Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)

2011-11-07 / 259. szám

2011. NOVEMBER 7., HÉTFŐ SPORTTÜKÖR Nem szereztek pontot csapataink labdarúgás NB III, Mátra-csoport, 12. forduló Az SBTC (fekete-fehér mezben) alulmaradt a jó erőkből álló Túra ellen SBTC - Turawell-Tura VSK 1-3 (0-2) Salgótarján, Szojka Ferenc Stadion, 300 néző, vezette: Du­dás S. (Szabó S., Rozsnaki G). SBTC: Lázár - Sulcz, leney, Kerényi, Szűcs - Oláh T. (Kovács Z., 46.), Tóth M. (Puszta, 46.), Csépe, Stark- Birincsik, Novák. Edző: Horváth Gyula. Turawell-Tura VSK: Nagy G. - Filipó, Tóth A., Sukaj, Szabó - Mogyoróssy, Tóth T. (Pap, 60.) - Blaubacher, Bognár Gy., Less K. (Havasi, 66.) - Nagy K. (Kurilla, 89.) Edző: Lilik Pál. GL: Novák (71., - 11-esből), ill. Nagy K. (17.), Bognár Gy. (36.), Less K. (52., - 11-esből). Sárga lap: Lázár (52.), Birincsik (58.), Szűcs (81.), ill. Szabó Á. (74.). Jók: Jeney, Sulcz, ill. Nagy K., Bognár Gy., Sukaj. 17. perc: Egy védők mögé be­ívelt labdát a szemfüles Nagy K. 12 méterről elfejelte a kifutó Láz­ár és a menteni igyekvő védők között, a játékszer pedig a hazai kapu bal alsó sarkába vánszor- gott. 0-1. 36. perc: Villámgyors túrái ak­ció végén Nagy K. a tizenhatos vonalán okosan átemelte a lab­dát az utolsó védőként rátámadó Jeneyn, és azt túloldalon érkező Bognár Gy. futtából, 15 méterről a kapu bal oldalba vágta. 0-2. 52. perc: Nagy K. a kapu elő­terében az alapvonal felé cselez­ve próbálta eltolni a labdát Láz­ár mellett, amikor a hazai portás elhúzta a lábát. A megítélt 11-est Less K. magabiztosan a háló kö­zepébe bombázta. 0-3. 71. perc: A cselezgető Novákot mmwmmmmmmmBwmimmmmmmmmmmmm. lökték fel a tizenhatoson belül, a játékvezető ismét a büntetőpont­ra mutatott. A sértett a jobbra ve­tődő Nagy G. mellett a kapu bal oldalába helyezte a labdát. 1-3. A mérkőzés előtt egyperces gyászszünetet tartottak, a 70 éves korában elhunyt ferencvá­rosi legenda, Albert Flórián tisz­teletére. A vendégcsapat vi­szonylag hamar vezetést szer­zett és több góllal is elhúzhatott volna, de csak a félidő végén si­került növelni az előnyüket egy parádés találattal. Szünet után az SBTC két támadóbb felfogású játékosát is bevetette a küzde­lembe, de egy tizenegyesből is­mét gólt kaptak. A Stécé ugyan aktívabb volt, mint az első fél­időben, a helyzeteit nem sikerült értékesíteni. Az egyre jobban ki­nyíló hazai csapat mellett a ven­dégek kontrából többször is el­dönthették volna a mérkőzést, de rendre rossz megoldásokat választottak. Végül Novák egy újabb büntető révén megszerez­te a csapatának a becsületgólt. A kulturált és sportszerű túrái csa­pat megérdemelten vitte el a há­rom pontot. Horváth Gyula: - Nehéz hely­zetben voltunk, s vagyunk. Talál­koztunk egy játszó csapattal, s nem tettünk annyit hozzá a já­tékhoz, mint amennyit kellett volna. Bár a második félidőben az átszervezések után nyomás alatt tartottuk az ellenfelet, a haj­rában helyzeteink is voltak, de ezeket nem sikerült gólokra vál­tani, így a vendégek győzelme megérdemelt. Lilik Pál: - Szervezett játé­kunknak köszönhetően az első félidőben megnyerhettük volna a mérkőzést, de az utolsó tíz percben elfáradtunk és ennek köszönhetően feljött az SBTC. Gratulálok a csapatomnak! Molnár Zoltán Felsőtárkány SC - Balassagyarmati VSE 1-0 (1-0) Felsőtárkány, 100 néző, vezet­te: Solymosi A. (Szalai Z., Berendi T.). Felsőtárkány SC: Molnár - Ba­ranyai A., Hompoth, Szarvas, Hajdú - Urbán (Baji, ól.), Nagy R, Nagy L, Plakó (Nagy V, 87.) - Csóka, Felföldi (Borbás, 92.). Já­tékos-edző: Molnár Róbert. Balassagyarmati VSE: Földi - Cseman. (Tóth A., 81.), Földvári, Gaál, Zolnyánszki - László, Weigerding (Benécs, 76.) Chikán, Szenográdi (Opitz, 70.) - Baranyi Á., Fábri. Edző: Mohácsi László. GL: László (öngól, 8.). Sárga lap:Szarvas (21.), Hajdú (33.), Baji (90.), ill. Földvári (26.), Weigerding (68.), Gaál (74.)./o7c Nagy R, Csóka, Szarvas, Bara­nyai A., ill. Földi, Weigerding, Zolnyánszki, Chikán. 8. perc: Bal oldali hazai sza­badrúgás után a menteni próbá­ló László Lóránd fején megcsú­szott a labda és védhetetlenül vá­gódott a léc alá. 1-0. A hazai csapatnak a mérkőzés első félidejében több ígéretes tá­madása is volt, de a vezető gólt mégis egy balassagyarmati se­gítségnek, egy szerencsétlen mozdulatnak köszönhették. A korai gól megzavarta a vendég- csapatot, így a hazaiaknak meg­voltak a lehetőségeik az előnyük növelésére, de az öngól adta lé­lektani előnyüket nem tudták újabb gólra váltani, mivel az utolsó passzaik rendre pontat­lannak bizonyultak. A második félidőre nagyot for­dult a játék képe. A Balassagyar­mat játékosai mindent elkövettek az egyenlítő találat megszerzése érdekében. László Lóránd lövésé­nél a hazaiak kapusa bravúrosan mentett, majd nem sokkal ké­sőbb Chikán Péter a kapufát talál­ta el, és eztán hiába gurult végig a gólvonalon a labda, nem volt csatár, aki beljebb segítse. A mér­kőzés utolsó perceiben a hazaiak óriási küzdelemben nagy lelke­sedéssel már nem hagyták kibon­takozni a vendégek próbálkozá­saikat, és jól rombolva megakadá­lyozták az egyenlítő találat meg­szerzését. így akárcsak tavaly ősszel ismét egygólos meccsen nyertek a hazaiak. Molnár Róbert: - Nem szép já­tékkal, viszont nagyot küzdve, harcolva hoztuk a három pontot a jól felkészített Balassagyarmat­tal szemben. Mohácsi László: - Küzdelmes mérkőzésen az első félidőben a hazaiak jobban alkalmazkodtak a rossz pályához, szerencsétlen öngóllal hátrányba kerültünk. Ebben az időszakban a hazai csa­pat eldönthette volna a mérkő­zést. Fordulás után feljavultunk, de csak helyzetekig, kapufáig ju­tottunk. A látottak alapján az egy pontra rászolgáltunk volna. G. D.-K. F. További eredmények: FC Hatvan- Dunakeszi Vasutas 0-3, Maglódi TC - Gyöngyös AK-Ytong 1-2, Putnok VSE - Rákosmente 1-0, Gyöngyöshalász SE - FC Tiszaújváros 2-4, DVTK Tartalék- Vasas-Híd II. 1 -0 Szabadnapos: Ózdi FC. A bajnokság állása 1. Putnok 11 9 1 1 30-11 28 2. DVTK-Tartalék 12 8 1 3 22-11 25 3. Túra 11 7 2 2 26-12 23 4. Maglód 11 7 1 3 29-19 22 5. Dunakeszi 12 6 2 4 27-21 20 6. Felsőtárkány 11 6 0 5 20-21 18 7. Vasas-Híd II 11 6 0 5 15-16 18 8. Rákosmente 11 5 3 3 15- 8 18 9. Ózd 11 5 2 4 15-13 17 10. Tiszaújváros 11 5 0 6 21-19 15 11. SBTC 12 5 0 7 20-25 15 12. Balassagy. 11 3 0 8 11-19 9 13. Gyöngyös 11 3 0 8 9-17 9 . 14. Hatvan 11 1 2 8 11-32 5 15. Gyöngyöshalász 11 1 0 10 15-42 3 Elgondolkodtató interjút olvashattunk nemrégiben az egyik legnagyobb internetes portálban, melyet úgy gondoltuk, érdemes megosztanunk lapunk olvasóival is. Volt már sikeresebb időszakunk is vízilabdában, mint a pekingi diadal óta: a fiúknál (a megelőző évi Eb-8. pozíciót követően) a 2009-es junior-világbajnok­ságon a 9., 2010-ben az U17-es Európa-bajnokságon a ó. helyen végzett a korosztályos magyar válogatott. A férfi felnőttcsapat nem szerzett tavaly érmet az Eb-n, a juniorgárda pedig egyenesen lebőgött. A háromszoros olimpiai bajnok legenda, Gyarmati Dezső ezeket intő jelnek látta: bár Kemény Dénes alakulata szintén háromszor lett ötkarikás győztes, az utánpótlással már gondok vannak. (S az interjú idején ő még nem is tudhatta, hogy az idei U20-as vb-n csak a 8. - azóta montreali bajnokaink egyikét, Horkai Györgyöt nevezték ki utánpótlás-kapitánnyá -, az universiadén a 9. hely jut nekünk, míg a nagyok ezúttal a sanghaji vb-n szorultak le eggyel a dobogóról...)- Tartalmas nyár volt: az Európa-bajnokságokon a férfiválogatott negyedik, a női ötödik lett, a fiú juniorcsapat meg 11-2-re kikapott Görögországtól és 8-7-re Franciaországtól... Szomorú lenne, ha eltűnnénk a középszerűségben- Görögországtól kikapni majdnem tíz góllal...! - jajdult fel az eredmény fel­idézésétől Gyarmati Dezső az Nemzeti Sport egyik októberi számában. - Jó, néha még ilyen is előfordul, de olyan nem, hogy a franciáktól is kikapjunk. Az ő pólójuk az életben nem volt sehol! A junioroké a nagyválogatott alatti ka­tegória, s London után ez az évjárat jön. Bármennyire is optimista az ember, annyira nem tud az lenni, hogy ne visz- szaesést várjon. Én meghatalmazást kaptam a Magyar Olimpiai Bizottság­tól, hogy az utánpótlásban dolgozhas­sak, tehát ezen az alapon szólalok meg - finoman. Megtisztelő a feladat, ha tu­dok, segítek. Időnként jelentést kell ten­nem a MOB-nak arról, hogyan mennek a dolgok. Jelenleg nem jól. Londont kö­vetően azoknak a gyerekeknek kellene bekerülniük az ob I-be és a válogatott­ba, akik most ifjúsági és juniorkorúak. Azonban nagy űr támad majd, ha a szö­vetség nem tud kirukkolni új szakmai koncepcióval és munkával. A vízilabda hungarikum, ahogy a vívás is. Csak amíg a vívás évtizedek óta nem képes hozni magát, addig a pólócsapat három­szor egymás után ötkarikás bajnok lett. Ez csoda. Ám ez az ernyő ugyanakkor el is fed mindent. Szembe kellene néz­ni azzal, hogy baj van az utánpótlással.- Mekkora?- Nagy. Ad hoc mennek a dolgok. Nincs tervezettség és lépcsőzetesség. Vannak alapfogalmak, amelyeket már serdülőszinten meg kell tanítani: ho­gyan veszem fel a labdát, hogyan úszom vele, hogyan kell lőni, aztán finomítani ezeket. Ám a szisztematikus felépítés hiányzik. Egyszer ez az edző, aztán ha nincs eredmény, már más az edző. Nincs tematikus elképzelés, nincs vé­gigvitt lépcsőzetes felkészülés, és nincs vezetés. Rossz serdülőből viszont nem lesz jó ifi, és rossz ifiből nem lesz jó ju­nior... Ahhoz, hogy valaki stabil ob I-es játékos legyen, kell nyolc év, még akkor is, ha mára felhígult a bajnokság.- Ezek a rossz folyamatok a klubokra vagy a válogatottakra jellemzőek in­kább?- A klubokból eltűntek a nagy figu­rák, a nagy utánpótlásedzők. Szittya Károly, Babarczi Roland, König Gyuri, Gallov Rezső, Lemhényi Dezső és Dömö­tör Zoli nem is tudom hány olimpiai baj­nokot nevelt. Ők meghatározóak voltak az utánpótlásban, csakhogy a hasonló trénerek mind eltűntek, ami nyilván társadalmi kérdés is. A nagy tudásúak elmennek a civil életbe, elfoglalják ma­gukat ott, vállalkoznak, cégnél dolgoz­nak, és másodállásban jönnek el dél­Gyarmati Dezső után edzést tartani az utánpótlásnak. Ha eljönnek. Ez viszont nem elég. Le­het, hogy maradi vagyok, de egy edző ugyanúgy elfárad, mint egy játékos. Nem úgy van, hogy fiam, ússz négyszer százat, és én közben dumálok meg ci­garettázom. Az edző ott van a parton, pörög és belemegy a részletekbe, adott játékhelyzetekbe, emberfórokba, táma­dási és védekezési szisztémákba. Elfá­rad, ha nem is fizikailag, mentálisan vi­szont biztosan. Az edzés nem olyan be­szélgetés, mint ez: az uszoda visszhang­zik, ha meg nyitott, akkor elmegy a hang, kiabálni kell, hogy meghallják, odafigyeljenek. Nem merem határozot­tan állítani, ezért feltételes módban mondom, hogy nincsenek rendesen megfizetve. De lehet, hogy tévedek, és csak nem funkcionálnak jól. Ez az inter­jú talán arra jó, hogy tényleg komolyan vegyék: nagy baj van. 1928-ban máso­dikok voltunk Amszterdamban, attól kezdve a sportág hozza a világverse­nyek nagy részét. Annál többet, mint amit a vízilabda tett, nem lehet. Szomo­rú lenne, ha London után eltűnnénk a középszerűségben.- Már késő változtatni?- Soha nincs késő, illetve jobb későn, mint soha. Magyarországon jó olimpiai bajnoknak lenni. Én így tapasztaltam egész életemben. A közönség, a közvé­lemény, a nép szereti a sportot, és kima­gaslóan szereti az olimpiai bajnokokat. Ám érdekes módon a siker ártott. A há­rom aranyérem miatt olyan sok gyerek jelentkezett pólózni, hogy nem bírtak velük. Könnyebb lenne a kiválasztás, ha megfelelő emberek állnának ott. Ma felvesznek mindenkit, ezért nem megy a finom munka, nem lehet egy ember­rel foglalkozni, csak ömlesztve. így nem kerülnek a megfelelő szintre a korosz­tályok. Kemény Dénes, amióta belépett a nagyválogatotthoz, győzelmet győze­lemre halmoz - persze néha becsúszik egy-egy rosszabb eredmény, de nem le­het mindig nyerni -, és jó a csapat, Lon­donban is jó lesz. Ott még nincs gond, ám utánpótlásszinten akad jócskán. Az utánpótlásnak legalább olyan szakem­ber kell, mint a nagyválogatottnak, hi­szen a fiataloktól függ minden. Mert egyszer a világklasszisok is eltűnnek, ahogy én is eltűntem, Faragóék is el­tűntek, és a maiak is el fognak tűnni, sőt, tűnőfélben vannak, mert az együt­tes nagyjából kiöregedett. Még bennük van egy olimpia, és a fiatalítás jól sike­rült - mondjuk nem az Eb-re, hanem Pekingre gondolok -, mert akik beke­rültek, ügyesek. Londonban éremesé­lyes a csapat, akár nyerhet is. Két-há- rom játékost Dénes visszavár, ami he­lyes is, Steinmetz Ádám centerben, Kiss Gergő a jobb oldalon gólkirály, Kásás - a kedvencem -, ha rosszul játszik, ak­kor is levesz három-négy olyan labdát, ami másnál lehetetlen. És a következő években kijöhet még egy-két olyan fia­tal, mint a kis Varga, Hosnyánszky vagy Kis Gábor. Szívós Marci is ott van, har­madszor próbál olimpiára kijutni, szó­val van még érték a válogatottban. De fogyóban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom