, mert nem tartom érdekesnek. A hajam rövid. A laza, sportos szabadidő-holmikat, a kényelmes cuccokat szeretem, mert ezekben érzem jól magam. Tavasztól őszig szabad időm nagy részét a természetben töltöm. Gombázás, nyársalás, szeder- és csipkegyűjtés, lekvár és szörp készítéséhez. Hogy ez a tevékenység se legyen unalmas véletlenül sem, arról édesapám gondoskodik, mert mindig új területeket fedezünk fel. Új kalandok várnak ránk, néha egy-egy vaddisznókondát, őzet, rókát, nyestet, borzot, nyulat a természetes élőhelyén is láthatunk, és ennek a látványa semmivel nem ér fel. A legnagyobb öröm abban rejlik számomra, hogy rengeteg időt töltünk el egymással, a hétköznapok gondját-baját közösen kielemezzük, hogy az új kihívásoknak megfeleljünk. Sajnos én is, korosztályomhoz hasonlóan, keveset olvasok, pedig lenne rá lehetőségem. Körülbelül 1000-1200 könyvünk van otthon, amit a szüleim gyűjtöttek össze az évek során. Nemrég elkezdtem egy komoly könyvet olvasni, ami nekem nagyon tetszik. Ez a regény a Monte Cristo grófja. Hála az égnek, hogy sok könyv van birtokunkban. Az internet használatáról csak annyit, hogy én csak az iskolában használom az informatika órán, de amúgy engem nem köt le. Bulizni nem járok, nem az én világom. Inkább azt szeretem, ha néha a család összejön beszélgetni de ilyen alkalomból sajnos kevés van. Semmilyen drogot és alkoholt nem fogyasztok, kivéve ha a szomszéd kér, hogy kóstoljam meg a mustot. Sajnálom embertársaimat, akik a pillanatnyi örömért tönkre teszik a szervezetüket, vagy a bűnözés útjára térnek miatta. Számomra ha barátságról van szó nem a külső számít, hanem az, hogy milyenek a belső értékeik, azok a dolgok, ami miatt barátkozom velük. Számomra az a fontos, hogy illemtudó legyen, szeresse embertársait, tisztelje a törvényt, és máris elnyeri a bizalmamat. Barátommá fogadom legyen az fiú vagy lány egyaránt. Csizmadia Norbert 10. a Szent József Katolikus Szakiskola és Speciális Szakiskola, Egyházasgerge \ ) Templomokat körbe járni, nyugalmat ott keresni... Én egy átlagos gyerek vagyok, úgy mint a velem egyidős tinik, Nem nyúltam én alkoholhoz sem droghoz. Kedvenc időtöltésem a templomokat körbe járni, A nyugalmat ott keresni, Egyben megtalálni. Akkor vagyok én a legboldogabb ha lábam alatt pedál, Én mondom meg még sokan mások az ész megáll. Ha zenét hallgatok az ami engem megnyugtat, Másokat az leginkább felbosszant. Nem is az enyhe dobálódzó szavak, Hanem a torzult hangfalak. Nem szeretek veszekedni, másokba ok nélkül belekötni, De az igazat, és amit érzek, azt szeretem erényesen kimondani Sokszor kisgyermekként nem vettem észre, Hogy csak akkor kellettem mikor „ volt pénzem ”. Mára már sikerült igaz barátokat keresnem, És velük együtt én is jó irányba mentem. Én is keresem folyton folyvást a nagy Őt, Hisz, voltak, de sokszor mondták sajnos, hogy agyő. „Addig amíg élek, én ígérem, hogy kereslek Csak, hogy megmondhassam neked: Igen, szeretlek” Koós Szabina 10. b Szent József Katolikus Szakiskola és Speciális Szakiskola, Egyházasgerge Mondja meg más? Hogy milyen vagyok? Milyen lennék?! Egy átlagos diák vagyok néhány extrával. Az átlagnál visszafogottabb, nyugodtabb vagyok. Mindenhez értek, de semminek sem vagyok a mestere: szeretek verseket, rövid novellákat írni, rajzolni. De minek-e sok tudás, ha egyikből se