Nógrád Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 229-254. szám)
2011-10-22 / 247. szám
2 2011. OKTÓBER 22., SZOMBAT NÓGRÁD MEGYE „Parancsolattal) tiszta szívvel” -1956 emlékére (Folytatás az 1. oldalról.) való toborozást - és van, aki nem mesél semmit, némán hallgat a múltról, mert ő is ott volt, azok között, akik meghúzták a ravaszt 1956-ban Budapesten és az ország városaiban, ahol sortüzek zúdultak a szabadságért kiáltókra, mint városunkban, Salgótarjánban is. A múlt felelősei közül sokan még mindig köztünk vannak, csendben ülnek, némán hallgatnak tetteikről, az ártatlan emberek ellen irányult lövésekről, az emberéletek kioltásáról. Nekünk ugyan kötelességünk megbocsátani, de elfelejteni nem lehet. Nem felejthetők a rendszer bűnei: az ötvenes évek kitelepítései, a zaklatások, a recski haláltáborban töltött napok, a tüntető tömegben vonuló felszabadult fiatalok arca, akiket aztán golyózápor söpört a földre. Nem felejthető, és nekünk, salgótarjániaknak különösen nem, az a ma sem tudni hány áldozat, aki december 8-án a szabadságért tüntetett, de a megyeháza épületéről rájuk zúduló sortűz által a földre estek. Földre esett a pálfalvai bányagépgyár alig húszéves munkása; a gyermeke kezét fogó édesanya, a kenyeret a hóna alatt szorongató idős, vagy az édesanyjának segítő fiatal, az egyetemista Ravasz István. Nem felejthetjük el őket! 1956 mindenki számára egyéni, különböző, de mégis egy. Sokaknak jelentheti ugyanazt vagy hasonlót. Mindenki családjában viszi tovább az 56-os hősöket, az 56-os eseményeket, a történéseket, a család részvételét a forradalomban. Mi, fiatalok, akik talán csak a történelem- könyvek lapjairól tanultuk a forradalmat, hihetnénk a történelem leíróinak, de olykor elferdítve, kisajátítva, máshogyan adják le - ezért fontos a családi emlékezet. Bennünk él tovább a forradalom, nekünk adták tovább a résztvevők a lángot, hogy őrizzük. A padláson lapuló feljegyzések, a táska legmélyén elbújó röpcédulák, az imakönyvbe tett magyarszalag - mind-mind a forradalom apró emlékei, melyek egy-egy eseményhez kapcsolódnak. Őrizzük meg ezt a lángot, mert ez a forradalom legtisztább, legártatlanabb tükre, s vele együtt őrizzük meg vértanúink emlékét! „Legyenek a szentemlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben a honszabadság Istenének legjobb áldásaival az örökkévalóságon keresztül” - mondja Kossuth Lajos az aradi vértanúk szobrának avatásakor, s mi is némán fejet hajtva ugyanezt mondhatjuk a történelmünk későbbi szabadságharcának hősei előtt. Parancsolatlan, tiszta szívvel vonult a tömeg, s most, 55 év távlatából valamennyien mi is a forradalom még köztünk élő egykori résztvevőivel együtt ismét parancsolatlan, tiszta szívvel megyünk az ünnepségekre, megemlékezésekre. Nem az ünnepi beszédek miatt, nem a koszorúzás miatt, nem a szép megemlékezés miatt, attól sokkal többért: a résztvevők, az áldozatok emlékéért. Őket idézzük fel emlékezetünkben, értük imádkozunk a mai szentmiséken, emlékükre lakunkban ma este. Értük, emlékükre szól ma mindenhol a Himnusz, és égi közbenjárásukat kérve imádkozunk nemzeti imádságunkban Kölcsey szavaival jó kedvért, bőségért, a víg esztendőért, Isten áldásáért! A forradalom alatt Nógrád megyéből, Felsőpetényből kiszabadított Mindszenty József bíboros szeretettel teli szavait idézzük fel zárásként, amelyeket szabadulása után, november 1- jén mondott: „Hosszú fogság után szólok a magyar haza valamennyi gyermekéhez. Senkivel szemben nincs gyűlölet szívemben. Csodálatraméltó hősiesség szabadítja meg most a hazát. A világtörténelemben páratlan ez a szabadságharc. Minden dicsőséget megérdemelnek fiataljaink. Hála és imádság az áldozatokért!” Veszelovszki Balázs „Volt miért élnem” Dr. Magyar Pál emlékére Csakúgy, mint másutt, Balassagyarmaton is egyre fogyatkozik az 1956-os helyi események még élő történelemalakító tanúinak száma. Immár négy éve, hogy Budapesten elhunyt dr. Magyar Pál, az 1956-os forradalom és szabadságharc balassagyarmati eseményeinek legendás vezetője, a helyi Forradalmi Nemzeti Tanács titkára, akit 1992-ben Balassagyarmat díszpolgárává választott. Dr. Magyar Pál még szónoka volt az 50. évfordulós városi ünnepségnek 2006-ban, ahol felidézte: 1956 októberében először a vasutasok tüntető menete haladt, amelyhez a város határában már ezer ember csatlakozott. Sem emberélet, sem vagyontárgy nem szenvedett kárt a forradalom napjai alatt. Október 27-én alakult meg a Városi és Járási Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanács, mely a vérontás azonnali megszüntetését, a szovjet csapatoknak az ország területéről való azonnali kivonását, az élet- és vagyonbiztonság helyreállítását és hatvan napon belüli új szabad választást követelt. A forradalom gyorsan elbukott, de a letartóztatásokra csak 1957 elején került sor. Magyar Pál önként jelentkezett Daróczi Gusztávval, a Forradalmi Bizottság elnökével a városi párttitkárnál, aki délelőtt még megnyugtatta őket. - Menjenek nyugodtan haza, maguknak nem eshet bántódásuk - mondta. Aznap éjszaka azonban pufajká- sok vitték el őket otthonukból és kegyetlenül megverték őket. Kilenc gyarmati társa felett ítélkezett a katonai bíróság, dr. Magyar Pálra halálos ítéletet szabtak. Elfogása után még számos alkalommal bántalmazták, betegségei ellenére gyógyszert nem kapott.- Minek az magának, úgyis ki- végzik - mondták. Egy gyarmati börtönőr viszont ember tudott maradni az embertelenségben: mégis adott cellájába gyógyszert. A vád azon nyugodott, hogy a városi párttitkártól megtagadta a benzinellátmány biztosítását. Egy évbe tellett, hogy a másodfokú bíróság megváltoztassa a halálos ítéletet. Az általa elszenvedett kínokról szól egy 1957- ben készült ügyészségi jegyzőkönyv: „A nyomozás során több ízben bántalmaztak. Első ízben Balassagyarmaton, a rendőrség első emeletén. Bántalmazóim rendőrök és karhatalmisták voltak. Először a falhoz állítottak, és a fejemtől a bokámig végigvertek, bikacsekkel. Ezzel egy időben egy másik személy, hasonlóképpen egy harmadik személy vaskutáccsal szintén végigvert. Mikor összeestem, feltettek egy rossz íróasztalra, és ott ütlegeltek. Megint elájultam, és a földön tértem eszmélethez. Akkor már elölről is rúgtak, ütöttek. A salgótarjáni megyei főkapitányságon, amikor vallatásra vittek, hol egy, hol kettő, hol több személy hosszabb-rövidebb ideig ütlegelt. Figyelmeztettek, ha ezt a panaszom előterjesztem, elveszettnek kell magam tekintenem, de az igazságba vetett hitem kényszerített arra, hogy a fentieket előadjam.” Még a budapesti katonai börtönbe való felszállítás előtt közölték dr. Magyar Pállal, hogy a gyötrelmeiről felvett ügyészségi jegyzőkönyvéért halálra fogják ítélni. Három hónapot töltött a Kisfogházban halálraítéltként, majd Nagy Imre kivégzésének másnapján tárgyalta ügyét újra a kegyelmi tanács. Mentesítették a legsúlyosabb ítélet alól, 1962-ben amnesztia után szabadult. Hosszú évekig a váci cementgyárban dolgozott fizikai munkásként. A nyolcvanas években térhetett vissza a jogi pályára egy budapesti vállalat jogtanácsosaként. Szabadulása után is folytatódott megfigyelése. Megindultan szólt arról, hogy még 1988. október 23-án is, gépkocsival érkező ismeretlenek figyelték házát. Halála előtt egy évvel így emlékezett vissza a forradalomra: - Nem hozta el, amit vártunk, de legalább volt miért élnem... 'O HIRDETÉS NÉPSZÁMLÁLÁS FELELJEN A JÖVŐÉRT! 2011. október 1-31. között www.nepszamlalas.hu
