Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)
2011-11-07 / 259. szám
8 2011. NOVEMBER 7., HÉTFŐ INTERJÚ GEszTEsi károly A magyar James Bondot Jeges Botondnak hívják, hasonlít a szerzőre, aki amúgy legszívesebben Bujtor-féle akciófilmeket rendezne és tanítana a Színművészeim. GESZTESI KÖNYVET ÍRT CLAUDIÁRÓL Gesztesi Károly írt egy regényt, benne kicsit saját magával és Liptai Claudiá- val. Amúgy meg szívesen rendezne olyan krimivígjátékokat, mint egykoron Ötvös Csöpi. A szálak előbb-utóbb összeérnek... Fábos Erika- Most éppen nem egy hajón kéne zongoráznia?- Nem, azt nyárra terveztem, de végül nem lett belőle semmi.- Komolyan gondolta, vagy ez csak egy félreértett és felkapott bulvárhír volt?- A legkomolyabban. És nem azért nem mentem hajóra, mert meggondoltam magam, hanem mert annyi felkérés volt itthon, hogy nem volt miért. A Frizbi- ben beszéltem erről a tervemről és utána gyakorlatilag megrohantak a szervezők. Gondoltam, ha ez ennyire kapós, akkor ösz- szehozok egy produkciót: megkerestem Pintér Tibort, akinek tetszett, így vele és Gyenes Bélával csináltunk egy Örömzene című estet, örökzöld slágereket játszunk élőben, füstös, báros hangulatban. Sokfelé voltunk vele, mindenhol szerették.- A zene feltölti?- Persze, ez úgy sokkal jobban hangzana és tulajdonképpen így van, de mégsem ez a helyzet. Hanem az, hogy recesz- szió van, két éve nincsenek filmek és pénzt kell keresni. Ilyenkor az ember végiggondolja, mihez ért még, és csinál valamit. A zene nekem egy ilyen kvázi me. nekülő útvonal.- Tehát ha rossz a kedve, zongorázik.- Valami ilyesmi, mindenesetre ez már nem az első eset, hogy kimentett. Még a pályám elején, a Thália Színházba szerződtünk az akkori feleségemmel, Csar- nóy Zsuzsával, 500 forint volt a fizetésünk fejenként, az albérlet 700 volt, ezért kértünk fejenként 50 forint emelést. Nem kaptunk, így körülnéztem, mit tehetnék. Elmentem Hollandiába zongorázni, ahol havi 150 ezer forintnak megfelelő guldent kerestem. Ezt a sztorit csak azért mesélem el, mert akkor az a pár hónap alapjaiban változtatta meg azt a felfogást, ami addig a művészlétről a fejemben élt.- Emiatt döntött úgy, hogy az elismert Vígszínház helyett inkább a szabadúszást választja?- Az kicsit később volt, és azért, mert összebalhéztam az igazgatóval. De annyiban köze volt hozzá, hogy a balhé amiatt tört ki, mert nem akartam már elviselni a társulati tagság miatti kiszolgáltatottságot.- Amúgy is balhézós típus?- Inkább úgy mondanám, jól érvényesítem a saját érdekeimet. Ez néha vitákkal jár, de ha tiszteletben tartják, amiben megállapodunk, akkor kenyérre lehet kenni. Csak akkor balhézom, ha méltatlanságokat tapasztalok: akkor nem fogom be a szám. Gesztesi Károly hiányolja a jó filmeket. Bunyózós. nevettetős krimiket forgatna, szép magyar tájakon. Szerinte ezt a nézők is imádnák.- Azzal, hogy maga dönt arról, milyen munkát vállal, méltatlanságból nyilván kevesebb van. De mi alapján dönt?- Az első kérdésem mindig az, hogy kikkel dolgozom és kikkel játszom együtt. Ha tetszenek, elolvasom a darabot, és ha még az is rendben van, akkor jöhet az alkudozás. Nekem négy gyerekem van és ez sok elfoglaltságot jelent, szeretem, ha az estéim szabadok, szóval ha ezekben a részletekben is dűlőre tudok jutni, akkor kezdünk a pénzről beszélni. Ha a kikkel és a hogyan rendben, a mennyiértben már általában meg tudunk egyezni. •- Ezek szerint nem anyagias.- De igen, ha olyan dologról van szó, ami nem az ínyemre való, akkor annak ára van, olyankor anyagias vagyok.- Legutoljára mibe hívták?- Nádas Györggyel játszom az az Új Mikroszkóp Színpadon, Az őrület határán című darabban. Ez egy kétszemélyes történet, saját magunkat alakítjuk, az életünkből szemezgetünk, sok humorral, jó hangulatban. Nagyon élvezem. Amúgy az ilyen ügyekben u hiszek: a kis színpadokban, a személyes dolgokban, a filmes színházban. A nagyszínpadok felett, én úgy gondolom, eljárt az idő. Amikor az ember a nappaliban három méterre ül a pörgős, fordulatos, látványos filmektől, nem nyűgözi le egy átlagos színház.- Nem inkább úgy van ez, hogy azért nem hisz a nagyszínpadban, mert manapság a nagyszínpad nem hisz önben?- Bármit mondok erre, az magyarázkodás, de nem, mindig az én választásom, miben vagyok benne és a felkérések alapján ennél jóval több dolgom lehetne. Ha az ismertséget nézzük, az első ötben biztos benne vagyok. Én ezt évek óta mondom. Politizáló lett a színház és átpolitizált körülötte a levegő. Nagyszínpadon szerintem manapság fergeteges vígjátékokat és profi kiállítású zenés darabokat szabad csak bemutatni.- Na ezen biztosan sokan fanyalogni fognak.- Abban nagyon jók vagyunk. A sértődés és a panaszkodás az nagyon jól megy egyeseknek ebben a szakmában, az biztos. Névjegy 1963. ÁPRILIS 16-ÁN született Budapesten. 1988-ban végzett a Színművészeti Akadémiám A thália színház, a Miskolci Nemzeti Színház, a József Attila Színház, majd Vígszínház művésze. 1998 óta szabad foglalkozású.- Az előbb arra gondoltam, hogy nyitott könyv lett az élete és ennek nyilván van előnye, de biztosan meg kell fizetni az árát is. Például azzal, hogy komoly színházi feladatokhoz már talán túlzottan bulvárhősnek tartják.- Nem érzem úgy, hogy ezért bármiről lemaradtam volna, és nemcsak azért, mert sosem voltak szerepálmaim. Úgy vélem, vannak olyanok, akikre csak a bulvárszereplések miatt emlékeznek az emberek, s vannak olyanok is, akik attól még, hogy rendszeres szereplői a lapoknak, meg tudtak maradni Stohl Andrásnak, Szabó Győzőnek vagy Gesztesi Károlynak.- Az tény, hogy a balhék mellett Gesztesi Károlyban van valami abból a régi vágású Művész úr karakterből.- Ez érdekes, mert pont a minap beszélgettünk arról Szabó Győzővel egy étterem megnyitója után, hogy lassan mi leszünk azok a fiataloknak, mint ami nekünk volt a Kállai Feri bácsi, a Sinkovics vagy az Agárdi. Erre, ahogyan erről diskuráltunk, befutott egy csapat színitanodás, FONTOSABB FILMJEI: GetnO, Csak szex és más semmi, Kútfejek, Tibor vagyok, de hódítani akarok, Szabadság, szerelem, Egy bolond százat csinál, Idegölő, Megy a gőzös. 2005-től a Jóban, rosszban sorozatszereplője. keresett szinkronszínész. hogy ők most azért jöttek, hogy velünk beszélgethessenek. Jó érzés volt. Eszembe jutott, hogy annak idején mit megadtam érte, hogy Sinkó Lászlóval beszélgethessek egy órácskát - most szomszédok vagyunk - mert az felért egy évvel a főiskolán. Vannak, akik a főiskolán tanítanak és vannak, akik csinálják a szakmát. Ez van.- Ezt azért mondja, mert szívesen tanítana a színművészeim?- Az érdekelne, igen. Egy következő lépés lehetne. Azt hiszem, életszerűbb dolgokat tanulhatnának tőlem vagy a Győzőtől, Csányi Sándortól, mint amit most tanítanak nekik. Ez a szakma, az ebben való talpon maradás alapjaiban változott meg az elmúlt években. Talán az sem teljesen rendjén való, hogy manapság alig lehet hallani valamit a főiskoláról vagy a főiskolás növendékekről. Régen valahogy jobban benne volt a vérkeringésben az az intézmény, nagyon helyesen.- Amikor a szakmát kezdte, hogyan viszonyult a nagy öregekhez?- Tekintélytisztelettel. Nagy álmom volt például, hogy autogramot kérjek Sinkovits Imrétől az Egri csillagok után. Aztán amikor 1981-ben a Nemzeti Színház stúdiójába kerültem, első dolgom volt aláírást kérni tőle. Nem értette, hogy miért: „Igazából ez még a Dobó-alakításért, de akkor még gyerek voltam és nem találtam Imre bácsit” Kálomista Gábornak volt egy jó ötlete: egy olyan kis színházat kellene összehozni, ahol filmes színészek játszanak és oda jöhetnének tanulni fiatalok, olyanok is, akik filmben képzelik el a jövőt, meg olyanok is, akik nem.- Nincsenek is filmek. Azt mondta, két éve nem készülnek új mozik.- Hát majd én készítek. Van az a jó tulajdonságom, hogy mindenről eszembe jut valami. Most például, mert volt rá időm, befejeztem egy könyvet, amit évek óta írogattam. A kiadó megkért, csináljunk egy egyperces reklámfilmet a könyvnek, amit majd a tévékben meg az interneten lehet látni, de a könyvhöz is odaadják egy CD-n. Szóval összeszedtem a barátaimat és kitaláltam, hogyan nézzen ki ez a minimozi. Nagyon élveztem, és közben rájöttem, ezt kéne csinálnom. Filmet. Bunyózós, nevettető krimiket, valahol Magyarország szép vidékein, mint annak idején Bujtor Pista a Balatonnál. Ez felrázná a filmes színészeket is, imádnák a nézők és talán még támogatót is találnék. Akinek eddig elmondtam, mindenki benne volt.- A könyv, amit írt, miről szól?- Ez egy ízig-vérig magyar krimi, az a címe, hogy Ha eljön a Jeges... Egy titkos uniós szervezet, az EURPOL támogatásával bűnfelderítő osztagokat állítanak fel a tagállamokban. A kiválasztottak, a legjobbak parancsnoka, a címszereplő Jeges Botond, a magyar James Bond, aki a rosszfiúk elleni küzdelemre tette fel az életét, bátor és belevaló, olyan, mint amilyennek minden férfi elképzeli magát álmaiban. A munkája a mániája és szerelme, Claudia nemcsak társa, de együtt is dolgoznak. Több izgalmas történetben lehet nyomon követni az életüket.- Ebből akár lehet az első filmjének a forgatókönyve. El- játszhatná benne Jeges Boton- dot. Van magánéleti ihletése a szereplőnek?- Biztosan arról is szól, amilyen lenni szeretnék, és hát talán az életemből is van benne néhány titok.- A másik főszereplő L. Claudia pedig Liptai Claudiát takarja?- Ez egy fikciós regény, tehát nem, de annyiban van köze hozzá, hogy amikor írni kezdtem, még Claudiával éltem. Akkoriban ő nagyon korán kelt vagy nagyon későn ért haza a munkája miatt, én meg nem vagyok egy nagy alvó, így éjszakánként meg hajnalonta elkezdtem írogatni a történeteket, amik eszembe jutottak. Ezekből született baráti közreműködéssel egy kiadható regény, így bizonyára benne van Claudia karaktere is a hősnő személyiségében, hiszen vele éltem, hatással volt rám.- Jeges Botond történetéből folytatásos regény lesz?- A következő már most készen van, de hogy mennyi folytatás lesz, azt nem tudom. Ha jön egy nő az életembe, akitől jókat tudok aludni, akkor biztosan abbahagyom az írást. *
