Nógrád Megyei Hírlap, 2011. szeptember (22. évfolyam, 203-228. szám)
2011-09-24 / 223. szám
I SZEPTEMBERI ÜZENET „Légy csendességben: Isten hogyha hív, Halkan szólít, mint pásztorhangú síp. (Sík Sándor: Légy csendességben!) A hagyomány szerint Mátraverebély-Szentkúton sok-sok évszázaddal ezelőtt Szent László király ellenségei elől menekült, és egy szakadék főié ért. Innen reménytelen volt a továbbjutás, de lovával ugratott egyet, és ekkor fakadt itt az első forrás. Az első gyógyulás a XIII. században történhetett, amikor a Szűzanya, karján a kis Jézussal, megjelent egy verebélyi néma pásztornak, és azt parancsolta neki, hogy ásson a földbe, és az előtörő vízből igyon. A fiú engedelmeskedett, és visszakapta beszélőképességét. Azóta évente több ezer ember látogatott el oda. 2006- ban, a Nagyboldogasszony búcsún Erdő Péter bíboros-prímás, mint Magyarország legjelentősebb búcsújáróhelyét Nemzeti Kegyhellyé nyilvánította. A balassagyarmati Szent Imre Keresztény Általános Iskola, Gimnázium és Szakképző Iskola diákjai idén is részt vettek szeptember 17-én Szentkúton, a Váci Egyházmegye zarándoklatán. A Nógrád megyei egyházi fenntartású intézmények tanulói is jelen voltak: Bátonyterenye, Egyházasgerge, Nógrádsipek, Cserhátsurány, Borsosberény, Patak egyházi iskoláinak diákjai és tanárai valamint a salgótarjáni egyházi óvoda munkatársai is. A család éve alkalmából rendezett zarándoklaton mindannyian, gyerekek, szülők és nevelők együtt imádkoztak. A „Szent Imré-s” kisiskolások Kányásról, míg a nagyobbak Márkházától gyalogosan zarándokoltak a kegyhelyig. Az út folyamán többször is megálltak imádkozni, énekelni, dicsőíteni az Urat A közel 3 órás gyaloglás után megtisztult lélekkel vehettek részt az ünnepi szentmisén, amelyet dr. Beer Miklós püspök celebrált Szentbeszédében hangsúlyozta a családok fontosságát, társadalomban betöltött szerepét Mintaként állította a gyerekek elé szüleiket és tanáraikat, akik időnként akár erőn felül is gondoskodnak róluk. Megszólította a szülőket is, és kérte, fogjanak össze a pedagógusokkal, egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb ifjúságért Gondolatok Szentírás vasárnapjára Szeptember utolsó vasárnapját a Katolikus Egyházban a Szentírás vasárnapjának nevezik, s ezen a napon figyelmünk különösképpen Isten írásban közölt üzenetére, a Bibliára irányul. A Szentírás értékét igen találóan fogalmazza meg Szent Gellért püspök, akinek ünnepe (szeptember 24.) ebben az évben éppen a Szentírás vasárnapja előtti szombatra esik: „Nézzétek, kedves testvéreim, milyen csodálatosak és milyen drágák a Szentírás sorai, és mindig szent vágyat ébresztenek. A szentek kifogyhatatlan tápláléka és szent éhsége ez. E kimeríthetetlen bőség nem hagy maga után semmi kívánnivalót, de még inkább értékesebb gyakori határozottsága. Méltán, mert egyrészt a Szentírásból szerzi meg az ember az üdvösség ismeretét, másrészt pedig maga a Szentírás mindazokat, akik hisznek, és hitük szerint cselekednek, el is vezeti az örök életre. A Szentírás a múltat változtatás nélkül írja le, a jelent meg jobban megmutatja, mint ahogy azt látni lehet, a jövőt pedig már mintegy megtörténtet mondja el. ” Szent Gellért szép tanúságtételét követve a Bibliával kapcsolatban első helyen azt emelhetjük ki, hogy a múltról szól, vagyis ismertté teszi számunkra az üdvösség történetét. Elmondja mindazt, amit Isten a történelem általa meghatározott szakaszában értünk tett. Szól Izrael kiválasztásáról és arról a gondoskodó szeretetről, amellyel Isten évszázadokon keresztül vezette a választott népet. A Szentírás szól Isten legnagyobb kezdeményezéséről és ajándékáról is: arról, hogy az idők teljességében saját Fiát küldte hozzánk, és adta nekünk. Ugyanakkor az Egyház korai szakaszáról is értesít, amikor az apostolok a feltámadt Krisztus parancsa alapján sikeresen megkezdték az evangélium hirdetését. A Biblia persze nemcsak puszta tényeket, száraz adatokat közöl, hanem az életet tükrözi. Egyértelművé teszi, hogy Isten kezdettől fogva folytonos párbeszédet folytatott és élő közösséget tartott fenn a választott néppel és az Egyházzal. A Bibliában az a válasz is benne van, amelyet az ember Isten kezdeményezésére adott. A hívők életének középpontjában mindig az imádság és a közösségi isten- tisztelet állt, miként azt sok zsoltár, himnusz, könyörgés, bűnbánati ima és egyéb liturgikus szöveg tanúsítja. A Szentírás mindazonáltal az emberi bűnről sem hallgat, amely mind az izraeliták, mind a keresztények életében vissza-visszatérően jelen volt. Az emberi fél sohasem tudta teljesen viszonozni Isten jóságát, ám Isten hatalma és irgalma mindig képes volt arra, hogy orvosolja az emberi gyarlóság fájdalmas következményeit, és új lendületet adjon. Amikor a Szentírás Isten múltbeli tetteiről szól, azt a keletkezési kor nyelvén és kifejezőeszközeivel teszi. Ez az oka annak, hogy egyes könyvek első olvasásra nehezen érthetőek. A helyes megértéshez szükségünk van arra, hogy pontosan szem előtt tartsuk azt az időt, amelyben a könyv keletkezett: megismerjük a megírás hátterét, a szerző szándékát és a könyv irodalmi műfaját. Ezeknek a kérdéseknek a vizsgálata elsősorban a bibliatudósok feladata, és munkájuk eredményeképpen Magyarországon is sok bibliamagyarázó könyv látott napvilágot. Emellett minden katolikus bibliakiadás tartalmaz magyarázó jegyzeteket, amelyek a szöveg eredeti értelmének tisztásához nyújtanak segítséget. A Szentírás múlttal való kapcsolata és az ebből fakadó tudományos vizsgálat nem az egyetlen szempont. Miként Szent Gellért lényegre látóan írja: a Biblia jelent is megvilágítja és a jövőt is felfedi számunkra. Ennek megértése pedig már nem annyira tudományos módszerekkel történik, sokkal inkább a Szentírásnak, főképp az Újszövetségnek elmélkedő olvasásával. Egyházunk különös hangsúllyal biztat bennünket arra, hogy személyesen is vegyük kezünkbe a Szentírást és olvassuk. Persze sohasem feledhetjük, hogy a Biblia alapvetően az Egyház könyve és mi is az Egyház tagjai vagyunk. Sohasem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat az alapelveket, amelyeket az Egyház hagyománya és tanítóhivatala a Szentírás használatára vonatkozólag elénk tár. Az egyéni olvasás célja nem valamiféle rendkívüli, soha nem hallott dolog felfedezése, hanem a Biblia sajátos erejének és hatékonyságának a megtapasztalása. Isten szavának hatékonyságáról igen szép és tanulságos megfogalmazást találunk Izajás könyvében. A próféta Isten nevében hirdeti: „Amint az eső és a hó lehull az égből és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet és termővé, gyümölcsözővé teszi..., éppen úgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad. Nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem végbeviszi akaratomat, és eléri, amiért küldtem” (íz 55,10- 11). Amit a próféta Isten élő szaváról mond, az az írott szóra, vagyis a Bibliára is érvényes. Aki nyitott szívvel olvassa Isten üzenetét, és kész ezt az üzenetet saját élete alapjává tenni, az éppen a Szentírásból mint Isten hatékony szavából kap támaszt és erőt. Maga az isteni szó segít annak elfogadásában, amit számunkra közöl és megígér, s maga az isteni szó segít annak megvalósításában, amit számunkra előír. Az előzőekből következik, hogy a Szentírás olvasása csak akkor lesz igazán gyümölcsöző, ha annak tudatában történik, hogy magával Istennel találkozunk általa. Éppen ezért nélkülözhetetlen az alázat és a nyitott, befogadásra kész lelkűiét. Kérjük a Szentlélek megvilágosító kegyelmet, és engedjük, hogy az olvasott szöveg hatást gyakoroljon: lelkesítsen, vigasztaljon és bátorítson, vagy éppenséggel fedjen, ráébresz- szen gyarlóságainkra és megtérésre ösztönözzön. Az ilyen imádságos, elmélkedő olvasás folyamán személyesen is megtapasztalhatjuk annak igazságát, amit Szent Gellért így fogalmaz meg: „A szentek kifogyhatatlan tápláléka és szent éhsége ez.” Kocsis Imre wwwMoIHiusJiu A végén ellcnőrízze a kitöltött adatlapot! SOKvacyuhk! A Szent Kereszt felmagasztalása A Katolikus Egyház Nagypéntek mellett még egy másik napon, szeptember 14-én is felhívja figyelmünket Jézus keresztjére. Jézus Krisztust, a kereszténység alapítóját keresztre feszítve végezték ki. Korának egyes vezetői el tudták érni azt, hogy Jézust erőszakkal tegyék el az útból. Azóta sincs lezárva, hogy miért kellett így történnie. Vannak, akik úgy teszik fel a kérdést, hogy ha Isten tényleg létezik, és mindenható, miért nem vigyázott jobban a fiára. Könyvtárakat tőit meg Jézus koncepciós perének is ezer csavaros részlete. A kereszténység nem a kivégzés eszközét ünnepli, hanem azt, aki a kereszten meghalt. Mert az a halál Jézusnak nem magánügye volt. Senkinek a halála nem az ő magánügye, mert hiányt ébreszt másokban. Az emberiség egyetlen nagy családot alkot, még ha sokan másképp is állítják be. Ennek az egyetlen nagy családnak Jézus Krisztus a lelki szabadítója, más szóval megváltója. Ő az, aki minden rosszat kisöpör életünkből, mert a rossz nem tartozéka az embernek. A legrosszabb dolog nyilvánvalóan a legjobb embert kivégezni. Nagypénteken látszólag minden összeomlott. Aztán két nappal később bekövetkezett az, amire senki sem számított. Jézust újra élve látják, sőt nem is akármilyen módon, hanem még a teste is átalakult. Erre mondja az Egyház, hogy feltámadt. Jézus nem ezt a földi életutat folytatta, hanem egy egészen új életminőséget mutat meg. Isten romlatlan életét. S mindezeket megint csak nem magánügyként kezeli, hanem hogy bennünket is arra a dicsőséges életre invitáljon. Felmagasztaljuk a szent keresztet, ezzel életünket, sőt halálunkat is teljes egészében Istennek ajánljuk. Ha engedjük, akkor ő átformál, és eltünteti életünkből a gonoszságot. Sánta János Búcsú Érsekvadkerten Az augusztus végi terményekért hálát adó ünnepség után, szeptember 17-18-án ismét ünnepelt az érsekvadkerti egyház- község. A színhely most a 107 éve épült, szorgos kezek által megszépült környezetben álló Kálvária Kápolnánk volt. A Szent Kereszt felmagasztalásá- ra emlékeztünk most, átgondolva a ma emberének kereszt által szóló üzeneteket, vádakat, bízva abban, hogy megértve azokat, csökkenő tendenciát mutat majd a világunkban eluralkodott önzés. Régi hagyományainkat felelevenítve, immár 15. alkalommal, népviseletesekkel és lobogókkal ékesített, a kereszt által vezetett, énekkel imádkozó körmenetben, a templomunktól indulva mentünk a másfél kilométerre lévő Kálváriához, a búcsúi szentmise színhelyére. „Magasan áll a Golgota ormán, a Szent Kereszt elhagyottan árván”, mondja a helyhez illő énekünk bevezető sora. Itt és most, érdemes elgondolkodni azon, vajon mi mennyire vagyunk okozói a kereszten függő magárahagyatottságának! Közel ezren vagyunk itt, kálvária búcsúnk alkalmából, az eleink által megannyiszor átimádkozott szent helyen, hogy Szabolcs atya személyében, gyökereiben érsekvadkerti papunkat köszöntve, belássuk azt, hogy a bennünket érő számtalan kihívás sem térítheti el tekintetünket, a keresztet tartó magaslat felől, hisz onnan mindig életerő sugárzik a csendet nem tűrő való világunk felé. Meg kell hát értenünk a csend szavát, hisz az lelki békét eredményez. Szabolcs atya a testi békére kisugárzó lelki békéről beszélt A történet egy emberről szólt, aki feltűnően nagy lelki békében áll önmagában, ám másokhoz mindig szeretettel fordul. Mi okozza ezt a viselkedést? A válasz egyszerű. Amit tesz, azt másokért teszi. Olyan ez, mint a jó zongorista esete, aki látva hallgatóságának feldo- bottságát, tovább tökéletesíti szolgálatba állított tudását. Vajon én hol tartok ezen a szolgálattevő úton? Miről szól az életem? Csak magamról? És ha csak magamról szól, miért csodálkozom, hogy megunom, mint a zsidó nép a pusztai vándorlás során a mannát? Ők siránkoztak a megjelenő mérges kígyók végett, bennünket pedig a panaszáradat önt el segítőkészségünk elaltatásának következtében. Itt állunk most a kereszt lábánál. Jézus tekintete a kínok közepette is az Atyára irányul. Élete nem róla, hanem rólunk szól. Itt a kereszten összpontosul az az isteni gondolat, miszerint meghalok értetetek, hogy általa életünk legyen. Irányt mutató szolgálat ez számunkra is. Irányt mutat az útra, amelyen haladva egyre kevesebb lesz a csak önmagára gondoló, élő-halott ember és emberi közösség. S ahol élet van, ott születik meg az önzetlenségen alapuló, élhetőbb és új világ, a szebb jövő. Molnár János EGYHÁZMEGYEI HÍREK Egyházközségi napok Október 1-jén, szombaton és 2-án, vasárnap a „Család Éve” jegyében egyház- községi napokat tartanak Balassagyarmaton. Az ünnepséget szombaton 12 órakor az új templomban dr. Stella Leontin plébános, kanonok nyitja meg. Cigány közösségi ház felszentelése Mátraverebélyben Szeptember 25-én, vasárnap Mátrave- rebélyre látogat dr. Székely János esztergom- budapesti segédpüspök, cigánypasztorációs referens, hogy felszentelje az újonnan kialakított cigány közösségi házat. A közösségi ház Boldog Ceferino nevét fogja viselni. Boldog Ceferino Gimenez Malla vértanú az első cigány ember, akit II. János Pál pápa 1997. május 4-én boldoggá avatott. Szerkesztette: Tóth Rita Zsófia és Nagy Zoltán
