Nógrád Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 229-254. szám)

2011-10-19 / 244. szám

2011. OKTÓBER 19., SZERDA 5 SZOMSZÉDOLÓ Megújult oviban a gyerekek Hatvan. Családbarát hangulatban és ünne­pélyes keretek között nyitotta meg kapuit a közelmúltban a hatvani Gesztenyéskert óvoda Mesevilág tagóvodája, a Robert Bosch Elektronika Kft. és a hatvani önkor­mányzat együttműködésének eredménye­ként. A hatvani Bosch-gyár közel 10 millió forintból újította fel és korszerűsítette az épületet, amelynek falai közé hétfőn 25 „Bosch-ovis” költözik be. Az átadóünnepsé­gen részt vett Szabó Zsolt, Hatvan város pol­gármestere, Volker Schilling, a hatvani Bosch-gyár gazdasági ügyvezető igazgatója és Roger Seemeyer műszaki ügyvezető igaz­gató. Szabó Zsolt, Hatvan város polgármes­tere köszöntőjében példaértékűnek nevez­te a Bosch egyedülálló kezdeményezését, majd kiemelte, hogy a humán erőforrás utánpótlása, a családok gyarapodása nél­kül nincs fenntartható fejlődés, nincs gaz­dasági növekedés. Ha nem sikerül össze­egyeztetni az élet két alapvető területét: a családi életet és a hivatást, nem fognak megszületni az egyébként kívánt és terve­zett gyermekek. - Egy hosszú távra terve­zett szoros együttműködés első állomásá­nak lehetünk most részesei. Nagy örömöm­re szolgál, hogy az önkormányzat fenntar­tása alá tartozó óvoda a Bosch jóvoltából korszerű és magas színvonalú körülménye­ket teremt majd a Boschban dolgozók gyer­mekeinek. A Bosch és Hatvan városa továb­bi, a szociális hálót támogató nagyszabású projektek előkészítésén dolgozik, amelyek­ről hamarosan beszámolunk - mondta el köszöntőjében a polgármester. Az önkor­mányzati óvoda épületét a Bosch teljesen felújította és az óvodapedagógusokkal, szü­lőkkel történt előzetes konzultációk alapján a szakmai igényeknek megfelelően alakí­totta át. Az óvodai kiemelt ellátást, a rend­szeres és magas színvonalú szabadidős­programokat, az egészséges életmódot tá­mogató étkezést a Bosch biztosítja.- A hatvani Bosch-gyár a régió egyik leg­jelentősebb munkaadója, így olyan szociális- háló-bővítést és támogatást kívánunk meg­valósítani, mellyel az igénybe vevő családok és gyermekeik részére a magyar pedagógi­ára jellemző színvonalas, a XXI. század igé­nyeinek megfelelő szolgáltatást tudunk nyújtani. Szülőként jómagam is mindennap tapasztalom, hogy akkor tud valaki munka- vállalóként jó teljesítményt nyújtani, ha nem kell azon aggódnia, hogy a gyermeke milyen körülmények között tölti a napját - nyilat­kozta Volker Schilling, a hatvani Bosch-gyár új gazdasági ügyvezető igazgatója. Az óvodai helyeket minden Bosch-dolgozó egyenlő fel­tételek mellett pályázhatja meg, a kiválasz­tási folyamat szigorúan az egyenlő esélyek biztosítása mentén valósul meg. Az elbírá­lásban a legfontosabbak közé tartoznak a szakmai és a szociális szempontok. Az óvo­da reggel 6 órától este 6 óráig tartó, a város­ban egyedülálló üzemidejét is a munkatár­sak igényeinek megfelelően alakították ki. Roger Seemeyer, a hatvani Bosch-gyár mű­szaki ügyvezetője kérdésünkre elmondta:- Az óvoda megnyitásával az önkormányzat és a Bosch új munkahelyeket is teremtett a vá­rosban, hiszen az új lakókkal mostantól négy óvónő és négy dadus foglalkozik teljes munka­időben. Az óvónők szakmai munkáját Magyar- országon egyelőre rendhagyó módon, egy kö­zösen kidolgozott motivációs rendszer kereté­ben, félévente a szülők is értékelik majd. A köszöntőbeszédek és szalagvágás hivata­los programját követően az ovisok birtokba vet­ték az új épületet; közös játékkal, énekléssel, családias hangulatú őszi kerti mulatsággal fo­gadta be új lakóit a Mesevilág tagóvoda. A hat­vani gyár, felelős nagyvállalatként célul tűzte, hogy együttműködik a helyi célcsoportok hely­zetét javító intézmények, alapítványok és civil szervezetek munkájában, valamint vállalta, hogy évente több alkalommal is támogatja őket, a most felavatott új óvoda mellett évek óta tá­mogatják a hatvani székhelyóvodát is. Különleges kiállítások Hatvan. 125 fotós pillanatfelvéte­le a világ minden tájáról, mun­katársak fiókjaiból előkerült emlékek, egy megszállott ma­gyar gyűjtő több évtizedes re­likviái, megsárgult dobozokban őrzött személyes tárgyak: 1886- tól 2011-ig tartó jubileumi idő­utazásra hív mindenkit a Bosch, amelynek második állo­mása Hatvan. A vándorkiállí­tással - amelynek a helyi autóbusz-pá- lyaudvar ad otthont egész októberben - jártában-keltében bárki találkozhat.- Több hóna­pon át tartó elő­készület és szer­vezés előzte meg a kiállítás anyagának összerendezését. Azt is mondhatjuk, hogy a tárlat múltidéző része tulajdonképpen egy kölcsönbe vett kiállítás, hi­szen a jelenlegi és a Boschban valaha dolgozott régi kollégák is rendelkezésünkre bocsátották saját emlékeiket, amelyeket évek, sőt évtizedek óta őriznek. A vándorkiállítás így személyes élettörténeteken keresztül is be­mutatja a Bosch 125 évét - mondta el Ficzere Ferenc, a Bosch-csoport regionális kom­munikációs igazgatója. 2010. május 20-án, közép-európai idő szerint 11 órakor rendhagyó vi­zuális attrakcióval lepte meg a világot a Bosch. Szerte a világon, 125 helyszínen 125 fotóművész mutatóujja hagyott nyomot 125 exponálógombon, hogy megörö­kítsen egyetlen pillanatot, egyet­len pillanat 125 változatát. A ki­állítás keretében megrendezett nívós és látványos fotótárlaton a hatvani nagyközönség is megis­merkedhet a Bosch 125 arcával. A vándorkiállí­tás másik szen­zációja a Bosch-műsze- rekből és relik­viákból álló Benedeczki- gyűjtemény. Aki olthatatlan vá- gyat érez, hogy j£, testközelből is megcsodálja i' az elmúlt 125 év autós legendáit, közöttük a világ legelső Blaupunkt rádióját, fül­hallgatóval és eredeti csomago­lásban vagy a százéves gyújtó- gyertyákat, mindenképp láto­gasson el a kiállításra. - Azok­nak, akik már indulás előtt is szeretnének ráhangolódni az időutazásra, ajánlom a http://www.l25-years-of- invention.com/ oldalt, ahol bár­ki szereplőjévé válhat a Bosch 125 éves történetének. Lehetsé- ges-e egyáltalán nyomot hagyni, amikor az egyre gyorsuló idő karneváli forgatagában benyo­másainkat pillanatonként elfe­ledteti velünk száz és száz új él­mény? Ezekre a kérdésekre pró­bál választ adni a Bosch rendha­gyó kiállítása, ezúttal a hatvani buszpályaudvaron, egész októ­berben. A kiegyensúlyozott személyiség, szinte kimeríthetetlen erőforrás! Beszélgetőpartnerünk, prof. dr. Vasas Joachim kandidátus, egyetemi tanár, aki az Egri Ke­reskedelmi, Mezőgazdasági, Vendéglátó-ipari Szakközép-, Szakiskola és Kollégium igazga­tója. Cikkünk második részé­ben ezúttal a korhatár alatti rokkantsági nyugdíjasok hely­zetéről, európai tendenciákról, valamint a jövőbeli lehetősége­ikről beszélgettünk. Báli Dániel Eger. - Talán nincs bonyolultabb, összetettebb, régi és új ellentmondás­okkal, feszültségekkel terheltebb té­makör, mint amiről most szólunk, amelynek görcsös csomópontjait valós tényezők indukálják, amelyek egy­másra hatva, egymást felerősítve sú­lyos gazdasági, társadalmi politikai helyzeteket teremtenek. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok létszáma több mint 300 000. A korhatár alatti nyugdíjasok száma a rendszerválto­zást követően az ezredfordulóig folya­matosan növekedett, az elmúlt évek- ben stabilizálódott - kezdte el fejtege­tését a professzor. A korhatár alatti nyugdíjasok felsőbb korhatárhoz tartozó részének újrafog- lalkoztatási esélyei lényegesen csök­kentek, a foglalkoztatási rehabilitációba ők már nem nagyon jöhetnek számítás­ba. Általánosan igaz, hogy a személy mentális helyzete igen jelentősen hat a családi életre, a munkahelyen eltöltött időre, az iskolai munkára, a szabadidős programokra és egyéb tevékenységek­re, valamint döntő módon befolyásolja azok minőségét. Vasas Joachim azt is elmondta, hogy a jó mentális feltételek, a men­tálisan kiegyensúlyozott személyiség egyéni, családi, nemzeti értelemben és mértékben szinte kimeríthetetlen erőforrás, amely a társadalmi, gazda­sági és emberi fejlődés, előrehaladás motorja, éltető ereje. Mindez fordítva is igaz, a mentális problémákkal küszködő, a mentális beteg személyi­ség drasztikusan ronthatja a saját, to­vábbá családja és tágabb környezete életminőségét. A munkahelyi, iskolai hiányzások okai között nem kevés a mentális zavarokból eredő. A korha­tár alatti rokkantsági nyugdíjasok megmaradt képességeinek fejleszté­sét nem lehet a mentális (lelki) di­menziók figyelmen kívül hagyásával megszervezni, majd megvalósítani. A mentális problémák feltárásának, ke­zelésének megvannak a szakmailag megalapozott sajátosságai és törvény- szerűségei. Ha a rokkantnyugdíjas hisz abban, hogy a megmaradt képes­ségei fejleszthetők, akkor hamarabb visszakerülhet a munka világába. Az egészségkárosodás következté­ben kialakult munkaképesség-csök­kenésnek és rokkantságnak világ­szerte és hazánkban is igen jelentő­sek a kedvezőtlen társadalmi, gazda­sági hatásai. Az ellátásra szorulók száma növekedett, amely a rokkant­sági kiadások nagymérvű emelkedé­sét vonta maga után. A rokkantak je­Prof. dr. Vasas Joachim lentős hányada - benne a korhatár alattiak igen magas aránya - kiesett a munkavállalók sorából, így az adó- és járulékbevételek csökkentek, a költségvetés egyensúlyát erőteljesen veszélyeztetik. Ez a folyamat rendkívül terheli az érintett családok életminőségét, men­tális helyzetét. Az esetek döntő több­ségében az életnívó jelentős csökke­nését eredményezi. A figyelem és a probléma megoldá­sának fókuszába a különböző károso­dások okozta funkcióvesztés megál­lapítása mellett, a megmaradt, a fej­leszthető képességek komplex rehabi­litációja került.- Mind szélesebb körben felismer­ték, hogy a rehabilitációra fordított összeg többszörösen megtérül. Az Amerikai Egyesült Államokban szer­zett tapasztalatok azt mutatják, hogy egy dollár ráfordításra 5,5 dollár köz­vetlen nyereség és 11 dollár közvetett nyereség keletkezett. Svédországban, Finnországban, továbbá Ausztriában is igen kedvezőek a rehabilitációs ki­adások megtérülési mutatói - hozott fel külföldi példákat a professzor. Az Európai Unióban a fogyatékosok és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatási aránya meghaladja az 50 százalékot, míg Magyarországon ez az arány nem éri el a 10 százalékot. Ahhoz, hogy a hazai gyakorlatot az európai uniós átlaghoz közelíteni tud­juk, új szemléletmódra, széles körű összefogásra, és szakmailag megala­pozott munkára lesz szükség. Mindezek alapján belátható, hogy ez a problémakör az egyik legfonto­sabb nemzetgazdasági és széles körű társadalompolitikai érdekek közé tar­tozik. Prof. dr. Vasas loachim nemcsak a problémákat összegezte, hanem megoldási javaslatokat is tett, ame­lyek az alábbi pontokba foglalhatóak össze: elsőként, a korhatár alatti rok­kantnyugdíjasok önszerveződése nem kerülhető meg. Érdekeik felis­merésére, megjelenítésére, majd ér­vényesítésére saját köreikből kell, hogy a vezetőket kiválasszák és meg­válasszák! Az önszerveződést álla­milag kell segíteni, anyagilag támo­gatni. A második pont: ahhoz, hogy a korhatár alatti rokkantsági nyugdí­jasok egyre növekvő hányada vissza­kerüljön a munka világába és tartó­san, legálisan munkát végezzen, to­vábbá ne szoruljon rá az eltartotti szerepre, a közkiadásokat tartósan növelő pénzbeli ellátásokra, az aláb­bi lehetőségeket kell biztosítani: a nyílt munkaerőpiacon privilegizált tevékenységek, védett munkakörök kellenek, amelyeket csak ebből a körből lehet betölteni. A védett mun­kakörök listáját országos szinten össze kellene állítani. A másik, hogy a nyílt munkaerőpiacon nem foglal­koztathatók részére védett munka­helyek kellenek, illetve a jelenlegi törvényi lehetőségek jobb kihaszná­lása és hatékonyabb ellenőrzése in­dokolt. A harmadik a közbeszerzé­sek elbírálása során pozitív diszkri­mináció, bizonyos kvóták meghatá­rozása, a korhatár alatti rokkanti nyugdíjasokat foglalkoztató gazdál­kodó szervezetek részére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom