Nógrád Megyei Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 203-228. szám)

2011-09-26 / 224. szám

2 2011. SZEPTEMBER 26., HÉTFŐ NÓGRÁD MEGYE Szőlő és borünnep az Ipoly mentén nyekkel és kedves emlékekkel fog távozni Ludányhalásziból. Testvértelepüléseink közül Csalárból és Szécsénykovácsiból érkezetek barátaink. Ezen kívül két cseh és egy lengyel település­- A vendégek a séta közben megtapasztalhatták és meglát­hatták községünk gyönyörű tája­it, megismerhették az Ipoly fo­lyó menti faunát - mondta Ko­vács Imre. ről is fogadtunk vendégeket. Ar­ra a kérdésre, hogy milyen han­gulatú volt a tanulmányút, a pol­gármester azt mondta, hogy ez egy teljesen kötetlen'séta volt. Ez teljes egészében a kikapcsoló­dást szolgálta. A települések vezetői és dele­gáltjai a négy nap során hasznos információkat és tapasztalatot is cserélhettek egymással, ame­lyek a továbbiakban, akár egy­más hasznára válhatnak. A szüreti felvonuláson hagyo­mányőrző csoportok, népdalkóru­sok, huszárok és lovasok képvi­seltették magukat. Színes kaval- kád, a régmúlt és a jelen együtt élt Ludányhalászi főutcáján, hiszen a lovasszekér jól megfért, az utánfu­tókat húzó traktorok mellett. A he­lyiek ki tettek magukért, hiszen so­kan népviseletbe öltöztek, hagyo­mányos, palóc, szüreti népdalokat énekeltek. A fiaskókból folyt a bor, a tálak meg rogyadoztak a szőlők­től. A szüreti programok zárasa­képp pedig este hajnalig tartó ze- nés-tárjcos szüreti bálban vehet­tek részt az idelátogatók. Bali D. Ludányhalászi. a település jó hangulatú, látványos szüreti felvonulást rendezett a hétvé­gén. A programok reggel, zenés ébresztővel kezdődtek meg. Délelőtt szakmai körutat és sé­tát szerveztek a vendégeknek, akik között szlovák, lengyel és cseh polgármesterek is voltak. Kovács Imre, Ludányhalászi pol­gármestere arra kérdésre, hogy ér­zi magát a szüreti fesztiválon, azt válaszolta, hogy mivel ez a progra­mok sorában már a negyedik nap, kicsit fáradtan. Azt is hozzátette, nagyon örül annak, hogy az időjá­rás nem akadályozta a programo­kat, így ragyogó, szép napsütés­ben kezdődhetett el a vigadalom. Külön kiemelte, hogy nagyon so­kan eljöttek erre az eseményre, így közel 180-an vonultak fel.- Bízom benne, hogy aki ide­látogat, az maradandó élpié­Falunap ünnepélyes megnyitóval B. D. szórakozását szolgálta - ma egy megújult külsővel, belső tartalom­mal tárja ki ajtaját előttünk - mondta, majd köszönetét fejezte ki mindazoknak, akiknek munká­ja révén megvalósulhatott az új in­tegrált közösségi szolgáltató tér. Az épületben - a felsoroltakon kí­vül - van internet kávézó, szolgál­tatóház, fiókkönyvtár, de helyt ad a polgárőrségi szolgálati irodának és a faluban működő civil szerve­zeteknek is. A megnyitón részt vett dr. Nagy Andor, a térség országgyűlési képviselője, Ponyi Béla rendőr ez­redes, a Salgótarjáni Rendőrkapi­tányság vezetője, dr. Nagy Károly rendőr ezredes, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság rendésze­ti igazgatója, Varga László falu­gazdász, valamint a Csohány Ti­bor, a Salgótarján és Kistérsége Polgárőr Szervezetek Szövetségé­nek elnöke. A közösségi házat a művészek már birtokba is vehet- | ték, hiszen az ünnepi műsort, a | salgótarjáni Váczi Gyula Művé- “ szett Oktatási Intézet növendékei I adták elő, valamint - a mar el­hunyt művész - Andorján lános szoborkiállítását is megtekinthet­ték a részvevők. ÚJ MAGYARORSZÁG VIDÉKFEJLESZTÉSI PROGRAM 2007-2013 SÓshartyán. A „Szolgáltat-Lak” el­nevezésű kulturális központ ün­nepélyes megnyitója mellett a te­lepülés falunapot is rendezett szombaton. A projektet az Euró­pai Unió és a Magyar Köztársa­ság Kormánya finanszírozta, az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretén belül, amely­nek összege 54.084.000 forint volt A kivitelezési munkálatok 2010. szeptember 26-án kezdőd­tek meg az 1+1 Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. égisze alatt. A megújult közösségi élet. színtere egyszerre több funkciót is ellát Az épületben kap helyet a Köz- művelődési Faluház, a Körzeti Megbízott Iroda (KMB) és a Falu- gazdászi Iroda is. Tóth Gabriella, a község polgár- mestere ünnepi beszédében azt hangsúlyozta, hogy ez az átadó a falu történetében, egy kiemelke­dően fontos esemény:- A szüléink és nagyszüleink társadalmi munkájából épült mű­velődési házunk - amely mindig a falu közösségének kulturális Élete a kortalanságot példázza Ma ünnepli hatvanötödik születésnapját Öze János Kusza bajsza huncutul kanyarogva tart többé-kevésbé egy irányba, s nem csak ar­cának egy részét takarja be, hanem bizony túl is nyúl azon. Gondoskodva arról, hogy szemből, profilból és hátulról is felismerhető legyen viselője. Nos, nem is le­het őt összetéveszteni senkivel. Idestova fél évszázada táncol megyénkben és a nagyvilágban jelezve, hogy a mozgás és a néphagyomány szeretete kortalan. Életét öt pillérre - a családra, a mérnöki munkára, a táncra, a vallás tiszteletére és a Szécsény melletti kicsiny „birtokára” - építve bizonyítja, hogy létezik olyan testi­lelki egyensúly, amely értelmet ad a mindennapok rohanásának. Őze János Márk ma lépett életének hatvanötödik esztendejébe. ládalapítása és felsőfokú tanulmá­nyai nem befolyásolták volna őt, akkor talán az egyel magasabb „B” kategória követelményeit is teljesí­tette volna. A család es az építész- mérnöki diploma megszerzése mellett azért mégsem adta alább hobbiját. A Nógrád Táncegyüttes alapító tagjaként, az ott eltöltött több mint húsz év alatt együtt dol­gozott mások mellett Székely Ist­vánnal, Braun Miklóssal, valamint Szécsény. „James” - ahogy oly1 so­kan ismerik és emlegetik - 1946. szeptember 26-án látta meg a napvilágot Szécsény városában. Alig volt 17 éves, amikor csatla­kozott a Székely István által veze­tett szécsényi néptáncegyüttes utánpótlás csoportjához. Valószí­nűleg akkor még nem sejtette, hogy a néptánc nyújtotta életfor­ma végigkíséri majd az életét S lám így lett. Elsők között szerezte meg me­gyénkben a néptáncoktatók akko­ri képzési rendszerében elfogadott „C” kategóriás képesítést, s ha csa­a Mlinárés a Hájas házaspárral. Több mint ötven évesen, 1998 tavaszán - egyrészt a szécsényi művelődési ház kérésére, más­részt a Nógrád Táncegyüttes ve­zetésében bekövetkezett változás miatt - új táncos életszakaszt kez­dett. Hájas Tiborral és feleségével, Nagy Anikóval egy új, szécsényi székhelyű felnőtt együttes meg­szervezésébe fogott. Munkájuk gyümölcse az azóta is folyamato­san működő Palóc Néptáncegyüttes lett, amelynek tagjai Szécsény környéki telepü­lésekről járnak a hetente kétszer megtartott próbákra. • „James” kitartóan szervezi az együttes körüli ügyes-bajos dolgo­kat, tanítgatja az ifjabb korosz­tályt, sőt manapság egyre inkább a korábban született szenior ér­deklődőket is. Személye összefo­nódott a szécsényi kulturális élet­tel. Lelkesedése, kitartása, és per­sze jelenléte nélkül valószínűleg fakóbb lenne az évtizedes hagyo­mányokra visszanyúló „Szécsényi szüret”, s nem lennének olyan gyümölcsöző kapcsolatok a társ­művészetekkel, amit az „István a király” című rockopera helyi fel­dolgozása is példáz. Hogy Őze János építészmérnök- e inkább, vagy a hagyományain­kat mélyen tisztelő táncos ember az őt ismerők szemében? Nem tudni. Azonban a többség lelki sze­mei előtt bizonyosan egy viseletbe öltözött, fürge járású, egyenes tar- tású, nagy bajszú férfi jelenik meg a neve hallatán. James egy táncoslábú mérnök, aki lányán, Petrán, és fián, Jánoson kívül tu­catnyi embert terelt saját érték­rendje felé. Önmagában ez nem kuriózum, hisz' megannyi hasonló kvalitású ember él kis hazánkban. Azonban talán ő a legidősebb aktív amatőr táncos. Ezúton kívánjuk, hogy Is­ten tartsa meg ezt a kiváltságát minél hosszabb ideig. Ha lehet még hatvanöt esztendeig! -er-

Next

/
Oldalképek
Tartalom