Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)
2011-11-24 / 274. szám
2011. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK 5 NÓGRÁD MEGYE Baráti együttműködés Gyakran esik szó Nógrádban is a határon átnyúló együttműködés fontosságáról. A kapcsolatépítésben az önkormányzatok, a vállalkozások, a civil szervezetek, valamint más közösségek és magánszemélyek is szerepet játszhatnak. Salgótarján. Számos település mellett a megyeszékhely is törekszik az együttműködés fejlesztésére. A napokban a város szlovák kisebbségi önkormányzata szervezésében salgótarjániak egy nagyobb csoportja - akik immár a Besztercebányai Állami Opera törzsközönségéhez tartoznak - megtekintették Kálmán Imre Marica grófnő című nagyoperettjét, amely a színház népszerű tenoristájának, a ragyolci származású Schneider Péternek - aki Zsupán szerepében lépett színpadra - jutalom-előadása volt 50. születésnapja alkalmából. A salgótarjániakkal barátságot ápoló jubiláló művész - a címszerepet játszó kiváló primadonna, Olga Hromanova és a hősszerelmest alakító Jan Babjak mellett - fergeteges sikert aratott. Az előadást hangulatos fogadás követte, ahol sokakkal együtt a salgótarjániak nevében dr. Egyed Fer- dinánd is gratulált a jubiláló művésznek, s megköszönte Schneider Péternek, hogy a Salgótarjáni Szlovák Kisebbségi Önkormányzat vendégeként többször fellépett nálunk is, s átadta neki a közösség ajándékát. Méltatta a tenorista eddigi művészi teljesítményét, s a város rendezvényem való önzetlen közreműködését Besztercebánya alpolgármestere, dr. Katarina Ciimarová is. A földrajztudományok doktora tudományos fokozattal rendelkező főiskolai tanár alpolgármester asszonyt a Besztercebánya és Salgótarján testvérvárosi együttműködéséről kérdeztük, aki korábbi tapasztalatait is felidézte:- Mindig szerettem volna megtanulni magyarul, mert rendszeresen találkoztunk az egri főiskola oktatóival s diákcsere programjaink is voltak. Azon kívül korábban sokat jártunk a Balatonhoz és Hajdúszoboszlóra. Lehet, hogy furcsa, amit mondok, de sok szempontból a Monarchia nem volt rossz. Nagyon sok magyar A salgótarjániak egy nagyobb csoportja megtekinthette Kálmán Imre Marica grófnő című nagyoperettjét Az előadás után finom falatokból, baráti beszélgetésből, közös éneklésből és táncból sem volt hiány emberrel és intézménnyel találkoztam s kötöttem barátságot, de soha nem ért csalódás. Egyébként Besztercebánya mostani vezetése a testvérvárosaival való együttműködését új filozófiai alapon képzeli el a jövőben. Nem az őszi „Radványi vásár” köré szervezzük a találkozásokat, hanem a nyár elejére. Úgy vélem, hogy számos testvérvárossal meglehetősen laza, azt is mondhatjuk, hogy formális a kapcsolatunk. Ez az este és számos más esemény is bizonyítja, hogy Salgótarjánnal a legszínesebb és leggyümölcsözőbb az együttműködésünk. Elképzelhetőnek tartom művészeti csoportok és művészek gyakoribb kölcsönös cseréjét. Tapasztalataim szerint akik eddig önöknél jártak, minden alkalommal élményekkel gazdagodva tértek haza - mondta Besztercebánya alpolgármestere. Schneider Péter születésnapi rendezvénye több órán keresztül baráti beszélgetéssel, valamint szlovák és magyar dalok zenekari kísérettel történő közös éneklésével és tánccal színesítve zajlott. Emb'tést érdemel, hogy a besztercei operában december 9-én Lehár Ferenc Cigányszerelem című operettjének a premierje lesz s természetesen a ragyolci művész is szerepel a világszerte népszerű darabban. Schneider Péter ezúttal Kajetán megformálójaként lép színpadra. A közönség soraiban várhatóan ezúttal is lesznek salgótarjániak s tapsolnak majd a remélt sikeres előadásnak. FII—1 A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a ip — a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Bolyaisok francia földön Páratlan élményben lehetett részünk idén októberben, ugyanis Dembrovszky Zsuzsanna tanárnő révén ismét elutazhattunk Franciaországba, a diákok közt méltán népszerű francia-magyar csere- kapcsolat keretében. Harminckét lelkes diák és három elkötelezett tanár indult el a Jura hegység szívébe, Pontarlier-ba, a mintegy húszezer lakosú kisváros Franche-Comté régióban, Doubs megyében van, közel a a svájci határhoz. A francia cserekapcsolat, már 20 éve működik a Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskolában, nagyon jó lehetőséget kínált az eddigiek során mindannyiunk számára arra, hogy személyesen is megismerjük Franciaország történelmét, kultúráját. Az pedig, hogy korunkbeli francia diákok és családjaik voltak vendéglátóink, kiváló alkalmat szolgáltatott arra, hogy bepillantást nyerhettünk a francia mindennapokba. Azt a hétvégét mindenki a francia „családjával” és partnerével töltötte, a csoport nagy része együtt bowlingozott, voltak, akik múzeumba mentek a családdal vagy városnézéssel töltötték napjukat és akadt, akit Svájcba vittek korcsolyázni. A programokban gazdag hét első napján Svájcba utaztunk, egy ismert csokoládégyárba, ahol láthattuk, hogyan készül a híres svájci csoki, majd lehetőségünk volt meg is kóstolni a finom édességet. Ezután ellátogattunk egy szép kisvárosba, Gruyére-be, ahol a szép napsütésben megcsodáltuk a gyönyörű, havas csúcsú hegyeket, a tipikus svájci tájat. Svájci utunkon külön élmény volt az Orbe-folyó cseppkőbarlangjának látványa, Franciaországban megnéztük a térség leghíresebb sajtérlelőjét, ahol a Csoportkép Besangonban helyi specialitást, a Comtét érlelik. Itt több mint százezer tömb sajt található, ezek érlelési ideje tíz hónap, de a legértékesebb és legdrágábbaké akár két év is lehet. Megízleltük a jellegzetes francia tejterméket és azt is láttuk, hogyan dolgoznak a sajtkóstolók. Testvériskolánkban, a Lycée Xavier Marmier-ben órákat látogattunk, majd egy fogadást is rendeztek számunkra, ahol az iskolavezetés köszöntött bennünket, aztán körbevezettek minket a hatalmas intézményben. Tetszett Pontarlier városa is, hiszen a településnek tipikus francia jellege van ódon, de mégis rendkívül hangulatos épületekkel, szűk utcákkal, a központjában álló jellegzetes városkapujával, a Porte Saint-Pierre-rel, s a bejáratánál lévő, a hágót védő Joux várával. Számunkra a csütörtöki nap volt a legizgalmasabb és legérdekesebb. Először egy városkában Ornans-ban álltunk meg, ez a Loue folyóra épült kicsit Velencét idézve. Festői völgye az ősz színeivel lenyűgöző volt... Majd Besangonba érkeztünk, ahol a Fellegvár után a város nevezetességeivel ismerkedtünk. Itt született a híres francia író, Victor Hugo és a Lumiere fivérek, a mozgókép feltalálói. A város Stendhal Vörös és fekete című regényében is megjelenik, mi is sétálhattunk Julien Soréi kedvenc helyein, például a római időkből származó Porte Noire, azaz Fekete kapu környékén. Ez a felejthetetlen hét gyorsan eltelt és sajnos, búcsút kellett vennünk francia partnereinktől, a vendégszerető családoktól. Azonban ez még nem az utolsó találkozásunk volt, hiszen márciusban éppen fordítva lesz: francia barátaink látogatnak majd Magyarországra. Nyelvtanulás szempontjából ez az út is sokat nyújtott: anyanyelvi környezetben, különféle generációk segítségével fejleszthettük tudásunkat, megtanultunk „franciásabban” beszélni és a kiejtésünk is sokan fejlődött. Egy idő után már szinte franciául is gondolkodtunk és spontán tudtunk válaszolni egy-egy kérdésre. És természetesen hosszan tartó barátságok kötődtek. Azt tanácsoljuk, akinek módjában áll, feltétlenül vegyen részt efféle cserekapcsolatban, mert efféle lehetőség az életben nem vagy ritkán adódik. Olyan dolgokkal gazdagodhattok ezáltal, amiket később nagyon fogtok értékelni. Nekünk, ahogyan a francia mondja: „C’était chouette”, azaz klassz volt. Rónay Boglárka és Szmolár Dániel 12. C osztályos tanulók
