Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)

2011-11-23 / 273. szám

8 SZTORI 2011. NOVEMBER 23., SZERDA Adóalanyok és adómentes ebek sarc Minden kutya, amelyik kicsi, fekete és szőrös, az puli az adóbevallásban A magyar vizslák megússzák a bevallást, ahogyan a másik vizslafajta, a drótszőrű is. És mi lesz a magyar keverékekkel? Januártól adót szedhet­nek az önkormányzatok a kutyatartóktól. A parla­ment hétfőn fogadta el azt a törvényt, amely sze­rint „normál” ebek után 6000, a „veszélyes” ku­tyák után 20 000 forintos hozzájárulást fizettethet­nek a gazdákkal évente. Árvay N. Tivadar Az állatvédelmi törvény módo­sításával januártól veszélyes eb esetén 20 ezer, egyéb kutya ese­tén a 6000 forint ebrendészeti hozzájárulást szedhetnek az ön- kormányzatok az állatok gazdá­itól. Felmentést a mentő-, jelző-, vakvezető, rokkantsegítő vagy terápiás, a Magyar Honvédség­ben, rendvédelmi szervben, nemzetbiztonsági szolgálatban vagy közfeladatot ellátó őrszol­gálatban alkalmazott, az ivarta- lanított, az ismert tartóval nem rendelkező és állatmenhelyen, ebrendészeti telepen, vagy ál­latvédelmi szervezet telephe- J lyén tartott, valamint állatmen- £ helyről, ebrendészeti telepről vagy állatvédelmi szervezettől örökbefogadott kutyák kapnak. Veszélyes ebnek azok a kutyák minősülnek majd, amelyek fi­zikai sérülést okoztak, vagy „fi­zikai, vagy pszichikai állapotuk alapján feltételezhető, hogy fizi­kai sérülést okozhatnak”. A beszedett adó teljes össze­gét állatvédelmi feladatok ellátá­sára kell - vagy legalábbis kel­lene - fordítani, bár egyelőre nem látszik, hogyan lehet majd ellenőrizni a pénz felhasználá­sát. Ennek ellenére az állatvé­dők üdvözölték a törvényt, a ku­tyatartók, illetve az ebtenyész­tők viszont több ponton aggá­lyosnak tartják a kidolgozatlan, sokszor homályosan megfogal mázott szabályokat. „Van pozitív hozadéka, de jó néhány gyenge pillére is a hét­főn elfogadott törvénynek - mondta el lapunknak Korózs András, a Magyar Ebtenyész­tők Országos Egyesületének (MEOE) elnöke. - Pontosan ki­dolgozott részletek nélkül eb­ből is olyan gumitörvény lesz, mint a »pitbulk-törvényből, amelynek bevezetése után alig találtak pitbullt az országban. Meghatározhatatlan például a veszélyes kutya fogalma, pedig ez súlyos tízezrekbe kerülhet az ebtartóknak. Nagyon jó per­sze, hogy nem fajtákat bélye­geztek meg, de vajon ki lesz az a szakértő, aki előre kijelenti egy kutyáról, hogy veszélyes? Ezt nyilván csak utólag, egy- egy esemény után lehet megál­lapítani.” Az egyesület elnöke szerint aggályos lehet azoknak a mun­ka- és szolgálati kutyáknak az ilyen jellegű besorolása is, ame­lyeket kis falvakban vagy a ta­nyavilágban tartanak házőrző­Kutyanépszámlálás a képviselők megszavazták a háromévenkénti kötelező eb­összeírást is, hogy megköny- nyítsék a veszettség elleni ol­tások, a járványvédelmi és ebrendészeti feladatok végre­hajtását A kutya fajtája, szü­letési ideje, neme, színe és ne­ve mellett az állat gazdájá­nak nevét, címét, telefonszá­mát, elektronikus levélcímét is rögzítik. ként, s most 20 ezres adóval fe­nyegetik őket. „Az a dolguk, hogy ugassanak, morogjanak, ha idegen jár a kerítésen kívül. Azaz veszélyesek, de mi másért tartanák őket, ha nem ezért?” Korózs András attól is tart, hogy az adó miatt kinyílnak a kiskapuk. „Örülünk, hogy az ős­honos magyar fajták mentessé­get élveznek, de várhatóan a származási bizonyítvány és törzskönyv nélküli ebek eseté­ben minden, ami fekete, kicsi és szőrös, az puli lesz, s minden, ami nagy és fehér, az kuvasz. megváltoznak a prémterme- lésre vonatkozó szabályok is. Alapvetően nem lehet majd ál­latot tartani a szőrméjéért, de ez alól lesznek kivételek, ame­lyeket csak később szabályoz­nak végrehajtási rendeletben. a módosítás eredetileg megtil­totta volna az élő állatok nyere­ményjáték díjaként történő fel- használását is, de ezt inkább rendeletben szabályozzák. Holott a valóban magyar fajtájú kutyák darabszáma - a törzs­könyv nélküli állománnyal együtt - 50-60 ezerre tehető a MEOE becslése szerint.” Baj az is, hogy rosszkor lép életbe a szabályozás. A 80-as években egy hasonló ebren­delet miatt ezrével kerültek ut­cára és menhelyekre az állatok. Ha ez januárban is így történik majd, a hidegben sok kutya el­pusztulhat. Ráadásul a gazda­sági környezet is nehezíti az ebtartók dolgát. Azok az egye­dül élő nyugdíjasok, akik gyak­ran 2-3 kistestű keveréket is tartanak (sokszor jószándékkal befogadott kóbor ebekről van szó), képtelenek lesznek befi­zetni a többezres adót. „De hiá­nyoljuk a kutyatenyésztők