Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)

2011-11-07 / 259. szám

8 2011. NOVEMBER 7., HÉTFŐ INTERJÚ GEszTEsi károly A magyar James Bondot Jeges Botondnak hívják, hasonlít a szerzőre, aki amúgy legszívesebben Bujtor-féle akciófilmeket rendezne és tanítana a Színművészeim. GESZTESI KÖNYVET ÍRT CLAUDIÁRÓL Gesztesi Károly írt egy re­gényt, benne kicsit saját magával és Liptai Claudiá- val. Amúgy meg szívesen rendezne olyan krimivíg­játékokat, mint egykoron Ötvös Csöpi. A szálak előbb-utóbb összeérnek... Fábos Erika- Most éppen nem egy hajón kéne zongoráznia?- Nem, azt nyárra terveztem, de végül nem lett belőle semmi.- Komolyan gondolta, vagy ez csak egy félreértett és felka­pott bulvárhír volt?- A legkomolyabban. És nem azért nem mentem hajóra, mert meggondoltam magam, hanem mert annyi felkérés volt itthon, hogy nem volt miért. A Frizbi- ben beszéltem erről a tervemről és utána gyakorlatilag megro­hantak a szervezők. Gondoltam, ha ez ennyire kapós, akkor ösz- szehozok egy produkciót: meg­kerestem Pintér Tibort, akinek tetszett, így vele és Gyenes Bélá­val csináltunk egy Örömzene cí­mű estet, örökzöld slágereket játszunk élőben, füstös, báros hangulatban. Sokfelé voltunk vele, mindenhol szerették.- A zene feltölti?- Persze, ez úgy sokkal job­ban hangzana és tulajdonkép­pen így van, de mégsem ez a helyzet. Hanem az, hogy recesz- szió van, két éve nincsenek fil­mek és pénzt kell keresni. Ilyen­kor az ember végiggondolja, mi­hez ért még, és csinál valamit. A zene nekem egy ilyen kvázi me­. nekülő útvonal.- Tehát ha rossz a kedve, zon­gorázik.- Valami ilyesmi, mindeneset­re ez már nem az első eset, hogy kimentett. Még a pályám elején, a Thália Színházba szerződtünk az akkori feleségemmel, Csar- nóy Zsuzsával, 500 forint volt a fizetésünk fejenként, az albérlet 700 volt, ezért kértünk fejen­ként 50 forint emelést. Nem kap­tunk, így körülnéztem, mit te­hetnék. Elmentem Hollandiába zongorázni, ahol havi 150 ezer forintnak megfelelő guldent ke­restem. Ezt a sztorit csak azért mesélem el, mert akkor az a pár hónap alapjaiban változtatta meg azt a felfogást, ami addig a művészlétről a fejemben élt.- Emiatt döntött úgy, hogy az elismert Vígszínház helyett inkább a szabadúszást vá­lasztja?- Az kicsit később volt, és azért, mert összebalhéztam az igazgatóval. De annyiban köze volt hozzá, hogy a balhé amiatt tört ki, mert nem akartam már elviselni a társulati tagság miat­ti kiszolgáltatottságot.- Amúgy is balhézós típus?- Inkább úgy mondanám, jól érvényesítem a saját érdekeimet. Ez néha vitákkal jár, de ha tisz­teletben tartják, amiben megálla­podunk, akkor kenyérre lehet kenni. Csak akkor balhézom, ha méltatlanságokat tapasztalok: akkor nem fogom be a szám. Gesztesi Károly hiányolja a jó filmeket. Bunyózós. nevettetős krimiket forgatna, szép magyar tájakon. Szerinte ezt a nézők is imádnák.- Azzal, hogy maga dönt ar­ról, milyen munkát vállal, méltatlanságból nyilván keve­sebb van. De mi alapján dönt?- Az első kérdésem mindig az, hogy kikkel dolgozom és kikkel játszom együtt. Ha tetszenek, el­olvasom a darabot, és ha még az is rendben van, akkor jöhet az alkudozás. Nekem négy gyere­kem van és ez sok elfoglaltságot jelent, szeretem, ha az estéim szabadok, szóval ha ezekben a részletekben is dűlőre tudok jut­ni, akkor kezdünk a pénzről be­szélni. Ha a kikkel és a hogyan rendben, a mennyiértben már általában meg tudunk egyezni. •- Ezek szerint nem anyagias.- De igen, ha olyan dologról van szó, ami nem az ínyemre va­ló, akkor annak ára van, olyan­kor anyagias vagyok.- Legutoljára mibe hívták?- Nádas Györggyel játszom az az Új Mikroszkóp Színpadon, Az őrület határán című darabban. Ez egy kétszemélyes történet, saját magunkat alakítjuk, az életünk­ből szemezgetünk, sok humor­ral, jó hangulatban. Nagyon élve­zem. Amúgy az ilyen ügyekben u hiszek: a kis színpadokban, a sze­mélyes dolgokban, a filmes szín­házban. A nagyszínpadok felett, én úgy gondolom, eljárt az idő. Amikor az ember a nappaliban három méterre ül a pörgős, fordu­latos, látványos filmektől, nem nyűgözi le egy átlagos színház.- Nem inkább úgy van ez, hogy azért nem hisz a nagy­színpadban, mert manapság a nagyszínpad nem hisz önben?- Bármit mondok erre, az ma­gyarázkodás, de nem, mindig az én választásom, miben vagyok benne és a felkérések alapján ennél jóval több dolgom lehetne. Ha az ismertséget nézzük, az el­ső ötben biztos benne vagyok. Én ezt évek óta mondom. Politi­záló lett a színház és átpolitizált körülötte a levegő. Nagyszínpa­don szerintem manapság ferge­teges vígjátékokat és profi kiál­lítású zenés darabokat szabad csak bemutatni.- Na ezen biztosan sokan fa­nyalogni fognak.- Abban nagyon jók vagyunk. A sértődés és a panaszkodás az nagyon jól megy egyeseknek eb­ben a szakmában, az biztos. Névjegy 1963. ÁPRILIS 16-ÁN született Budapesten. 1988-ban végzett a Színművé­szeti Akadémiám A thália színház, a Miskolci Nemzeti Színház, a József Atti­la Színház, majd Vígszínház művésze. 1998 óta szabad foglalkozású.- Az előbb arra gondoltam, hogy nyitott könyv lett az éle­te és ennek nyilván van elő­nye, de biztosan meg kell fi­zetni az árát is. Például azzal, hogy komoly színházi felada­tokhoz már talán túlzottan bulvárhősnek tartják.- Nem érzem úgy, hogy ezért bármiről lemaradtam volna, és nemcsak azért, mert sosem vol­tak szerepálmaim. Úgy vélem, vannak olyanok, akikre csak a bulvárszereplések miatt emlé­keznek az emberek, s vannak olyanok is, akik attól még, hogy rendszeres szereplői a lapok­nak, meg tudtak maradni Stohl Andrásnak, Szabó Győzőnek vagy Gesztesi Károlynak.- Az tény, hogy a balhék mel­lett Gesztesi Károlyban van valami abból a régi vágású Művész úr karakterből.- Ez érdekes, mert pont a mi­nap beszélgettünk arról Szabó Győzővel egy étterem megnyitó­ja után, hogy lassan mi leszünk azok a fiataloknak, mint ami ne­künk volt a Kállai Feri bácsi, a Sinkovics vagy az Agárdi. Erre, ahogyan erről diskuráltunk, be­futott egy csapat színitanodás, FONTOSABB FILMJEI: GetnO, Csak szex és más semmi, Kút­fejek, Tibor vagyok, de hódíta­ni akarok, Szabadság, szere­lem, Egy bolond százat csinál, Idegölő, Megy a gőzös. 2005-től a Jóban, rosszban so­rozatszereplője. keresett szinkronszínész. hogy ők most azért jöttek, hogy velünk beszélgethessenek. Jó ér­zés volt. Eszembe jutott, hogy annak idején mit megadtam ér­te, hogy Sinkó Lászlóval beszél­gethessek egy órácskát - most szomszédok vagyunk - mert az felért egy évvel a főiskolán. Van­nak, akik a főiskolán tanítanak és vannak, akik csinálják a szak­mát. Ez van.- Ezt azért mondja, mert szí­vesen tanítana a színművé­szeim?- Az érdekelne, igen. Egy kö­vetkező lépés lehetne. Azt hi­szem, életszerűbb dolgokat ta­nulhatnának tőlem vagy a Győ­zőtől, Csányi Sándortól, mint amit most tanítanak nekik. Ez a szakma, az ebben való talpon maradás alapjaiban változott meg az elmúlt években. Talán az sem teljesen rendjén való, hogy manapság alig lehet hallani va­lamit a főiskoláról vagy a főisko­lás növendékekről. Régen vala­hogy jobban benne volt a vérke­ringésben az az intézmény, na­gyon helyesen.- Amikor a szakmát kezdte, hogyan viszonyult a nagy öre­gekhez?- Tekintélytisztelettel. Nagy álmom volt például, hogy autog­ramot kérjek Sinkovits Imrétől az Egri csillagok után. Aztán amikor 1981-ben a Nemzeti Színház stúdiójába kerültem, el­ső dolgom volt aláírást kérni tő­le. Nem értette, hogy miért: „Iga­zából ez még a Dobó-alakításért, de akkor még gyerek voltam és nem találtam Imre bácsit” Kálo­mista Gábornak volt egy jó ötle­te: egy olyan kis színházat kelle­ne összehozni, ahol filmes színé­szek játszanak és oda jöhetné­nek tanulni fiatalok, olyanok is, akik filmben képzelik el a jövőt, meg olyanok is, akik nem.- Nincsenek is filmek. Azt mondta, két éve nem készül­nek új mozik.- Hát majd én készítek. Van az a jó tulajdonságom, hogy min­denről eszembe jut valami. Most például, mert volt rá időm, befe­jeztem egy könyvet, amit évek óta írogattam. A kiadó megkért, csináljunk egy egyperces rek­lámfilmet a könyvnek, amit majd a tévékben meg az interneten le­het látni, de a könyvhöz is odaad­ják egy CD-n. Szóval összeszed­tem a barátaimat és kitaláltam, hogyan nézzen ki ez a minimo­zi. Nagyon élveztem, és közben rájöttem, ezt kéne csinálnom. Filmet. Bunyózós, nevettető kri­miket, valahol Magyarország szép vidékein, mint annak ide­jén Bujtor Pista a Balatonnál. Ez felrázná a filmes színészeket is, imádnák a nézők és talán még támogatót is találnék. Akinek eddig elmondtam, mindenki benne volt.- A könyv, amit írt, miről szól?- Ez egy ízig-vérig magyar kri­mi, az a címe, hogy Ha eljön a Je­ges... Egy titkos uniós szervezet, az EURPOL támogatásával bűn­felderítő osztagokat állítanak fel a tagállamokban. A kiválasztot­tak, a legjobbak parancsnoka, a címszereplő Jeges Botond, a ma­gyar James Bond, aki a rosszfi­úk elleni küzdelemre tette fel az életét, bátor és belevaló, olyan, mint amilyennek minden férfi elképzeli magát álmaiban. A munkája a mániája és szerelme, Claudia nemcsak társa, de együtt is dolgoznak. Több izgal­mas történetben lehet nyomon követni az életüket.- Ebből akár lehet az első filmjének a forgatókönyve. El- játszhatná benne Jeges Boton- dot. Van magánéleti ihletése a szereplőnek?- Biztosan arról is szól, ami­lyen lenni szeretnék, és hát ta­lán az életemből is van benne néhány titok.- A másik főszereplő L. Clau­dia pedig Liptai Claudiát ta­karja?- Ez egy fikciós regény, tehát nem, de annyiban van köze hoz­zá, hogy amikor írni kezdtem, még Claudiával éltem. Akkori­ban ő nagyon korán kelt vagy nagyon későn ért haza a munká­ja miatt, én meg nem vagyok egy nagy alvó, így éjszakánként meg hajnalonta elkezdtem írogatni a történeteket, amik eszembe ju­tottak. Ezekből született baráti közreműködéssel egy kiadható regény, így bizonyára benne van Claudia karaktere is a hősnő személyiségében, hiszen vele él­tem, hatással volt rám.- Jeges Botond történetéből folytatásos regény lesz?- A következő már most ké­szen van, de hogy mennyi foly­tatás lesz, azt nem tudom. Ha jön egy nő az életembe, akitől jó­kat tudok aludni, akkor biztosan abbahagyom az írást. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom