Nógrád Megyei Hírlap, 2011. október (22. évfolyam, 229-254. szám)

2011-10-13 / 239. szám

2 2011. OKTÓBER 13., CSÜTÖRTÖK NÓGRÁD MEGYE Beteljesedett a rég várt csoda Több településről érkeztek népviseletben és sorfalat alkotva tapsoltak, amikor a család bevonult az önkormányzat épületétől a rendezvény helyszínére Alsópetény. Az elmúlt hét végén a településen az évről évre megrendezendő szüreti felvo­nulás és bál cseppet sem volt hagyományos, mert a délután 13 órakor, a faluközpontban in­duló rendezvény csodálatos ün­nepséggel indult: az Alsópe- ténytől 700 kilométerre fekvő gyergyói település (Gyergyóúj- falu) 4 tagú családja tett állam­polgársági fogadalmat. Több településről érkeztek népviseletben és sorfalat alkotva tapsoltak, amikor a család bevo­nult az önkormányzat épületé­től a rendezvény színhelyére. „Hol vagytok székelyek, hol vagytok magyarok? Erdélyt bíz­tam rátok, Erdélyt bíztam rá­tok...” szólt az Úr hangja és az egyébként is szívszorongató ze­ne most mindenki szemébe könnyet csalt, majd még sokszor a nap folyamán. A magyar és a székely him­nusz eléneklése után a két mű­sorvezető Czigány Ildikó (aki sokarcúsága közepette az első magyar polgári pilótanő) és Radványi Gábor gyógymasszőr (és színművész) köszöntötte a je­lenlévőket elsőként a családot, Elekes D. Imrét és feleségét Ele­kes D. Zsuzsannát és Elekes Emő­két valamint Elekes Elődöt. A rendezvényen a község apraja- nagyja jelen volt, de érkeztek Legéndről, Felsőpetényből, Nógrádsápról, Nézsáról, Nő­tincsről, Romhányból, Budapest­ről, de jelen voltak Boldogról, Be­senyőtelekről, és Felvidékről Gu- táróys. A helyi születésű Kis H. Anka saját versét adta elő: Trianon, majd a polgármester köszöntője következett:- A Jóisten majd csak megse­gít! - ez kedves székely barátom, Elekes D. Imre gyakori mondá­sa, amelyet én is sokszor hallok és ez annak köszönhető, hogy az utóbbi években gyakran voltunk egymás és barátaink társaságá­ban, hol Alsópetényben hol Er- délyországban, de még Nyugat- Európában is. És megsegítette, mert valóban isteni segítség is kellett ahhoz, hogy éppen itt Alsópetényben szeretett család­jával Zsuzsával, feleségével és gyermekeivel, Emőkével és Előd­del együtt beteljesüljön az a ré­gi jogos kívánságuk, hogy Ma­gyarország állampolgára lehes­sen az, aki szívével-lelkével tel­jesen magyar, még ha a sors ha­tárt is húzott a természetben Nagy-Magyarország területén ­mondta Laluja Imre, a község polgármestere. - Lehet, hogy ke­vés nép van Európában, amely annyira akarja, hogy együtt le­gyen, mint a magyar, bár nem tudhatjuk annyira más népek érzését, akaratát. Lehet, hogy más népek is tudnak annyira szeretni és összetartozni, mint a magyar, de az biztosra vehető, hogy a kegyetlen történelem egy népet sem sújtott annyira a kon­tinensen, mint a magyarságot. A világ egyetlen népe sem veszí­tette el országának kétharmadát és pillanatok alatt egy nép sem szakadt annyira szét, mint a ma­gyarság és talán egy népet sem uszított annyira saját politikája egymás ellen. Egy békeszerző­désnek nevezett dekrétum sem volt oly igazságtalan, mint a tri­anoni. Bizony a magyar viccek és székely viccek mindig hatáso­sak, köszönhető ez nyelveze­tünknek is, de van olyan régi fe­kete vagy savanyú vicc, amin magyarnak nincs kedve nevet­ni. És ez a vicc vagy kérdés így hangzik: Mely ország határa ha­táros önmagával? Igen, tudjuk a választ: Magyarországról van szó és ez is több más bűn mellett a XX. század szégyene. Kesereg­hetünk és búsulhatunk de az zsákutca. Nem ezt akarjuk ön­magunknak gyermekeinknek, unokáinknak és a jövő nemzedé­kének. Elég ha eleink szenved­ték a megosztottságot és elég ha mi is megtapasztaltuk - tanul­hattunk belőle - vélekedett a község vezetője, hozzátéve: - Bár nem lehet minden történelmi lé­pést másokra fogni, igenis bo­csánatot kell kérjünk a kárpát medencei magyarságtól, mert voltak időszakok és események, amikor nem tűnt fontosnak, hogy egy nyelvű és egy nép va­gyunk! De nem gyűlölködünk, nem önmarcangolunk, hanem előre tekintünk és mindent meg­teszünk a magunk módján, hogy Magyarország vezetése és Euró­pa segedelmével újra együtt le­hessünk. Illúzió azt hinni, hogy vér nélkül lehet határokat moz­gatni, de emelt fővel lehet átlép­ni és észre nem venni azt, ahogy észak felé már így van és köze­leg az időpont dél irányába is és reméljük keleti testvéreink sem sokáig érzik majd az elzártságot. Az ünnepi köszöntőt követően megható pillanat következett, amikor is Elekes D. Imre, Ele­kes D. Zsuzsanna, Elekes Emő­ke és Elekes Előd elmondták az eskü szövegét, majd átvehették a hivatalos dokumentumokat, amelyek egyértelműen bizonyít­ják: a magyar nemzetnek és ha­zának ők már teljes jogú állam­polgárai. A köszöntő alatt a képviselő- testület tagjai is jelen voltak a színpadon, az okiratok átadása után nemzetiszínű szalaggal át­kötött virágcsokorral kedvesked­tek honfitársainknak. A polgár- mester a lakosság és az önkor­mányzat nevében egy Justitia bronzszobrot is átadott a család­főnek amelyen ez állt: Győzött az igazság! Újra együtt a Hazában! Ezután Elekes D. Imre köszön­te meg a jelenlévők részvételét és Alsópeténynek - amely szá­mukra most otthont adott -, hogy életük egyik legszebb nap­ját felejthetetlenné tette. El­mondta, hogy évtizedek óta vár­ták, hogy egyszer ez a csoda be­teljesüljön. Bárcsak szülei is megérhették volna ezeket a perceket... A Szózattal zárult a hivatalos ünnepség, de az új magyar ál­lampolgárokat dallal köszöntöt­ték a Duna TV és a Nóta TV nép­szerű sztárjai mellett az alsópe­tényi óvodások, az asszonykó­rus, valamint a legéndi me­nyecskék is. Az ünnepség végén a szót a kisbíró, a legéndi Matus Gábor vette át (tisztességes foglalkozá­sa koronaőr), aki először a kissé hűvös időben mindenkit felme- legíttetett a nyárádszentsimoni Csipán pálinkával, amit az új magyar család hozott a vendé­geknek. Ezután következett a kétórás színes és látványos felvonulás és bál, amelyen a boldogi 9 ta­gú rezesbanda zenélt. Hagyo­mány a településen, hogy min­den évben a bíró és bíróné a község legfiatalabb házaspárja. Ők hintón teszik meg a szüreti felvonulást: ezúttal Veres Alizé s férje, a Sugarloaf zenekarhoz tartozó Vághy Tamás töltötték be ezt a szerepet. A község lakói is kiettek magukért - több hely­színen vendégelték meg a fel­vonulókat és köszöntötték az er­délyi családot. A rendezvényen az apróságok is műsorral kedveskedtek Elekes D. Imre, Elekes D. Zsuzsanna, Elekes Emőke és Elekes Előd (jobbról) a magyar nemzetnek és hazának Immár teljes jogú állampolgárai Integrációs programok Karancslapujtőn az Európai Unió támogatásával KarancslapujtŐ. Projektmegnyitó ünnepséget rendeztek október 10-én, hétfőn a művelődési házban. Az önkor­mányzat 35 985 716 forint pályázati forrást nyert gyer­mekek és fiatalok integrációs programjainak megva­lósítására az Európai Szociális Alap Társadalmi Meg­újulás Operatív Program kiírásán. A projekt címe: In­tegrációs és prevenciós programok a hátrányokkal küzdő gyermekek és családjaik számára Karancs­lapujtŐ településen 2. SZÉCHENYI TERV H A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg. A pályázat kétéves időtartam alatt valósul meg, 2011. július 1-jén kezdődött és 2013. június végén fe­jeződik be. Segítségével 50 hátrányokkal küzdő fiatal és családjaik esélyhez juttatása, társadalmi integrá­ciójának segítése valósul meg. Cél a gyermekek és szülők személyiségének, képességeinek, készségei­nek fejlesztése. A projekt célcsoportja: a gyermekjóléti szolgálat kli­enskörébe tartozó hátrányos helyzetű gyermekek 6-18 éves korig, illetve családjuk. A projekt keretében a helyi általános iskolában kiala­kítottak egy csoportszobát, illetve a tornateremben egy mászófalat helyeztek el, amely színesíti és sokrétűvé teszi a projekt és az iskola munkáját is. A pályázat által összesen 13-féle program megvaló­sítását vállalta az önkormányzat az elkövetkező két év során. A foglalkozások megkezdődtek, amelyek hely­színéül az általános iskola szolgál. A nyáron az első lovasnapközi rendszerű program is lezajlott, amelyről a gyermekek szép élményekkel tértek haza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom