Nógrád Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 229-254. szám)
2011-10-03 / 230. szám
4 2011. OKTÓBER 3., HÉTFŐ PORTRÉ Ha az ember betölti a hatvanadik, majd a hatvanötödik életévét is, egyre racionálisabban bánik idejével, energiáival, jobban súlyoz a lényeges és a kevésbé fontos teendők között s törekszik megosztani is a munkát. A kor előrehaladtával azonban nemcsak a jövőről való gondolkodás szándéka nő meg, hanem a visszatekintés, a mérlegkészítés igénye is. Kakuk József: Mindent a saját erőmből értem el Mit is csináltam eddig? Kellett volna, lehetett volna másként cselekednem? Mi a dolgom még a következőkben? - e kérdéseket manapság egyre többször teszi fel magának Kakuk József vállalkozó, a városszerte Patyoként ismert és tisztelt lokálpatrióta is. Úgy érzi, hogy semmit nem kell szégyellnie, semmi olyat nem tett, amit meg kellett volna bánni. Senkinek nem kell hálálkodni, gazsulálni, mert amit elért, szinte teljes mértékben saját erejéből érte el. Munkáját megyei szinten ismerték el, kapott Bérczy Károly-díjat, Nógrád díszpolgára lett, tavaly pedig az Év vállalkozóia-Címet is elnyerte. A legnagyobb kitüntetésnek azonban azt tartja, amit a megyei lap olvasóitól - az emberektől - kapott 1992-ben. A diplomán, amelyet bekeretezve nagy becsben tartva őriz, az alábbiak olvashatók: „Ezen okirat tulajdonosa eddigi életútja és közéleti tevékenysége, valamint az Axel Springer Magyarország Kft. Nógrád Megyei Irodája és a Nógrád Megyei Hírlap 1992. évi népszerűségi versenyén kapott olvasói szavazatok alapján Kakuk József Nógrád megye legnépszerűbb embere elismerést érdemelte ki. 1992. december 30. ” A voksok számát egész biztosan gyarapította, hogy ő kezdeményezte és akkoriban - a kilencvenes évek elején - öt alkalommal szervezte meg a tóstrandi randevú elnevezésű népünnepélyt augusztus 20-án. Kakuk József nyolcgyermekes salgótarjáni családból származik, édesapja segédmunkás, édesanyja háztartásbeli volt, testközelből ismerték a szegénységet, az egymásrautaltságot. Autószerelőnek tanult, sokáig e szakmában dolgozott. Az volt a vezérelve, hogy ha egészsége és munkája van, akkor nagy baj nem lehet. Amikor módja adódott, megalapította a Kakuk-Toyota Kft.-t, amely a kezdetektől fogva sikeresnek bizonyult. Autókereskedőként is mindennél fontosabbnak tartotta az emberi tisztességet, méltóságot, mindig előre nézve, a holnapban, a jövőben gondolkodva élte meg a mát, a jelent. Büszke rá, hogy folyamatosan sikerült maximálisan eleget tennie a cég által támasztott követelményeknek, elvárásoknak. S ez így van napjainkban, a közismerten szigorú gazdasági körülmények, feltételek közepette is, pedig a válság az autós szférában is jelentkezett, jelen van, sőt ott érződött legelőször. Miután cége két helyen - Salgótarjánban és Gyöngyösön - is beruházott több mint fél milliárd forint értékben, most keményen meg kell küzdeniük a törlesztőrészletekkel. A gondok gyarapodásához - véleménye szerint - hozzájárul a bankok tisztességtelen és elfogadhatatlan magatartása is. A pénzintézetek nem hajlandók egy részét átvállalni azoknak a terheknek, veszteségeknek, amelyek a vállalkozásokat s az azokban érintett embereket sújtják és nem egyszer a kétségbe esés a megsemmisülés szélére sodorják. Úgy tűnik, hogy a vállalkozások, a vállalkozók sorsa egyáltalán nem érdekeli a bankokat. Miért nem védi meg a törvény, az állam azokat, akik nem voltak felelőtlenek, nem éltek tékozló módon és önhibájukon kívül kerültek válságos helyzetbe? - ez az egyik olyan kérdés Kakuk József részére, ami manapság sokat foglalkoztatja. A rendszerváltást követő időkben Kakuk József a közéletben is hallatta a hangját. Mindig hittel, a legjobb meggyőződése szerint politizált, sohasem a karrier, a majdani haszon érdekében. Soha nem részesült előnyben, egyetlen párttól sem kapott sem pozíciót, sem anyagi támogatást. Kifejezetten indulatokat vált ki belőle, ha arra gondol, hogy a pártpolitikának és egyáltalán a pártok tevékenységének milyen káros hatásai voltak illetve vannak. Úgy véli, hogy hazánkban indokolatlanul túlságosan nagy szerephez jutottak a pártok s a kelleténél jóval kevesebbet számít az ember, a tehetség, a teljesítmény. A pártoskodásnak az ország látja a kárát. Azok, akik gyűlölködnek, folyamatosan az emberek közti ellentétet szítják, A Kakuk-Toyota Kft. megalapítója nagy megtiszteltetésnek tartja a Nógrád Megyei Hírlap olvasóitól kapott szavazatokat hosszú távon nem maradhatnak a közélet élvonalában. Kakuk Józsefnek elvei vannak s azokat támogatja, akikkel szimpatizál, akik közel állnak az általa képviselt értékrendhez. Orbán Viktort Európa egyik legfelkészültebb politikusának tartja, aki képes az ország szekerét jó irányba fordítani, a magyar társadalmat összefogásra, tenni akarásra bírni. Ez akkor is igaz, ha a miniszterelnöknek, illetve a kormánynak nem minden intézkedése vált ki osztatlan egyetértést a közvéleményben, különböző rétegek körében. A kemény kézre, a határozott döntésekre azonban szükség van a sikeres jövő érdekében. E véleményének megfelelően az ország sorsát Kakuk József derűlátóan ítéli meg, nem optimista azonban szűkebb pátriánkkal kapcsolatban, amelyik szerinte nem halad előre a remélt módon. Sőt nemcsak stagnál, bizonyos területeken le is marad, visszafejlődik. Kakuk József fiatal korában sportolt is, az SBTC, a Nagybátony és a Somoskőújfalu labdarúgója, hátvédje volt. 1965 és ’67 között az NB I-ben is szerepelt az akkor nagynevű, kiváló játékosokból álló Stécében. Fiatalon, alig huszonöt évesen hagyta abba az aktív futballt, de gyakorlatilag soha nem szakadt el tőle. Mindmáig közel áll a szívéhez az SBTC, nemcsak erkölcsileg, hanem a lehetőségeihez képest anyagilag is támogatta a klubot, amelynek 2007 és 2011 között elnöke is volt. Vezetésével jutott vissza a csapat a megyei bajnokságból az NB III-ba, s ugyancsak ő irányította, koordinálta a 2010-es jubileumi év rendezvényeit, amelyek méltó módon emlékeztek meg a várostörténeti értékként számon tartott egyesület megalapításának kilencvenedik évfordulójáról. Minden bizonnyal összefügg a sport iránti érdeklődésével, állatszeretetével is, hogy Kakuk József és családja - konkrétan a Juhar ’97 Kft. keretében - mintegy huszonöt évvel ezelőtt lótenyésztéssel, lóversenyzéssel kezdett foglalkozni. Kialakították az ország legszebb fekvésű lovaspályáját s meggyökereztették az augusztus 20-i nemzetközi Toyota Kupát, amelyet az idén immár hetedik alkalommal rendeztek meg egyre magasabb színvonalon, komfortosabb körülmények között a Kakuk Lovasudvarban, a Platthy Józsefről elnevezett stadionban. A „Magyar Lóért” díjugrató versenysorozat kiemelkedő, elismert eseményévé vált a magyarországi és ezen belül a Nógrád megyei lovassportnak, de figyelemre méltó a szlovákiai lovas sportbarátaival kialakított egyre bővülő kapcsolatrendszere is. A minapi, szeptember 24-i szezonzárás alkalmával ötödik alkalommal, minden eddiginél nagyobb számban találkoztak egymással megyei, megyén és határon túli díjugratók a Platthy József Lovasstadionban. A fejlesztés, az utánpótlás-nevelés érdekében jelenleg - pályázati pénz által megtámogatva - fedett lovardát építenek, amely a környéken az egyetlen ilyen jellegű objektum. Kakuk József ez irányú törekvéseit, ambícióit nyilván erősíti, hogy két unokája - Bállá Annamária és Bállá Dóra - is kedvet kapott a lovagláshoz, díjugratáshoz és korosztályukban - tizennégy illetve tizenhat évesen - mindketten felettébb tehetségesnek bizonyulnak és jobbnál jobb eredményeket érnek el országos szinten is. Természetesen nagyon szereti másik két unokáját, a hétéves Vendel Ádámot és a legkisebbet, az egyéves Vendel Grétát is, nem beszélve két leányáról és a vele jóban- rosszban kitartó társról, a feleségéről. Családcentrikus ember, ez azonban | nem zárja ki, hogy szívesen legyen | együtt s néhány pohár bor mellett elda- f. lolgasson barátaival, kedves ismerőse- | ivei és a maga módján támogasson, ~ szponzoráljon közösségi rendezvényeket, kulturális, művészeti programokat. Azonban ahogy nőnek az unokák, Kakuk József igénye is növekszik, hogy minél többet időt töltsön velük s egyáltalán szerettei körében. Ezért igyekszik fokozatosan átadni azt a munkát, amelyet nem feltétlenül neki kell elvégeznie, másoknak, fiátalabb évjáratú családtagjainak, barátainak. Egyre inkább a háttérből igyekszik szemlélni, befolyásolni az általa befolyásolható folyamatokat. Arról azonban nem mond le, hogy mindig - ahogyan világéletében tette - őszintén - ha úgy érzi, hogy arra van szükség - keményen kifejtse véleményét a szűkebb és tágabb környezetében tapasztalt történésekről, jelenségekről. Egy nemzeti érzelmű igazi lokálpatrióta nem is tehet mást...- csébé Egyre több látszik az épülő fedett lovardából Hét évtizede az íjászatnak él Kétféle ember van: a normális és az íjász - vallja félig viccesen, félig komolyan a salgótarjáni Kósy Zoltán, aki hetven évesen is ragaszkodik gyermekkori szenvedélyéhez. Manapság azonban már az íj készítésében leli elsősorban örömét. Salgótarján. Ideje jelentős részét a somoskői családi ház nyári konyhájában kialakított műhelyben tölti a hetven esztendős Kósy Zoltán. Kicsi kora óta vonzódik az íjászathoz, mint minden gyerek - pontosabban sokkal jobban. Már tízévesen volt olyan maga által készített íja, amellyel nyolc- van-kilencven lépésre el tudott lőni. Néhány esztendő elteltével pedig egy „igazi gyárit” is kapott az édesapjától, amellyel versenyzett, Budapesten, a Spartacusban. Nem is akárhogyan: az 1970-80- as években ötszörös magyar bajnok lett, rövid távon. A szerelem nem múlt el: manapság is az íjak töltik ki a mindennapjait, csakhogy immár elsősorban a gyártás örömét kölcsönzik számára.- Egyszer minden íj eltörik, van amelyik már az első húzásra, ezért kezdtem el magam is készíteni, még a versenyzéssel párhuzamosan - mesélte Kósy Zoltán. Mint mondta, a neves történész, László Gyula egyik művében látta azt a sírleletek alapján készített vázlatrajzot, amely nyomán ő is munkához látott. Nem utolsósorban egy másik szerző, az íjász Kovács Zoltán „sugallatára”, aki kézikönyvében úgy fogalmazott: ősmagyar mintára modern anyagokból kitűnő íjat lehetne kifejleszteni.- Nem hagyott nyugodni ez a gondolat, és félig modern anyagokból - például üvegszövetből és szlovák futósílécekből - hozzáfogtam az íjkészítéshez - fejtette ki Kósy Zoltán, aki egyébként könnyűipari végzettséggel és diplomával is rendelkezik. Nagyon sok ember segítette kíKósy Zoltán sérleteiben, amelyek legszebb eredménye az az íj lett, amellyel a fia Kósy Nándor, megnyerte a bajnokságot. Ennél egy húzáshoz akkora erőt kell kifejteni, mintha tizennyolc .kilogrammot emelnénk fel egy méterre.- Ez az íj annyira munkaigényes volt, hogy csak is a szépségéért csinálnák még egy ilyet - érzékelteti a munka fáradalmait az alkotó. Idén tavasszal, jókora szünetet követően látott neki ismét a szenvedélyének. Mint mondta, az íjkészítés ma már jóval könnyebb dolog, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Kitűnő anyagok állnak rendelkezésre, a szükséges információ pedig elérhető az interneten, amely a beszerzésben is nagy segítséget jelent. Elképzelései szerint azt a húsz darab íjat, amelyek most még félkész állapotban vannak, befejezi és a közösség építésére, a sportág fejlesztésére szánja. A jövőben elsősorban a rugós rendszerű íjak készítésével szeretne foglalkozni. Ez nemrég fogalmazódott meg benne, miután ránézett egy egyszerű csipeszre. És mi kell az íjkészítéshez?- Egy rókafűrész, egy jól faragó kés, egy jól faragható fahusáng - a kőris vagy a juhar az általánosan használt, de rózsafából és akácból is kitűnő íjat lehet készíteni -, valamint minél merevebb, nyúlásmentes anyag az idegnek; kezdőknél a ruhaszárító kötél is megteszi. No és mindezek mellett akarat, kitartás, türelem és családi támogatás is szükségeltetik - zárta szavait Kósy Zoltán. Schveiczer Krisztián
