Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)
2011-11-26 / 276. szám
4 2011. NOVEMBER 26., SZOMBAT KULTÚRA „Látomás”-ok „csak tiszta forrásból” „így lett teljes a lelkem! Köszönöm! Valami összeköt minket: Szarvas Józsefné Zsuzsa. Jánoskám! Sok szeretettel gratulálok! Kezdem sejtem, hogy rajtad miért nem fog az idő: Noskó Sándor.” E két sokatmondó bejegyzést - sok más mellett - abban a vendégkönyvben lehet olvasni, amelyet Mustó János kiállításának minapi megnyitóján - mint Gyetvainé Szorcsik Angéla, a házigazda Salgótarjáni Köz- művelődési Nonprofit Kft munkatársa elmondta - a művész kérésére helyeztek el a tárlaton a közönség véleményének megjelenítésére és megőrzésére. Mustó János festőművész alaposan meggondolja, hogy milyen gyakran, mikor és milyen művekkel áll a nyilvánosság elé. Bár az évek során részese volt számos csoportos kiállításnak, egyéni tárlatokkal is meg-megjelent Budapesten, Debrecenben Miskolcon, Szegeden, sőt külföldi városokban - Katowicében, Moszkvában - is. A Kék Duna című linómetszet-sorozatát - amelyet szlovák anyanyelvű költők, írók versei, elbeszélései nyomán az európai népek együttélésének problematikája ihletett és amelyik jelenlegi kiállításán is látható - Szlovákia több városában vándorkiállítás keretében mutatták be. Legutóbbi komolyabb tárlata viszont jó hét évvel ezelőtt, hetvenedik születésnapja alkalmából rendeztetett a salgótarjáni József Attila Művelődési és Konferencia- központ üvegcsarnokában. A mült héten ugyanitt nyílott kiállítása. Az apropót ezúttal a Vállalkozók Országos Szövetsége Nóg- rád Megyei Szervezete által rendezett Príma-díjkiosztó gálaest szolgáltatta, tekintve, hogy tavaly ilyenkor a művészet kategóriában Mustó János nyerte el e kitüntető címet, díjat. Hegytetői műtermében „rejtőzködése”, viszonylag ritka kitárulkozása egyrészt alkati tulajdonság, másrészt a művészetére jellemző tematikából, stílusból fakad. Ugyanis, ahogyan kedvenc költője - József Attila vallotta - Mustó János is a „mindenséggel méri magát”, következetesen, mondhatni megszállottan a világegészben - Praznovszky Mihállyal szólva - a „múlt-jelen-jövő, azaz a volt-van-lesz (vagy lehet) hármasságában” gondolkodik, univerzális, asztrálmitoszi jelképrendszerben alkot S ez az egyetemességigény, sajátos szimbólumvüág időigényes elmélyülést kíván. 1934. január 27-én született a Nógrád megyei Lucfalván, a jórészt szlovákok lakta Cserhát-völgyi településen. A kétnyelvűség, a kettős identitás egész életére szóló társadalmi, szociológiai beágyazottságot eredményezett számára. Anyai ágon a paraszti létforma hagyományait örökölte, bányakovács apja révén az ipari munkásság sorsát, életérzéseit is megismerhette, átélhette. A középiskolát Budapesten végezte, ott tanult tovább a képzőművészeti főiskolán, ahonnan az Egri Pedagógiai Főiskolára került. Mesterei között - mások mellett - Barcsay Jenőt is számon tartja, kortársai közül különösen Kondor Béla, Szalay Lajos és Varga Imre tett nagy hatást markáns személyiség- jegyeinek, összetéveszthetetlen hangú művészetének kialakulására, formálódására. Tanulmányait követően visszatért szülőföldjére, Salgótarjánban gyökeresedett meg. Tevékenykedett tanárként is, de hosszú évek óta szellemi szabadfoglalkozású művészként volt és van jelen a város, a megye művészeti, kulturális közéletében. Az 1960-as, ’70-es és a ’80-as évek úgymond nagy képzőművész-generációjának tagjaként lett az észak-magyarországi régió és egyáltalán a magyar képzőművészet ezen időszakának egyik kiemelkedő képviselője. Letette névjegyét a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Magyarországi Szlovák írók és Művészek Egyesülete és a Salgótarjáni Szlovák Kisebbségi Önkormányzat tagjaként is. Utóbbi minőségében sokat tett a magyar-szlovák határ menti kapcsolatok kialakítása, fejlesztése érdekében. Aktuális - december 10-ig - látható kiállítását Shah Gabriella, a Nógrádi Történeti Múzeum művészettörténésze nyitotta meg. Empatikusán, szakavatottan elemezte az egyes képeket, sorozatokat, illetve e festészet jellegzetességeit Az őszinteségen és az érzékenységen - mint általános jellemzőkön - kívül nagy hangsúlyt helyezett például arra, hogy milyen szerepe van Mustó János művészetében a gyökereknek, az ősök emlékének. Kiemelte a valóban remek Nagyapa című festményét és részletesen szólt az Életfa című művéről, amely ezúttal „csak” fotón látható, eredetije a magyarországi szlovákok budapesti székházában van. , y\z életfa motívum... megjelenik az Én-teő című festményen is, amely telistele van szimbólumokkal, allegorikus alakokkal, pontosabb és magasabb értelmet ad az ábrázolt jelenetnek. Az életfa vagy keresztfa méhetjelképez, aholfejlődikamag zat Az életfa tehát az ember lelki fejlődésének áltomásait, a megújulást, a termékenységet és a halhatatlanságvágyát hordozza magába illetve a világegyetem s a világ felépítésének struktúráját mutatja. Egyúttal jelképezi mindazt, hogy én-teő, vagyis én is, te is és ő is, valamennyien megmásszak a saját életfánkat, vagyis hordozzuk az életünk folyamán a saját magunk keresztjét” - mondta Shah Gabriella. Természetesen beszélt arról a hat képből álló Madách Imre tiszteletére Az ember tragédiája szellemiségében fogant monumentális, gondolatgazdag sorozatról is, „amely nem illusztrációja Madách művének, hanem a művész önmagán átszűrve és a napút állomásain keresztül elemezve szól a mai kor emberé hez "Fontos üzenetet hordoznak, a népek egymásrautaltságának eszméjét sugározzák a Bartók-képek is. JJzt az eszmét igyekszem... szolgálni a zenémben, ezért nem vonom eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle más forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás" - vallotta Bartók Béla és vallja Mustó János is látomásaiban is, idekölcsönözve egyik álomképi festményének, a Látomás nak a cí- méL A nagy érdeklődéssel kísért kiállításmegnyitó jó atmoszférájához hozzájárult Sándor Zoltán előadóművész is, aki értőn és ihletet- ten mondta el - nem véletlenül - József Attila A Dunánál című versét A személyes érintettség okán volt kedves és emelkedett hangulatú a B-vágány zenekar közreműködése, hiszen Tóth Tamás Bendegúz és Tóth Bonifác Zoltán mellett a festőművész három unokája - Mustó Ádám, Mustó Máté és Mustó Márk - is hangszert fogott a kezébe... Csongrády Béta Mustó János festőművész kiállítását Shah Gabriella művészettörténész nyitotta meg fotó: p.tűth László két szárának találkozása egy anya- ki magam semmiféle hatás alól, A megnyitóünnepségen közreműködött a B-vágány együttes is, soraiban három Mustó-unokával „Toll törik, papír szakad...” Mindössze tizenkilenc éves volt Romhányi Gyula, amikor az első verse Anyám címmel a Palócföld, 1975/6-os számában megjelent. Azóta - hol intenzívebben, hol búvópatakszerűen - fel-felbuk- kan Nógrád irodalmi életében. Salgótarjánban született, hosszabb ideig lakott Karancskesziben és Egyházasgergén, huszonhét esztendeje él Balassagyarmaton. Ebben a városban lett tagja a Komjáthy Jenő Irodalmi Társaságnak, itt jelent meg 1993- ban első kötete, a Karomra szárnyat, majd a második is 1996-ban a Hazudni kár lenne mást címmel. S ezt követte 2003-ban a Ködben, amely az addigi verseinek gyűjteménye volt. A minap volt a bemutatója negyedik, az utóbbi szűk évtizedben írott verseit tartalmazó Túl az alkonyon című kötetének Balassagyarmaton , a Madách Imre Városi Könyvtárban, amely intézmény - nem mellesleg - kiadója is a könyvnek. Az „új” versekben természetesen ugyanúgy benA balassagyarmati Romhányi Gyula Túl az alkonyon című új verseskötetének grafikáit Karmann János készítette. A Szerenád papírtrombitára című rajz a címlapra is rákerült ne van, „folytatódik” Romhányi Gyula mint az előzőekben, de az eltelt évek által megbölcsülve, .valamelyest lehiggadva, mintha rezignáltabb is lenne az egykori kedves csavargó, kocsmajáró garabonciás. A kötet hat karakterisztikus, de egymással szorosan összefüggő fejezetre tagolódik. Az első - a költőre jellemző szellemes címmel -a Springa-dombi blues. 1999-ben lett hétvégi telke és egy kis háza e dombon: „Lásd, ötvenöt éves koromra, / kopott lettem és nyüves: /... Nem panaszkodom, / én akartam így, / én kínáltam tétet / a lélektelen mának. /Én építettem cinkelt lapokból templomot, / összenyálazott, hamis, / rongyos bibliámnak..” Az „Uram!” című egyik verse az Egyebekben kapott helyet. Ebben felparázslik a méreg, a düh is. Az Asszonyaim és a Túl az alkonyon című ciklusokra a szépre emlékezés és kifakult élmények a jellemzőek, a „legütősebbek”, legmaibb versek az Egy kis demagógia című ciklusban kaptak helyet. Ilyen a kitűnő címadó írás is: „Uram!/ segíts annak ki élhetne még/....„/ ...ki naiv reménnyel vág a holnapokba / ki nem hisz se rejtett cselt se gáncsot / ... Uram! / szánd védd a magáért esendőt /...ki tisztán szól még és nem szlengben visítva / ki ha embert mond emberre is gondol / kinek igaza nem gazság önzésétől csorbul / ki nem érdekből jelöl sem népet sem hazát / Uram! / mutasd fel az egyszerűk igazát. ’’Nem véletlen, hogy ez a vers József Attila emlékére született. Érdekes nyelvi és tartalmi játékok a kötetzáró Lao-ce-plágiumok. A könyv mottója ezúttal is eszmei elődtől, Ladányi Mihálytól származik. A Romhányi Gyula azon költők közé tartozik, akiknél a tartalom harmóniában van a műfaji, szerkezeti, nyelvi megformáltsággal. Verseiből megtudni, hogy milyen a világ az ő nézőpontjából, amely egyáltalán nemcsak az övé. Dilemmája sokakat foglalkoztat: „Toll törik / papír szakad.../ Most elítélem / vagy felmentem magamat? (Maradék) Elismerés a támogatóknak - Balassagyarmat Város Önkormányzatának, Medvácz Lajos polgár- mesternek, a Horváth Endre Kiadványi Alapítványnak, Szomor Józsefnek és Varga Ágnesnek - akik a mai nehéz gazdasági helyzetben is mellé álltak az irodalomnak. JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: „Maga nős, vagy egyszerűen csak balesetet szenvedett?” Szerencsés nyertesünk: Angyal Béláné Somoskőújfalu, Küátó út 8. Kérjük, mai rejtvényünk megfejtését 2011. december 1-jéig juttassák el szerkesztőségünk ügyfélszolgálatára (Salgótarján, Rákóczi út 12.). Az 1000 forintos vásárlási utalvány szintén itt vehető át Cs.B.