lehetek a legjobb? Még én sem tudom, de majd elválik. Türelmetlenebb is vagyok az átlagnál. Ha valamire sokáig kell várni, kifordulok önmagámból és úgy érzem, szétrobbanok. Ez egy rossz tulajdonság, tulajdonképpen az egyik legrosszabb tulajdonságom. Egy másik nagyon rossz tulajdonságom, mint általában mindenkinél: a lustaság. De nálam a lustaság, ha nem ügyelnek rám, katasztrofális méreteket ölthet. Hogy miért szeretnek az emberek, vagy éppen nem, arra nem tudok válaszolni, hiszen nem vagyok gondolatolvasó. A divat világa is fontos a számomra. Igyekszem mindig koromnak és stílusomnak megfelelően öltözködni. De olyanokkal, mint a pirszing és a tetoválás, nem tudok érvényesülni. Pirszingre egyáltalán nincs szükségem, és nem is tartom annyira szépnek, mint egyesek. Ami pedig a tetoválást illeti, már az a gondolat is rémülettel tölt el, hogy olyan változást hoz, amit nem tüntethetünk el csak úgy, ha már nem tetszik nekünk, és mivel sajnos a korosodás során sok ráncot is szerzünk, a bőrünk már nem lesz olyan feszes, mint most. A tetoválás is egyre csúnyább lesz a bőrfelületen, mint egy piszokfolt, úgy terpeszkedik a testen. A szerkesztők kérdezik a droggal és az internettel kapcsolatos véleményemet is. Elmondhatom, hogy a Facebook nevű internetes oldal is egyfajta drog, és az internet a „dílere”. Most már bevallhatom, hogy én is fogyasztom az előbb említett „anyagot”, és a függőségében élek. Egyéb, igazi drogokról, csak annyit mondhatok, hogy aki ezeket fogyasztja, azt sajnálom, és aki értékesíti, az a társadalom söpredéke. Én személy szerint nem használok és nem is fogok használni efféle szereket. Hogy miért, az legyen az én titkom. Befejezésül: a „milyen vagyok” kérdésre kerestem a választ, de fogalmam sincs, hogy mi az. Mondja meg más! Nguyen Tuan Dániel Madách kollégium, Balassagyarmat Az vagyok, aki vagyok! Fontos az önismeret A mai adatok szerint az év legrosszabb napján születtem. A mai eszemmel belegondolva talán van benne valami igazság, mivel mióta az eszemet tudom, szinte minden napom szenvedéssel telt. Kíváncsi leszek, hogyan alakul majd a további életem. Személy szerint én sosem tartottam magamat sem szépnek, sem jónak, sem aranyosnak. Okosnak még nevezhető vagyok, de amikor 2003-ban iskolába kerültem, ez lett a vesztem. Az osztálytársaim nem önmagamért szerettek, hanem csak kihasználták a jószívűségemet, mert segítettem a dolgozatokban, vagy mert sokszor az én házimra kaptak jó jegyet. Sajnos, néha még most is ezt érzem, de reménykedem, majd később nem így lesz. Sokan azt mondják, túlságosan lebecsülöm magam, de én nem hiszek nekik. A szüléimén, néhány rokonomon, a barátaimon és az iskolai eredményeimen kívül túl sok öröm nem volt az életemben. Óvodában mindig csúfoltak, iskolában pedig a kihasználások és a fenyegetések tömkelegé zúdult rám. Volt olyan időszak is, amikor egyedül kellett szem- beszállnom a világgal. Mostanra már sok barátom van, és azt kívánom, bár mindvégig azok maradnának. Hogy ne szaladjon el velem a ló, mondókámat is más felé terelem. Fő hobbim az olvasás. Jelenleg is egy igen izgalmas könyvet olvasok, de mivel nagyon kevés a szabadidőm, nincs időm olvasni sem. A kollégium nagyon sok energiámat lefoglalja, otthon pedig inkább a szüleimnek segítek. Az internetet csak ritkán használom, mert nálunk nincs beköttetve. Ha használom is, akkor csak a Google-ban keresgélek, vagy Facebook-ozok, Honfoglalózok és Youtube-zok. Bulizni nem igazán szeretek, az iskolai rendezvényeken, bulikon sem szívesen veszek részt. Káros szenvedélyem nincs, nem is tervezem, hogy lesz. Legjobb barátaim közé régi- és új osztálytársaim, a ministránsok, a szomszédaim tartoznak leginkább. Nagyon szeretem őket, mert mindig összhangot tudok teremteni. Hát ilyen vagyok, fogadjon el mindenki így. Egy dologban reménykedem: abban, hogy igaza lesz volt osztályfőnökömnek, Bordáné Molnár Tímea tanárnőnek, aki nemrég ezekkel a szavakkal ballagtatott el: „ Hidd el, egyszer majd észre fogják venni benned is, hogy értékes ember vagy a világon!” Mulyad Alexandra Julianna 9/d Balassagyarmat Madách Imre Kollégium Szerintem az önismeret fontos. Mindenkinek ismernie kell saját magát, tudnia kell a képességeinek határát. Ezen kívül nem szabad túl önteltnek lenni, de alábecsülni sem szabad saját magunkat (és persze másokat sem). Én régen nem voltam elégedett magammal, sehogy sem tetszett az a szám, amit a mérleg mutatott, mikor ráálltam. Most viszonylag elégedett vagyok, elfogadom magam úgy, ahogy vagyok. Bár alacsony vagyok, és ezt sokszor meg is jegyzik nekem, szerencsére sokszor viccelődnek vele, nem pedig hántásból mondják. A hajam színe eredetileg világosbarna, de mivel tetszik a szőke, általában befestem. A szemem zöld színű, és ezt szeretem magamban. Már több mint.5 éve szemüveges vagyok. Mit is mondhatnék még a külsőmről... Általános iskolában, szinte mindig sötét ruhákban járkáltam, mert azt akartam, hogy ne vegyenek észre. De most már több lett az önbizalmam és már nem akarok elbújni, hogy senki se lásson. Változott az ízlésem, a kedvenc színem már a rózsaszín és imádom a szoknyákat és a cipőket A kedvenc ruhadarabom a sál, egy egész gyűjteményem van belőle. Szerintem barátságos, kedves lány vagyok. Legalább is szerintem. Társaságkedvelő vagyok, egyáltalán nem szeretek egyedül lenni, bár néha-néha jó egy pici időre az egyedüllét. Amikor csak tehetem, a barátaimmal vagyok, és mivel kollégista vagyok, még ha akarnám, se tudnám elkerülni őket. Ha olyan társaságban vagyok, ahol ismerem az embereket, sokkal könnyebben fel tudok oldódni, de könnyen is- merkedek. Néha talán túl sokat beszélek. Van, amikor rámjön az 5 perc és tényleg 1 percre sem bírom abbahagyni a beszédet. Úgy ahogyan a velem egykorúak, én sem szeretek tanulni. De vannak céljaim a jövőmet illetően, és ezért tanulok. Ezen kívül, nem tudok „nem”-et mondani. Például ha valamire megkérnek, még akkor sem mondom azt, hogy nem, ha egyáltalán semmi kedvem, esetleg erőm nincs hozzá. Kizárólag a cikk kedvéért megkérdeztem néhány barátomat, hogy mit gondolnak rólam, írják le az őszinte véleményüket. Legtöbbször ezeket írták: segítőkész, kedves, jó barát. Ezek természetesen nagyon jól estek. Nagyon szeretem a barátaimat és mindent, ami velük kapcsolatos. És persze nagyon szeretem a családomat és a barátomat is. Ők a legfontosabbak az életemben. Ami sokak szerint jó bennem, hogy mindig mosolygok. És éppen ezért a következő idézet a kedvencem: „Sose felejts el mosolyogni. Még akkor sem, amikor szomorú vagy. Lehet, hogy valaki beleszeret a mosolyodba.” Ez Gabriel García Márquez remek gondolata. Szántó Bianka Madách kollégium, Balassagyarmat