adó- mentességét is - teszi hozzá Korózs András. - Az elmúlt években jó irányt vett a kutya­tenyésztés gazdasági kifehérí­tése, a vállalkozók többsége fe­gyelmezetten adózik az adott te­lepüléseken, nonszensz, hogy most magánemberként is meg­sarcolják őket. Az állataik 4 hó­napos korig lesznek adómente­sek, de a tenyészállomány után megfizettethetnék velük az eb­adót.” A MEOE egyébként már hosz- szú ideje együttműködik az ön- kormányzatokkal, az ebadó kapcsán is letesznek egy aján­lást, amelyben megindokolják, hogy miért ne vezessék be a te­lepülések az új hozzájárulást. Az egyesület szerint ugyanis több gondot vennének a nya­kukba az önkormányzatok, mint amennyi hasznot hoz az adó. A gyepmesteri telepek túl­zsúfoltsága, az összeírás költsé­gei, a szakemberek felkérése ugyanis mind többletköltséget jelent. A szakember szerint azokon a józanul gondolkodó települése­ken, ahol az országos átlag alat­ti az életszínvonal, nem vezetik be az ebadót. Budapesten, a fővá­ros körüli településeken, illetve a gazdagabb nyugati régiókban viszont nem kizárt, hogy lesz eb­adó. „Mindenesetre akikkel ed­dig beszéltem, egyelőre legyin­tettek az ebadó hallatán, mert szerintük is többe kerül a végre­hajtás, mint amennyit hasznot hoz a hozzájárulás” - teszi hoz­zá Korózs András. Kilenc a magyar fajta MAGYAR PÁSZTOROK Mudi MAGYAR VADÁSZOK Rövid szőrű vizsla Magyar agár a* A zarándoknő mosolya, avagy a külső és belső utak ,'szr\ RADOS VIRÁG PÉNZSZŰKÉBEN VOLTAM. Egy kolléga azt tanácsolta, fordul­jak Anikóhoz, az egyik bulvár­magazin főszerkesztőjéhez, aki éppen munkatársakat ke­res. Nem fűlt a fogam a bulvár­hoz, másfajta újságíró vagyok, inkább irodalmi riporternek, publicistának való. De kellett a mellékes, vettem hát egy nagy levegőt, és felhívtam Anikót. egy csili-vili irodaház csili-vili irodájában fogadott. A padló­szőnyeg, akár a golfpályák pá­zsitja, az üvegablakokból mennyei panoráma tárult a szem elé, a bútorzat egyenesen futurisztikus volt. Elfogódva süppedtem bele a mohazöld bőrfotelba, Anikó pedig előad­ta, mire van szüksége. Plety­kákra, de csakis celebekről, akik kirakták magukat a kira­katba: hé, rólam írjatok! A cik­kek legyenek csipkelődők, sőt rosszmájúak. elnéztem a csinos, középkorú nőt. Olyan elegáns volt, hogy rögtön pózolhatott volna egy divatlapnak. Tetőtől talpig csu­pa finom, drága holmi, friss manikűr, profi hajvágás, rö­vid, művészien elrendezett fri­zura. De a szeme - a szeme élettelen volt. Fegyelmezett vo­násokkal magyarázta, mi len­ne a dolgom, bennem pedig egyre a neve harangozott. Hol is hallottam? Aztán beugrott: magyar királyi rádió. Ott volt riporter valamikor. Rákérdez­tem, és akkor Anikó arca vá­ratlanul megmozdult, szemei felcsillantak. „Csodálatos idő­szak volt - mondta. - Kár, hogy örökre vége.” ajánlatára nemet mondtam, mire az arca ismét bezárult. Aztán Anikó eltűnt. Nemrég tudtam meg, végigjárta a'híres zarándokutat, az El Caminót, és könyvet írt róla. Nyolcszáz kilométert gyalogolt hátizsáko­sán. „Pár hónapja becsuktam egy ajtót, mögötte hagyva az addigi életemet, a munkámat, a teljes létbiztonságot - számol be a kezdetekről. - Körülöttem sorban betegedtek meg az em­berek a stressztől, a megfelelni akarástól. Úgy éreztem, ha nem lépek, ha nem hallgatok a belső hangomra, amely azt súgja, elég volt, én leszek a kö­vetkező.” felhívtam, hogy gratuláljak neki a könyvhöz, az úthoz. A régi száraz, szenvtelen nő he­lyett a telefonban egy derűs ember hangját hallottam. „Nem a térbeli távot volt nehéz megtenni” - mondta. A nehéz az volt, amikor rádöbbent, a za­rándoklat számára tele van lel­ki fájdalommal. Mire az út vé­get ért, valami megváltozott benne. „Mindig nagyon pénz­centrikus voltam - mondja. - Most nincs luxusirodám és egy zsák pénzem havonta, de műi­den apróságnak örülni tudok.” van rá egy fogadásom, hogy már a szeme is mosolyog. A miénk feljött! Anatolij Ivasin boldogabb a szokásosnál. Űrhajójuk, a Szojuz TMA-22 si­mán dokkolt a Nemzetközi Űrállomáson, fedélzetén két orosz és egy amerikai űrhajóssal. Erre augusztusban még nem mindenki kötött foga­dást, akkor egy legénység nélküli teherűrhajó félútról visszaesett a földre. A Szojuz most tankönyvszerűen startolt, ez azért jó hír (egyebek mellett), mert az amerikaiaknak már nincs hadban űrrepülőgépük, vagyis más út­juk nincs a nemzetközi űrállomásra. Fent egy japán, egy amerikai és egy orosz asztronauta várta a csapatot, ők decemberben jönnek vissza. Lan­dolni ejtőernyővel fognak, mint a régi, szép, farkas bereis időkben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom