Nógrád Megyei Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 203-228. szám)

2011-09-27 / 225. szám

2 NOGRAD MEGYE 2011. SZEPTEMBER 27., KEDD Százéves a gyülekezet Balassagyarmat, a reformá­tus eklézsia újjászervező­désének századik évfordu­lóján, október 1-jén, szom­baton és 2-án, vasárnap ünnepi programokra kerül sor a református templom­ban. „Jézussal egy asztal­közösségben” címmel a szórványközösségek talál­koznak október 1-jén 15 órától. Igei köszöntést mondanak Málnámé Tóth Erzsébet szórványgondozó lelkipásztor, László Barna, Simon Balázs és Lengyel László gyülekezeti munka­társak. A szigetcsépi és szigetszentmiklósi szolgá­ló közösség zenés bizony­ságtevő programját Kulcsár Ferenc baptista prédikátor vezeti. A napot szeretetven- dégség zárja. Október 2-án 10 órakor jubileumi isten- tisztelet következik Zeke Kálmán-emléktábla-avatás- sal. Az igehirdető Sipos Bulcsu Kadosa, szadai lel­kész lesz, Zeke Kálmánról Szabó Bertalan és Kovács Ferencné presbiterek emlé­keznek meg. 15 órakor ju­bileumzáró istentiszteletet tartanak hangversennyel. Pásztori Attila nagyodi lel­kész hirdet igét, Tildy Zol­tán egykori köztársasági el­nök halálának 50. évfordu­lójáról Molnár Zsigmond lelkipásztor emlékezik meg, majd a Hét Határ ze­nekar ad koncertet, s a Tildy-emléktáblát is meg­koszorúzzák a hívek, 'mii A civil szervezetek képviselői Mikszáth Kálmán „társaságában” VG Horpács. A rétsági kistérségben 18 civil szervezet működik. Ahogy Bornemissza Sándorné, .a nyugdíjasok Nógrád megyei kistérségi felelőse mondta: negyedéven­ként találkoznak, tanácskoznak közös dol­gaikról és jókat kirándulnak, élményeket gyűjtenek. Minden ilyen összejövetel köze­lebb hozza egymáshoz a szervezeteket, a tagokat, erősödnek a közösségek. Korábban már jártak Hollókőn, legutóbb pedig Horpácson találkoztak. A település­ről, múltjáról és jelenéről Molnár Zoltán polgár mester adott tájékoztatást. Beszélt legismertebb lakójáról, Mikszáth Kálmán­ról, aki itt vásárolt birtokot. A település ápolja a nagy palóc emlékét, múzeuma van és utca is őrzi a nevét. A tevékeny emberek büszkeségével beszélt a jelenről is. Aszfal­tos az út, térfigyelő kamera működik és ját­szóteret kaptak a gyerekek. Mondanivaló­ját azzal zárta: minden megvan, ami a köz­ség életéhez szükséges. A településen nyugdíjas szervezet is működik, több mint 30 taggal. Ezt követően Fekete Lászlóné, a Nyugdíja­sok Nógrád Megyei Képviseletének és Szendrői György, a Nyugdíjasok Nógrád Me­gyei Szövetségének elnökei a szervezeteik­ben folyó, sokoldalú munkáról beszéltek. Külön tájékoztató hangzott el az idősek vi­lágnapja megyei rendezvényéről és arról, hogy a civil törvény milyen hatással lehet a civil szervezetek tevékenységére. Arnóczki Mihály, a rétsági kistérséget kép­viseli a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képvi­seletének elnökségében. Azt hangsúlyozta, még van lehetőség a civil szervezetek szá­mának növelésére, hiszen a térségben 25 települést számolnak. Felvetette a térségi idősügyi tanács létrehozását is, mint az idős emberek érdekvédelmének fontos fórumát. A tájékoztatókat követő véleménycseréken szó esett a szervezetekben folyó önkéntes munkáról, a rászorulók támogatásáról. Nóg­rád községben a Napraforgó egyesület asz- szonyai zöldséget, gyümölcsöt raknak el a téli napokra. A fölösleget a Nagycsaládosok Országos Szövetségén keresztül eljuttatják a rászorulóknak. A segítő programhoz más civil szervezet is csatlakozott. A beszélgetés során többen is szóvá tették, a civil törvény készítőinek számolniuk kell azzal, hogy a civilek tevékenysége hasznos a településeknek és az országnak is. Nem le­het lemondani róluk. Ám a talpon maradá­sért tenniük kell a civileknek is. Azokhoz a szervezetekhez, amelyek biztonsággal áll­nak a lábukon, önállóságukat megtartva csatlakozzanak a gyengébbek. A közös tevé­kenység hasznosabb lehet. A tanácskozás résztvevői sétát tettek a te­lepülésen, megtekintették a Mikszáth múze­umot. Ebéd után pedig tovább folytatódott a beszélgetés a közösségek életéről. Szent Mihály-napi palóc búcsú Varsány. A községben a hét­végén tartják a hagyomá­nyos Szent Mihály-napi pa­lóc búcsút és szüreti felvo­nulást. A program már szep­tember 30-án, pénteken dél­után 15 órakor, Egy művész­házaspár a XX. századi Ma­gyarországon - Bertha Ist­ván és Szirmay-Kolos Mar­git életútja című kiállítással elkezdődik. A tárlatot Gusztiné dr. Toronyi Judit a szécsényi múzeum igazga­tója nyitja meg. Egy órával később, 16 órakor kerül sor a Palóc Szekrény Galéria megnyitójára a művelődési ház kistermében. A kiállí­tást a közönség figyelmébe ajánlja Bózvári József, a Pa­lóc Ut Kulturális Turisztikai Klaszter Egyesület elnöke. Október 2-án, vasárnap a művelődési ház melletti parkban 11 órakor kezdődik az ünnepi, szabadtéri szent­mise. Ebéd után 14 órakor ve­szi kezdetét a szüreti felvo­nulás. A megjelenteket 15 órakor Pintérné Kanyó Judit polgármester köszönti. A fa­lu kisbírója, Kozma Dávid ki­kiáltja a község eseményeit, s kezdetét veszi a szabadtéri színpadon a színes, látvá­nyos, szórakoztató műsor. Bemutatkoznak a Nógrád Megyei Kézműves Műhely alkotói. Lesz céllövölde, kör­hinta, ugróvár, lovaglási és hintózási lehetőség, egyszó­val minden, ami hozzátarto­zik egy falusi búcsúhoz. Szenográdi F. Orökfogadalom, mint válasz egy meghívásra időt töltöttem, hogy rálátásom le­gyen rendünk egészére. Szerze­tesi tanulmányaim után Szécsénybe kaptam diszpozíci­ót. A Ferences Betánia Idősek Otthona vezetésével lettem meg­bízva. Nagy boldogság, nagy öröm számomra ez a mai örökfogada­lom. Ez az, amire már évekkel ezelőtt várakoztam, hogy élete­met ünnepélyesen és egészem Istennek, aki nekem teremtőm, védelmezőm és társam, egészen neki ajándékozzam. így menny­asszonya lehetek annak a je­gyesnek, aki életét egészen ne­kem adta. Nagy öröm, hogy együtt ünnepelhettem régi csa- ládommal-testvéreimmel, és az új családommal, szerzetestestvé­reimmel, a Betánia otthon lakó­ival, régi és új barátokkal és is­merősökkel. A szentmise után folytatódott az ünneplés a kastélykertben, ahol több mint háromszázan jöt­tünk össze. A bogrács ebéd, tor­ták és sütemények elfogyasztása után, lehetőség volt találkozás­ra, beszélgetésre. Volt családi népzenélés, testvéreimből össze­állt vonósnégyes, hivatásom tör­ténetéről készített ajándékfilmet is megnézhettük. A vendégek kvízjátékkal mérhették össze tu­dásukat. Mi is a szerzetesség? A szerze­tesélet lényegéhez tartozik, hogy ingyenes és ajándék. Ingyenes: mert az Isten szeretete ingyenes. Nem érdemelhetjük ki, ő feltétel nélkül szeret bennünket, és vá­laszt ki bennünket a szerzetesi életre. Meghív minket, nem azért mert különbek, vagy job­bak lennénk másoknál, hanem azért, mert különleges módon akar betölteni minket szereteté- vel. Ajándék: mert Istentől kaptuk a hivatásunkat, de az egész egy­háznak és társadalomnak is ajándék a szerzetesi hivatás. Nem a munkája miatt ajándék, hanem Istennek szentelt volta miatt. A szerzetes értéke nem hasznosságában van, hogy hány gyermeket tanított, vagy hány beteg ágya mellett virrasztóit - ez már a gyümölcs. A szerzetes értéke létében van: Istennek va­ló lefoglaltságában - Istennek való teljes odaadottságában, és ezt fejezik ki a tisztaság, sze­génység és engedelmesség foga­dalma. Legnagyobb ajándék számom­ra, hogy hivatásomban Istennel élhetek, hogy ő lehet a társam, hogy az ő kedvét kereshetem éle­tem minden pillanatában. Hálás vagyok, hogy mindenkit imád­ságban hordozhatok, hogy Isten elé vihetek, hogy rábízhatok. Szerzetesként élve szeretném azt az örömet, amit én kaptam mindenkinek továbbadni. Erre az ünnepre választottam egy mottót: „Mert örökké sze­ret!” Megtapasztaltam egész éle­temben, hogy Isten szeretete kö­rülvett, vezetett és óvott. Kezdve szüleim szeretetétől - egészen a mai napig. Megtapasztaltam, hogy ajándék az életem, hogy Is­ten tartja kezében, hogy számít rám, hogy szeret. Az én emberi törékeny szeretetem nagyon gyenge, de ő előbb szeretett! Hi­szem és tudom, hogy az ő szere­tete soha nem hagy el! Mert örökké szeret engem és minden­kit! - zárta szavait Ágnes nővér. Szenográdi Ferenc Nemrégiben zsúfolásig megtelt a szécsényi ferences rend római katolikus temploma. Szülők, rokonok, is­merősök ferences rendi nővérek, ferences rendi atyák, klarissza nővérek és a város lakói közül na­gyon sokan részt vettek az ünnepi szentmisén, amely­nek keretében Hajós M. Ágnes ferences szegénygon­dozó nővér örök fogadalmat tett. A szegénygondozó nővérek Jézus és az emberek szolgái. A résztvevők va­lamennyien a lelkeket felemelő szentmisén osztoztak Ágnes nővér ünnepében. tem a kutatásokat, interjúkat és azok feldolgozásait. Mindemel­lett kiterjedt baráti köröm volt, sportoltam, zenéltem, kirándul­tam, hitoktattam. Érlelődött bennem Isten sze- retetének mély öröme és az a vágy, hogy erre én saját életem­mel válaszoljak. A csendes idők, az imádságok által, családom, baráti kapcsolataim, tanulmá­nyaim, munkahelyeimen segít­ségével eljutottam arra a döntés­re, hogy magamat, minden ké­pességemmel együtt az embe­rek szolgálatában Istennek aján­Hpkn 77am 2005. január elején léptem be a ferences szegénygondozó nő­vérek szerzetesrendjébe. Az el­múlt majdnem 7 év alatt szépen fokozatosan erősödött meg ben­nem hivatásom. Feladatom volt, hogy közösségünk tagjait és éle­tét egyre jobban megismerjem, hogy bekapcsolódjak a közösség életébe, imádságában, szolgála­tában egyaránt. A rend különbö­ző házaiban hosszabb-rövidebb Szécsény. Udvardy György pécsi megyés püspök atya, aki a szentmisét bemutatta, szentbe­szédében többek között azt mondta:- Isten és ember találkozásá­nak vagyunk tanúi. Amikor egy ember arra vállalkozik, hogy örökre, végérvényesen, vissza­vonhatatlanul, nem megkérdő­jelezve, elkötelezve magát Isten­nek, akkor a kimondott isteni szó hűséges erejében bízik és hisz. A fogadalomtétel beköltö­zés Jézus Krisztusnak az életfor­májába, gondolkodásmódjába, szeretetébe, szolgálatába. Az ünnepélyes fogadalomtétel után Ágnes nővért az ünnepé­lyes percek érzéseiről, életéről, a szegénygondozói nővér elhiva­tottságáról kérdeztük, aki a kö­vetkezőket mondta:- Budapesten születtem és ne­velkedtem egy nyolcgyerekes család második gyermekeként. Mindig is nagy ajándéknak te­kintettem azt a szeretetteljes környezetet, amiben felnevel­kedhettem. Jártunk kirándulni, biciklizni, sokat játszottunk együtt. Sokszor eszembe jut, ahogy a vasárnapnak egy külön lefolyása volt. A reggeli mise után későn reggeliztünk. Ezt mind a mai napig otthon úgy mondjuk, hogy megyünk kaka­ózni. Ezen a napon sok időt szen­teltünk egymásra. Ebéd után gyakran elmentünk szép ruhá­ban sétálni. Utólag most még tisztábban látom, hogy már ak­kor megtanultam, hogy szeret­ve vagyok és szeretni tudok. Főiskolai és egyetemi tanul­mányaim után a Nemzeti Csa­lád- és Szociálpolitikai Intézet kutatási osztályán dolgoztam, mint szociálpolitikus. Nagyon szerettem a munkámat, élvez­

Next

/
Oldalképek
Tartalom