Nógrád Megyei Hírlap, 2011. november (22. évfolyam, 255-279. szám)
2011-11-22 / 272. szám
4 PF 96 2011. NOVEMBER 22., KEDD NOGRAD MEGYE Ligetvári István és lányai - építészeti fotókiállítás a Talent Művészeti Klubban Nagyné Hajdú Györgyi Salgótarján. Különleges kiállítást nyitott meg Timmer Zoltán, salgótarjáni építész a napokban nálunk. Városunkból elszármazott építészbarátja, kollégája szépen installált fotóiról mondta: az értékes, a minőségi alkotás lehetősége, ihlete, vágya hajtja, űzi munkájába, amit - és ezt én teszem hozzá - már művészetnek is nevezhetünk. Bár az építés tárgyi, anyagiasuk produktum, a játékosság, a forma íveinek örökbecsűsége, a szerkezetekben meglelhető gondolat emeli fel, emelheti fel erre a szintre. Az épület csodálójának és használójának pedig egyaránt ugyanaz az „ahaélmény” jelent örömet, amely bármelyik színházi élmény vagy koncert esetén. Ezért érzem én művészetnek a hiteles, szakmai hozzáértést magas fokon űző mesterek, alkotók munkáját. S hogy nem csak én gondolom így, hanem nálam jóval avatottabb szakemberek is, az bizonyítja, hogy Ligetvári István nívódíjat kapott Trafik című alkotásáért. Egy falatnyi dabasi trafikot újított úgy fel, hogy abban nem dohányáru, pipakellékek és újságok vásárolhatók, hanem havonta új és új kiállítás nyílik, műsorral, performance-szal egybekötve. Micsoda elhivatottság, milyen adni akarás! Számomra ez az „ahaélmény” az ő emberi világában, hiszen erre törekszem én is. Nem tudom, Salgótarján lesz-e olyan dekódoló, befogadó, mint Dabas, de reménykedem, bizakodom. Abban, hogy nem ment még innen el mindenki, vagy aki mégis, az hazatalál olykor. Jazz-rock-blues est keretében zajlott a kiállításmegnyitó, hiszen ez is új elhatározásunk: Szeretnénk a „bevezető szakaszban” helyi jazzistákat, rockereket, lehetőleg tanult, képzett, tehetséges zenészeket a színpadunkra vonzani, lehetőséget adni a bemutatkozásra, hiszen az utóbbi tíz évben csak az általam felkarolt, felelevenített jazz- presszóban léphettek fel. Aztán, ha tényleg feléled a tarjáni jazzközön- ség, hívunk messzi vendégeket is. Ez a terv, meglátjuk, mit hoz az érdeklődés. Már most gyöngyszemre akadtunk, két hónap után. Lenyűgözve hallgatjuk Talpas Zolit, a Jazz-Exit kiváló billentyűsét... alig bírjuk követni ujjai fergeteges mozgását. Remek élmény minden szerda este, hasonló kvalitású zenészekkel. Zárásként néhány adat és hitvallás a Ligetvári családtól/ról: LIGETVÁRI ISTVÁN-ÉPÍTÉSZ Zagyvapálfalva, 1959. április 7. Diploma: BME Építészmérnöki Kar, 1994 Ligetvári és Társa Építésziroda, Dabas Az építészet az érzés és gondolat által működő emberi tevékenység. Felelősséggel jár, mert a környezetformálás alapvető része. Hiszem, hogy a minőség elsősorban igény és nem pénz kérdése, hogy az érték létezik és felismerhető. Feladatom, hogy a mindennap változót az adott helyen és időben kimerevítsem kép vagy tömeg formájában. Célom, hogy ebből több legyen a jó, mint a rossz. LIGETVÁRI DOROTTYA SARA Budapest, 1991. március 24. építészhallgató Szent István Egyetem - Ybl Miklós Építész Kar, Budapest Ligetvári és Társa Építésziroda, Dabas „Mindig megtörténik, amiben hiszel; s a hited teszi azt megtörténtté." Frank Lloyd Wright LIGETVÁRI CSENGE LUCA Budapest, 1992. december 21. színművészhallgató Keleti István Művészeti Iskola „A tökéletesség valamennyi részlet tökéletes összhangja, amikor semmit sem lehet hozzátenni vagy elvenni anélkül, hogy az egész ne károsodjék. ” Leon Battista Alberti A könyveknek megvan a maguk útja, története Kedves Barátaim! A napokban olvastam Galcsik Zsolt levéltáros barátom tanulmányának az elején a híres latin mondást: „Habent sua fata libelü. A könyveknek megvan a maguk sorsa.” Lehetne ezt így folytatni, megvan a maguk útja, története is. Tizenhat évvel ezelőtt barátommal, Lendvai Ferenccel és lányommal, Nógrády Ildikóval megírtuk Jobbágyi történetét. A könyv egyik példánya eljutott az USA-ba egy ott élő magyarhoz, aki megmutatta magyar származású barátnőjének. A barátnő azt mondta: „Abban a faluban élt a nagymamám fiatal korában. Ezt a falut emlegette mindig.” A két barátnő, amikor Magyarországon járt, eljött hozzánk és arra kért, kutassam fel még élő rokonaikat, valamint a családjukról szóló dokumentumokat. Ez idén tavasszal történt. Két héttel később egy Németországban élő volt szentesi iskolatársam hívott fel telefonon, hogy gratuláljon a Korom és korom című kötetemhez. Valaki elküldte neki. Néhány hónapja jelent meg a Kozárdi krónikák és arcok című néprajzi tanulmányom. A kozárdiak jóvoltából a kötet már eljutott Szlovákiába, Ausztriába, Németországba és Ausztráliába is. A 2011-ben megjelent Athéné almanachot így dicsérték azok, akik olvasták: nagyon szépek a színes reprodukciók, a versek, a novellák. Jó kézbe venni és lapozgatni a kötetet. A Nógrád Megyei Hírlapban dr. Csongrády Béla írt egy igen érdekes és elgondolkodtató cikket az athénésekről és a könyvről. Amíg tanítottam, számos könyvet vittem be az óráimra szemléltetés, ismertetés és ajánlás céljából. Tanítványaim közül többen nemcsak lapozták, de meg is szagolták: „Ez régi lehet, érzem az illatáról, vagy ennek olyan friss, nyomdaszaga van” - mondták. Pár évvel ezelőtt itthon járt Kanadában élő gyerekkori barátom. Vele beszélgettem: „Te nem tudod, mit jelent otthonról itthonra hazajönni, csak magyarul beszélni ismét, magyarok közt élni. Mielőtt visszaindulnánk a feleségemmel, könyveket, folyóiratokat vásárolunk. (Megjegyzem, a tv égi csatornáinak nincs illata.) Ja, igen - tette hozzá - ezeket a kiadványokat barátainknak is odaadjuk, elvárják tőlünk.” A Zászlós Zsóka Györgyről elnevezett irodalmi pályázat díjkiosztó ünnepségén az özvegye majdnem szóról szóra ezt mondta: „A könyveket, amelyeket most önöktől kaptam és magammal viszek Amerikába, nemcsak én olvasom, odaadom a barátaimnak is. Egy kis hazai hangulatot áraszt majd.” (Ezért is sajnálom, kedves barátaim, hogy néhányan nem adtak közlésre anyagot a 2012-es hamarosan megjelenő almanachba.) Baráti üdvözlettel: Nógrády Andor Mocsáry Lajos-emléknap Mihálygergén és Andomaktályán „...Az egyes nemzetiségek megélhetnek békében egymás mellett s úgy nézhetik magukat, mint egy közös anyának, a honnak gyermekei s testvérek egymás között ...Egy hazának emelkedésén munkálkodhatik több nemzet is.” (Mocsáry Lajos, 1826-1916) Ez az idézet olvasható Mihálygerge Község Önkormányzata meghívójában, amely az októberben megrendezett Mocsáry Lajos-emlékkonferenciára invitálta a falu lakosságát és vendégeit, a József Attíla Művelődési Házba. Nevezetes nógrádi személyre, Mocsáry Lajos közíróra, országgyűlési képviselőre emlékeztek, akinek birtoka volt Mihálygergén is (Forrópuszta). Az összejövetelen Fenesné Tóth Ágnes, Mihálygerge alpolgármestere köszöntötte a megjelenteket, dr. EgyedFer- dinánd, a művelődési ház igazgatója, a Salgótarjáni Szlovák Kisebbségi Önkormányzat elnöke, a rendezvény főtámogatója szólt a rendezvény céljáról, programjáról. Fellépett a hírneves Dobroda hagyományőrző együttes is. A konferencián hárman tartottak előadást: L& rincz Gézáné „A bocsári Mocsáry nemesi család története, Mocsáry Lajos élete”, dr. Bozó Gyula „Mocsáry Lajos közéleti pályája, nemzetiségi politikája”, Bancsek Gábor pedig „Mocsáry Lajos emlékének őrzése Szlovákiában, Füleken” címmel. Az előadások elhangzása után a nap legjelentősebb eseményeként felavatták Mocsáry Antal emléktábláját, amelyet a művelődési ház falán helyeztek el. Egy diáklány Mocsáry Lajos Lisz- nyai Kálmánhoz című versét adta elő, ezután megkoszorúztuk az új, fekete márványból készült aranybetűs táblát. Nyolcfős csoportunk délután érkezett Andornaktályára, ahol Vámosi László polgármester fogadott minket Mocsáry Lajos egykori kastélyánál, amely most a fogyatékosok otthona és rehabilitációs intézete. Igazgatónője is várta érkezésünket. A szép őszi napsütésnek köszönhetően a helyi lakosok is szép számban jelentek meg a koszorúzási ünnepségen. 1976-ban helyeztek a kastély falára emléktáblát, amelyen Mocsáry Lajos Nemzetiségek című művéből vett idézet olvasható. Felkérésre rövid emlékbeszédet tartottam, amit érdeklődéssel hallgatott az ünneplő közönség. A méltatásból csak egy mondatot idézek: „Az ő korabeli függetlenségi pártno- tabilitások közül Kossuth Lajos is Mocsáryt értékelte a legtöbbre.” - írták a szabadelvű sajtóközleményében Mocsáry Lajos halálakor. (Az Újság, 1916.9. számában) Mocsáry Lajos 1916. január 7-én hunyt el Andornakon. A család 1767- ben megépített sírboltjába temették el. Felkerestük sírját a falu régi temetőjében, ahol kegyeletteljes megemlékezésben volt részünk. A református egyházközösség képviseletében Gócza Gábor közreműködésével egyházi énekekkel és közös imával emlékeztünk a jólelkű, nemes hívünkre. Mocsáry Lajos 1867-től 1873-ig töltötte be a borsodi református egyházmegye főgondnoki tisztét. Tiszteletünket leróva elhelyeztük koszorúinkat és mécseseket gyújtottunk. A kastély melletti angol kertben felkerestük Mocsáry Lajos feleségének, Lux Annának a sírját is. A délután folyamán még újabb meghívásoknak tettünk eleget. Az általános iskolában tartottunk előadást. Itt is fellépett a helyi hagyományőrző együttes, műsorukkal jó hangulatot teremtettek. A mihálygergei csoportból hárman elénekelték a Karancs himnuszát. Fenesné tájékoztatást adott Mihálygerge közösségi, kulturális és sportéletéről. Ezután a faluházba mentünk, ahol fogadáson vettünk részt. Sokat beszélgettünk arról, hogy folytatni lehetne a jövőben a két helység között most kialakult jó kapcsolatot. Megköszönve a vendéglátást és az együttműködést este hazaindultunk. Lőrincz Gézáné
