Nógrád Megyei Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 203-228. szám)

2011-09-06 / 207. szám

4_______________________________________________________________■ N Ó G R Á D MEGYE_______________________________________________2011. szeptember 5., hétfő A szén biztos megélhetést adott a családoknak (Folytatás az 1. oldalról.) Szénkutatások kezdődtek és 1855- ben Zagyvaróna határában már szenet termeltek. Majd 1860-ban megalakulta Szent István Kőszénbányatársaság, amelyet a nógrádi szénbányászat kez­detének tartanak. Dr. Horn János a to­vábbiakban azt hangsúlyozta, a szénbá­nyászat gyökeres fordulatot hozott a nógrádi medence gazdasági, társadalmi életében. Gyárak épültek, így az üveg­gyárak, a kályhagyár, az acélgyár, a vasötvözetgyár, a vízválasztói erőmű. A nógrádi medence 1873-ban az ország széntermelésének már 40 százalékát adta. Beszéde során kitért arra is, hogy 1886 és 1929 között már Etesen is folyt bányászkodás. Működött Gusztáv akna és később Amália, Albert, Rau aknán is megindult a termelés. Aztán a bányászatban egymást kö­vették a sikeres és a veszteséges évek. Az 1957-1967 közötti időszak a sikere­sek közé tartozott, több mint 30 akná­ban folyt a széntermelés, a bányászcsa­ládok megélhetése biztonságos volt. Az­tán az energiastruktúra átalakításával elkezdődött a bányászat visszafejlesz­tése. Aknákat zártak be és a bányászlét­szám évről-évre jelentősen csökkent. Végül az 1990-es években bekövetke­zett a tragikus bányászsors, a bányász­kalapácsot lefelé fordították a nógrádi bányákban is. Bizakodással szólt arról Dr. Horn Já­nos, hogy a közeljövőben kéreg és kül- fejtéses bányák nyílhatnak. Az országban közel 2244 millió tonna szénvagyon van, ebből 171,5 millió tonna a nógrádi medencében. Fontosnak ítélte, hogy készüljön egy reális szá­mításokon alapuló terv a későbbi bá­nyák megnyitására. Köszöntötte a bányászokat Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke, országgyűlési képviselő is. Többek között elmondotta: kevés olyan dolog van, amelyik elnyeri az utódok szeretetét és háláját, de a nóg­rádi szénbányászat, a bányászok ezek közé tartoznak. A bányásznap pedig egy összetartó közösség ünnepévé emelkedett, hagyománnyá nemesedett. S a széncsaták egykori hősei megér­demlik a tiszteletet, az emlékezést. A szénbányászat kezdeteiről szólva ki­emelte: a megye fejlődésének motorja lett, összefonódott az ipari, a technikai,a társadalmi haladással. Vasút épült Sal­gótarján és Budapest között és elindul­tak a szerelvények a fővárosba a 3500- 4000 kalóriás pálfalvai és a gyakran 5000 kalóriás etesi szénnel. S ahol a bá­nyászat megtelepedett, ott új kultúrát teremtett. Épültek a bányászlakások, a magazinok, kórházak, orvosi rendelők, kulturházak és sportpályák. Ahogy a közgyűlés elnöke mondta: 8-10 ezer em­bernek munkát adó bányatröszt ma is jól jönne. Elismerően szólt a továbbiak­ban a bányászok jelleméről, mukaszeretetéről, szolidaritásáról, egy­más tiszteletéről, az összefogás, a kö­zösség erejéről. Befejezésül személyes élményét osztotta meg a bányához, a bányászokhoz fűződő kötődéséről, a nagyapa ugyanis bányász volt. A beszédek után kitüntetések, elis­merések átadására került sor. Tóth Im­re vájár, a bányászszakszervezet dorogházi alapszervezetének elnöke a BDSZ elnökségének ezüstgyűrűjét, Ruskó Sándor frontmester a szakszer­vezet Karancs-völgyi alapszervezetének elnöke a BDSZ elnökségének emlékér­mét kapta. Nagy József, Fenes József, Andó József és Tóth Ferenc 50 éves szak- szervezeti tagságáért részesült elisme­résben. A bányásznapi megemlékezé­sen részt vett, a bányászszakszervezet­tel kapcsokban álló füleki magyar ajkú nyugdíjasklub 5 tagú küldöttsége is. Himnusz és könyvbemutató A megemlékezésen ezután ősbemu­tatóra került sor. Páles Lajos, a telepü­lés szülöttje megalkotta Etes község Himnuszát. Versét Rengőné Baranyi Ilo­na mondta, amelyet aztán a karancskeszi Őszirózsa Nyugdíjasklub asszonykórusa énekelt el Deák Béla és zenekara kíséretével. A bekeretezett szöveget és kottát Becsó Zsolt adta át Lénárt Dezsőnek, Etes polgármester­ének. Majd a bányászünnep és falunap tisztelet és kegyeletteljes aktusa követ­kezett, emlékkövet és táblát avattak a bányabalesetben elhunyt 31 bányász emlékezetére. Avatóbeszédet Lénárt Dezső polgármester mondott, tisztelettel adózva a bányamunka áldozatainak. Je­lezte azt is, hogy az emlékmű munkálatai tovább folytatód­nak, s így jövőre már teljes egészében elkészül. Kapás Attila, Etes plébánosa áldást mondott és közös imát a résztve­vőkkel az elhunytakért. Az emlékkőnél és táblánál Etes község Önkormányza­ta, a Bánya-, Energia és Ipari dolgozók Szakszervezete, Nógrád megyei bizott­sága és a Karancs-völgyi alapszervezet képviselői helyezték el koszorúikat és felhangzott a bányászok himnusza. Az ünnepi műsorban a kisterenyei bá­nyász dalkör, a karancskeszi és a ságújfalusi asszonykórus tagjai működ­tek közre. Kora délután a közösségi házban mutatták be Páles Lajos „Élt 19 évet Raulejtősakna” című könyvét. A be­mutatót dr. Bódi Györgyné, nyugállo­mányú könyvtárvezető vezette. Ahogy elmondta, a 85. évében járó szerző műve két önálló részből áll. Az egyik a személyes tapasztalatokon, átélésen és a kutató, oknyomozó ember isme­retein keresztül mutatja be a település és az emberek hétköznapi életét. A kö­tet másik része egy munkaszolgálatos levente elhurcolásáról, táborbeli vi­szontagságairól, túléléséről és szaba­dulásáról szól. A könyvhöz Rabi Fe­renc, a Bánya-, Energia és Ipari Dolgo­zók szakszervezetének elnöke írt elő­szót és Etes Község Önkormányzata adta ki. A délután a szórakozni vágyó fiata­loknak kínáltak programot a sportpá­lyán. Hagyományőrző csoportok, tán­cosok léptek színpadra, motorosok vo­nultak fel, tartottak bemutatót és rockzenekarok adtak koncertet. A rendezvény keretein belül emlékkövet és táblát avattak a bánya balesetben elhunyt 31 bányász emlékére ■ A bányásznap egy összetartó közösség ünne­pévé emelkedett, hagyománnyá nemesedett. S a széncsaták egykori hősei megérdemlik a tiszteletet, az emlékezést. „A fold mélyében, ...az Isten könyvében több ezer éve lapoznak a bányászok... Verejtékes munkával termelik az ércet és a fekete gyémántokat, életük nagy részét a hideg és sötét föld alatt töltik, hogy másoknak világítsanak és melegítsenek. Ők elsorvadnak a munkájukban, de elernyedésük másoknak áldás. ” Dzsida József e sorok írója 1913-tól - kisebb megszakításokkal - dolgozott Salgótarjánban. Mint bányaigazgató egyike volt azoknak, aki megakadályozta 1944-ben a bányagépek kiszállítását Németországba. Vadász- és falunap, több ezer résztvevővel . (Folytatás az 1. oldalról.) Levelében hangsúlyozta, hogy Szent Hubertus emléke arra fi­gyelmezteti a vadászokat, hogy a megszentelt hagyományokat, tradíciókat tovább kell vinni, s minden résztvevőnek jó szóra­kozást kívánt. Becsó Zsolt, a megyei közgyű­lés elnöke, országgyűlési kép­viselő, a rendezvény fővédnöke ünnepi köszöntőjét azzal kezd­te, hogy kettős rendezvénynek lehettek a résztvevők tanúi. A XX. Nógrád Megyei Vadásznap­nak és a helyi falunapnak. Az mondta: a településnek nem csak múltja és jelene de bízta­tó, jövője is van. Garancia erre a polgármester és csapata, akik mindent megtesznek azért, hogy Piliny község fejlődjön. A vadásztársadalom minden tag­jának a vadgazdálkodásban végzett munkáját, a szervezők­nek a nap előkészítését megkö­szönte. Lehoczki Szabolcs, a község polgármestere többek között azt mondta:- Piliny ben ehhez fogható, mé­retű rendezvény még nem volt. A helyi szervezők a vadászkamará­val és a vadásztársaságokkal együtt mindent megtettek azért, hogy az idelátogató több ezer em­ber jól érezze magát. Kérte, hogy vigyék el községük jó hírnevét. Szabó László, az Országos Va­dászkamara Nógrád Megyei Te­rületi Szervezetének elnöke ar­ról szólt, hogy igyekeznek min­den évben új helyen megtartani a vadásznapot, így jutottak Pilinybe. Hangsúlyozta a szóra­kozás, kikapcsolódás mellett fő céljuk, hogy megismertessék az emberekkel a vadgazdálkodást:- A vad szakszerű elejtése, a vadgazdálkodás vége, amit évről évre megtervezett terv szerint végeznek. Nem titkolt szándé­kunk, hogy megízleltessük ven­dégeinkkel a vadételek csodála­tos ízvilágát - mondta, majd megköszönte a falubelieknek, hogy helyszínt biztosítottak a rendezvénynek. A Hubertus mise évszázadok óta az egyház és a vadászat kö­zös hagyományai közé tartozik. Kapás Attila plébániai kormány­zó a falu lelkipásztora celebrálta a szabadtéri Hubertus szentmi­sét. Ezt követően az új nimródok avatására és fogadalomtételére került sor. Hajas Péter Pál, az OMVK Nóg­rád Megyei Szervezetének titká­ra az Országos Magyar Vadásza­ti Védegylet által alapított kitün­tetéseket adta át. Nimród érmet kapott Hajas István a Felügyelő Bizottság volt elnöke és Annus Dezső az Országos Magyar Va­dászkamara vezetőségi tagja. Tauber László hivatásos vadász nyugállományba vonulása alkal­mából a Magyar Vadásztársaság érdemérmében részesült. A Hu­bertus Kereszt arany fokozatát Virág Aladár a Nádas Vadásztár­saság tagja vette át. Az ezüst ke­reszt kitüntetést Sándor István a Tókerti Természetvédő Egyesület tagja kapta. A Hubertus Kereszt bronz fokozatában négyen része­sültek. Lászlók Andor és id. Sze­les Gusztáv az Őrhegy Természet- védő és Sportvadász Egyesület tagjai, valamint Nagy Győző és Burza Endre a Karancsvölgye Va­dásztársaság tagjai. Lehoczki Szabolcs átadta az önkormányzatuk által alapított Piliny községért kitüntetést Te zsér Ferencnének, Pohánka Sándornénak és Bodrogi Lászlónénak. Pilinyben ez a nap a vidám­ságról, barátkozásról, a szórako­zásról szólt. Az emberek több program között válogathattak. A szabadtéri színpadon estig tar­tott a színvonalas vidám, jó han­gulatú műsor. Déli 12 óra után Bohács István közreműködésé­vel Jó ebédhez szólt a nóta, majd a mikroszkóp színpad művészei, Heller Tamás és Forgács Gábor szórakoztatták a közönséget. Fel­léptek hagyományőrző csopor­tok, hastáncosok, volt latin- és társastánc bemutató. Az ismert énekes házaspár, Korda György és Balázs Klári nem az első alka­lommal jártak a községben. Most is sikerük volt. Straub De zső, Jászai Mari-díjas színmű­vész műsorával belopta magát a szép számú publium szívébe. A gyermekek egy része a vidám­parkban szórakozott. Helikopte­res repülést lehetett tenni a tele­pülés és környéke fölött. Sokan voltak kíváncsiak a kultúrház nagytermében rendezett trófea kiállításra, épp úgy, mint a „Va­dászat a művészetben” fest­mény- és fotótárlatra. A gyerme­kek részére különböző ügyessé­gi versenyeket tartottak. Volt lo- vaglási, kocsikázási lehetőség, vadászkutya bemutató. Nagy volt a forgalom a kézműves utcá­ban. Többen a vásárban nézelőd­tek, vásároltak. Az asztalok mel­lett kisebb, nagyobb társaságok­ban poharazgattak, beszélgettek az emberek. Vincze Attila 18 éve tagja aTábi Vadásztársaságnak és arról pa­naszkodott, hogy az ő idejében nem volt avatás. Társai rögtön­zött kis ünnepséget szerveztek a részére, amelynek keretében Györösi István a megyei vadász­kamara alelnöke felavatta őt. Ha vadásznap, akkor nem ma­radhatott el a finom vadételek fő­zése. A zsűri a régi szlogennel él­ve: nem volt könnyű helyzetben, amikora 18 ízletesebbnél, ízlete- sebb ételt kellett elbírálnia. A győztesek leves kategóriában: Tarján BVT, pörkölt kategóriá­ban az Őrhegy VT., egyéb katagóriában a Tábi BT. Különdí­jasok: A Borókás VE sültje, a Szántos VT. pörköltje. Egyéni koronglövészetben Ha­jas Péter Pál, csapatversenyben pedig a Kozárdi Erdőkerülő csa­pata győzedelmeskedett. Gyer­mek légpuska lövészetben Pál István Bence bizonyult a legügye­sebbnek.- Örülök, hogy ilyen sokan el­látogattak hozzánk, sikerült - véleményem szerint - mint egy hétezer embernek jó programot összeállítani, amit ezúttal is kö­szönök mindenkinek, akik részt vettek a szervezésben - foglalta össze véleményét Lehoczki Sza­bolcs. A vadász- és falunap sza­badtéri bállal zárult. Az üstökben finomabbnál-finomabb vadételek rotyogtak A nógrádi vadászkamara kürtösei megadták a jelet az ünnepség kezdetére

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom