Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)

2011-11-23 / 273. szám

2011. NOVEMBER 23., SZERDA SPORTTŰKÖR Ismét nógrádi fölény cyclo-cross II. SuperCross-sorozat, 3. futam A harmadik, ózdi futammal folytatódott az elmúlt va­sárnap a terepkerékpáros (cyclo-cross) SuperCross- sorozat. A nógrádiak ismét kitettek magukért, a tíz kategóriából ötöt megyénk versenyzői nyertek meg. Kéri István Továbbra is kijelenthető, hogy töretlen a SuperCross népszerű­sége, bár az tény, hogy az időjá­rás cudarabbra fordulásával ki­csit alábbhagyott a versenyzési kedv - de még így is közel száz krosszos gyűlt össze Ózdon, hogy a sorozat harmadik futa­mán (is) összemérje erejét. A kö­dös, borongós, kevéssel fagypont feletti hőmérsékleti értékekkel jellemezhető időjárás egész nap végigkísérte az eseményt, de ez messze nem szegte kedvét a ver­senyzőknek - sőt, igazi csatákat láthatott a közönség. Az első rajtban ahogyan azt megszokhattuk, az U17-es titá­nok ragadták magukhoz a kez­deményezést, de ezúttal egy master 3-as versenyző, a salgó­tarjáni Huszár László (Karbona) is belepiszkált az abszolút első helyezései közé. Végül az abszo­lút elsőséget nem, de a fontosabb kategóriagyőzelmet mintegy egy perc előnnyel sikerült elhódíta­nia. A nap második nógrádi aranyérmére sem kellett sokat várni, hiszen ezúttal rajthoz állt és végül elsőként ért célba a „krosszozáshoz” kedvet kapó if­jú Béla Dávid (Balassagyarmat), aki a férfi U 15-ösök között nyer­te a futamot. A fiatalok között még egy ezüstérem is Nógrádba jutott Csikány Bianka (Salgótar­jáni HKE) révén, aki ezúttal le­győzte az eddigi két futamon fe­lette diadalmaskodó Kolb Dórát (Blue Scorpions). A második rajtban már több mint harmincán álltak (újfent) a rajtvonalnál. Itt nem hozott újat az esemény, a négy U 19-es titán: Meggyesi Bércéi (Pilis CCC), Mellau Ádám (Bringaban­da SC - SWAT), a balassagyar­mati Rózsa Balázs (KSI Schwinn - Csepel SE) és Szalontay Bence (Merida Maraton Team - CST) állt az élre már az első kör végén, őket a master 2-es éllovas, Róna­széki István (BikeLand-Merida) követte. A menetrend a szoká­sos volt, a rajt utáni kavarodás letisztulása után, nagyjából a táv harmadánál előre állt Rózsa, tempót váltott, a vezető pozíciót pedig innentől ki sem engedte a kezéből. A juniorkorú versenyző tempóját öröm volt szemlélni a pályán kívülről nézve is, érde­kes adat a versenyzésével kap­csolatban, hogy a hatkörös fu­tam alatt a két leglassabb köre az első kettő volt, melyekben versenytársaival együtt haladt. Ennél „egyedül” már csak gyor­sabb köridőket produkált a to­vábbiakban. Master 2-ben Rónaszéki mel­lett ezúttal Kosa Csaba (Blue Scorpions) is elszakadt némileg az üldözőktől, második helye nem sokáig volt veszélyben. A dobogó harmadik pozíciójáért valóságos harc dúlt, az utolsó kör megkezdésénél összesen he­ten pályáztak erre a helyre - köztük két nógrádi is; Komka Gábor (Salgótarján) és Gombolai László (Vitalitás SE) akik bő tíz másodperc leforgása alatt, egymás után indultak ki a záró körre. A „pályázatok” közül vé­gül Gombolaié bizonyult a leg­erősebbnek, így övé lett a har­madik pozíció. A hölgyeknél közel fél távig úgy tűnt, hogy egy igen jól elkapott kezdéssel Módos Gabriella (Merida Maraton Team - CST) eséllyel pályázhat a kategóriagyő­zelemre, de aztán Dósa Eszter (Vi­talitás SE) megérkezett mögé, majd ellentmondást nem törően „torolta meg” az incselkedést - vé­gül másfél perccel nyert a hölgyek között, begyűjtve a nap negyedik nógrádi kategóriagyőzelmét. Az utolsó, 13 órakor rajtoló fu­tamban negyvennégyen indultak neki a 8 körös versenynek. A hob­bi férfi felnőttek között Tóth And­rás (VKE - Nelson), a master 1-es férfiak között dr. Bakos Gergő (Salgótarjáni HKE) állt az élre már a verseny első köre után, akik az­tán közös erővel távolodtak ellen­feleiktől. Tempójuk a harmadik kör magasságára úgy tűnt kevés lesz ahhoz, hogy a hobbi kategó­ria előretörekvő versenyzőjét, a ta­valyi címvédő Pálmai Zsoltot (Ho­tel Yacht Klub KSE) biztonságos távolságban tudhassák, így Tóth előre menekült, felbontva az együttműködést Bakosnak azon­ban továbbra sem maradt „félni­valója”, hiszen stabilan több mint negyven másodperces előnnyel rótta a köröket Ez a nyugalom pe­dig a legvégéig megmaradt, hi­szen nem tudta őt befogni sem (a másik) Tóth András (Hegyi­bringa), sem Nagyfügedi Zsom­bor (Meditech SC) - a kategória to­vábbi dobogósai. Az elit férfi felnőttek között a második kör végére egy letisztult felállás rajzolódott ki. Elöl a címvé­dő Buruczki Szilárd (Merida - Kő­bánya TC), az eddigi két futamot nyerő Fejes Gábor (Team Bátorfi - AKTK) és a két második hellyel büszkélkedhető Búr Zsolt (Bringa- banda SC) haladt Őket egy másik trió, a Rónaszéki Balázs (Aegon Cycling Team) - Reitinger Gábor (Vitalitás SE) - Béla Attila (LTV - Merida Racing Team) hármas kö­vette - két balassagyarmati is ha­ladt tehát az első hat között Egé­szen az ötödik körig így tekertek a versenyzők, nem kis tempóban, de kívülről is látszott, hogy egy­szerűen nem tudnak egymással mit kezdeni. Folyamatosak voltak a próbálkozások, és kívülről néz­ve is eszeveszett tempóban közle­kedtek a pályán, folyamatosan „kí- nálgatva” egymást Az eszeveszett tempóról annyit, hogy amíg a má­sodik rajt abszolút győztese, Rózsa Balázs 7 perc 17 másodperces kör­átlagot hajtott (amivel az elitek kö­zötti második trió tagja is lehetett volna az ezen futamban), addig az élen haladó hármas ebben az idő­szakban 6:38-at produkált a 2,4 kilométeres nyomvonalon. • Ennek eredményeképpen aztán első trióról Búr, a másodikról Béla Attila „úszott meg”. A hetedik kör­re indulva aztán kis túlzással mondva pályakerékpározásban látható jeleneteket szemlélhetett a közönség, a Fejes-Buruczki páros majdhogynem meg is állt a köl­csönös „tanácstalanság” okán. Eb­ből a szituációból majdnem Búr jött ki „nevető harmadikként”, hi­szen a leszakadása ennek a szitu­ációnak köszönhetően már a mink málisra mérséklődött, mikor Fe­jesnek technikai hibája támadt - elfordult a kormánya a pálya hát­só szakaszán. Mérsékelt tempó­ban haladt így tovább a depóig, ahol aztán egy rövid megállással orvosolta a problémát, de ekkora Dr. Bakos Gergő (Salgótarjáni HKE) foglalta el a master 1-es dobogó tete­jét Vinczeffy Zsolt „távollétében” fotó: babka Szabolcs leszólása a dolgok alakulásába. Az izgalmak tehát megmarad­nak a következő két futamra, melyek közül az elsőt megyénk­ben, Balassagyarmaton rendezi majd a Vitalitás SE, december 3- án, szombaton. A tavalyi évhez hasonlóan várhatóan majd a szlovák „krosszosok” is tisztele­tüket teszik a futamon, mely még tovább bonyolíthatja a fenti szálakat az összetett elsőségre pályázó versenyzők között. már Buruczki és Búr is messze járt. Az utolsó kört Buruczki mindösszesen bő tíz másodperces előnnyel tud­ta megkezdeni, ami azonban végül elégnek bizonyult, így Buruczki-Búr-Fejes sorrendben értek célba a versenyzők. A negye­dik helyért folyó harcban láthat­tuk azt, amit „elhalasztott” a tech­nikai hiba a két élmenő között: Ró­naszéki és Reitinger nyolc körön keresztül nem tudta eldönteni a kettejük közötti elsőség kérdését, a sprintben végül - néhány centi­méterrel - az előbbi bizonyult gyorsabbnak. Az ózdi esemény végeredmé­nyeképpen nyitva maradt az elit férfi felnőtt kategória összetettjé­nek csúcsa - aminek talán a SuperCross-sorozat követői örül­nek legjobban. Fejes Gábor szá­mára a hátralévő két futam kö­zül elég csak egyet megnyerni ahhoz, hogy elnyerje az össze­tett győzelmet, míg Buruczkinak ugyanehhez a tetthez mindkét eseményen diadalmaskodnia kell. Ezen felül pedig nem sza­bad elfeledkeznünk Búr Zsoltról sem, akinek szintén lesz még be­A Fekete Párduc kapujánál rendre elakadtak az angol támadások „Reménykedem, hogy valahol csak öszszejön majd a csapat” Grosics Gyula szerint a magyar labdarúgás csúcs­pontját jelentette az 58 éve, 1953. november 25- én lejátszott angol-ma­gyar találkozó, amelyet a legendás Aranycsapat - a Fekete Párduccal a kapu ban - 6-3-ra nyert meg a Wembley Stadionban.- Az egy nem várt, és nem is na­gyon remélt sikere volt a magyar labdarúgásnak. A mérkőzés képe és a kialakult eredmény miatt nemcsak egy boldog napot ered­ményezett, hanem a magyar fut­ball világszínvonalra emelkedését is - nyilatkozta az MTI-nek az év­század mérkőzésének megemlé­kezésén a 85 éves legendás kapus. - Nem nagyon merem kimonda­ni, mert nem az én feladatom, de tulajdonképpen a magyar labda­rúgás ennek a mérkőzésnek a ha­tására és tapasztalata alapján ju­tott az élre. Akkor néhány eszten­dőn keresztül azt mondták, a ma­gyar labdarúgás a világ legjobbja. Éppen ezért ebben a csapatban szerepelni nemcsak dicsőség volt, hanem megtiszteltetés is. A 86-szoros válogatott Grosics hozzátette, csak azt sajnálja, hogy az utóbbi esztendőkben egyre ke­vesebben tudnak megjelenni a megemlékezéseken: - Már csak ketten vagyunk Buzánszky Jenő- vel, a többiek távoztak az élők so­rából. Én csak abban reményke­dem, hogy valahol csak összejön majd a csapat.. - mondta Grosics, aki Dorogon kezdte pályafutását, a Mateosz, majd a Honvéd, végül pedig a Tatabánya kapusa volt A hálóőr a Ferencvárosban sze­retett volna játszani, ám az 1962- es chilei világbajnokságon a Cseh­szlovákia elleni negyeddöntőt kö­vetően hivatalos iratban arról ér­tesítették, hogy az akkori Magyar Labdarúgó Szövetség, illetve az OTSH nem járul hozzá az átigazo­láshoz. Grosics ekkor dühében le is mondta a válogatottságot, igaz, az osztrákok, illetve a jugoszlávok elleni barátságos mérkőzéseken még pályára lépett. Grosics sze­rint nincs kizárva, hogy a magyar futball hamarosan ismét felemel­kedik: - Vannak alapszabályok, amiket be kell tartani. Az egyik, hogy nem a játékosok tisztelik meg a nézőket, hogy kimennek a pályára, hanem pont fordítva. Az utolsó évben valami megmozdult a magyar labdarúgásban, és en­nek nem az az oka elsősorban, hogy a játékosok egyéni képessé­gei felülmúlják az egy évvel ez­előtti játékosok képességeit, ha­nem az az igazolt tényező, hogy ez a csapat a pályán sokkal lelke­sebben játszik, mint az egy évvel ezelőtti. Az élő legenda kitért az elmúlt időszak bundabotrányaira is: - Meg vagyok döbbenve, napjaink­ban olvasom, hogy bundázó játé­kosokat visznek be a rendőrségre, ez borzasztó dolog, mert én az utóbbi években meg voltam győ­ződve arról, hogy megszűntek az előre lejátszott mérkőzések, ez pe­dig rákfenéje egy ország labdarú­gásának. Grosics szerint a legfon­tosabb tényező ugyanakkor a küz­deni tudás: - A játékos, amikor fel­veszi a várost képviselő szerelést, olyan különleges helyzetbe kerül, amiben tudatosan nem szabad hi­bázni. Amikor pedig az ország szí­neit jelképező mezt veszi fel, ak­kor meg kell szakadni a pályán...

Next

/
Oldalképek
Tartalom